Friss Ujság, 1924. november (29. évfolyam, 231-255. szám)

1924-11-01 / 231. szám

1924 november í. FRISS ÚJSÁG m­anisták azért ítélték őt el, mert nem akart belépni a vörös hadse­regbe. Az iratokból kiderült az is, hogy amikor Kiss-Pa­pot ,a detek­tívek kihallgatták, a kihallgatás alkalmával még nem mentegette Krémer Bernátot. Ezzel szemben a mai tárgyaláson azt mondotta, hogy Krémer c­sak öt-tíz percig volt távol a kozma­uti szántófölde­ken. Annak idején háromnegyed órát vallott a távozás időtartama­­képen és azt mondotta, hogy Kré­mer rendkívül felhevült állapot­ban tért vissza hozzájuk. Amikor a bűnjeleket ismerteti Sillay százados­ hadbiró, kiderül, hogy többek között 16 korona és 36 fillért foglaltak le Krémernél. A kűvitettek között szerepelnek éksze­rek, amelyek a kommünben elvesz­tek. Az iratok ismertetése után Föl­des Rezső dr. alezredes-ügyész mon­dotta el vádbeszédét, majd a védők beszéltek. Az ügyész legalább élet­­fogytiglani fegyházat kér, miután szerinte beigazolódott, hogy Krémer ölte meg, a kislányt. Az ügyvédek ezt nem látják iga­zoltnak és ezért a vád ebbeli részé­re felmentést kérnek. Sillay dr. százados­ hadbíró, tár­gyalásvezető a perbeszédek után kihirdette, hogy az ítéletet hétfőn mondja a bíróság, fogják kapni 2 százalékos kamattal­­ együtt. A munkanélküliek segélye­­­lyezése ugyanis nem a társad­alomra­­ fog hárulni. Az ehhez szükséges­ tőke az állam és az illető város, vagy falu hozzájárulásából, továbbá a munkaadóra és munkásra kivetett heti járulékokból fog előállani. m­inisztáján kívül m­anko nerből morati segélyt kap Mi lesz a munkanélküliek biztosí­tásáról szóló törvényjavaslatban? Vass József népjóléti miniszter a nemzetgyűlésen legutóbb bejelen­tette, hogy a munkanélküliek bizto­sításáról szóló javaslat most van készülőben. Most Andor Endre dr­­helyettes államtitkár egy­ hírlapíró­nak részleteket mondott el a készülő javaslatról. Sok ezer munkanélküli várja már a segélyt , és így bizo­nyára sok embert érdekel az állam­titkár nyilatkozata. — Ennek a törvényjavaslatnak — mondotta Andor dr. — az a célja, hogy a munkás — ha önhibáján kí­vül munkanélkül marad — ne le­gyen kidobva minden segítség nél­kül a világba■ A társadalom félt et­től a törvénytől, mert azt hitte, hogy szándékos munkakerülésre fog csábítani. Ennek azonban számtalan orvosszere van, — amint az angol példákból láthatjuk. Elsősorban a munkanélküli segély nagyon rövid időre, szól, Angliában tizenhárom hétre, azután megszűnik. De tizen­három hétre is csak abban az eset­ben jár, ha az illető előzőleg leg­alább huszonhat hétig állandóan munkában állt. A munkanélküliség első hetében semmi segély sem jár. A következő hetekre pedig csak akkor, ha iga­zolják, hogy valóban a saját hibá­ján kívül esett el a keresettől és hogy semmi más — fizikai képessé­geinek megfelelő — munka nincs a számára. Mert ha esetleg más mun­kakörben tudják foglalkoztatni, ezt el kell a munkásnak fogadnia, vagy elesik a segély jogától. Azonkívül a munkást serkenteni is fogják, hogy sokáig dolgozzék egyhuzamban. Azok ugyanis, akik állandó munkában vannak, ötszáz hétre befizetett járulékukat vissza­­.Látta-e már Budapestet éjjel?” — Így kezdődik egy régi kuplé, amelyet valaha minden utcasarkon énekeltek. De látta-e már Budapes­tet hajnalban? —- kérdezzük mi és hozzátesszük, hajnalban, a központi vásárcsarnok előtt a Vámház­,kör­­úton, azután a Csarnok mögött, a tyúkpiacon és a Dunaparton, ahol a Duna­­habjaiban fürdik a bágyadt holdsugár. Mert érdekes látvány ez a hajnali városrész, olyan, mint valami óriási száj, amelyen át Bu­dapest gyomrába jut az ennivaló. Akárhogy sír is mindenki, azért egy vagonnal sem­ fogyaszt keve­­sebb burgonyát ez az éhes város. Sőt. Talán soha még annyi krum­plit, babot, káposztát, szóval főze­lékfélét