Friss Ujság, 1927. december (31. évfolyam, 273-297. szám)

1927-12-01 / 273. szám

2 az autóbuszközlekedésre vár és­ erre vonatkozólag akartunk megnyug­tató információt kapni, amikor­ föl­kerestük a székesfővárosi autóbusz­vállalat vezetőségét. Erzsébet ki­rályné út­ ■ 53. szám alatt van az autóbuszvállalat hatalmas telepe. Beszéltünk Körmendi­ Jenő aligaz­gatóval, aki a következőket mon­dotta : — Az új autóbuszvonalak terveze­tét­­elkészítettük. A tervezet a jövő hét péntekjén kerül a fővárosi köz­lekedési bizottság üzemfelügyelő al­bizottsága elé, amely megállapítja új útvonalak beosztását. Az ügy tehát olyan stádiumban vam hogy jelenleg nem áll módunkban a ter­vezetet a nyilvánosság elé bocsá­tani. Annyit azonban a leghatáro­zottabban kijelenthetek, hogy az új a­utóbuszútvona­ler­vezet­nek az a leghatározottabb célja, hogy a főváros külső részeit összekössük a belterülettel. — Nem igazak azok a hírek, — folytatta az,igazgató — hogy az uj útvonal megállapításnál csak a bel­területekre gondolunk. Kötözni való bolondok lennénk- ha ihlet akar­­■/ránk, mert ismétlem, csak az a cél ■vezet bennünket, hoga a külső része­ket kössük össze az uj útvonalak ré­vén a­ főváros belső területével. A/. uj autóbuszjáratokat azonban kizá­­­rólag a főváros közigazgatási terüle­tén fud­juk létesíteni, autóbuszaink csak itt fognak járni. Eddig Körmend­i igazgató nyilat­kozata, amelynek utolsó mondata azonban alapos csalódást okoz. A vezetőségnek az az elhatározása, hogy a főváros autói csak Budapest közigazgatási területén fognak járni, azt jelenti, hogy a fővárosi autóbuszok nem fog­nak Újpestre, Kispestre, Pest­erzsébetre és a környék többi községébe menni, hanem csak odáig, ahol Budapest közigazgatási határa végződik. Ez pedig nagy hiba, mert a környéki községek lakossága a székesfőváros autóbu­szvállalatától várta, hogy megszabadítsa a Hév­ elviselhetetlen monopóliumától és o­lcsób­b és jobb közlekedést teremt A környéki köz­ségek bekapcsolását programjába vehetné­­ az autóbuszválalat, még­pedig sürgősen, — lehetőleg már most, az új autóbuszvonalak meg­állapításinál. Az új autóbuszvonal-beoszt­ás azonban autóbuszjáratokhoz fogja juttatni Óbudát — a tervezet szerint az óbudai temetőig —, Kőbányát, Zuglót és a budai hegyvidéknek több oly pontját, amelyek eddig teljesen el voltak zárva a világtól. Értesülé­sünk szerint­­ az egyes érdekeltségek között nagy harcok folynak az új autó­­buszútvonalak megállapítása kö­rül. Máris­­jelentkeztek egyesek, akik Magánérdekből, felek spekulációs cél­zatokból nem.m akarják érvényesíteni összeköttetéseiket, komi az új vona­lakat az érdekeltségü­k­ körébe tar­tozó területek, mentén vezessék. Az a céljuk ezzel, hogy a­ telkeik árát növeljék és m­i sem törődnek azzal, hogy haszná­lnak­ vele a közszü­k­­ségelet-nek. Az autóbuszválalat úgy akar védekezni a magánérdekek és efféle befolyások ellen, hogy próba útvonalakat vezetnek be hathónapos érvénnyel. Hat­­hónap alatt ugyanis megál­lapítják, hogy van-e értelme az új autóbuszjáratnak. Ha kiométeren­­ként legalább két utast nem ad ki az ún­ventil, akkor azonnal megszün­tetik ezt a relációt és máshova