Friss Ujság, 1921. május (26. évfolyam, 94-116. szám)

1921-05-08 / 99. szám

feys. • / \ y| ' 19 .1 Mi,ti R / J / Ara tiorona. ^ XXVI. évfolyam 99. szám/ Budapest, 1921. május 8. Vasárnap POLITIKAI NAPILAP » !?.*££*•“ előfizetési ara: BplS m §| m lg aMsk mm v„ ho»ww*j»cm, ta«, mmMFR vv lUxiC sss.horota 1 IM W Wi JUllMSl «.jsskssks£« ^ pályandv/ron 1 KOFOlia* K H HI 89 Vagy W ■■ VI.. Ananay I.* Kemkemétin II. Csonka-Magyarországnak, 7.840.832 lakosa van. Nem engedélyezték az Ébredők nagygyűlését. Gaertnert és Sztanykovszkyt felismerték a tanuk, másaiért. jóleső figyeetgyülés tárbeszédei rend egy mondani ájából veszik aácsolják azt, tázezrei gondolnak és éreznek. Apponyi, Giesswein, Gráf Gaszton, Andaházy hasnya, akik legutóbb felszólaltak a nemzetgyűlésen, napjaink legégetőbb kérdéseit feszegették és leplezés nélkül festették le Magyarország mai belső helyzetét, kertelés nélkül követelték, hogy szerezzen végre a kormány teljes érvényt a szabadságjogokat védelmező törvénynek s szüntesse meg azokat a kivételes intézkedéseiket, amelyek a kommün levezetését követő hetekben jogosultak voltak talán, de most már semmivel sem indokoltak. Különösen emlékezetes és tanulságos Apponyi Albert gróf beszéde és súlyos intelmei. Sokáig kell, hogy a fülekben csengjen Apponyinajva az a kijelentése, hogy ha őt internálnák, talán ő is bolsevistává lenne. Nagy szakák ezek Apponyi ékesszóló szájából, amelyből a magyar politikának a legválságosabb pillanatokban, a levadabb szenvedélyek tobzódásakor is formás és fil om szavak ömlöttek. Magyarországnak ez a legnagyobb élő szónoka a legfinomabban szokta megválogatni a módot, ahogyan gondolatait kifejezi és ha ő azt állítja, hogy az internálás szenvedései még ő belőle is bolsevistát formálhatnának, akikor ennek, az állításnak igen sötét, igen megdöbbentő háttere lehet. Vigyázzon Magyarország, vitázzon a kormány, hogy az internált táborok visszásságainak híre a külföldre kerülve ne okozzon ugyan olyan rossz benyomást, mint amilyent a fehér terror híre keltett. Ezt elsősorban a Hegedűs Lóránt által olyannyira dédelgetett, beteg, de gyógyulóban levő magyar korona érezné meg. A szónokok, akik a nemzetgyűlés legutóbbi ülésein felszólaltak, egytől egyig a sajtószabadságot, a gyülekezési jog visszaállítását, a karhatalmi testületek megrendszabályozását, az egyéni akció kiirtását s az internált táborok feloszlatását követelték. Valamennyi szónok hozzáfűzte beszédéhez, hogy bízik a Bergen-kormányban, amelynek feje programmbeszédében ezeknek a követeléseknek teljesítését kilátásba helyezte. Ezért nem is volt tulajdonképpeni ellenzéki beszéd az övéké, hangjuk jóindulatú és előzékeny volt a miniszterelnökkel szemben, tehát az az érzésük, hogy gróf Bethlennél nem találnak süket fülekre, amikor a magyarországi politikai és polgári szabadság életbeléptetését követelik. Nagyon jól tudjuk azt, hogy ezen a nemzetgyűlésem többségben van . nak azok, akik hasonlóképpen gondolkoznak, mint a fentemlített szónokok. Többségben vannak úgy a kisgazdapártban, mint a keresztény pártokban. Mégis hallgatnak. Lelkiismeretük és az igazság szavát tehetetlenül elnyomják, úszván a heccpolitika és a terror-jelszavak áradatával. Ezeket a jelszavakat, ezt a terrort a mai rendszer, mint salakot hordozza magával a kommunizmus levezetése óta. Ettől kell a rendszernek megszabadulnia, hogy egészséges politikát lehessen csinálni ebben az országban, ja meg és ártatlanul ne terheljen senkit. Tanú: Nagyon hasonlít. Elnök: Most mondja Gaertnernek a szemébe, hogy katonákkal járt kint és távozáskor azt mondta a katonáknak: gyerünk. Tanú: