Friss Ujság, 1934. február (39. évfolyam, 25-47. szám)

1934-02-01 / 25. szám

2 morúbb, hogy a társadalom úgyszólván alig járni valami­vel ehhez a nemes célhoz. A társa­dalmi gyűjtést az utóbbi években az egyházközségek vették kezükbe, de ez sem jár­t sok eredménnyel, mert a mostani nehéz viszonyok között minden családnak megvan­nak a maga szegény rokonai, akik közvetlenül kapják meg a használt ruhaneműeket. Nagyon szomorú dolog, hogy a ruhasegélyezés mai méretei egyáltalán nem felelnek meg a szükségletnek, tehát a leg­sürgősebben intézkedni kell annak kiterjesztéséről. Bármily jogosult is a közjövedelmek csökkenésére való tekintettel a takarékosság, azt másutt kell gyakorolni, de nem ezen a területen. a tejkartel még több hasznot akar Nem hosszabbították meg a szer­ződéseket a termelőkkel, akik pedig csak 12 fillért kapnak a 32 filléres tejért A tejkartel még több hasznot akar, erre mutat az a körülmény, hogy a most szer­dán lejárt szer­ződéseket mindeddig nem hosz­­szabbították meg a tejtermelőkkel. Mindössze csak annyi történt, hogy a tejipari vállalatok budapesti szövetsége kitolta a szerződésnél­küli állapotot február végéig azzal a kijelentéssel, hogy ha valamely tejvállalat az átvételt megtagadná, akkor a szövetség gondoskodik a tej elhelyezéséről. Az eddig fennállott szerződések­kel a tejtermelők sem lehetnek megelégedve, mert hiszen a 32 fil­léres árból nekik alig jut 12 fillér, de épp ily elégedetlen a tejkérdés mostani rendezésével Budapest fo­­gyasztóközönsége is, aminek azzal ad kifejezést, hogy kevesebb tejet fogyaszt. Ha kitiltják innen a mi­­limárikat, akik sok családhoz év­tizedek óta hordják a hamisítat­lan jó tejet, akkor a közönség in­kább teát és köménymagos levest reggelizik, semhogy 32 fillért adjon a karteltejért. Ha lejártak a szerződések, a meg­oldás nem az, hogy tovább is bi­zonytalanságban tartsák a tejter­melőket és elérhetetlen magasság­ban tartsák a tejárakat, hanem a minden oldalról kárt okozó tejrendeletet vissza kell vonni és a szabadforgalom helyreállítá­sával a tejtermelőket magasabb, a fogyasztókat pedig olcsóbb tej­árhoz kell juttatni. Ez az egyet­len helyes megoldás, minden­ más csak kísérletezés a tejtermelők és a fogyasztóközönség rovására, a tejkartel gyarapítására. Hatévi fegyházat kapott a sikkasztó városi tisztviselő A Tábla súlyosbította az első­fokú ítéletet Smida Géza, Pécs városi víz- és csatornaüzem tisztviselője három éven át sorozatos sikkasztásokat és visszaéléseket követett el. A viz­es csatorna járulékokat maga szedte be a város lakóitól, de a beszedett összegekkel nem számolt el hanem azokat saját céljaira használta fel. Az elmúlt év őszén derültek ki Smida sikkasztásai. A vizsgálat megállapította, hogy a városi tiszt­viselő a három esztendő alatt több mint 33 ezer pengővel ká­ro­ntotta meg Pécs város közön­ségét Első fokon a pécsi törvényszék Smidát két és félévi fegyházra ítélte. Fellebbezés folytán került az ügy most a pécsi Tábla elé, amely a sikkasztó tisztviselő büntetését sú­lyosbította. A folytatólagosan el­­követett sikkasztás és többrendbeli közokirathamisítás bűntettében bű­­­nösnek talált Smida Gézát ugyan­is a Tábla összbüntetésül hatévi fegyházra és tízévi hivatalvesz­tésre ítélte. Az ítéletben az ügyész megnyugodott, a vádlott azonban fellebbezett. FRISS ÚJSÁG Kiderült a háztartási, alkalmazott igazsága Letartóztatták a hamisan valló csábítót és két tanúját Pitzmann Mária 20 éves háztar­tási alkalmazott gyermektartásért beperelte Csató-Csuvik Lajos pénz­ügyőrt. A leány elmondotta kere­setében, hogy barátság volt köz­tük, gyermeke született és ezért kéri a bíróságot, ítélje meg részére a gyermektartás költségeit. Az el­ső tárgyaláson Csató-Csuvik a leghatározottabban kijelentette, hogy Pitzmann Máriához soha semmi köze nem volt, bizalmas vi­szonyban egyáltalában nem volt vele és a gyermeknek sem ő az apja. Az igazság az, hogy a nő üldözte szerelmével, de