he­lyezik azt, így talán idővel el lehet majd érni, hogy a közszükségletnek megfelelően épüljön ki a főváros autóbuszközlekedési hálózata. S. S. Nagy csendben már osztja a TESz a leihermere zöld 100000 pengős ajándékát A régi jelentkezők előnyben ré­szesültek . Új kérvényeket köz­­hatósági igazolással a hét vé­géig még elfogadnak . Nyom­or­­enyhítő akció hatóságának kel­lett volna szétosztani a pénzt! Néhány héttel ezelőtt megírtuk, hogy Rothermere lord, aki már egyszer 100 ezer pengőt adományo­zott a nyomorgó menekült majm­ok­­ok részére, most újabb 100 ezer pengőt, küld ezeknek karácsonyi ajándékul. Azóta ez az újabb jelen­tős pénzküldemény megérkezett a Társadalmi Egyesületek Szövetsé­géhez, de ez az egyesület, amelyet a pénz szétosztásával a lord meg­bízott, semilyen értesítést még nem adott ki a nyilvánosság számára. Nem jelentek meg a lapokban a szokásos jelentkezési felhívások, igénybejelentésekre való felhívások, így a nagyközönség nem értesülhe­tett­­arról, hogy ki hogyan­­és milyen körülményk között részesülhet a nemes lord jószívű ajándékából. Mivel számos utódállamokból me­nekült nyomorgó család fordult hozzánk kérdéseivel- felkerestük a Társadalmi Ervi­esü­ let­ele Szövetsé­gének Merley­ u. 2. sz. alatti irodá­ját, hogy felvilágosítást nyerjünk a 100 ezer dolláros adomány h­ováfor­­dí­tásár­ól. — A TESz — hangzott a felvilá­gosítás — a megszállott, terület me­nekült magyarsága között már ré­gebben szétosztotta a, Rothermere lord által első ízben küldött 100 ezer pengőt. A lord, aki jelentésünk és az eredeti nyugták beküldése után látta, hogy milyen kevesen ré­szesülhettek segélyben a nyomorgó családok közül, újabb 100 ezer pen­gőt küldött a nyomor enyhítésére­— Megkezdték már Önök a pénz­segély szétosztását! ... .. ... — Már régebben folyik. Az ösz­­szeg felét. 59 ezer pengőt már, ki­oszt­ót tinik. — Kinek osztották ki ezt Önök, amikor a lapokban nem is hirdet­ték a jelentkezés formáját, idejét és feltételeit! — Ezt most nem­ tartottuk szük­­s­éges­n­el­. Egy ré­szt azok kaptak, akik már az első akciónkban is részesültek, másrészt az első­­ akció jogos, de Pénz hiányában kielégítetlen kér­vényeiből választottuk ki az arra érdemeseket. — Ez nem egészen helyes. Mert lehetnek újabb­ jelentkezők, akik jobban rászorultak, és az első al­kalommal elkéstek a jelentkezéstől. Különben politikai és társadalmi vagy felekezeti kérdések nem be­folyásolták a döntést! — volt to­vábbi kérdésünk. — Egyáltalában nem. Mi az em­bereken és nyomorgókon akartunk segíteni, nem pedig osztályokon és politikusokon. Míg az első akció­ban csak munkanélküli menekült családokat segítettünk, most már olyanoknak is adtunk, akiknek van ugyan nyugdíjuk, vagy állásuk, de ebből megélni nem tudnak. — Ezek szerint új kérvényt nem is adtak be? — De igen és még a hét végéig lehet kérvényt beadni. Ezek még a döntő­bizottság elé kerülnek. Kö­rülbelül kétezer új kérvény jött a régi tízezer mellé­— Hány család részesül segély­ben ! — Úgy számítunk, hogy 10—-50 pengős segélyösszegek­­mellett kö­rülbelül négyezer nyomorgó mene­kült kap karácsonyi ajándékot. — Mivel ellenőrzik, hiszen szer­veik