Friss Ujság, 1933. január (38. évfolyam, 1-25. szám)
1933-01-01 / 1. szám
. FRISS UJSÁG 1933 január 1. vasárnap Sikkasztás és panamavádak miatt a vádlottak padjára ültetik Dréhl Imrét Az ügyészi vádirat szerint többizben súlyosan megkárosította a kincstárt, hogy magának és másnak anyagi hasznot szerezzen Példátlanul súlyos megállapítások a volt néplótét! államtitkár ellen Az ügyészség elkészült a Dréhr Imre ügyével kapcsolatos nagyarányú munkával és szombat délelőtt már a vádiratot benyújtotta a büntető törvényszékhez. A száztíz oldalra terjedő vádiratot Ba- Tót Int Pál főügyész mellett három ügyész készítette el. Hat hónapi szakadatlan munka mellett közel kétszáz tanút hallgattak ki, míg pontot tehettek az utóbbi idők egyik legnagyobb vádirata után. A vádirat így kezdődik: Ir. _ Dréhr Imre 1889. évben, február 18. napján Budapesten született, római katolikus vallásig nős, budapesti lakos, országgyűlési képviselő, volt m. kir. népjóléti és munkaügyi minisztériumi államtitkárt a következő bűncselekmények elkövetésével vádolom: háromrendbeli hűtlen kezelés bűntettével, egyrendbeli hűtlen kezelés vétségével, egyrendbeli csalás vétségével és tizenhárom rendbeli hivatali sikkasztás bűntettével. Az első vádpont a bicskei kasttély ügye. 1928 augusztusában gróf Batthyány flvoláné bicskei kastélyát négyszázhuszonötezer pennáért felajánlotta Krausz Simon bankár útján a népjóléti minisztériumnak. Dréhr ennek ellenére ötszázezer pengőért vetette meg. A hetvenötezer pengő különbözetről nincs semmiféle elszámolás. Állítólag Krausz Simon kapta meg, az ő pénztári feljegyzéseiből azonban hiányzik minden adat, amely erre a vásárlásra vonatkozik. Ugyancsak Krausz Simon bankár közvetítette a hűvösvölgyi üdülőtelep tulajdonában levő ingatlant. Krausz Simon az üdülőteleptől kétezer pengőért vette meg az ingóságokat. Másnap Dréhr 189.990 pengőért vásárolta meg ugyanezeket Krausztól. Az ingatlant 330 ezer pengőre értékelték, de Dréhr 394 ezer pengőért vásároltatta meg. Krausz Simon ilyen után 110 ezer pengő jogtalan vagyonhoz jutott. Ezekről sincs elszámolás, de az ügyészség megjegyzi, hogy Dréhr Imre és Krausz Simon között olyan meleg összeköttetés volt, amely megmagyarázza, miért vették meg jóval dregóbban a felajánlott ingókat. Krausz ugyanis többízben adott nyugta és visszafizetés kényszere nélkül nagy pénzeket Dréhr államtitkárnak. A népjóléti minisztériumnak volt egy alapja a menekültek segélyezésére. A menekültek alig kaptak pénzt, viszont ebből az alapból több mint 21.000 pengőt Dréhr Imre elsikkasztott. A vád szerint 4619 pengőt fizetett ki Dréhr Imre — jogtalanul — Vass József testvére, Vass János adósságainak rendezésére. Egy ízben újabb 10.000 pengőt vett fel ebből az alapból ugyancsak Stass János adósságainak rendezésére, így tűnt el a székesfehérvári nagyprépostnak a szegények részére küldött 0000 pengője is. Hová lett 60.000 pengő Vass József halála után A népjóléti miniszter halála után Dréhl Imre 60.000 pengőt kapott a minisztertanácstól a temetéssel kapcsolatos személyi és dologi kiadások fedezésére. E kiadások közül a legjelentékenyebb tétel ismét Vass János adósságainak rendezése volt: erre a célra 28.909 pengő kellett. A minisztertanács ugyan nem adta ki ezt ez összeget Dréhrnek, csak úgy rendelkezett, hogy előbb tárgyalja le a dolgot Dréhr a különböző minisztériumokkal. Dréhr mégis egyszerűen felvette