Friss Ujság, 1933. június (38. évfolyam, 123-144. szám)
1933-06-01 / 123. szám
C'.- " y / m _ -- | 0U,'L ' - Ara 6 fillér 40. évfolyam, 123. szám Budapest, 1933 junius 1. csütörtök ~ POLINIHAI NAPIIAI 19 szerkesztősége$ kMtimiM előfizetési Art ffin fff% ?i dffft H 88 Ki M A BUDAPEST, iusr:“.t.«»«, frDSir Cr 91 IC* A ■* uccA* K.t.wVelill', ere. ff* Sfi 1 3* N | \ SS »_ IdCMMItiaMft Egyes szám árai ^ 1§| iUl lafl m. Ml mJp M, M PjLJi §1l3| Aut. 24-2-93, Aut. 24-2-9S, EétkÖZBapöB................6 fillér m 1| M §1 W IfflF ^gF ^S2P Mm IP® Aut. 24-2-97, Aut. 24-2-98, Vasárnap.......................12 fillér Aut. 24-2-99 Halálos családi dráma a Magdolna utcában Liliomtiprót fogtak a miskolci nyomortelepen A szülési segély nem ajándék, nem kitüntetés, de minden szegénysorall , és nyomorúsággal küzködő magyar anya számot tarthatna rá. A gyermekvédelem és a nemzet jövőjét emlegető szózatok ígérik is. A mai idők eleven valóságának azonban legszomorúbb tükörképe játszódott le ma a budapesti törvényszéken Szemák tanácselnök előtt. Négyhónapi fogházra kellett csakis és közokirathamisítás miatt elítélni egy egész családot, mert egy sógorával és annak áldott állapotban lévő feleségével együtt lakó kosárfonómesternek az a bűnös gondolata támadt, hogy hamis munkaadói igazolvánnyal az OTI-tól szülési segélyt és táppénzt csaljon ki. Nem lehet szó nélkül tovább menni emellett az eset mellett, amelyből ordítóan kiált a szörnyű valóság, hogy ma már az ébredő magyar életek csalva és hamisítva kénytelenek belopakodni a magyar sorsközösségbe, mert a szülőanyáknak és családoknak nincs más segélyforrásuk és menedékük, mint a bűn útja. Nagyon sok gondolkodásra indító és figyelmeztető árnyék lappang ebben a szomorú bűnügyben, amely nemcsak a nyomorúságából bűnre tévedő családnak az ügye, hanem az egész magyar ■társadalom biztosítási intézményéé, mert ime, idevezet az, ha a munkanélküliség miatt ezrével szorulnak ki a szerencsétlen családok a munkásbiztosítás védelméből és segélyéből. De túl az önbiztosítás keretein, az érkező magyar életeknek és a legszentebb anyai kötelességüket teljesítő asszonyoknak viselős idejükre minden körülmények között kijárna a táppénz és a segítség. Gondoskodni kellene arról, hogy legalább ezekben a válságos hetekben s hónapokban ne kényszerítsük a várandós anyákat és a gyermekáldást váró családokat a kétségbeesés és a bűn útjára. Százötvenkét pengő segély miatt most négyhónapi fogházat kapott Kaszetil Ferencné, mert nem volt betevő falatja anyaságának legválságosabb napjaiban és nem volt egyetlen pólyára valója, amelybe megszületett gyermekét betakarhatta volna. Kérdezzük a gyermekvédelem és az ország jövendőjét szívükön viselő uraktól és hölgyektől, szabad-e várandós anyákat így engedni a legválságosabb percek elé! Ladikos borcsempészek a pesti Dunaparton Az éjszaka az összekötő, vasúti hídnál szolgálatot teljesítő rendőr arra lett figyelmes, hogy egy nagyobbfajta csónak közeledik a parthoz. A híd lábánál kikötötték a ladikot, amelyben háromember tartózkodott. A rendőr nem sokat törődött volna velük, de olyan gyanúsanviselkedtek,olyannlyira elővigyázatosan, körül-körül nézve, tettek-vettek és lépkedtek, hogy éppen azzal hívták fel magukra a figyelmet. Csakhamar észrevette a rendőr,hogy a három férfi, hordókat érnél ki a csónakból és ezeket a partragurítják. A rendőr lesietett az alsó Dunapartra, hozzájuk lépett és igazoltatta őket. Kiderült, hogy mind a hárman paksi emberek és öt hordóban összesen 280 liter bort akárkik a vám kikerülésével heetclipészni Budapestre. Tizenhat óra hosszat neveztek"keményen," amíg Paksról Budapestre jutottak, és a bor után járó 27 pengő vámot akarták így megtakarítani.. A bort a rendőrség elkobozta, a három, csempész" ellen pedig jövedéki kihágás miatt megindult az eljárás. iiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimimiiiiimiiMmiiimiMiimiiimmiiiimiiiiimiiiiiiiiimii Büszke lehet a magyar nemzet, hogy nem engedte beolvasztani magát A magyarországi németség Bleyer Jakab ellen A felsőház mai ülésén Széchenyi Aladár gróf a miniszterelnöknek a rokkanttörvényjavaslat tárgyalása alkalmával mondott beszédével foglalkozott, melyben Gömbös Gyula azt mondta, hogy tagadással még senki sem vitte előbbre a nemzet ügyét. A szónok egy közbeszólására a miniszterelnök azt válaszolta, hogy mindenki tagad ebben az országban ezer év óta. Ez tévedés, mert a magyar nemzetnek semmi oka nem volt a tagadásra, az Árpádok, az Anjouk, a Hunyadiak és a Jagellók alatt küzdött tatárral, törökkel és hogy milyen elismerést kapott érte, azt mi látjuk. Tagadásról csak négyszáz év óta lehet beszélni, amikor ZápolyaJánossal elhunyt az utolsó nemzeti király, mert a Habsburg-királyok némelyike meg akarta fosztani a nemzetet önállóságától, sokszor nyelvétől és vallásától is, sőt akadt a Habsburgkirályok közül olyan is, aki meg sem koronáztatta magát. Az összmonarchia ellen védekezett a nemzet, mégpedig jogosan. Fegyverrel és passzív rezisztenciával, sőt büszke is lehet arra, hogy nem engedte beolvasztani magát. Volt tagadás is, de ezt sem szabad lekicsinyleni, mert nem szabad arra törekedni, hogy puhagerincű emberek legyenek, hanem arra, hogy keményhátú, független gondolkodású emberek vegyék körül a kormányt, sajnos, ma kevés, van ilyen. A szónok még felemlíti, hogy nagyon sokan figyelmeztették Bethlen grófot a pazarlásra és könnyemű befektetések következményeire, arra, hogy hét kövér esztendő után hét sovány esztendő következik. Nem szabad lakatot tenni az ország szájára. Hoepfner Guidó, mint felvidéki, szepességi származású ember ismerhette, hogyan bánt a magyarság a szepességi németséggel. A szepességi németség 1918-ban deklarációt tett, amelyben Magyarrország iránti hűségének adott kifejezést és azt kívánta, hogy Magyarországhoz tartozzék továbbra is. Hasonló érzelmekkel van eltelve a magyarországi németség az ország más részein is. Páris környékén német községek lennének! Kérdezi: a magyar vagy a jeseli impérium fordított-e nagyobb gondot a Szepesség gazdasági jólétére? Bleyer Jakab a legrosszabb időben és a legügyetlenebből mondotta el beszédét. Ha olyanok lennének a kisebbségi viszonyok Magyarországon, mint aza Ajenek--