Friss Ujság, 1919. október (24. évfolyam, 116-142. szám)
1919-10-09 / 123. szám
XXIV. évfolyam 123. szám. @ POLITIKAI NAPILAP Ára 40/Censurat, Minerva, Budapest, 1919. október 9 Csütörtök ELŐFIZETÉSI ÁRA: Helyben, házhoz hordva, vidéken postai szétküldéssel egy hónapra — K 10.-—. . Negyedévre------------------------K 28.—. Félévre K 66.—. Egész évre K 110.—. Egyes számára: helyben, vidéken és pályaudvaron 40 fillér. FRISS UJSÁG SZERKESZTŐSÉG, IGAZGATÓSÁG ÉS KIADÓHIVATAL: V„ Honvéd-utcza 10. sz. Saerli. telefon __ «. 1157—51« Ágazó* — — 842. Kiadóhiv. _ A. 38—58. Fomda ____ 54—30. PIÓKKIADÓHIVATALOK: VII., Rákóczi-ut 34. (Tel. József 118-20.) VI., Andrássy-út 6., Kecskeméti-u. 14 Készül a béke a belső politikában. A budapesti hajléktalanok ezreinek sorsa. Mi történt az Osztrák-Magyar Bank aranyával. Elvekért, nem személyekért! A politikai küzdelmek egyik legnagyobb baja rendesen az, hogy az elvek harca személyi harccá fajul. A politikai elvek híveinek megvan az a rossz tulajdonságuk, hogy könnyen összetévesztik az elveket azokkal a politikai vezérekkel, akik az elveket képviselik. A rajongás, a föltétlen behódolás, a vakon követés eredetileg az elveknek szól, de aztán lassan kint átjátszódik az elvek hordozóira, akik pedig nem is képviselik mindig híven azokat a szent, nagy elveket, melyeknek kedvéért a bizalmat kapták. Így vette meg a háborúba fáradt nemzet hangulatát annak idején Károlyi Mihály a béke elvének hangoz tatásával. Magyarországon abban aj időben az ördög is szívesen látott vendég lett volna, ha a békét hozza a tarsolyában. Azt persze senkit sem tudhatta itt, hogy Károlyi Mihály, akitől a nemzet békés révbe való vezetését, a béke, a nyugalom, a polgári élet helyreállítását várták, tulajdonképen a béke akadálya lesz. A magyar nemzet beugrott Károlyinak és csalódott. Most tehát óvatosnak kell lennie és vigyáznia arra, hogy ne legyen másodszor is valamely végzetes tévedés áldozata s ne essék ismét egyes személyek tömjénezésébe akkor, amikor elvekről van szó. Az kétségtelen, hogy a mai kormánynak s főként a kormány elnökének, Friedrich Istvánnak erős támasztéka van az ország bizonyos rétegeinek együttérzésében. Ez az együttérzés azonban aligha szólhat a miniszterelnök személyének, akinek egyéni kiválóságáról, tetterejéről még nem is igen volt alkalma bizonyságot tenni. Aki nem mutatott föl eddig sem s a helyzetből megítélhetően a közeljövőben sem fog felmutathatni olyan eredményeket, amelyek a szemlye iránt táplált bizalmát olyan föltétlenné tehetnék. Kétségtelen tehát, hogy az a bizalom és lelkes támogatás, mely a Friedrichkormányt körülveszi, azoknak a nemzeti elveknek, annak az erős magyar nemzeti politikának szól, amelyet Friedrich zászlajára tűzött. Az a kérdés már most, egyedül a Friedrich személye-e, egyedül az ő kormánya-e az, amely ezeket az elveket képviseli, vagy éppen ők képviselik-e helyesen ezeket az elveket. Mert az elveknek és a fő célnak soha sem szabad egyes személyek kedvéért elhomályosulniuk. A magyar nemzet legfőbb és leg-felső célja most a béke megkötése s a békés rend, s e rend munkás életének helyreállítása, mert csak eb-ben az esetben valósítható meg a magyar nemzeti politika is. Az a kérdés tehát, meg tudja-e kötni a Friedrich-kormány a békét, vagy közelebb tud-e bennünket vinni csak . A terroristák híres vezére, Cserny József, súlyos betegen fekszik a Margit-körúti katonai fogház rabkórházában. A napokban erőset meghalt és tüdőgyulladást kapott, amely kiterjedt mind a két tüdejére. Állapota tegnap nagyon súlyosra fordult, mert láza 40 fokra emelkedett. Az államügyészség rendeletére egy lépéssel a békéhez. Ha igen, akkor nem lehet akadálya sem a személye, sem a politikája a pártok egyesülésének, de ha nem, akkor viszont semmiféle nemzeti politika sem lehet jogcím arra, hogy az országot a legfőbb jótól, abékétől elüssék a kedvéért, a fogházorvosok