Friss Ujság, 1949. szeptember (54. évfolyam, 202-227. szám)

1949-09-01 / 202. szám

2 kivetkőzött féktelen fasisztákká vált emberek képesek a Szovjetunióról és kormányáról ennyire pimaszul és zabo­látlanul fecsegni”. A szovjet jegyzék újabb konkrét ada­tokkal bizonyítja, hogy a jugoszláv kormány kétkulacsos, hazug, provokátor politikát folytatott Szlovén-Karintia kér­désében. „Nyilvánvaló, hogy ezzel azt a célt követte, hogy mesterségesen né­zeteltérést szítson a külügyminiszterek tanácsában. Ezt a jugoszláv kormány Anglia, az Egyesült Államok és Fran­ciaország szélső­séges, leginkább agresz­­szív, imperialista köreinek érdekében tette, mely köröknek érdekük fűződik ahhoz, hogy fenntartsák az ellenséges hangulatot a Szovjetúnió iránt és a há­borús hisztériát. Ebben az esetben a ju­goszláv kormány a Szovjetúnió ellen­feleként és ellenségeként, mint a külföl­di imperialista körök ügynöke lépett fel." A szovjet jegyzék részletesen vála­szol arra a hazugságra, hogy a szovjet kormány javasolta volna: a jugoszláv kormány mondjon le területi igényéről. A jegyzék teljes terjedelmében közzé­teszi Kardelj jugoszláv külügyminiszter levelét és javaslatait, melyekből kiderül, hogy Titóéknak ez az állítása is sze­­menszedett hazugság. „Mint ismeretes, a jugoszláv kormány a szovjet kor­mányra igyekezett hárítani a területi engedményeket és nem vállalta magára a felelősséget ezekért az engedmé­nyekért, mert el akarta titkolni Jugo­szlávia népei elől új, kapituláns állás­pontját” — szögezi le a megcáfolhatat­lan tényekre támaszkodva a szovjet kormány. A jegyzék befejező pontja így szól: A jugoszláv kormány augusztus 20-i jegyzékében követeli a szovjet kor­mánytól, hogy az különös tisztelettel, sőt szeretettel viseltessék iránta és hogy ez a tisztelet és szeretet jusson kifeje­zésre a jugoszláv kormányhoz intézett szovjet jegyzékekben, hogy a jegyzé­kek ne tartalmazzanak olyasmit, ami sértené a jugoszláv kormány önimáda­tát, vagy megbántaná a jugoszláv kor­mányt. A jugoszláv kormány azt állítja, hogy így kívánják ezt a „nemzetközi szabályok”. A szovjet kormány kénytelen meg­állapítani, hogy a jugoszláv kormány lehetetlent kíván tőle. Mindenki előtt ismeretes, hogy a ju­goszláv kormány dezertált a szocializ­mus és demokrácia táborából, átszökött az imperializmus és fasizmus táborába. Meg kell jegyezni, hogy a szovjet em­berek és a szovjet közvélemény nem tiszteli a szökevényeket. Még kevésbé táplálhat valami, a szeretethez hasonló érzést a szökevények iránt. Mi több, mindenki előtt ismeretes, hogy a szov­jet emberek és a szovjet közvélemény megveti a szökevényeket. Természetesen a­­ szökevényeknek többféle fajtája van. Vannak véletlen­­szülte dezertőrök, akik gyávaságból követték el tettüket, remélvén, hogy így megmentik bőrüket. Vannak más­fajta, rosszakaratú dezertőrök is. Ezek nemcsak azért dezertálnak, hogy bőrü­ket megmentsék, hanem azért is, hogy ártsanak annak a tábornak, ahonnan megszöktek. Meg kell állapítani — bár­mennyire szomorú is ez —, hogy a szovjet emberek és a szovjet közvéle­mény a jugoszláv kormányt nem a vé­letlen, hanem a rosszakaratú dezertőrök közé sorolják. Meg kell állapítani továbbá, hogy a rosszakaratú dezertőröknek is több faj­tája van. Vannak rosszakaratú dezertő­­rök, akik érzik