Friss Ujság, 1924. november (29. évfolyam, 231-255. szám)
1924-11-01 / 231. szám
1924 november í. FRISS ÚJSÁG manisták azért ítélték őt el, mert nem akart belépni a vörös hadseregbe. Az iratokból kiderült az is, hogy amikor Kiss-Papot ,a detektívek kihallgatták, a kihallgatás alkalmával még nem mentegette Krémer Bernátot. Ezzel szemben a mai tárgyaláson azt mondotta, hogy Krémer csak öt-tíz percig volt távol a kozmauti szántóföldeken. Annak idején háromnegyed órát vallott a távozás időtartamaképen és azt mondotta, hogy Krémer rendkívül felhevült állapotban tért vissza hozzájuk. Amikor a bűnjeleket ismerteti Sillay százados hadbiró, kiderül, hogy többek között 16 korona és 36 fillért foglaltak le Krémernél. A kűvitettek között szerepelnek ékszerek, amelyek a kommünben elvesztek. Az iratok ismertetése után Földes Rezső dr. alezredes-ügyész mondotta el vádbeszédét, majd a védők beszéltek. Az ügyész legalább életfogytiglani fegyházat kér, miután szerinte beigazolódott, hogy Krémer ölte meg, a kislányt. Az ügyvédek ezt nem látják igazoltnak és ezért a vád ebbeli részére felmentést kérnek. Sillay dr. százados hadbíró, tárgyalásvezető a perbeszédek után kihirdette, hogy az ítéletet hétfőn mondja a bíróság, fogják kapni 2 százalékos kamattal együtt. A munkanélküliek segélyelyezése ugyanis nem a társadalomra fog hárulni. Az ehhez szükséges tőke az állam és az illető város, vagy falu hozzájárulásából, továbbá a munkaadóra és munkásra kivetett heti járulékokból fog előállani. minisztáján kívül manko nerből morati segélyt kap Mi lesz a munkanélküliek biztosításáról szóló törvényjavaslatban? Vass József népjóléti miniszter a nemzetgyűlésen legutóbb bejelentette, hogy a munkanélküliek biztosításáról szóló javaslat most van készülőben. Most Andor Endre drhelyettes államtitkár egy hírlapírónak részleteket mondott el a készülő javaslatról. Sok ezer munkanélküli várja már a segélyt , és így bizonyára sok embert érdekel az államtitkár nyilatkozata. — Ennek a törvényjavaslatnak — mondotta Andor dr. — az a célja, hogy a munkás — ha önhibáján kívül munkanélkül marad — ne legyen kidobva minden segítség nélkül a világba■ A társadalom félt ettől a törvénytől, mert azt hitte, hogy szándékos munkakerülésre fog csábítani. Ennek azonban számtalan orvosszere van, — amint az angol példákból láthatjuk. Elsősorban a munkanélküli segély nagyon rövid időre, szól, Angliában tizenhárom hétre, azután megszűnik. De tizenhárom hétre is csak abban az esetben jár, ha az illető előzőleg legalább huszonhat hétig állandóan munkában állt. A munkanélküliség első hetében semmi segély sem jár. A következő hetekre pedig csak akkor, ha igazolják, hogy valóban a saját hibáján kívül esett el a keresettől és hogy semmi más — fizikai képességeinek megfelelő — munka nincs a számára. Mert ha esetleg más munkakörben tudják foglalkoztatni, ezt el kell a munkásnak fogadnia, vagy elesik a segély jogától. Azonkívül a munkást serkenteni is fogják, hogy sokáig dolgozzék egyhuzamban. Azok ugyanis, akik állandó munkában vannak, ötszáz hétre befizetett járulékukat vissza.Látta-e már Budapestet éjjel?” — Így kezdődik egy régi kuplé, amelyet valaha minden utcasarkon énekeltek. De látta-e már Budapestet hajnalban? —- kérdezzük mi és hozzátesszük, hajnalban, a központi vásárcsarnok előtt a Vámház,körúton, azután a Csarnok mögött, a tyúkpiacon és a Dunaparton, ahol a Dunahabjaiban fürdik a bágyadt holdsugár. Mert érdekes látvány ez a hajnali városrész, olyan, mint valami óriási száj, amelyen át Budapest gyomrába jut az ennivaló. Akárhogy sír is mindenki, azért egy vagonnal sem fogyaszt kevesebb burgonyát ez az éhes város. Sőt. Talán soha még annyi krumplit, babot, káposztát, szóval főzelékfélét