Friss Ujság, 1933. február (38. évfolyam, 26-48. szám)

1933-02-01 / 26. szám

2 14 sebesültek és halottak számát nem lehetett meg­állapítani, mert azokat úgy a horogkeresztesek, mint a kommunisták magukkal vitték. Véres összetűzés volt Selgeinfurtban is, ahol a kom­munisták és horogkeresztesek ösz­­szetűzésének két halálos áldozata­­volt. A hangulat Berlinben mára nyugtalanabbá­­­ált a tegnap éj­szakai véres ese­mények miatt.­­A horogkereszte­sek ma nagyobb­­szabású tünte­tést kíséreltek­­meg a­ tőzsde el­len s ennek a tüntetésnek fő­képp zsidóelle­nes éle volt. A rendőrség idejé­ben visszaszorí­totta a horog­kereszteseket a tőzsde környéké­ről. .­­ . Kedden délelőtt parázs vereke­dés támadt Bor­oszlóban a kommu­nisták és horogkeresztesek között, 11 rendőrség a tüntetők közé lőtt. Hamburgban a kommunisták a rendőrökre lőttek. Harburgban 500 ember megtámadta a városházát. •A tömeget a rendőrök kergették iszét. A kormány programja tekinte­tében több hivatalos nyilatkozat hangzott el. Ezeknek mindegyike hangsúlyozza, hogy a kormány sem pénzügyi, sem gazdasági te­kintetben­ nem akar merész feisér­­letezést kezdeni. Kir szerint fő­képpen a munkaalkalom szerzését kívánják fokozni. Politikai tekin­tetben pedig igyekeznek a biro­dalmi gyűléssel együttműködni. Szállítanak arra, hogy a közép­párt semleges magatartásával nem fog nehézségeket gördíteni a kor­mányzás elé. A szociáldemokrata párt éles ellenzékiséget jelentett be, a kommunisták pedig a Hitler­kormánnyal szemben­i általános sztrájkra izgatnak. A kommunisták hivatalos lapját, a Rote Fahne-t, ilyen izgató tar­talmú cikkért m­a, elkobozták. Az angol politikai körök értesü­lése szerint Hitler állítólag azért vállalta a kancellárságot, mert elődje, Schleicher tábornok állí­tólag katonai államcsínyt terve­zett. Más angol értesülések szerint Hitler ka­ncellárságának nyomá­ban fog járni a német császárság helyreállítása, annyira, hogy Vil­mos excsászár már be is csoma­golhat és siethet haza, hogy elfog­lalja a trónt. Hitler bevonul a kancellári hivatalba. Leugrott az ötödik emeletről egy fiatal leány­anya Kéthetes gyermekét nem tudta táplálni és a beígért házasság is egyre késett Megrendítő tragédia történt kedden egy belvárosi bérpalotá­ban. A Petőfi Sándor ucca 6. szá­mú házban reggel 6 óra tájban éles sikoltást hallott a portás, a következő pillanatban pedig egy emberi test vágódott tompa zuha­nással az udvar kövezetére. A portás odarohant és, a keramit­­kockákon vértócsában összezúzott tagokkal holtan egy fiatal nőt ta­lált, akiről később megállapítot­ták, hogy Szelinka Erzsébet ,a ne­ve. 26 éves és a bérpalotában levő Exc­elsior penziónak volt a lakója. Szelinka Erzsébet borzalmas ha­lála mögött egy leányanya nagy­városi tragédiáját állapította meg a­ rendőrség. A kispesti családból származó rendkívül szép leány egy kereskedővel ismerkedett meg, aki meg is kérte a kezét és már úgy volt, hogy megtartják eskü­vőjüket. A fiatal pár ismeretségé­ből szerelem lett, aminek követ­kezményei mutatkoztak. Két hét előtt pedig Szelinka Erzsébet a Bábaképző Intézet szülészeti osz­tályán egy kis leánygyermeket ho­zott a világra. Hétfőn bocsátot­ták el a klinikáról, ahonnan a penzióba ment és magával vitte újszülött kisgyermekét is. A ke­reskedővel való házassága elé azonban akadályok merültek, ami rendkívül módon elkeserítette a boldogtalan leányanyát. Hozzájá­rult a bajhoz az is, hogy beteges­kedett és nem tudta maga táplálni gyermekét. Hat akácfa írta Krúdy Gyula Ahol én születtem, a Nyírségben. Szokásban van az újszülött gyer­mekek tiszteletére fákat ültetni. Néha koporsónak is jó volt ez a fa, máskor csak szívvidámító ku­lacs lett belőle, ha a gyerek olyan időben jött a világra, amikor a diófát szokás ültetni. Ámde mi­után a mi vidékünkön emberemlé­kezet óta minden gyerek őszidőben szokott megérkezni a menyország­­ból, — akkor értek rá az asszo­nyok leginkább a gyerekkel fog­lalkozni —­ az újszülöttek tisztele­tére virgácsnak vagy sípnak való szegény nyírfát ültettek a szülők; módos ember volt az, akinek jó­féle akácra tellett, amely akác az­tán úgy pitteg-pattog, mint az el­mulasztott , asszony az agglegény tűzhelyén, könnyeket sustorog ki a kályhában, mint a neveletlen gyerekek.