bűnüket, súlyosan átélik szégyenüket és igyekeznek észrevét­lennek maradni, elrejtőzni a világ sze­me elől, majdhogynem szerényen visel­kednek. Vannak azonban olyan rossz­akaratú dezertőrök is, akik szégyenük­ből jövedelmező mesterséget csinálnak, hangoskodva dicsekednek dezertálásuk­kal, mintha az valamiféle hősiesség lenne, a színre lépnek, hogy megugassák azt a tábort, melyből megszöktek, sze­mérmetlenül dicsekednek azzal, hogy bármikor megugatják azt a tábort, hogy következésképpen nem valami kö­zönséges dezertőrök, hanem hősök. Pontosan úgy, mint Krilov meséjében: „Ej, a vakarcs olyan erősnek képzeli magát, hogy megugatja az elefántot!” Meg kell állapítani — bármennyire szomorú is ez —, hogy a szovjet em­berek és a szovjet közvélemény a ju­goszláv kormányt éppen az ilyen rossz­akaratú, dicsekvő dezertőrök közé so­rolja. Ilyen az az általános légkör, amely­nek közepette a szovjet kormánynak végeznie kell munkáját. Reméljük, a jugoszláv kormány meg­érti, hogy nem számíthat a szovjet kor­mány részéről kedvességre és még ke­vésbé tiszteletre. Moszkva, augusztus 29.” FRISS ÚJSÁG 1949 szeptember 1. csütörtök A hűvös nyár miatt két héttel később kezdődik a szüret Az idei szőlőtermés körülbelül 40 szá­zalékkal kedvezőbb a múlt évinél, ép­pen ezért minden szőlőtermelőnek ér­deke, hogy a boroshordók, a szüretelő­edények és eszközök rendbehozatalával még jóval a szüret előtt elkészüljön. Tekintettel az idei hűvös nyári időjá­rásra, a szüretet a szokott időpontnál körülbelül két héttel később kezdik mert és így a rendbehozatali munkákra elég idő áll rendelkezésre. Az utóbbi napok bőséges esői egyes vidékeken annyi csapadékot juttattak a szőlőnek, hogy a szőlőszemek nemcsak megduzzadtak, hanem meg is repedtek. Ezek a szőlő­szemek könnyen rothadnak. Ha ezeket a szőlőszemeket és szőlőfürtöket nem választjuk külön az egészségestől, ez a bor minőségét veszélyezteti. A szőlő­termelők gondosan kezelték a szőlőfür­töket a szüretnél is, hogy jó minőségű és értékes borokat nyerjenek. Cs-tő­sidéikérjük, könnyei és felvét. A mai napon hivatalosan megszűnt a keny­ér­jegy. Végigjártuk a pékeket, fűszereseket, megkérdeztük a vevőket, mondják meg, milyen jó érzés elfelej­teni a keserű barna kenyeret, el­fogyasztani az illatos cipót. ági Boldizsár pékmunkás, az álla­mosított Glasner Miksa kenyér­üzem új vállalatvezetője elgondolko­zik: — Két évvel ezelőtt olyan barna kenyeret dagasztottam, mint a csiriz. Alig lehetett felvágni. Minden szelete­lés után el kellett mosni a kést. Most olyan a kenyér, hogy jobbat nem is lehet kívánni. Ritka, foszlósbélű, köny­­nyű és fehér. Még a jóllakott ember is étvágyat kap hozzá. — Olyan a kenyér, mint az alkotmá­nynak — szól közbe Kun Margit el­árusítónő ragyogó arccal. _ Megerő­södünk tőle és jó érzés fog el bennün­ket. ősz élvezet, a munka. _ mondja Plesche Richárd munkavezető, aki félig meztelenül, teljesen belisztezve forgolódik a zörgő, zakatoló dagasztó­gép mellett. Rengeteg liszteszsák sora­kozik a dagasztógép körül. Hófehér, villogó liszt, kandikál ki belőle. Magas, tanáros külsejű férfi lép a­ pult elé. Szűcs Mihály, a Próféta­ utca. 3-ból. *— Nagyon ízlik az új kenyér — mondja mosolyogva. Az üzletet éppen most hagyja el egy csinos fiatalasszony. Arca rózsás, göm­bölyű, olyan, mint