nem ettek Budapesten, mint mostanában. Az áldott, jó burgonyának kell most pótolnia egymagának mindazt a sokféle tápszert, amit jobb időkben meg tudtak szerezni a budapestiek. Ma már csak krumplira jut és szédítő elgondolni, hogy 10 vagonra tehető az a krumplidomb, amit naponta leereszt a torkán a főváros milliós lakossága. Ilajniaiban halást kört a Nádor-kávéházban A régi Nádor-kávéházat "megette boldogult tőzsdei hossz. Az ősi Nádor-szállóban évtizedek óta fenállotcskofa-kávéház helyiségét kibérelte egy bank még amikor jó üzlet volt bankokat nyitni és a kofák kiszorultak a pót-Nádor-kávéházba, amely a Dunapart közelében, a Vámház-téren nyílott meg. A régi kávéház szőröstül-bőröstül öreg divánostul, székestül, repedt márványasztalaival, fakó arcú pincéreivel együtt átköltözött az uj helyiségbe s ott folyik most tovább a hajnali élet úgy, ahogy régente volt. Az ifjabb Nádor-kávéházat is hajnali 4 órakor nyitják, de már jóval a nyitás előtt egész csomó kékkötényes, kendős csarnoki árusnő, csarnoki hordár álldogál a bejárat előtt s várja türelmetlenül a bebocsáttatást. Mellettük az éjszaka alakjai dideregnek. A közeli Bástya-utca és Magyar-utca fáradt tündérei is ellátogatnak ide és elkesergik egymásnak panaszaikat. — Megiszom egy teát, — mondja egy vörösre festett hajú démon a barátnőjének, — azután bemegyek a csarnokba és veszek egy kiló fogyasztott húst. — Bizony, ha nem állunk már most oda, — feleli a másik, — akkor sohasem jut ránk a sor. Az utca szomorú leányai ezután elsírják még, hogy milyen keserves az élet s hogy maguk főznek odahaza s hogy csak fagyasztott húsra telik nekik is. Ezért aztán csakugyan nem volt érdemes a becsület járdájáról letérni és a züllés sáros kocsiútjára térni, — gondolom magambafflo a többiek után én is betérek a kávéház széles nagy termébe. Először egyedül ülök egy nagy kerek márványasztalnál. Azután sorban elfoglalják az asztalnál lévő székeket s a következő urak és hölgyek között van szerencsém elkölteni hajnali feketekávémat: Berecz Mihály, csarnoki tróger,— mint ő maga mondotta bemutatkozásakor. 50 éves; Varga Mária, tyúk-, liba- és más élőállatkereskedőnő. 65 éves; Vizhordó Lajcsi, „rozvajter”, t. 1. ló- és kocsiápoló a váci utcai bérkocsiállomáson. 26 éves. Lola, démon, vagyis aki a kiló fagyasztott hús-árusítóhely nyitányát várja. Kora ismeretlen; Gizi, ugyanaz kékben, mert Lola feketében volt. Korát nem vallja be. Bereczkin All és farsa Mária panasza a vízre, amely nincs — Én vagyok a körvezető és csakhamar élénk társalgás fejlődik ki közöttünk. (Előttünk párolgó kávésbögrék, vastag talpú poharak, körülöttünk pedig zsivajgás és nehéz, fojtogató csizmaszag és füst, atmoszféra, amely olyan szagkeveréket ad ki, hogy nincs az a parfümgyáros, aki hasonlót tudna keverni esszenciákból. Én: Mégis, hogyan élnek önök ezekben a nehéz időkben? Varga Mária: Hát bizony nehéz idők ezek, de a nagy korda idején még sokkal rosszabb volt. Berecz Mihály: Ki emlékszik már arra a kordára? Sokkal rosszabb ez az ébredő világ, amikor már víz sincs. Elhiszi-e az úr, hogy én a nyár óta nem mosakodtam, csak legföljebb néha vasár- és ünnepnapokon- Van vagy három hónapja. Én: Hogy-hogy? Berecz: Úgyhogy nekem már hajnali háromkor föl kell kelnem. A „vasszerleitung” meg csak reggeli hat óra után kel föl, addig zárva van. Én meg nem várhatok addig, amig a vízcsapnak föl méltóztatik ébredni. Este, ha fáradtan hazamegyek, összeroskadok s nem kell már nekem mosakodás. Még aztán, őszintén szólva, este kicsit korcsmába megyek s mire hazatérek, már alszik a vízvezeték. Én: Hát miért nem megy néha fürdőbe. (Általános derültség.) Berecz: Hát mi vagyok én, kormányfői tanácsos? Hát van nekem annyi pénzem, hogy fürdőbe