Friss Ujság, 1934. szeptember (39. évfolyam, 197-221. szám)
1934-09-01 / 197. szám
41. évfolyam, 197. szám Budapest, 1934 szeptember 1. szombat POLITIKAI NAPILAP_____________ M Szerke«tő sec cs KloCOimonik ars ■■ ■ BUDAPEST, t„ h£;r: r:r?« iTIQNfP%r 11 Í€r« f1 ^ N AG1—6 iccA * r ,ir |fl| ijj ■ B _ I Ih 1— TelefonszSmoll: Egyes szám ára: 10 §f|j fa B al b» 0!Ha |p. JBb ifSjffil Bn lil £Mma |Bo|§ Aul. 24-2-95, Alil. 24-2-96, Hétköznapon................6 fillér ■ | N H||F *$mr PH”Au! 24 2 «*• Aul. 24-2-98. Vasárnap.......................12 fillér TM TM TM — ” Aul. 24-2-99 Az Osztálysorsjáték teljes nyereményjegyzéke “ Ma: Kisemberek Házatója / 3p Ára 6 fillér Izgalmas botrányok a lebontott Hangyatelepen Nyúl helyett kisfiát lőtte agyon a kertész az iskola-gond szeptemberi betegség. Ennek a gondnak a láza kiveri most sok százezer család fenntartójának a homlokát. Nemcsak iskolakönyveket és tandíjat kell előteremteni akkor, amikor küszöbön áll a család minden téli gondja, hanem fel is kell öltöztetni a gyermekeket, cipőre, ruhára van szükség. És sajnos, minden drága. Drága a cipő is, drága a ruha is, drága a tankönyv is, mert Budapesten, ahol csak a nyilvántartott szegény szülők gyermekei kapnak ingyen könyvet, már az első elemi osztály tankönyvei is sokba kerülnek. A polgári iskolás és középiskolás diák tankönyveinek ára pedig harminc pengőtől ötven pengőig terjed a különböző osztályokban. Ehhez járulnak a különböző beiratási és tandíjak, úgyhogy egy diák felszerelése szeptember elsején kétszáz pengő előteremtését igényli egy-egy kispolgári családtól. A nyilvántartott szegények gyermekei otthont és ingyenebédet várnak az iskolától, négi tapasztalat azonban, hogy ennek a rendszeres megindítása jóval későbben, csak október derekán kezdődik. Szeptember elsején évek óta szóvátesszük a kispolgári családokra nehezedő iskolagond terhét és rámutatunk, hogy ezeknek a terheknek a megosztásáról is kellene gondoskodni, mégpedig olyan formán, hogy az iskolakönyvek és tanszerek beszerzését intézményesen részletfizetésre kellene árusítani, hogy a kispolgári család a nagyobb diák gyermekeinek iskolai költségeit megosztva törleszthesse. Másrészt a szegény gyermekek hatósági felruházásának ilyenkor, iskolanyitás idején kellene megtörténnie. A közoktatásügyi miniszter már a múlt év óta szabályozta az iskolaszerek és tankönyvek árát, de a terhek még most is olyan aránytalanul nagyok a kispolgári családok jövedelméhez képest, amelyek komoly zavarokat okoznak a legtöbb polgári család költségvetésében. Az iskolának pedig nem szabadna az élet megkeserítőjének lenni, az iskola a tudás és a boldogulás forrása, az iskola formál mindenkiből igazán embert és ezért közfeladat minél több gyermek számára megkönnyíteni az iskolázást. Fogadalmi templom épül a mohácsi csatasíkon Nemzeti nagylétünk nagy temetőjének, Mohácsnak kísértő árnyai rajzanak körülöttünk most, amikor napjaink hánytorgatásában elzarándokolt a nemzet a történelmi múltú Mohács városába, hogy ott felépítse a mohácsi csata emlékére a fogadalmi templomot. A mohácsi vész, a százötvenesztendős török rabságnak a kezdete. A mohácsi nagy csata, amikor a nemzet vezetői egymás ellen fordultak, a főurak és Tömöri, a büszke vezér azon vitatkoztak, hogy az óriási török , hadsereggel szemben ki legyen a nemzet vezére. II. Lajos, a fiatal király nem tudott rendet teremteni az egymás ellen áskálódó vezérek között és a Csele-patak partján lejátszódott a nagy nemzeti tragédia. Ott maradt a harcmezőn a nemzet szine-virága a királlyal együtt, így lett Mohács mezeje a nemzet óriási temetője. A török hadak ellepték a magyar földet. Felégették a falvakat, elfoglalták a várakat. Százötven esztendeig uralkodott a magyar földön a budai pasa. A másfélszázados eleven temető azonban nem tudta sír alá tenni a magyar élniakarást. Feltámadt halottaiból a nemzet, bizonyságát adta annak, hogy a magyar életerő le tudta magáról rázni a százötvenéves igát is. A trianoni magyar földhöz figyelmeztetően szól Mohács mezeje. A fogadalmi templom emlékeztet bennünket ezeréves múltúnk nagy megpróbáltatásaira. Hitet és reményt hirdet, hogy lesz újjászületés a trianoni gyász után is. — Baloldali képünk Haasz püspök az alapító oklevelet helyezi el a mohácsi fogadalmi templom alapkövébe. A felső kép a templom vázát ábrázolja, az alsó képen az ünneplő közönség sorai között megjelent sokácleányokat látjuk. iiiiiiiimiiimiiiiimimiiiiimiiiiiimimiiiiimiiiimiiiiiiia Kenyér után talicskázik a kubikos Napi másfél pengőért verejtékezik, ha szerencséje van Tűnik a nyár, szűnik a munka a mezőkön, alig ad már dolgos kezeknek munkát a föld. A kubikosok, a föld munkásai, akiket a mezei munkák többékevésbé megváltottak az egész évi átkos tétlenségtől, újra a taligájuk mögé álltak és nyakukba vették az országutakat. Járják a szegény emberek már hetek óta széltében, hosszában céltalanul, szegődetlenül az országot. De csak mennek, mennek ránkadaliánul megyéiből megyébe, összetalálkoznak taligás társakkal, tudakolják egymástól hol, merre akad gátemelés, ütmünké, építkezésnél földmunka és majd mindig meddő vállvonogatással felelnek egymásnak — sehol semmi. Mikor azután már oda a remény, meg a fáradtság is nagyon beleáll a testükbe, Pestnek irányítják a taligát, jönnek sorra a Teleki térre, az utolsó mentsvárba. Elszorul az ember szíve a látványon a Teleki téri ószeres csarnok előtt. A mezei munkák befejezte miatt közel 5—680 kubikos lesi már itt a semmit. Olyan földmunkásokkal is beszéltünk, akik tudják, hogy hiába min-*den, munka nincs és csak azért jöttek Pestre, hogy alkalmi ,,frógerságot“ kaphassanak, meg hogy odahaza kevesebb legyen a kenyérpusztító. Sokan a népkonyhák maradékából éltek. Sorra járták dél felé a szegények konyháit, ahol mindig akadt, egy csajka maradék, meg kenyér. De már ez sincs. Mert kevesebbet főznek, nem marad már semmi a lábasok alján. Mások meg keservesen pa