nincsenek erre, hogy a segé­lyezés körül visszaélés nem törté­nik? — Mi minden kérvény mellé közhatósági igazolást kérünk, amely biztosítja, ho­gy az abban foglaltak a valóságnak megfelel­nek. Ezzel már el is hárítottuk ma­gunkról a felelősséget. Nézetünk szerint minden kérvényező valóban létező nyomorát írja­ le. Ezt könnyű is elhinni a mai világban. • Mi teljes elismeréssel vagyunk a TESz jótékonykodás­ működése iránt. Csak azt jegyezzük meg, hogy a lord nagy­ ajándékait talán több szakértelemmel, jobb tudással he­lyezték volna el azok a hatóságok, amelyeknek hivatalnokai egy em­beröltőn ítt tanulmányozzák a nyo­mor óriási komplexumát, akik sze­mélyesen ismerősök a nyomor­ta­nyákon és akikhez naponta­­sok száz végszükségben alig-alig élő ember, folyamodik egy darab szá­raz kenyérért. Hat napja feküdt ellenfe­­lellenül a kórház hulla­kantrájában Fia elmulatta a temetkezési se­gélyt, azután megszökött Néhány hónappal ezelőtt. Korsós János kubikos felvételét kérte az óbudai Szent- Margit-kórházba. Bel­ső bántálmul voltak, mire a­ belgyó­gyászat fekvő betegnek vette f­el a kubikost. Korsós János el is foglal­ta helyét az egyik fehér kórterem­ben, ahol szép fehér ágyat kapott és fehér kenyeret az ebédhez. A kályhában ropogott a tűz, a levegő megnyugtatóan csendes volt s Kor­sós János betegségében is boldogan nyújtózkodott ki a puha, vánkosok között. Azt hitte, már, ez is ele­gendő ahhoz, hogy meggyógyuljon. A szervezetét nyüvő­ hac­i­lások­­nak azonban nem­ imponált a nyu­galmas fehér kórterem. Tovább dá­­ridóztak Korsós János tüdejében s egy napon ők lettek az­ urak a be­teg szervezetben. Korsós­ János meghalt az egyik novemberi ,va­sárnap reggelen. Korsós János szegény ember volt egész életében. Hozzátartozóinak a ravatalozásra tehát neon is tellett. Megjelentek a kórház lrieskamrá­jában, megnézték a halottat, meg­siratták. A aztán Istennek ajánlották a lelkét- Korsós István, a kubikos legidősebb fia azonban stern így gon­dolkozott. Megneszelte, hogy el­hunyt apja után a Munkásbiztositó Betegsegélyző Pénztártól jár egy bizonyos összeg. Gyorsan, kiállít­tatta hát a halotti bizonyít­ványt s apja írásait magához véve, megje­lent a Betegsegélyzőbe­n. — Kérem apám. Korsós János után a temetkezési segélyt mon­dotta a tisztviselőknek, — akik a hiteles bizonyítványok alapján szó nélkül kiutaltak egyszáznyolcvan pengőt Korsós Istvánnak. A fiatalember innen visszasietett a Szent Margit-kórházba, ahol ösz­­szeszedte apja ruháit s azokat el­adta nyomban. A temetkezési se­géllyel együtt 230 pengőt vágott zsebre, s ebből a pénzből kemény ka­lapot és sárga cipőt vá­sárolt ma­sának, aztán betért egy óbudai korcsmába és reggelig mulatott. Másnap ismét a korcsmában szóra­kozott, sőt azután is, ameddig csak tartott a pénz. Ezalatt Korsós János holtteste a hulla­ kamra sarkában várta az el­temetést abban a­ fehérneműben, a­melyben a kórházban feküdt. A kór­ház vezetősége azt­ hitte, hogy a be­­tegsegélyző pénzéből a hozzátarto­zók el fogják temetni a szerencsét­len embert, ez azonban nem történt meg. Korsós István ugyanis azzal hitegette a hulla­mestert, hogy még nem vette