­­ Azon a késő októberi napon­­túl a huszadikán, amikor­ már javában kóstolgatják a fanyar ujbort az orosi szőlőskertek présházaiban, valamint a Morgó-féle temető felé eső Huszár-kocsmában, ahol leg­több szükség van a vigasztalásra), azon a rendszerint elkomolyodott képű októberi napon, amikor én születtem, ezelőtt negyvenöt ész­ét nagyon elkeserítette. Kedden reggel hat óra tájban kilopódzott a penzióban levő szo­bájából, amely a negyedik emele­tendővel, hat akácfát ültettek el a ház elé. Legyen a, gyereknek, ha felnő, nyáron árnyéka, télen fü­len­iva­lója, mondta az a bölcs erű­ben, aki összekulcsolt két kezével óvogatta életem kis lángját. És az akácok mind megnőttek, felemel­kedtek a háztetőn túl, mert kiván­csiak voltak a káb­éi uccán kívül a többi uccákra is; felejthetetlen illatot leheltek, mikor az éven­kénti szerelem ideje elkövetkezett; emlékezetesen hullatták­ el öreg aranyaikat, amikor a végrendelke­zés napjai jöttek, mormogó télben lakodalmas bundákba öltöztek. A hat óriás hűségesen őrködött gyer­mekkoromra: sohasem mutatták meg töviseiket, sem azt a gallyu­kat, amelyre a kap veréb bánatá­­ban lószőrből hurkot szokott köt­ni... Múltak az évek, koptak a kis csizmák, az akácfák évről-évre nagyobbak lettek, már tán a messzi országútig is elláttak, amely országúton a vándorlóked­­vűek járnak, messzi vásárokra gurulnak a szekerek. Akármilyen hosszú bundában köszöntött be a tél, az én akácaimra sohasem emelkedett vérszomjas fejsze, mert az udvaron a boglya győzte tenni­valóját. Az ő teendőjük csak annyi volt, mint az ifjaké: minden ta­vasszal kivirágozzanak... Sok esztendeje nem láttam aká­caimat, de minden esztendőben FRISS ÚJSÁG 1833 február 1. szerda ten van. Egy székkel felment az ötödik emeletre. A széket a folyo­só szélére helyezte, felállt rá és keresztül dobta magát a korlá­ton a szédítő mélységbe. A szobájában nem találtak bú­csúlevelet, csak kéthetes kis cse­csemője sirdogált ott magában. Az ártatlan gyermeket könnyezve állták kürtit a penzió lakói, az­után a szomszédból bejött egy szoptatós anya és táplálékot adott a kicsikének. Kedden még a ház­beliek viselték gondját a kéthetes árvának, szerdán pedig a gyer­­mekmenhelyre fogják vinni s ott nevelik majd fel. A leányanya tragédiája ügyében a­ rendőrség megindította a vizsgálatot. A bíróság előtt mindenki egyenlő ... Elrendelték az igazolatlanul el­maradt államtitkár elővezeté­sét egy perben Néhány évvel ezelőtt a Centrum nyomda sikkasztás bűntette címén bűnvádi feljelentést tett Papp 36­ Géza, a vállalat aligazgatója ellen 250 millió koronás hiány miatt. Papp József Gézit felmen­tette a bíróság s most már az al­igazgató tett feljelentést rágalma­zás címén dr. Szily Kálmán és Bor­nemissza Gábor, a Centrum igaz­gatói ellen. A rágalmazási per tárgyalását keddre tűzte ki a bíróság, amelyen csak a sértett jelent meg, míg Szily és Bornemissza távolmaradt. Az ügyészi megbízott azt indítvá­nyozta, hogy a járásbíróság rendelje el a két vádlott elő­vezetését, és ennél járásbíró így is határo­zott. A védőt ez annyira izgalom­ba hozta, hogy ezt kiáltotta: — Még egy hordárral szemben sem járnak el így, érthetetlen, hogy egy aktív államtitkárral, egy közéleti férfivel szemben intézked­nek így! Az ügyészi megbízott így felelt: — Itt nincs ilyen úr, vagy olyan úr, a bíróság előtt az államtitkár is éppen olyan fél, mint bárki más! — Ha valaki influenzás és ott­hon marad, az még nem jelent rosszindulatot — jegyzi meg a védő, de a bíró a következőkkel hallgattatja el: — Ha Gömbös miniszterelnök lenne a vádlott és nem jelenne meg, a bíróság akkor sem