a kezében lévő cipő. Ezt látta Amerikában egy moszkvai mérnök Nemrégiben tért vissza Amerikából a moszkvai „Sztálin” autóművek egyik vezető mérnöke. A szovjet mérnök rend­kívül érdekes tapasztalatairól a követ­kezőkben számolt be: Koldus, koldus, koldus — Mindjárt az első reggelen, ami­kor lementem az utcára, vak ember jött velem szemben, akit egy kutya ve­zetett. Hóna alatt hegedű. Vak zenész volt. Koldult. Néhány lépéssel odább, az utcasarkon két ember üldögélt a járdaszélen. Az egyik valami nyomorú­ságos zeneszekrénnyel kintornázott, a másik silány portékáját árulta, önkén­telenül is eszembe jutott az a politikai szólam, amit a jómódú amerikaiaktól olyan gyakran hallottam: „Amerikában mindenki azt tesz, amit akar.” Csak azt nem tudom megérteni, miért koldulnak akkor olyan sokan Amerikában és miért láttam reggelente a szobám ablakából, amint a szomszédos ház udvarán nap­nap után jó csomó ember turkált a sze­métdombon. „Egész életemben munka­­nélküli voltam" A szovjet mérnök elmondotta azt is, hogy összeköttetésbe került a vezető amerikai kereskedelmi és ipari vállala­tokkal és így megtudta, hogy ezek a cégek a második világháború után azon­nal megkezdték munkásaik egy részének elbocsátását. Ez a jelenség különben is általános az amerikai iparban és a háború befejezése óta csak a hadi­­anyag-gyárakban nem voltak elbocsá­tások. — Amerikai tartózkodásom alatt több alkalommal beszélgettem egyszerű em­berekkel. Az egyik közülük így beszélte el élete folyását: „Egész életemben munkanélküli voltam. A második világ­háború alatt, míg katonáskodtam, azt hittem, hogy Henry Farának, az autó­királynak is az az érdeke, ami nekem, hogy minél előbb­ véget érjen a háború. Most már tudom, hogy ennek éppen az ellenkezője az igaz. Hiszen a háborún Ford, aki a harcterek életét csak hírből ismeri, milliókat keresett, én pedig, aki a poklok szenvedéseit éltem át az At­lanti-falnál, csupán egy tartalékos egyenruhát és néhány kitüntetést sze­reztem. No meg azt, hogy hazatérve tovább tengődhettem a munkanélküliek siralmas kenyerén.” Rosszlevegőjű, alacsony műhelyek Amerikai tartózkodása alatt a „Sztá­lin” autóművek mérnöke sokat járt az üzemekben, műhelyekben. Ezek az üze­mek többnyire rosszlevegőjűek, alacso­nyak, nincs meg bennük a legelemibb munkásvédelmi felszerelés sem. Nem akadt olyan munkás, aki, ha beszélge­tett vele, ne a munkanélküliségtől való állandó félelemre terelte volna a szót. — Egész amerikai tartózkodásom alatt az a vélemény alakult ki bennem — fejezte be amerikai élményeinek elme­sélését a moszkvai „Sztálin” autómű­vek vezető mérnöke —, hogy a tőkés gazdálkodás mérhetetlenül nagy terhet jelent az amerikai népnek. L_EGJJJA_BB Tito jelentkezik a Júdás-pénzért A Szovjetúnió jegyzékeiből a világ közvéleménye megismerhette a jugo­szláv nép árulójának, Titónak igazi ar­cát. Miután aljas mesterkedéseiről a leplet lerántották, Tito nem alakoskodik tovább. A legújabb, Amerikából érke­zett jelentés szerint a jugoszláv kor­mány hivatalosan is bejelentette 25 mil­lió dolláros kölcsönigényét. Tito tehát ledobva álarcát, kinyújtva markát, nyíl­tan kéri dollármilliomos gazdáitól a Júdás-pénz kiutalását. Új női szakmunkások az építőiparban Az építőipar hibáival foglalkozó mi­nisztertanácsi határozat, rámutatott a női munkaerő kérdésének elhanyagolt­ságára is. Azóta az Építésügyi Minisz­térium és a Ml­MOSz országos munka­értekezlete elhatározta, hogy a nemzeti vállalatok az átképzésre jelentkezők közé 30 százalékban női segédmunkás­­okat vegyenek fel. A vállalatok nagy része átérezte a­ határozat fontosságát és például a Komló Bányavidéki N. V.