fel a pénzt a munkásbiz­­tosítótól, várjanak tehát addig az eltemettetéssel. A negyedik nap még látták a fiatalembert Óbudán, de aztán nyoma veszett. A megma­radt pénzzel Korsós István otthagy­ta­ szerencsétlen apja hulláját a kórház fekete kamrájában, a névte­lenek és ismeretlenek között. Hat nap múlva a Szent Margit­­kórház vezetősége „gratis" temet­­tette el Korsós Jánost­ Ez azt je­lenti, hogy a kubikos holttestét be­tették egy ládába és a temető szé­lén az irigyen parcellában földelték el. Szegény Korsós János most ott alussza örök álm­át, áruig fia, aki egyetlen reménysége volt, valahol cigányzenét hallgat az ellopott hullapénzen . .. H0dell cipők,s,u 1 16-Criisl »41 asíték melee cipőkben, gyári árakon. Cipőink minőségéén és tartósságáért 1 évet jótállunk. Hunyadi cipőház, III., Hunyadi-tér 3 SULI­M, 5 w­l^5c» FRISS ÚJSÁG 1927 december 1, csütörtök' * ' Litwinoff orosz népbiztos, aki a genfi nép-­, szövetségi tanácskozáson vezeti az­ először, megjelenő szovjet­ küldöttsé­get. A genfi leszerelést előkészítő­­bizottság mai ülésén Littvinov­­i szovjet nevében részletes leszerelési programmot terjesztett elő, amely­be a szárazföldi tengeri és légi had­erők teljes megszüntetését követelte Az Országos Munkásbiztosító Pénztár hirdetménye ORVOSOK FIGYELMÉBE! Az 1927. évi XXI. tc. 226. §-a, ren­delkezése értelmében a Munkásbiztosító Pénztárak orvosainak szerződéses­­jog­viszonya 1927 . december 31-vel meg­­szűnik. Fenti rendelkezés alapján az Országos Munkásbiztosító Pénztár a kerületi munkásbiztosító pénztárak ösz­­szes orvosi állásaira pályázatot írt ki, amely pályázati hirdetmény a „Munkásbiztosítási Közlöny" 1937. évi november hó 26-i 28. számában jelent meg. A pályázat határideje 1927 december hó 12. napján déli 12 órakor jár le. • A meghirdetett orvosi állásokra vonat­kozó pályázatokat a pályázati hir­detményben megjelölt módon közvetlenül az Országos Mun­kásbiztosító Pénztárhoz (Buda­pest, VIII., Fiumei-út 191b, I. em., 32/a) kell benyújtani. Hétezer gyermek kap meleg ruhát karácsonykor Készülnek már a gyermekruhák • 290 ezer pengő segély a mun­kanélkülieknek Friss Újság már több ízben, be­számolt a­ főváros által tervbe vett téli segítő akcióról a szegény­"gyer­­­mekek karácsonyi felruházásáért. Erről ma Lieber Endre tanácsnak a következőket mondta: Az idén legalább 5—6009 gyermeket ruházunk fel. A ruhaneműeket a főváros Há­ziipari foglalkoztató műhelyeiben varratjuk meg, ahol 150 munkás dolgozik szakadatlanul, hogy kará­csony előtt, legkésőbb december hó 15-ig készen legyen minden. A kiosztás — úgy, most taval­y­ — karácsony táján lesz. A gyerme­kek kiválogatása és összeírása a té­lutók és iskolanővérek útján folyik. Kijelentem, hogy a reászorulók kö­zül egy sem marad ki, hanem min­den rongyos gyermeket kellő idő­ben meleg ruházattal látunk, el. A kormányzónő Főméltóságú­ Asszony külön 1000—1200 szegény gyer­meket ruház fel. — A munkanélküliek között — mint köztudomású — 200.000 pengő segélyt osztunk szét• A szellemi, szükségmunka 300.000 pengőt emészt fel, úgy hogy együttvéve több mint, egymillió pengőt költ el a főváros a különböző segélyakciókra.

Next