nem ettek Budapesten, mint mostanában. Az áldott, jó burgonyának kell most pótolnia egymagának mindazt a sokféle tápszert, amit jobb időkben meg tudtak szerezni a budapestiek. Ma már csak krumplira jut és szédítő elgondolni, hogy 10 vagonra tehető az a krumplidomb, amit naponta leereszt a torkán a főváros milliós lakossága. Ilajniaiban halást kört a Nádor-kávéh­ázban­ A régi Nádor-kávéházat "megette boldogult tőzsdei hossz. Az ősi Nádor-szállóban évtizedek óta fen­­állotcs­­kofa-kávéház helyiségét ki­bérelte egy bank még amikor jó üz­let volt bankokat nyitni és a kofák kiszorultak a pót-Nádor-kávéházba, amely a Dunapart közelében, a Vámház-téren nyílott meg. A régi kávéház szőröstül-bőröstül öreg di­­vánostul, székestül, repedt már­ványasztalaival, fakó arcú pincé­reivel együtt átköltözött az uj he­lyiségbe s ott folyik most tovább a hajnali élet úgy, ahogy régente volt. Az ifjabb Nádor-kávéházat is hajnali 4 órakor nyitják, de már jóval a nyitás előtt egész csomó kékkötényes, kendős csarnoki árus­nő, csarnoki hordár álldogál a­ be­járat előtt s várja türelmetlenül a bebocsátta­tást. Mellettük az éj­szaka alakjai dideregnek. A közeli Bástya-utca és Magyar-utca fáradt tündérei is ellátogatnak ide és el­­kesergik egymásnak panaszaikat. — Megiszom egy teát, — mondja egy vörösre festett hajú démon a barátnőjének, — azután bemegyek a csarnokba és veszek egy kiló fo­gyasztott húst. — Bizony, ha nem állunk már most oda, — feleli a másik, — ak­kor sohasem jut ránk a sor. Az utca szomorú leányai ezután elsírják még, hogy milyen keserves az élet s hogy maguk főznek oda­haza s hogy csak fagyasztott hús­ra telik nekik is. Ezért aztán csak­ugyan nem volt érdemes a becsület járdájáról letérni és a züllés sáros kocsiútjára térni, — gondolom ma­­gambaffl­­o a többiek után én is be­térek a kávé­ház széles nagy ter­mébe. Először egyedül ülök egy nagy kerek márványasztalnál. Azután sorban elfoglalják az asztalnál lé­vő székeket s a következő urak és hölgyek között van szerencsém el­költeni hajnali feketekávémat: Berecz Mihály, csarnoki tróger,— mint ő maga mondotta bemutatko­zásakor. 50 éves; Varga Mária, tyúk-, liba- és más élőállatkereskedőnő. 65 éves; Vizhordó Lajcsi, „rozvajter”, t. 1. ló- és kocsiápoló a váci­ utcai bér­kocsiállomáson. 26 éves. Lola, démon, vagyis aki a kiló fagyasztott hús-árusítóhely nyitá­nyát várja. Kora ismeretlen; Gizi, ugyanaz kékben, mert Lola feketében volt. Korát nem vallja be. Berecz­kin­ All és fars­a Mária panasza a vízre, amely nincs — Én vagyok a kör­vezető és csakhamar élénk társalgás fejlődik ki közöttünk. (Előttünk párolgó kávésbögrék, vastag talpú poharak, körülöttünk pedig zsivajgás és ne­héz, fojtogató csizmaszag és füst, atmoszféra, amely olyan szag­ke­veréket ad ki, hogy nincs az a par­­fümgyáros, aki hasonlót tudna ke­verni esszenciákból. Én: Mégis, hogyan élnek önök ezekben a nehéz időkben? Varga Mária: Hát bizony nehéz idők ezek, de a nagy kord­a idején még sokkal rosszabb volt. Berecz Mihály: Ki emlékszik már arra a kordára? Sokkal rosszabb ez az ébredő világ, amikor már víz sincs. Elhiszi-e az úr, hogy én a nyár óta nem mosakodtam, csak legföljebb néha vasár- és ünnep­napokon- Van vagy három hó­napja. Én: Hogy-hogy? Berecz: Úgyhogy nekem már hajnali háromkor föl kell kelnem. A „vasszerleitung” meg csak reg­geli hat óra után kel föl, addig zárva van. Én meg nem várhatok addig, amig a vízcsapnak föl mél­­tóztatik ébredni. Este, ha fáradtan hazamegyek, összeroskadok s nem kell már nekem mosakodás. Még aztán,­ őszintén szólva, este kicsit korcsmába megyek s mire hazaté­rek, már alszik a vízvezeték. Én: Hát miért nem megy néha fürdőbe. (Általános derültség.) Berecz: Hát mi vagyok én, kor­­m­án­yf­ői tanácsos? Hát van nekem annyi pénzem, hogy fürdőbe