Friss Ujság, 1926. szeptember (31. évfolyam, 197-221. szám)

1926-09-01 / 197. szám

2 pirakázában jelen volt és élve maradt munkások ' 70.' ' tanúkihallgatására lesz szükségünk. A műszaki igazságot azonban igen nehéz­ lesz­­ kideríteni,­­ mert m­­­ilyen katasztrófa, mint a tegnapi, alig fordult, elő amióta betonnal építkeznek. Az én pénzemért én parancsolok Ma­­ délelőtt, kezdték­­ meg tulajdon­képen részletesen Német pallér kihall­*­gatását.­­ Német az építkezés ideje alatt a munkásokkall együtt résztvett az ösz­­szeoiklott gyárépület felépítésében. Né­met Albert főpallért,­ma délelőtt Juhász József dr.­rendőrfogalmazó hallgatta ki s a ‘­főpallér’ ter­jedelmes védekező vallomást tett. Vallomását azzal kezdte, hogy az új­pesti Bálint Zsigmond-féle építkezési vállalat,és főrészvényese, idősebb Bálint Zsigmond unszolta őt arra, hogy fejezzék be minél ha­marabb az építést, sőt maga Bálint Zsigmond az e­lmult hét végén azzal kereste fel a pallért, hogy a tetőgerendákat és az emeleteket tartó vasbetongerendák faburkolatát és az ezeket tartó faoszlopokat, az úgyne­vezett zsaluk­at, hétfőn délelőtt bontassa le, hogy az épületet minél hamarább át lehes­sen adni a gyár igazgatóságának. — Én — mondotta Német Albert fő­pallér — figyelmeztettem Bálint Zsig­­mond urat, hogy még nem száradtak meg egészen a vasbetongerendák, ve­szélyes azokról lebontani a faburkola­tot és a zsalukat, mert ha támasz nél­kül maradnak ez­ek a félig megszáradt vas­be­tongerend­á­k, akkor a beomlás ve­szélye fenyeget.. Erre —folytatta a to­pa­­lér vallomását — Bálint Z­igmond, a vállalat tulajdonosa, éktelen haragra gerjedt és azt mondotta nekem:­­ — Az én pénzemért én parancsolok, feltétlenül meg kell kezdeni a zsaluk lebontását. Erre a parancsra teljesítettem azután élt Bálirtt Zsgmond kívánságát és meg­kezdettem a lebontást. FRISS ÚJSÁG 1926 szeptember 1. LsSarkőzősíti­k az építész apját, Bálint Zsigmond­ot is Az őrizetbe vett Bálint László épí­tész,, aki szintén a helyszínen tartózko­dott, azt vallotta, hogy se édesapja, se ő ilyen parancsot a pallérnak nem adott, annál is inkább, mert az egész építke­zést a pallér irányította és neki, mint szakembernek, tudnia kellett volna azt, hogyha a zsalukat és a fagerendákat le­veszik a meg nem száradt vasbetonge­rendák alól, akkor az be fog omlani. Miután súlyos vallomások hangzottak el a vállalkozás igazgatója, Bálint Zsig­áimár ellen­­ is, ma délelőtt a kispesti rendőrség uta­sítására Újpestről előállíto­tták és őrizetbe vették Bálint Zsigmondot is. Bálint Zsigmond kihallgatása során mindazt tagadta­, amit a pallér róla mondott, tagadta azt is, hogy ő ezt a kije­lentést tette volna. ..Az én pénzem­ért én parancsolok, le kell bontani a faalkatrészeket.’­ ízembesítették a pallért gaz­dájával A kispesti rendőrségen, miután az őrizetbe vettek egymásra terhelő v­allo­­mást tettek és e vallomások ellent­mondók, ezért dr. Juhász, József rendőrfogalmazó szembesítette a pallért a két építésszel,­ Bálint Zsigmonddal és annak fiával, dr. Bálint Lászlóval. E szem­besítések izgalmasan folytak le. Német Albert­­pallér sápadtan és iz­gatottan mondta a szemébe Bálint Zsig­mond részvénytársasági igazgatónak és fiának, Bálint László építésznek, hogy ők parancsolták meg a lebontást. A szembesítés után úgy Bálint Zsig­mond, mint Bálint László dr. fentartot­­ták tagadó vallomásaikat. A rendőri bizottság főleg két tanú vallomását tartotta fontosnak, a két menekült kőművesmesterét, akik elmond­ták, hogy 8—10 perccel a ház összedü­­lése előtt­­ Németh Albert pallért