a 60.000 pengőt, azt állítván, hogy neki erre a minisztertanácstól engedélye van. Az ügyészség szerint a Vass János adósságainak rendezésére felvett 28.000 pengőt Dréhr elsikkasztotta, más célokra használta fel és Vass Jánossal ittas állapotban aláíratott egy nyugtát, amelyben Vass János a 28.809 pengő átvételét adósságainak rendezésére felvette. Amikor a 28.000 pengő után kutatni kezdtek, Dréhrnek Krausz Simon egy levelet írt, amelyben Krausz elismeri, hogy ő annakidején 28.000 pengőt Dréhr Imre rendelkezésére bocsátott, hogy ebből Vass János tartozásait ki lehessen fizetni. mert Vass József halála után ő vette át Dréhr Imrétől a minisztertanács által engedélyezett 28.060 pengőt. Az ügyészség véleménye szerint azonban ez a levél koholmány, valótlan adatokat tartalmaz. És Dréhr Imre a 28.000 pengőt saját céljaira használta fel. Az ügyészség szerint Dréhr nagy pénzügyi műveleteket végzett a népjóléti minisztérium pénzével. Krausz Simon bankházának, Halász Lajos bankházának s a Magyar-Német Mezőgazdssági Részvénytársaságnak állandóan nagy összegeket kölcsönzött ki magas kamattal, de a kamat egy részét elsikkasztotta. A jogtalanul kölcsön adott pénzek után 36.000 pengő kamat folyt be, viszont Dréhr Imre csak 15.393 pengővel számolt el, a többit elsikkasztotta. Az ügyészség 13 rendbeli ,sikkasztás bűntettével is megvádolja Dréhl Imrét. A minisztérium részére vásárolt szobrokat csak részben fizette ki, a kiutalt összegekből ellenben a maga részére vásárolt szobrokat. Ezenkívül saját nevében több intézmény részére ajánlott fel 1000 pengős adományokat, az öszszegeket azonban nem saját vagyonából folyósította, hanem a megszállt területről menekültek segélyéből. Ezenkívül még több kisebb sikkasztást említ meg a vádirat. Ezek között szerepelnek bizalmas célokra kiutalt összegek, amelyek azonban sohasem jutottak el rendeltetési helyükre, mert Dréhr megtartotta magának. Több esetben olyan elismervényeket találtak az iratok között, mintha azokat az összegeket néhai Vass Józsefnek adták volna át. Az utolsó sikkasztási vád az, hogy Mérhetetlen kár az alberfalvai építkezéseknél Részletesen foglalkozik a vádirat az albertfalvai építkezésekkel Dréhl Imre 1929 júniusában abból a célból, hogy a Magyar Általános Ingatlan Banknak jogtalan vagyoni hasznot szerezzen, utasította a Társadalombiztosító Intézetet, amelynek vagyonközösségéle volt megbízva — hogy Albertfalván 63781 négyszögöl kiterjedésű ingatlant jóval drágábban vegye meg, mint amennyit ér. Megbízta ezenkívül az Általános Ingatlanbankok hogy 304 darab lakóházat építtessen az értéket lényegesen meghaladó költséggel. Az épületek rövidesen siralmas állapotba kerültek, mert rossz anyagot használtak fel bennük. A parcellázási engedélyt a hatóságok nem akarták megadni, mert az ingatlan talajvízzel volt telítve.. A bank a megvásárolandó ingatlan vételárát 2.100.000 pengőben jelölte meg. Dréhr huszonnégy óra alatt elintézte a vásárt és jogtalanul megbízatást adott az építkezések megkezdéséhez A népjóléti minisztériumi jóváhagyó iraton ez a feljegyzés olvasható: MA szóban forgó vételhez a pénzüefúminiszter úr hozzájárulta Amikor az építkezéseket meg akarták kezdeni, az ottani szolgabíróság a talajvíz miatt az építési engedélyt megtagadta. Ezért a banknak nagy alagcsövezést kellett végrehajtania, ami a banknak ismét óriási anyagi előnyöket szerzett, de annál nagyobb