ő ellenállott a csábításnak. A szegény leány megdöbbenéssel hallgatta ezeket az állításokat, ma­jd pedig bejelentette, hogy a legkö­zelebbi tárgyaláson két tanúval fogja bizonyítani, hogy a pénz­ügyőrnek igenis viszonya volt vele és tőle való a gyermek is. A bíróság kihallgatta a leány tanúit, Berke­si Irma takarítónőt és Rockbauer Ilonát, de mindketten azt állították, hogy nem tudnak semmiről. Ezek után Pitzmann Má­riát a bíróság elutasította gyermek­­tartási igényével, az iratokat át­küldték az ügyészségre, hogy indít­sanak eljárást a lány ellen, aki ha­­­mis vádat kovácsolt a pénzügyőr ellen és jogtalanul gyermektartást követelt tőle. Az ügyészségről a rendőrségre kerültek az iratok, a­hol a nyomozás különös fordulatot adott az ügynek. Csató-Csuvik pénzügyőrt és a két tanút, Berkes­ Irmát és Rockbauer Ilonát előál­lították a főkapitányságra, ahol rövid faggatás után mindhárman beismerték bűnüket. Csató Imre beismerte, hogy bizalmas viszony volt közte és Pitzmann Mária kö­zött, a gyerek is tőle való. A ta­núk beismerték, hogy mindenről tudtak, de a bíróság előtt hamisan vallottak. Mindhármukat letartóz­tatták. Megépül négy vármegye új Tiszahidja A tiszadobi vashíd elkészüléséig pontonhidat állítanak fel Négy vármegye, Szabolcs, Haj­dú, Borsod és Zemplén mezőgaz­dasági és kereskedelmi érdekeltsé­gei sürgetik évek óta, hogy a Ti­sza folyónak Tokajtól Tiszafü­redig húzódó szakaszán építsenek új hidat, mert a négy vármegye városai és községei létfenntartá­suk elsőrangú érdekeit várják at­tól az amúgy is szomorú gazda­sági viszonyok mellett. A négy vármegye érdekeltségei gyülésez­tek, emlékiratokat szerkesztettek illetékes helyen felsorakoztatták érveiket az uj Tiszahíd megépíté­se mellett. Mialatt ez történt, a környék népe kimondhatatlan ká­rokat szenvedett mezőgazdasági és ipari termékeinek értékesítésénél, mert a forgalom lebonyolítása csak nagy kerülővel volt lehetsé­ges a Tisza folyó két partja kö­zött A szállítási költségek elvisel­hetetlen magas ára már-már azt eredményezte, hogy négy várme­gye földművelői, iparosai és ke­reskedői nem tudták értékesíteni munkájuk gyümölcsét, mert olyan árakat kellett kérniök a fuvardíj drágasága miatt, melyeket senki sem tudott megfizetni. Az egyetlen alkalmas átkelési hely a Tiszának ezen a szakaszán jelenleg a tisza­dobi komp, mely özönvíz előtti köz­lekedési mód mérhetetlen nehézsé­geket okozott négy vármegye la­kóinak. A kereskedelemügyi mi­niszter végre is úgy döntött, hogy Tiszadobnál megépítik az új vas­­hidat. A rendelkezés átmenetileg megnyugvást váltott ki az érde­kelt lakosság körében. Ez a meg­nyugvás azonban rövid idő alatt nyugtalansággá változott, mert a tiszadobi vashíd megépítése egy­re késlekedett. Négy vármegy© la­kossága súlyos helyzetnek lett­ vol­na kitéve a tavasszal és a nyár folyamán, ha még mindig komp­átkeléssel kellett volna a forgal­mat lebonyolítani. Különösen Sza­bolcs vármegye gazdáinak és ipa­rosain­ak érdekei kívánják a tisza­dobi híd sürgős felépítését, de ezek az érdekek azt is megkövete­lik, hogy az új vashíd elkészültéig legalább ideiglenes híd álljon ren­delkezésre a kompközlekedés he­lyett A napokban nem hivatalo­san az a hír jutott el az érdekelt vidék lakóihoz, hogy Tiszadobnál ideiglenes híd felállításáról törté­nik gondoskodás. A Friss Újság munkatársának illetékes helyen erről a következő­ket mondották:­­ Szabolcs vármegye alispánja most már hivatalosan is megkapta a kereskedelemügyi minisztérium értesítését, mely szerint Tiszadob­nál ideiglenes pontonhidat enge­délyez a minisztérium az új vas­híd felépítéséig. A minisztérium azzal adja meg az ideiglenes pon­to­nhíd felépítésének lehetőségét, hogy a szükséges pontonokat és annak felépítményét ingyen bo­csátja Tiszadob község rendelke­zésére. Azokon a bajokon, amelye­ket a múltban a kompközlekedés idézett elő, a pontonhíd lesz hi­vatva enyhíteni. Ez a pontonhíd hat-nyolc hét alatt