Friss Ujság, 1944. május (49. évfolyam, 106-121. szám)

1944-05-11 / 106. szám

légoltalmi Tudósító Irodát állítanak fel Felvilágosítást nyújt a veszteségekről .A Magyar Vöröskereszt hivata­los lapjának legújabb száma közli a következőket: A hazánkat ért légitámadások tapasztalatai azt mutatták, hogy szükséges olyan tudósítószolgálat megszervezése, amely légitámadások után sebesültek, halottak, illetve eltűntek iránt érdeklődőknek minél hamarabb felvilágosítást nyújthat. A közelmúltban lezajlott légitá­madás után a nagyközönség ezért a felvilágosításért tömegesen ke­reste fel a Magyar Vöröskereszt központját, amely minden hasonló ügyben mindig készségesen­­ áll mindenki segítségére. A honvédel­mi miniszter most kiadott rende­letében intézkedik, hogy a Magyar Vöröskereszt a légitámadások veszteségei felől a nagyközönség részére tájékoztatást nyújtó Köz­ponti Légoltalmi­­Tudósító Irodát szervezzen és a kívánt f­el­világos­í­­tást légitámadások után az érin­tett hozzátartozók részére meg­adja. A Légoltalmi Tudósító Iroda működéséről és a tudakozódás mó­dozatai felől a Magyar Vöröske­reszt elnöksége a nagyközönséget Rádió útján és a sajtóban fogja tájékoztatni. Emberhalállal végződött a családi perpatvar Másfél évi börtönre ítélték az após-gyilkos gazdálkodót A tolna megyei Ozora községben Simon János odavalósi gazdál­kodó összeszólalkozott apósával, Tischler Józseffel, majd a szóvál­tás hevében az asztalról kést ra­gadott fel és azzal az idős gazdál­kodót többször mellbeszúrta. Tisch­ler József néhány heti szenvedés után vérmérgezés következtében a szekszárdi közkórházban meg­halt. A szekszárdi törvényszéken Simon János azzal védekezett, hogy apósa előzőleg többször pofonütötte és ettől annyira indulatba jött, hogy szinte vaktában követte el tettét. A­ törvényszék Simon Jánost erős felindulásban elkövetett, halált okozó súlyos testi sértés bűntet­téért egyévi börtönre ítélte, ezt az ítéletet a pécsi Tábla is helyben­hagyta. Most foglalkozott az ügy­gyel a Kúria. Az alsóbb bíróságok ítéletét egyévi és hath­ónapi bör­tönre súlyosbította. 1%X\.V\VWWW%VMMXXV«.V« Nincs kivétel és protekció a városházán A főpolgármester átirata a helyettes polgármesterhez Dr. Keled,­­ Tibor főpolgármes­ter átiratot intézet dr. Bódy Lászlóhoz, a székesfőváros helyet­tes polgármesteréhez Budapest közigazgatásában az egyenlő elbá­nás elvének biztosi titsáról. A háború fokozottan megkívánja —­ közli átiratában a­ főpolgármes­ter, — hogy a közigazgatási szer­vek első kötelességüknek érezzék az egyenlően osztó igazság szigorú érvényesítését. A hadirokkantak, a hadbavon­ultak hozátartozóii és a bombakárosultakon kívül ma senkinek kivételes igénye vagy előnye nem lehet, ilyet a közigazgatás nem szolgál­hat Arra kéri a főpolgármester a helyettes polgármestert hívja fel e­rre valamennyi fővárosi hatóság, hivatal, intézet, közintézmény és közüzem figyelmét azzal a hozzá­adással, hogy a főpolgármester a kivételezésekkel s előnyadásokkal szemben a legszigorúbban jár majd el. _ A tölgyfalombot adományozta a Führer a vaskereszt lovagke­resztjéhez Erich Lorenz alezredes­­nek, egy gránátos ezred parancs­nokának. • „ Ma három dologra van szükségünk: hitre, engedelmességre és küzdő áldozatvállalásra Vitéz Rátz Jenő m­iniszterelnnökhelyettes és vitéz Jaross An­dor belügyminiszter nagyfontosságú kijelentései Veszprém vármegye törvényha­tósági bizottsága díszes kü­lsősé­­gek között iktatta be hivatalába dr. Buda Istvánt, a vármegye új főispánját. Az új főispán bemu­tatkozó beszédében hitet tett a nemzeti eszme