kárt a kincstárnak. — Bizonyíthatónak látszik, — mondja a vádirat — hogy Dréhr az albertfalvai ingatlanvásárlással mérhetetlen vagyoni kárt okozott a Társadalombiztosító Intézetnek. Szabálytalanság volt, hogy a pénzügyiminiszternek a vásárláshoz való hozzájárulását nem szerezték meg. Engem megtévesztelek!... valotta Wekerte Hiába írták rá a szerződésre, hogy. ..A pénzügyminiszter úr hozzájárul". — ezzel szemben dr. Wekerle Sándor volt pénzügyminiszter vallomásában kijelentette, hogy ő az ingatlanvásárláshoz nem járult hozzá, őt, amikor Vass Józseffel és Dréhr Imrével megtekintette az ingatlant, megtévesztették. Az építkezést minden versenytárgyalás nélkül adták ki egy banknak, árus szintén szabálytalan dolog. Hűtlen kezelés vétségével vádolja az ügyészség Dréhl Imrét két miniszteri autónak a kicserélése miatt. Az átcserélésnél felmerült 19 ezer pengő kiadást az elmebetegek és hadirokkantak terhére számoltákel. Óriási összegek tűntek el Vass János, a miniszter öccse adósságának rendezése elmost Csalás bűntettével is vádolja az ügyészség Dréhrt. 1930 szeptemberében özv. Foss Ferencnél, az elhunyt miniszter anyját, azzal a fondorlattal ejtette tévedésbe, hogy Vass Józsefnek a kalocsai nagypréposti székházban lévő dolgozószobája bútorait ki kell cserélni s ezért a Vass-család felsegélyezése céljából kiutal 18 ezer pengőt, átvételét aláíratta ugyan Vassnéptal, de az összeget nem adta át. Még a rokkantak pénzet is , az öregség, rokkantság, özvegység és árvaság esetére szóló biztosításról rendelkező törvény előkészítési munkálataihoz szükséges kezelésére bízott pénzből 26.099 pengőt elsikkasztott, oly módon, hogy 5000 pengőt saját céljaira használt fel, 6300 pengőt Sanyi Pálnak, 6100 pengőt Békessi Imrének, 9900 pengőt pedig „Magyar sajtóügyvivőség" felírással ellátott, nyugta alapján olvashatatlan aláírásu személynek ajándékozott. A nagy hízelgő rémuralma Az ügyészség 100 oldalon indokolja meg Dréhl Imre ellen kiadott vádiratot. Elmondta, hogy Dréhr Imre eleinte különböző hivatali méltóságával össze nem egyeztethető szolgálatokkal igyekezett Vass József bizalmába férkőzni. Az apró szolgálatok magukkal hozták azt, hogy Dréhr Imre állandóan a miniszter közvetlen közelében tartózkodhatott. Jelenléte gyakran feszélyezte azokat, akik a miniszternek esetleg Dréhr Imrére vonatkozólag is bizalmas jelentéseket óhajtottak tenni. Dréhr nemcsak a miniszter teljes bizalmába férkőzött, hanem elérte azt is, hogy a miniszteri hatáskört valósággal ő gyakorolta, aki nem engedelmeskedett, azt vakon üldözte és megbélyegző áthelyezéssel sújtotta. Az ügyészség megállapította, hogy Vass József a népjóléti minisztérium panamáiról nem, tudott, az érdekeltek közül senkivel sem tárgyalt, mindent ő maga intézett és hatalmi túltengése különösen a Társadalmi Biztosító Intézet fölött akkora volt, hogy nem egyszer ismételte: „a Társadalombiztosító én vagyok, OTI ügyekben én vagyok a miniszter". Dréhr Imre elleni vádirat a volt államtitkár vallomása nélkül készült el, mert Dréhr az ügyészség előtt megtagadott minden vallomást és kijelentette, hogy csak a bíróság előtt hajlandó vallani. A főtárgyaló előreláthatólag hetekig fog tartani. Dréhl Imre ott fogja elmondani védekezését és bizonyítékait ártatlansága mellett, amelyet soha sem szűnt meg hangoztatni. A hó birodalmában a svájci hegyek között így szállítják a takarmányt az állatoknak.