konzíliumot tartottak és mindent elkövetnek, hogy a veszedelmes ember felépüljön. Kihallgatására és vádlott-társaival való szembesítésére ugyanis nagy szükség lesz a főtárgyaláson, mert Cserny sokak ellen tett fontos terhelő vallomást. Szilárd a helyzete azért, mert az Sántánt nem avatkozik belső helyzetünkbe, tűri úgy az ő uralmát, mint tűrné másnak az uralmát is. Parlament, hijján pedig megbuktatni nem lehet. E látszólagos szilárdság dacára is tarthatatlan viszont a helyzete, mert az ántánt csak olyan kormányt ismer el, amelyben minden jelentős réteg képviselve van. Amíg pedig el ismert kormányunk nincs, nem kezdhetjük meg a nemzetközi érintkezést, nem rendezhetjük valutánkat, nem indulhat meg az élet. Vagyis a Friedrich-kormányt nem lehet megbuktatni, de mai összetételében mégsem állhat meg. önző politikusok, elvakult pártok és az érvényesülésért mindent kockáztató csoportok versengése miatt nem történhetik meg az összes pártok egyesülése. Egyes kereszténypárti csoportok egyedül akarnak választatni, mert biztosra veszik nagy győzelmüket. A munkapárt egy árnyalata — Károlyi Imréék —* semmi áron nem egyesül azokkal, akik a forradalomban résztvettek, tehát Lovássyékkal sem, de Friedrickkel sem. A liberálisok egy része pedig nem akar egyesülni a keresztényszocialistákkal, mert tiszta szabadelvű alakulást akar. Vannak azonban jelentős politikusok, akik félre akarnak tenni minden személyi gyűlöletet s mindenáron meg akarják csinálni az egyesülést, hogy az ország szekere e veszedelmes kátyúkból végre kizökkenjen. Zichy János gróf Vas utcai palotájában tárgyalások folynak, a melyeknek célja minden árnyalatot egyesíteni a béktárgyalások befejezéséig, az ellentétek kikapcsolása és egy egységes keresztény nemzeti programai alapján. E társaság három csoportból: a liberálisokból, a keresztény blokkból és az egyesítendő kisgazdákból akarja megalkotni a kormányt, amely kiegészítené magát a szociáldemokratákkal. A kormányban Csilléry András, Schnetzer és Haller miniszterek képviviselik a szélsőjobbot, ők nem engednek semmiféle megegyezést a liberálisokkal, viszont Rubinek és Ereky a megegyezés nyílt hívei, affelé húz Huszár Károly is, aki éppen ezérrt tartá liberális beszédét a Dunántúlon s állandó érintkezést tart fenn a szabadelvűekkel. Gieswein Sándor a keresztényszocialista pártban nyíltan agitál a megegyezés mellett s helyteleníti a türelmetlenség politikáját. Csodálatos képen a véleményt képviseli a valamikor túlzó, most mellőzött Rakovszky István és Zichy Aladár is, aki lelkes híve a Zichy Jánosék tervének. Az érintkezést a liberálisokkal a legbuzgóbban Polonyi Dezső közvetíti. A szabadelvűek közül a Lovászy-párt és a Polgári Párt kezdtek új egyesülési tárgyalásokat. Lovászyék részéről Lovászy, Ábrahány Harci zajban születik a béke. Küzdelem a pártok egyesüléséért. Nagy sulylyal bíró politikai vezérférfitől, akinek döntő szava van az ország egyik legnagyobb pártjában, a következő felvilágosításokat kapta a Friss Újság: Nyilvánvaló, hogy így tönkremegy minden. Adataink vannak, hogy kedvező ajánlatokat kaptunk nyersanyagra, a Gyáriparosok Országos Szövetségétől nyert értesüléseink szerint szenet is kaphatnánk s igy, ha a trend helyreállana, ha az ántant bennünket elismerne, megindulna a munka, megszűnnék a munkanélküliség, helyreállhatna a nyugalom és a jólét. Ez a petyhüdt vajúdás gyil- skol, ahány napot vesztünk, annyi hó- t nappal vettetünk vissza boldogságunkban, megélhetésünkben, minden percnyi késedelem ezrek és ezrek nyomorát, éhségét, lerongyolódását jelenti. Ezt tudják a komoly politikusok s ezen segíteni is akarnak. Mindent megöl azonban a pártoskodás, ez az ősrégi magyar betegség, amely bűnösebb, károsabb sohasem volt, mint most. A helyzet pedig igen egyszerű. A Fridriech-kormány helyzete belülről szilárd és mégis a Friedrich-kormány is tudatában van annak, hogy helyzete tartha- tatlan.