elkészülhet és március végén már át is adják a forgalomnak. Négy vármegye lakossága köré­ben bizonyára megnyugvással fo­gadják a pontonhíd felállítását. De az érdekeltek körében majd csak akkor lesz általános a meg­nyugvás, ha Tiszadobnál felépül a régen beígért vashíd. fel pécsváradi járásbírósági elnök kölcsönü­gye A törlesztéseket állítólag tarto­zásoknak tüntette fel az adós­levélben Szász Károly, a pécsváradi já­rásbíróság elnöke 2000 pengős köl­csönt adott Geresdy József és neje nagypalli lakosoknak és ezt a köl­csönt a takaróknak engedményezte. Geresdyék megegyeztek a takarék­kal, hogy 650 pengőt megfizetnek, a többit pedig elengedi nekik a bank. Az egyezséget később vissza­vonták és emiatt Szász Károly a pécsi járásbíróságon pert indított a Geresdy-házaspár ellen. A tegnapi tárgyaláson Geresdyék kijelentették, hogy ők nem tartoz­nak Szász Károlynak, az adóslevél hátlapján rajta van minden tör­lesztés és fizetés. A járásbíróság el­nöke erre vonatkozólag kijelen­tette, hogy az adóslevél hátlapján lévő feljegyzések nem a fizetése­ket, hanem a további kölcsönöket, újabb tartozásokat jelentik. Több tanú után dr. Sümeghy Márton ügyvéd azt vallotta, hogy Szász beismerte előtte, hogy a törleszté­seket azért írta adósságnak az adóslevél hátlapjára, mert más­ként nem tudott több kamathoz jutni, a pénzre pedig égető szük­sége volt. Az a gyanúja, hogy egy tételnél az aláírás fölé utólag ír­ták be a szöveget és így okirathamisítás történt Több tanú kihallgatása után a bí­róság a tárgyalás folytatását feb­ruár 13-ikára halasztotta el mi fe Ern Sr 1, es T Oril* A legóriásibb távcső A London melletti greenwichi csillag­dában most állították fel a legóriásib­b távcsövet, amelynek méreteiről fel­vételünk tanúskodhat. Ki teszi lehetővé a pesti kir­.va­zelmeket? Elítéltek egy volt huszár­­századost és társait A budapesti kártyavilág titkai kerültek napfényre a büntetőtör­vényszék Méhes-tanácsa előtt, ahol szerdán a vádlottak padján Zeller Jenő ny. huszárszázados, Bőhm Jenő szemináriumtulajdonos, Bíró Ernő villanyszerelő és Renner Je­nő gazdálkodó ültek. A perben sér­tettként Boór Aladár és Sass Ele­mér belügyi miniszteri tanácso­sok, Páskándy Jáános miniszteri titkár, Schnell József detektívfel­­ü­gyelő és két detektív szerepeltek. A vád szerint Zeller és társai hat­rendbeli felhatalmazásra üldözen­dő rágalmazás vétségét követték el, mert a belügyminisztériumhoz terjedelmes panasziratot küldöt­tek. Ebben többek között azt ír­ták, hogy elterjedt suttogások és a hazárdjátékokkal szemben meg­nyilvánuló hatósági közöny azt a feltevést eredményezték, hogy az óriási jövedelmet hozó kártyavállalkozók a kártyajáté­kokat ellenőrző hivatalnokokat talán fel egészen a belügyminisz­tériumig a maguk érdekkörébe tudják vonni. Érthetetlennek ta­lálják azt az engedékenységet és előzékenységet, amellyel a hazárd­játékot űzőket és azok vezetőit ke­zelik. Majd arról beszélt a bead­vány, hogy Bucsinszky Lajos, a legnagyobb kártyavállalkozó a kü­lönböző társadalmi egyesületek­ben az ellenőrző tisztviselők tud­tával adja a bankot. Bucsinszky­­nak állítólag sok felhajtója van, akik 5—20 pengőt kapnak minden egyes játékos után, akit fel tudnak csalni a kártya­­klubbokba. Részletesen foglalkozik a beadvány a Nemzeti Néppárt Országos Pártkörével is, amely­nek vezetői, köztük Fontos Géza belügyminiszteri tisztviselő a vád­lottak szerint a játékosok névjegy­zékét meghamisította. A tárgyaláson Zeller Jenő ki­jelentette, hogy Bőhm Jenő írta a beadványt, de­ vállalja érte a fe­lelősséget. A többi vádlottak ta­gadták bűnösségüket. A vádbeszédek elhangzása után a bíróság Böhmöt 600 pengőre, Zellert 500 pengőre, Bírót és Sten­­nert fejenként 300 pengőre ítélte el, hat rendbeli rágalmazásért mondva ki őket bűnösnek. Az in­­­dokolás szerint valótlan állítások­kal rágalmazták meg a belügymi­nisztérium és a rendőrség tisztvi­selőit. A vádlottak és az ügyész fellebbeztek.

Next