menjek? Vizhordó Lajcsi (röhögve): Hátha soha meg nem fürdenék! Kerülhet vagy tudom isén mennyibe! Nem bolondultam meg, inkább megiszom az árát. Lola: Bizony az én „iparomnál” is kellemetlen, hogy korán elzárják a vízcsapot. Tessék elhinni, ez a közegészségügy rovására megy. Gizi: De a forgalmi adót, azt beszedik. Én majd leestem a székről, amikor megtudtam, hogy Lola és Gizi is forgalmi adót fizetnek, a maguk szomorú ipara után. Nem akartam elhinni, de a két éjszakai leány váltig erősitgette. Nem tudtam meggyőződni az ellenkezőjéről: elhittem nekik. VargaMária: Nagyon is elhihető, hogy a kisasszonyok is fizetik a forgalmi adót. h* mér az Ilyen B 5* rr-KfatS 00 üti Is BÁNR *T. Kossuh Lajos-ntc* 4/d Elismeri szerencsés jóelárus tó. Seadeljers MÉH MA V*. V» vagy o«**a tyidíjevyet. — Haefé* a sorsjegy vitele után. IÖT mír november 12-i a ■*C3B . szegény, öreg koránál is beszedi az állam. Közben fizettünk és a társaság feloszlott. Ki-ki, ment a mnaga dologa után. túl forgatom. Kevés viaszon s csikiadílasa A vásárcsarnokban nagy élénkséget találtam. Az árusok kirakodtak és megbeszélték az árakat, amiket krétával írtak föl a kis papendeklitáblákra. Fölírták és újra letörülték, aszerint, hogy milyen vevők érkeztek időközben, így láttam hullámzani a burgonya árát, jó félóra hosszáig. Hol fölment 500 koronával, hol lejebb ment, míg végre megállapodott akrumpli ár háborgó hulláma valahol olyan magas összegen, ami egykor nagy hozományszámba ment a Dob utcában és környékén. Puskás Nándor vásárfelügyelő urat sikerül elfognom a nagy sürgés-forgásban. Megkérdem tőle, milyen a helyzet a vásárcsarnokban, így felel: — Nehéz. Az árusokpanaszkodnak a drága helypénz, a sok adó miatt. Én, sajnos, nem segíthetek rajtuk. A közönség ugyancsak hozzám jön panasszal, ha fúldrágának talál valamit. Sajnos, rajtuk sem segíthetek. Drága az élet és nehéz. Én valaha úgy , működtem, mint valami panaszfölvevő iroda. mia átalakultam községi vigasztalóvá. Megvigasztalom a kesergő embereket, hogy lesz ez még jobban is. —• Csökkent a vevők száma? — Hogy csökkent-e? Amészárosoknál és henteseknél alig lézeng egy-egy vevő. Krumplira, tökre, babra van, kuncsaft Friss zsírt alig vesznek, méltóságos asszonyok negyed kiló zsírt visznek haza kis bögrécskéikben. Nagy a szegénység, uram és ki tudja mi lesz itt még a télen. Elbúcsúztam a pesszimista vásárbiztostól és kimentem a Dunapartra. Kocsiderékszám állott ott a zöldség, egész káposzta dombokat találtam. Cenzárok méterm ázsánként adták és vették a friss ennivalót. Megjelentek kis kocsijaikkal a vendéglősök és tömegével vettek mindent. Átmentem a csarnok mögött lévő baromfipiacra. Kábító csirkecsipogás, ludgágogás fogadott. Visszamentem a csarnokba. Pompás pontyokat láttam ugrándozni az üdítő vízben. Csigákat találtam kosárszámra. Azt mondják, úri eledel, kárminvörös marhahúsok lógtak olyan üdén és vérpirosan, akár a felpirosló hajnali ég kívül a csarnokom Van hát elesés bőven s van biztosan fogyasztójuk Egy szegény, kapott ruhája fwwwifwwwírtfinní'jfwíoonr Lána-e ilár SusSapestes hajnalban? Hajnali beszélgetés a Nádor-kávéházban. — A vízcsapok késői nyitása miatt hónapokig nem mosakodnak sokan Budapesten— Forgalmi adó a fizetett szerelem után. — Méltóságos asszonyok kávésbögrébe vesznek egy rántásnyi zsírt a csarnokban. — Kik esznek csigát s marhapecsenyét ! — Rosszul megy a csarnoki árusoknak* J lehei Biterm 91 §jj ha n!ncsBsor§jegae » g| Bajit érdekében rendeljen eeen óriási nyerési esélyű osztály sorsjegyek kSx&l* Ujj 122182] 1267501!406871 00 Hivatalos Vi I l', I adatagy ^ árak: 60tHJ(l|Sl).OOo|15.000 korona ^ || Kiss Károly és Társa Ulta bankrészvénytársaság: ^ IV., Konstb Ure^ska 1. tzáma a gf lg i £ K s