Gaertnernek ezt a szemébe mondja. Gaertner: Nem igaz. Elnök: Most mondja azt Gaertner szemébe, hogy a kegyelmes urnak kijelentette, hogy négy órakor katonai autó jön érte és jó helyre viszi. A tanú ezt ia Gaentner saemébal mondja. Gaertner nevetőd válaszolj Nem igaz. A tanú* vallomására megesik eleik. Ezután szünetet rendelt el az elnök. Szünet utánTintha Annáit, Roheimék szobalányát hallgatják ki, aki a villa galériájából látta a négy katonát és a hallban történteket. Tiszávál letétették a revolvert, amelyetó gyilkosság után az egyik katona zsebre tett. A tárni is felismeri■ Gfertnerben a délelőtti látogatót. Ki engedte be a gyilkosokat? Klein Józsefné, a Böheim villa kertészének felesége tesz ezután tanúvallomást. Elmondja, hogy Csermákné szavára engedte be a fiával együtt a kartonokat, miután Csermákné azt mondta neki ,hogy kétszer már úgyis Leó nyomták az ajtót, jobb, ha kinyitják. Elnök: Megesmentne-e valakit az arcáról, vagy hangjáról azok közül, akik ott voltak? Tanú: Neon, én nem ismerem meg, régen volt az már. Elnök: Hogy mondta az a katona ! Nénike, eresszen be?, Tanú: Igen. Elnök (Kéthihez): Mondja e szava*kat ,Nénike, eresszen be.“ Kéri szavai után a tanú kijelenti, hogy nem emlékszik a hangra. Az elnök még elrendeli Kleinnénak Csermáknéval való szembesítését. Csermákné szemébe mondja Ivleviménak, hogy nem igaz, nem mondta neki, hogy eressze be a katonákat. Kleinné: ne nézze nagysága, hogy ne mondta volna, nem venném a lelkemről, ha hazugság volna. Majd Klein Rezső, a Roheimék kertésze következik, ki tarm vallomásában szintén azt mondja, hogy Csermákné mondta neki a katonák érkezésekor: — Nyisd ki fiaim a kaput, mert újra betörik. A tanú még habozott, de Csermákné újra fölszólította. Összesen négy katona jött. Azt mondták, hogy ők fogják őrizni a csendőrök helyett a villát. Két lövést, hallott. Távozáskor a katonák egymásután másztak ki a kerítésen, mert ő a kaput becsukta. A tanú szerint Kéri arca hasonlít a vezetőhöz, de az alakja nem, mert az sokkal alacsonyabb volt. Hüttnerre és Sztanykovszkyra azt mondja, hogy az alakjuk megfelel, de a katonák víznábbak voltak. Az elnök ezután Hüttnertől megkérdi, igaz-e, hogy a katonáik a kivtseeni Felismerik a tanuk Gaertpélt és Sztanykovszkyt is. Két ellentmondó vallomás. — Ki nyitott kaput a gyilkosokról? — Akik rosszul őrizték Tiszát. IA Tiszaulmosság bünpörének mai tígyadjjai, melyet Gadó István elnök rkillC órakor nyitott meg, elsőnek Roheimék társalkodónőjét, Csermák Rezsimét hallgatta ki a bíróság. A tanú részletesen mondja el a gyilkosság jelenetét. Az elnök ezután megkérdezi őt, hogy felismer-e valakit a tárgyalási teremben a tettesek közül? Csermákné végignéz a vádlottakon, majd rámutat Guertherre: — Ez volt a délelőtti esőköpenyeges. Az elnök: Hát az ajtónál álló negyediket nem látja? Csermákné rámutat a hátul ülő Sztanykovszkyra és azt mondja: — Ez szob a negyedik. Sztanykovszkyt teljes határozottsággal felismeri a tanú. Csermáknét vallomására megesketik. Csermákné után Weszely Margitot, a Roheim-villa kertészének leányát hallgatja ki a bíróság. Ő is részletesen elmondja a Roheimvillában október 21-én lejátszódott jeleneteket. A rendőrségen történt szembesítéskor Bztanykovszkyt és Gaertnert határozottan felismerte. Az elnök felszólítására most újból megnézi a vádlottakat s előbb Gaertnerre, majd Sztanykovszkyra mutat. ’ * — Ez volt az esőköpenyes- És ez állott az ajtóban puskával! ElnökFelismeri egész határozottan? Tanús Így nézett ki. Elnök: Egész bizonyosan, ez, gondol' Vágó-Wilhelm Tisza inasának vallomása* hallgatja. Fölismerd Gaertnert és Sztanykovszkyt.