hatá­rozna, másképp, mert a­ bíróság előtt mindenki egyenlő! Az éles vita ezzel befejeződött, eszembe jutnak. Vájjon élnek-e még az én aká­caim és miután már elvirágzot­­tak, arra várnak, hogy most fel­­melegítsenek harsány lángjaik­kal, amikor tán fáradtan kály­hámhoz ülök? Negyvenöt esztendő kanyargós, besötétedett országút­ikból csak a vidám­­fordulókat vi­lágosítsák meg szívpiros tüzük­kel, a barátságos arcokat és háza­kat; a hűséges nőket és dalos ba­rátokat; virágszál karokat, ame­lyek az én ölelésemre voltak ki-, tárva és ma sikerült szüreteket, a­hol az én boromat taposták mé­­zeskalácsképű tündérek? És az akácaim lángjai sötéten hagyják a temetőket, a búskomoly uccákat és a bánat várbörtönében töltött éveket? Negyvenöt esztendő be­­rekedt dalait, ballagássá váltott futamodásait és pipahamuvá lett hevülékenységeit hozzák tán élőm­be a lángok? És este a fehér fa­lon megmutassák ódon betüfor­­m­ájú árnyékomat? Nem mondom, hogy meghara­gudnék, ha a hat akácfa egy tél­­víz idején ama legendás­ erdő módjára útrakelt­e és berepülne az udvaromba. De nem hívogatom őket vissza a gyermekségemből, mert úgy sem hozhatnának ma­gukkal egyebet, mint fájó emlé­kezést. Ilyenkor csak messziről köszöntjük egymást akácfáimmal! „Franciaország nem szerelhet le, amikor Hitler kancellár lett" Tiszta polgári kormányt alakított Daladier A francia kormány megalakítá­­sával megbízott Daladier hétfőn eredménytelenül tárgyalt a szo­cialista párttal arról, hogy közie­sen alakítsanak kormányt. Nem tudtak megegyezni a programban s ezért Daladier kénytelen volt kedden tiszta polgári radikális kormányt alakítani, amelynek főbb tagjai lettek a követke­zők: Külügyminisztérium: Paul­ Bonc­our, a volt kormányelnök, belügyminiszter Chautemps, pénz­ügy: Bonnet. A kormány többi tagjai többé-kevésbé minisztervi­­selt radikális politikusok. Az új kormány programjában a­ szocialisták kívánságával ellentét­ben eredeti összegben szerepel a hadügyi költségvetés, mert mint Daladier mondotta, most, amikor Németországban Hitler lett a kan­cellár, Franciaország nem szerel­hető le. Állítólag a Népszövetség­ben kezdeményezni fogja a béke­­szerződések revízióját. xvvxvvxxxxvxxxvvxvvxxvv­vvyji Halálos szerencsétlen­séget okozott a síkos­­ úttest Tömeges baleset történt a jég­­kéreggel borított u­ccákon Huszonnégy órán belül az idő­járás szinte átmenet nélkül meg­enyhült, hétfő délután ólmos eső esett, amely megfagyott­­a járdá­kon és a­ kocsiutakon és valóság­gal korcsolyapályához tette ha­sonlóvá a­ pesti utcákat. A hideg talajon jégkéreggé fagyott ólmos eső járhatatlanná tette az utakat. Az emberek alól kisiklott a talaj, elvágódtak a jeges­ járdán é­s a balesetek és szerencsétlenségek egész tömegéhez hívták ki a men­tőket. Halálos áldozata is val a síkos úttestnek. Bexhert Anni)* dr. fővárosi kerületi orvos az Er­zsébet és Deák tér sarkán leug­rott egy 13-as jelzésű villamos e­l­ső kocsijáról, a jéggé fagyott sí­kos úttesten elcsúszott és a pót­kocsi kerekei alá került, amelyek térdben levágták a lábát, össze­­roppantották bordáit és a tűzoltók emelték ki a villa­mos alól. Kórházba szállítása köz­ben a mentőkocsiban belehalt sé­rüléseibe a szerencsétlenül járt orvos, akit özvegye és kiterjedt rokonsága és közöttük sógora, Unger Béla negyedik kerületi elöl­járó gyászol. A mentők tegnap este hét órá­tól kezdve reggelig 46 esetben vo­nultak ki a síkos úttest áldozatai­hoz. Sok esetben a helyszínen nyújtottak első segélyt, másokat pedig kórházba kellett szállítani­ A szerencsétlenül járt emberek közül sokan kéz- és lábtörést, töb­ben pedig súlyos belső sérüléseket szenvedtek. Az időjárás kedden reggel megenyhült és a hétfő esti jégpáncélból sár és latyak képző­dött, amelynek eltakarításán az egész nap folyamán dolgoztak a házfelügyelők, a köztisztasági al­kalmazottak és alkalmi munkás­­ok.­­ Bexhert Ármin dr. kerületi orvos, a síkos úttest halottja.

Next