jóakaratukig figyelmeztették, hogy a fagerendák és a faburkolatok lebontása, amely az egész épületet tar­totta, nagy veszéllyel fenyeget, mert a meg nem száradt oszlopok támaszték nélkül bedőlnek. Német azonban a vállait vonogatta és azt mondta, hogy őt csak a szerelésért terheli a felelős­ség. 10 perc múlva aztán be is követ­kezett a katasztrófa. Matán még több tanú terhelő vallo­mást tett az­ építészeti vállalat vezetői­nek a hanyagságáról, ma délben a vállalat vezető"'­ Bálint Zsigm­on­­dot, fiát, Bálint Lászlót és Németh Albert főpallért a rendőrség letar­tóztatta. A kispesti rendőrkapitányság vezetője, Dubrovitzky Imre rendőrtanácsos a mai szemlével és az összes kihallgatások egybevetésével megállapította, hogy ha le nem sze­reli az egész épületet tartó fageren­■­ákat és a belső termek m’,r,g,­zetét s emeletét tartó faoszlopokat, ak­kor a szerencsétlenség sem­m­iesetre sem állhatott volna be. Ez is mutatja, hogy a váltakozók és a pallér súlyos gondatlansága okozta a szerencsétlenséget. A Hungária-gyár igazgatósága sürgette az építkezés befejezését Varga Imre, napszámos, aki a szeren­csétlenség idejében a tetőn dolgozott, kedden délelőtt elmondta a rendőri bi­zottságnak, hogy az építkezésnek szep­tember 1-ére kellett volna befejeződnie. A gyár vezetősége nagyon szorította­ a vállalkozókat, hogy idejére készüljenek el, mert akkorra megérkeznek az új gépek Németországból. Ez a kijelentés igen súlyos úgy, a gyárra, mint az építkezési vállalatra nézve, mert kiderül, hogy az elővigyá­zatosság szabályainak félrelökésével csak az építkezés gyors befejezése lebegett mindkettőjük szeme előtt. Óriási hajókatasz­trófa Leningrad­ mellél! 150 kiránduló fulladt a vízbe Leningrad, augusztus 31. Borzalmas katasztrófa történt hétfőre virradó éjjel­ Leningrad (Pé­tervár) köze­lében. A Burevesztnik nevű személyszál­lító gőzös este süni ködben indult el a kilingradi kikötőből Kronstadt felé. Öt­száznál több utast vitt magával. Az uta­sok túlnyomó része kronstadt,­ családok­ból került ki, akik vasárnapjukat Lenin­­­gradban töltötték s az esti kirándulóha­jón hazafelé igyekeztek. A süni ködben a Burevosztnik a Greine nevű német gőzös jelzését észrevéve, ki akarta kerülni a német gőzöst. A Bure­­vesztnik ekkor a leningrádi szűk tenger­­szorosban haladt, közel a kikötőhöz. A hajó manővíírozása sikerült, a hajó a német gőzössel nem ütközött össze, de a hit télen mozdulat következtében nekivi­­gódott a tengerszoros kiépített gátjának. A Burevesztnik két méter széles léket kapott és tizenöt perc alatt elsülyedt. A rohamos sülyedés közben a sűrű éj­szakai ködben pánik tört ki a hajó uta­sai között s bár a mentésben részt vett a Greine személyzete is, száznál több utas életét vesztette. Hétfőn reggel azonnal megkezdték az elsülyedt hajó kiemelési munkálatait. Az utasok nagy része az alsó kabinok­ban volt, a hajó első megrázkódása al­kalmával felrohantak a lépcsőn. Minthogy pánik tört ki, lehetetlen volt a Bureveszt­nik mentőcsónakjainak vízrebocsátása. Az életüket vesztett utasok között van a hajó kapitányának felesége és családja is, akik egy zárt kabinban rekedtek, a­melynek kulcsát a kapitány magánál hordta. Az áldozatok között van továb­bá Vasziljev, a kronstadti haditengeré­szeti állomás politikai osztályának főnöke is. A Greine nevű német gőzös csónakot bocsátott a vízre, amely menekülő uta­­­sokat vett fel. Amidőn a csónak a part­hoz közeledett, a hullámokkal küzködő fuldoklók felborították. A csónakon lévő egyik német matróz csak nagy nehezen tudta me­gmenteni