men­jek? Vizhordó Lajcsi (röhögve): Hát­ha soha meg nem fürdenék! Kerül­het vagy tudom isén mennyibe! Nem bolondultam meg, inkább megiszom az árát. Lola: Bizony az én „iparomnál” is kellemetlen, hogy korán elzárják a vízcsapot. Tessék elhinni, ez a közegészségügy rovására megy. Gizi: De a forgalmi adót, azt be­szedik. Én majd leestem a székről, ami­kor megtudtam, hogy Lola és Gizi is forgalmi adót fizetnek, a maguk szomorú ipara után. Nem akartam elhinni, de a két éjszakai­­ leány váltig erősitgette. Nem tudtam meggyőződni az ellenkezőjéről: el­hittem nekik. Varga­­Mária: Nagyon is elhihe­tő, hogy a kisasszonyok is fizetik a forgalmi adót. h* mér az Ilyen B 5* rr-KfatS 00 üti Is BÁN­­­R *T. Kossuh Lajos-ntc* 4/d Elismeri szerencsés jóelárus tó. Seadeljers MÉH MA V*. V» vagy o«**a tyid­í­­jevyet. — Haefé* a sorsjegy vitele után. IÖT mír november 12-i­ a ■*C3B . szegény, öreg koránál is beszedi az állam. Közben fizettünk és a társaság feloszlott. Ki-ki, ment a mnaga dolo­ga után. túl forgatom. Kevés viaszon s csikiad­ílasa A vásárcsarnokban nagy élénk­séget találtam. Az árusok kirakod­tak és megbeszélték az árakat, ami­ket krétával írtak föl a kis papen­­deklitáblákra. Fölírták és újra le­törülték, aszerint, hogy milyen ve­vők érkeztek időközben, így láttam hullámzani a burgonya árát, jó fél­óra hosszáig. Hol fölment 500 ko­ronával, hol lejebb ment, míg vég­re megállapodott a­­krumpli ár há­borgó hulláma valahol olyan ma­gas összegen, ami egykor nagy ho­zományszámba ment a Dob­ utcá­ban és környékén. Puskás Nándor vásárfelügyelő urat sikerül elfognom a nagy sür­gés-forgásban. Megkérdem tőle, mi­lyen a helyzet a vásárcsarnokban, így felel: — Nehéz. Az árusok­­panaszkod­nak a drága helypénz, a sok adó miatt. Én, sajnos, nem segíthetek rajtuk. A közönség ugyancsak hoz­zám jön panasszal, ha fúldrágának talál valamit. Sajnos, rajtuk sem segíthetek. Drága az élet és nehéz. Én valaha úgy , működtem, mint valami panaszfölvevő iroda. mia átalakultam községi vigasztalóvá. Megvigasztalom a kesergő embe­reket, hogy lesz ez még­ jobban is. —• Csökkent a vevők száma? — Hogy csökkent-e? A­­mészáro­soknál és henteseknél alig lézeng egy-egy vevő. Krumplira, tökre, babra van, kuncsaft Friss zsírt alig vesznek, méltóságos asszonyok ne­gyed kiló zsírt visznek haza kis bögrécskéikben. Nagy a szegénység, uram és ki tudja mi lesz itt még a télen. Elbúcsúztam a pesszimista vásár­biztostól és kimentem a Duna­­partra. Kocsiderékszám állott ott a zöldség, egész káposzta domb­okat találtam. Cenzárok m­éterm­ ázsá­n­­ként adták és vették a friss enni­valót. Megjelentek kis kocsijaikkal a vendéglősök és tömegével vettek mindent. Átmentem a csarnok mö­gött lévő baromfipiacra. Kábító csirkecsipogás, ludgágogás foga­dott. Visszamentem a csarnokba. Pompás pontyokat láttam ugrán­dozni az üdítő vízben. Csigákat ta­láltam kosár­számra. Azt mondják, úri eledel, kárminvörös marhahú­sok lógtak olyan üdén és vérpiro­san, akár a felpirosló hajnali ég kívül a csarnokom Van hát elesés bőven s van biztosan fogyasztójuk Egy szegény, kapott ruhája fwwwifwwwírtfinní'jfwíoonr Lána-e ilár SusSapestes hajnalban? Hajnali beszélgetés a Nádor-kávéházban. — A vízcsapok késői nyitása miatt hónapokig nem mosakodnak sokan Buda­pesten— Forgalmi adó a fizetett szerelem után. — Méltóságos asszonyok kávésbögrébe vesznek egy rántásnyi zsírt a csar­nokban. — Kik esznek csigát s marhapecsenyét ! — Rosszul megy a csarnoki árusoknak* J leh­ei Biterm 91 §jj ha n!ncsBsor§jegae » g| Bajit érdekében rendeljen eeen óriási nye­­rési esélyű osztály sorsjegyek kSx&l* Ujj 122182] 1267501!406871 00 Hivatalos Vi I l', I ad­atagy ^ árak: 60tHJ(l|Sl).OOo|15.000 korona ^ || Kiss Károly és Társa U­lta bankrészvénytársas­ág: ^ IV., Kon­stb Ure^sk­a 1. t­zám­a a gf lg i £ K s

Next