-nél az átkép­zésre jelentkezett 42 segédmunkás kö­zül 15 a nő. Az üzemi bizottság gon­doskodott arról, hogy a jelentkezők a legjobb szakképzést nyerjék. A Do­rogi Bányavidéki Magasépítési N. V.­­nél 24 résztvevővel vasbetonszerelő- és kőműves-tanfolyam indult. A nők arányszáma itt is jó, mert az átképzés­re jelenkezett 24 segédmunkás közül 9 a női munkaerő. A szovjet ültetvényeken beérett a tea Beérett a tea a Szovjetúnió hatal­mas keleti teaültetvényein. A kobulett kerület „Engels” nevű kolhozának szép teaültetvényéből is messzire kitűnnek Gul­­vardi Nemszadze teabokrai, melyeken rendkívül sűrűn helyezkednek el a friss hajtások. Nemszadze nemcsak a ter­mésben ért el nagy eredményt, hanem a teagyűjtésben is. Az előírt gyűjtési normát két-háromszorosan teljesíti. Már­is több mint háromezer kilogramm tea­levelet gyűjtött össze. Felhívás a dolgozókhoz! (Az eddigi OTI, MABI, OTBA, MÁV, Posta BBI, SzASA, MAHABBI, HÉV BBI, DOBBI stb. betegségi biztosítási ellátásra jogosult tagjaihoz) Az Országos Társadalombiztosító Intézet közli, hogy 1949 szeptember 1-én a budapesti kerületi pénztár területén (Nagy-Budapesten és a kör­nyéki községekben)­­az egységesített társadalombiztosítói körzetorvosi beteg­­ellátás lép életbe. E naptól kezdve az eddigi OTI, MABI, MAHABBI, OTBA, SzASA, Posta, MÁV stb. körzetorvosi állások megszűnnek és csak az OTI által újonnan megbízott körzetorvosok működnek minden betegbiztosító intézet igényjogosult tagja részére (beleértve a családtagokat). 1949 szeptember­­­én minden nagybudapesti házban táblát függeszt ki az OTI, amelyen az illetékes körzeti orvos neve és címe szerepel. E naptól kezdve mindenki a saját lakóházában kifüggesztett táblán szereplő körzetorvost veheti csak igénybe. Minden más kísérletezés csak felesleges szaladgálást okoz. E naptól kezdve csak az tekinthető OTI körzeti orvosnak, akinél az OTI által kiadott nagy tábla függ a hozzátartozó körzet megjtélésével. Az OTI a szakrendelőket és a gyógyszertárakat is ellátja az egy­ségesített hálózat körzetorvosainak név- és címjegyzékével. Ezeknél is meg­tudható az illetékes körzeti orvos neve és címe. Amennyiben az intézeti igényjogosultak az új területi beosztás sze­rinti körzeti kezelőorvosuk lakáscímét az említett módon megállapítani nem tudnák, úgy kérdésükkel forduljanak az Intézet központjában (Vill., Fiumei­­út 19. 1. 4. sz.) lévő orvosi osztályhoz. (Telefon: 221—855.) Az orvosok rendelési ideje d. u. 3—6-ig tart. Fekvőbeteghez reggel 8 óra előtt kell kihívni az orvost. Életveszély esetén az orvos bármikor hívható. 1949 szeptember 1-től kezdődően a munkaképtelen betegeket csak a lakóházi táblán feltüntetett illetékes körzeti kezelőorvos vehet fel és tart­hat táppénzes állományban. Felhívunk minden dolgozót, hogy az új rendszer életbelépésére isme­rősei figyelmét is hívja fel. Országos Társadalombiztosító Intézet MÁV Betegségi Biztosító Intézet Posta Betegségi Biztosító Intézet

Next