életét. Negyven ácsmunkás siratja a bérét a lsen! István-napi ünnepi játékok ----- csődje miatt- Egy hétig ingyen dolgoztatta őket a rendezőség . Húszmillió körüli követelésükkel bolondot járatnak velük, nem vállalja senki a felelősséget A Friss Újság már szóvá tette, hogy a balul sikerült Szent István-napi ün­nepi játékok csődjének áldozatul esett egy csomó­ színész és statiszta, s hogy nem akadt­­senki, aki kifizette volttá ezeknek a, szerződtetett embereknek az alaposan megdolgozott bérét. Most azon­ban még felháborítóbb részleteket kö­­­zölhetünk a Szent István-napi ünnepi játékok rendezésének kulisszatitkai kö­zül. Ismeretes, hogy az u. n. ünnepi já­tékokat a Ferencvárosi Torna Club Üllői-úti footballpályáján tartották meg augusztus 20-án és az ezt követő na­pokon. A footballpálya természetesen nem volt alkalmas a színészi előadással összekötött ünnepi játékokra s ezért a pályán nagyszabású építkezéseket kel­lett előbb végbevinni. A rendezőség ha­talmas színpadot építtetett, ezenkívül pedig új tribünöket is emeltek, mert azt hitték, hogy a meglevő tribünök nem lesznek elegendők a betóduló közönség elhelyezésére. Utóbb aztán kiderült, hogy még a régi helyek sem teltek meg és kár volt a nagy előkészületekért. A színpad és az új tribünök felépí­tését Fona­c János ácsmester vállalta, akinek Kőbányán, Apaffy-ucca 54. szám alatt van a telepe.­ Vonák ötven ács­­munkást szerződtetett az építkezésekhez és a munka teljes üzemmel megindult.. Több mint egy hétig éjjel-nappal dol­goztak a munkások, hogy az épít­kezé­sekkel Szent István napjára elkészül­jenek. Amikor a munkát befejezték és­ a bérüket követelték, Vonák ácsmester nem fizetett, hanem azt mondta, hogy az ünnepi játékok befejezése után jöj­jenek el a bérükért, mert a­ játékok rendezősége neki is arra az időre ígérte az építkezések díjának megfizetését. _ A munkásokat meglepte ez a bánás­mód, mert hiszen nekik semmi közük a rendezéshez,, őket az ácsmester szerződ­tette,­­ de azért beletörődtek a do­logba és vártak, bár sokuknak­ -egy, fillérük sem volt már megélhetésre.. Le­zajlott a Szent István-hét és a mun­kások újra :megfelen­tek a bérükért, de Vonák most már kereken kijelentette, hogy nincs pénz és­­nem is lesz, mert az ünnepi játékok megbuktak és a rende­zők neki sem fizetnek. Az ötven mun­kás közül azonban tíz olyan erélyesen lépett fel, hogy Vonák kifizette őket — 40 ácsmunkás azonban üres kézzel tá­vozott. ... . A negyven szegény munkás 100—100 ezer koronát követel egyenkint, vagyis körülbelül 20 millió korona­­az összkö­­­vetelésük Vonák Jánossal, illetve a Szent István-napi ünnepi játékok ren­dezőségével szemben. Több mint egy heti munkájuk bérét siratják és­­ nincs is reményük rá, hogy valaha is hozzá­juthassanak. Azóta jártak fünéb-fánál, voltak a polgármesteri hivatalban is,­ a rendező uraknál is, de mindenünnen az­zal küldték el őket, hogy a dolog nem tartozik rájuk. Szóval, senki sem vál­lalja a megdolgoztatott munkásokkal szemben fönnálló becsületbeli adósságot. A Friss Újság munkatársa fölkereste a megkárosított ácsmunkásokat, akik mindenben megerősítették a fennebb közölteket. A Rákóczi-tér és Német­­ucca sarkán álldogálnak naphosszat a többi állástalan építőmunkás között és várják, hogy az Építőmesterek Országos Szövetségének Német­ucca 25. szám alatti helyiségéből munkakínálat érkez­zék. Elpanaszolták, hogy a Szövetség házában még egy szoba sem áll rendel­kezésükre s az utcán kénytelenek­­ ácso­­rogni, néha több százan is, sőt van rá eset, hogy­ ezren, sőt 1500-an is. Sok­, szór a rendőr