mellett és hangoz­tatta, hogy a mai időkben min­den erőt össze kell fogni és a min­den körülmények között kivívan­dó győzelem szolgálatába kell ál­lítani. Ezután általános figyelem közepette vitéz Rátz Jenő minisz­terelnökhelyettes emelkedett szó­lásra és a többi között a követke­zőket mondotta: — Sokszor állott Magyarország óriás ellenfelekkel szemben, de olyan ellenfél még sohasem döngette az ország kapuját, amilyen most áll a Kárpátok hágói mögött. Egy gondolattal állunk szemben, amely mindazt, ami eddig kultúra és civilizáció volt, ami szépnek és jónak tűni­k fel a szemünkben, le akarja hengerelni és bele akarja fullasztani egy vörös tengerbe. Szeretném, ha nemcsak ebben a teremben hallanák meg, amit ké­rek, hanem szerte az országban, mindenütt megértené minden tisz­tességes magyar ember, hogy mire van nekünk ma, ezekben a nehéz időkben szükségünk. Három dologra: hitre, engedelmességre és küzdő áldozatvállalásra. Bocsánat a kifejezésért, már régen becsuk­hattuk volna a boltot, ha nem volna meg bennünk a hit, hogy az Úristen, a Gondviselés ne­künk, magyaroknak itt, a Kár­pátmedencében, a régi szent­­istváni határok között hiva­tást és kötelességet adott.­­ Második­ követelménynek az engedelmességet jelöltem meg En­gedelmességet kérünk az ország minden polgárától és ezzel a fe­gyelmezettségnek is párosulnia kell. Fegyelmezettség a gondolat­ban, a cselekedetekben, a minden­napi életben, mert ha mindenki a maga gondolata és feje után akar elindulni, ha lesznek emberek, vagy pár­tok, amelyek saját önző cél­jaikat kergetik, akkor merem mondani, Magyarország volt és nem lesz. — Harmadszor azt kértem, hogy küzdőképes áldozatvállalás legyen ebben az országban. Amint a főispán ur székfoglalójában mondotta, az utolsó esztendőkben a magyar közélet, de az egyéni élet is valahogyan elkocsonyáso­dott.­­ Ahelyett, hogy erős hadsere­get szerveztünk volna, ahelyett, hogy ifjúságunkat kemény aka­rásra, veszedelmes életre nevel­tük volna, vártuk a sült galambot, amely ha nem repült úgy a szánkba, ahogyan elképzeltük, akkor azt mondtuk, hogy minde­nütt a világon igazságtalanok ve­lünk szemben. Tenni, cselekedni, áldozni, esetleg vért áldozni, ez senkinek sem jutott az, eszébe! Ma fiaink kinn állnak a Kárpátokon­­túl és védik az országot. Azonban fegyverre, lőszerre, becsületes hazai hangulatra és áldozat­­készségre van szükségünk, hogy helyt tudjanak ál­lan­i Az a meggyőződésem, hogy azok a fia­talemberek odakint a kötelessé­güket száz százalékig teljesíteni fogják. Nem vagyok azonban egé­szen megnyugodva, hogy idehaza ugyanaz történik-e? Mert az a szellem, amely ebben a hazában dolgozott, elernyesz­tett mindenkit és eredménye az volt, hogy hiú ábrándképeket kergettek, az angolok felé és az oroszok felé pislogtak azzal a gondolattal, hogy onnan kap­juk meg azt, amit ez a nemzet ezeréves é létével kiérdemelt magának. A csendes szabotázsok még ma is folynak. Apró kis ellenállást ta­pasztalhatunk sokhelyütt, de dol­gozni reggeltől estig és estétől reggelig­ még nemigen akar senki ebben az országban. Pedig legye­tek meggyőződve, hogy csak úgy állhatjuk meg helyünket, ha min­den erőnket összeszedve, egy kö­zös cél irányában haladva, reggeltől estig dolgozunk fe­gyelmezetten, engedelmeskedve és rábízva magunkat azokra, akiket az Úristen ma az or­szág vezetésével megbízott. Mer­em állítani, hogy egy sínes kö­zöttünk, aki önmagáért dolgozna. Vitéz Rátz Jenő miniszterelnök­helyettes mélyenszántó beszédét többször szakította félbe tetszés­nyilvánítás, majd beszédének vé­gén szűnni nem akaró