kergeti szét őket, s hiába mondják, hogy munkanélküliek, akik kénytelenek itt álldogálni,­ hogy kéznél legyenek, ha a Szövetségnél munkást keresnek. Az ünnepi játékok károsultjai elmon­dották, hogy boldogan vállalták a mun­kát, hiszen legtöbbjük már régóta mun­­kanélkül volt. Valóságos csapásként érte őket, amikor az elvégzett munka után nem kaptak fizetést. Kérem — mondotta egyikük — ez már nem is a legelső eset. Valóságos balkáni állapotok vannak e téren. El­végeztetnek velünk munkát , és nem fizetik ki a bérünket. Vagy kialkudnak 6 ezer koronás órabért és csak négyet fizetnek a végén. Hát ez bizony szomorú helyzet. A negyven éhező ácsmunkás megérdemel­né, hogy jogos béréhez jusson,­­­ és szomorú lenne, ha ez be nem következ­nék. Perelni nem igen tudnak, hiszen a napi élelemre sem telik nekik.­­Talán, csak mégis akad fórum, amely fizetésre kényszeríti a rendezőséget. Elvégre a munkások nem lehetnek áldozatai an­nak, hogy néhány úr megbukott a vál­lalkozásával, amelyet két balkézzel ren­­deztek meg nem nagy dicsőségére szent nemzeti ünnepünknek. Eger magas, sovány egy kicsi lápc­sik­ nősülni ő mott a Palace és az Omnia műsorában A két úr neve: ZOR© és HÚR©, akik házu­li nézőbe mennek és sze­rény kívánságuk az, hogy a meny­asszonynak legalább m­ii­ll lát Hozománya legyen. Zoro és Hurun kiviti a Palace és az Omnia minden előadásán Várkonyi Mihály magyar tárgyú amerikai filmje. „ELSZAKADT HÚROK** Felmentették a gyilkos­ság vádja alól a gyer­mekéért harcoló apát Dr. Gora orvos ügye a bíróság előtt Megírtuk­­nemrégiben azt is családi drámát, amely Gora István ,budapesti orvos és Skublits Mihály­­őrnagy között zajlott le a Ter­éz­ körút 29.­ szám­ál ház előtt. Gara István rossz családi életet élt a feleségével, főként azért,­mert fe­leségének édesanyjával nem­ tudott meg­egyezni. A családi háborúság vége válás lett, amely után a házasfelek úgy egyez­tek meg egymással, hogy az apa négy­éves István Imre­ nevű fiát annyiszor láthatja, ahányszor akarja. Az asszony édesanyjának azonban nem tetszett ez a dolog és mindenkép­pen igyekezett meggátolni, hogy az apa­ találkozhassék gyermekével. Egy­­ ilyen találkozás után az anyós két férfi is­merőse, Darányi Sándor és Dudinszky Gyula lefogták az apát, hogy a Cseléd a gyerekkel felszaladhasson a lakásba. Az apa kitépte magát és utánarohant gyermekének, az előszoba ajtajában azonban ott várta őt Skublits Mihály őrnagy, megragadta és ledobta a lép­csőn. Gara István tíz-tizenöt lépcsőn gurult lefelé, a fejét bevágta a fáiba, de hir­telen talpraugrott, előránoztti a revolve­rét és az őrnagy felé lőtt, akinek a bal combjába fúródott a golyó. Az őrnagy felgyógyult ugyan, de a golyót nem tudták kivenni a combjából. Az ügyész­­ség erős felindulásban elkövetett"szán­dékos emberölés bűntettének kísérlete címén emelt" vádat az orvos ellen, aki­nek az ügyét ma tárgyalta a budapesti büntetőtörvényszék Zakariás-tanácsa. : -A­ mai tárgyaláson elsőnek a vádlot­tat­­hallgatták ki, aki elmondotta, hogy most már újra együtt él a felségével és az egész esetnek rendkívül idegessége mellett az volt az oka, "hogy végtelenül szereti a kisfiát. A bíró megkérdi Gara feleségét­ : — Szerette a férjét az elválás után is­? — Igen — felelte az asszony — sze­rettem, de a családi háborúság miatt ■ nem tudtam vele élni.­­Az anyós, Guti Imréné nem akar val­lomást tenni. A többi tanú mind azt­­ vallják, hogy Gara az incidens alkalmá­val rendkívül ideges volt. A bíróság Gara István dr.-t a vád alól felmentette. Megállapította a bíróság, hogy Garat

Next