tapssal ün­nepelték a miniszterelnökhelyet­­test. Vitéz Jaross Andor belügymi­niszter, vitéz Mérey László, Pest vármegye új főispánjának beikta­tása alkalmából mondott nagysza­bású beszédet, hangoztatta, hogy ennek a nemzetnek a sorsa, a do­log természeténél fogva, a nemzet életérdekéből folyóan fegyverbarátságra és hűségre van utalva a Németbirodalom­­mal és annak szövetségeseivel. Nem lehet vita tárgya az, hogy a magyar társadalomnak tökélete- FRISS UJSÁG 3’ 1944 május 11. csütörtök­ ­en át kell alakulnia, osztálytalan társadalommá kell válnia, amelyen, belül a rangot és a tekintélyt egye­dül a nemzet oltárán tanúsított áldozatkészség és kötelességteljesí­tés mércéje határozza meg Totá­lis háború idejét éljük. A totális háború­­veszélyei várakoznak ránk és nagyon jól tudjuk hogy ami­kor ma, vagy holnap újabb és újabb nemzeti tömegeknek kell ki­­menniök az ország határain túlra, hogy megvédjék a nemzet­ bizton­ságát és újabb tömegeknek kell honvédegyenruhát felölteni ők, ak­kor természetesen szükség van arra, hogy az önkormányzat, a vármegye és a közigazgatás elsősorban azok segítségére siessen, akik viszont kimaradnak: az asszo­nyok, családanyák és gyerme­kek segítségére. Ezekről való gondoskodás a mi feladatunk, mert nem lenne méltó a magyar néphez, ha az ország védelmére kiküldött honvédek csa­ládjairól ne tudnánk százszázalé­kosan gondoskodni. A legelső ma­gyarok ma az áldozatot hozó ma­gyarok, akik akár katonai síkon kint a harcmezőn, akár polgári síkon a bombatámadásokn­ál áldo­zataivá válnak a mai kemény időknek. A ma feladatait csak úgy tudjuk becsülettel folytatni és elvégezni, ha mi gondolatban állandóan a hatá­rokon túlra járunk harcoló véreinkhez, szívünk és lelkünk itthon van az ő hátramara­dottjaiknál és azoknak a kezét keményen, melegen és magya­rosan fogjuk. Vitéz Jaross Andor belügymi­niszter mély tartalmú " ‘•szédít szűnni nem akaró taps fc­­la. 'x • i honvédeink átkelnek egy orosz folyón Vitéz Endre Lászl államtitkár búcsúja Pest vármegyétől­­ A közgyűlés keretében búcsúz­tatták vitéz Endre László belügyi államtitkárt, aki hosszú éveken keresztül mint alispán szerzett hervadhatatlan érdemeket a vár­megye életében. Vitéz Endre László államtitkár meghatott szavakban búcsú­zott a vármegyétől és rámuta­­tott arra, hogy ma minden tisztességes magyar ember ösz­­szefogására és meghatványo­zott erejére szükség van. A közgyűlés végül vitéz Endre Lászlót egyhangúan a vármegye örökös törvényhatósági bizottsági tagjává választotta. VX\WXWW AXXWWWW\VXWWW Faforgalmi Központot állítanak fel A központ intézkedik a faellátás­sal kapcsolatos minden kérdésben A hivatalos lap közli a faterme­lés és faellátás Rendjének biztosí­tása érdekében kiadott kormány­rendeletet, amelynek értelmében a faellátás összes ügyei a földműve­lésügyi miniszter hatásköréi­e ke­rülnek. A földművelésügyi minisz­ter ezeknek a feladatoknak az el­látására Faforgalmi Központot szervez. Ha az erdőbirtokos vagy fater­melő a vágás területét nem ter­melné vagy a kitermelt faanya­got, faszenet, cserzőkérget, guba­­csot és fenyőgyantát az arra fel­jogosított vállalkozóknak apra adná el, a Faforgalmi Központ il­letékes intézkedni ezeknek a ter­mékeknek értékesítésére. A kiadott rendelkezések megszegőivel szem­ben nemcsak pénzbüntetést és el­zárást lehet megállapítani, hanem az elkobzást is el kell rendelni. A Faforgalmi Központ elnökévé a földművelésügyi miniszter vitéz Simonkay Gyula gazdasági főta­nácsost nevezte ki. A központ egy­előre Budapesten, V., Kossuth La­­jos tér 11. szám alatt működik.

Next