Friss Ujság, 1950. december (55. évfolyam, 279-303. szám)

1950-12-01 / 279. szám

2 létét szolgáló beruházásokra, mint amennyit a folyó évre előirányoztunk. — ötéves tervünk egyik fő feladata, hogy országunkat gyors ütemben ipa­rosítsuk — folytatta beszédét. — Réval néhány év alatt 263 új üzem és gyár létesül hazánkban. A­­nehézipari ku­tatóintézeteknél 85 millió forintot, a könnyűipari kutatóintézeteknél pedig 11 millió forintot irányoz­unk elő tu­dományos kutatásokra. Mintegy 100 millió forintot fordítunk ipari tanuló szakiskolák fenntartására 75 millió fo­­rintot pedig a tanműhelyek fenntartá­sára.­­ Ötéves tervünk másik fő feladata: mezőgazdaságunk elmaradottságának felszámolása — hangsúlyozta Olt Ká­roly. — Mezőgazdasági jellegű beru­házásaink hatalmas összege mellett, a a földművelésügyi minisztérium költ­ségvetésében többek között 80 millió forintot irányoztunk el) állami gazda­­­ságaink, termelőszövetkezeteink és dol­­gozó parasztságunk minőségi vetőmag­­vakkal, kedvezményes árú műtrágyá­val és öntözővízzel való­­ellátására. Fokozott takarékosságot Ezután a kulturális jellegű kiadáso­kat ismerte be a pénzügyminiszter. El­­mondotta, hogy jövőre 1511 millió fo­rintot fordítunk erre a célra. A szociá­lis kiadásaink 1951. évben 3465 millió forintra emelkednek. A továbbiakban az 1­v1. évi költség­­vetés bevételi előirányzatáról beszélt. Hangsúlyozta, hogy az önköltségcsök­­kentés nagyban elősegíti a bevételek fokozását. A bevételek között 750 mil­­lió forint előirányzattal szerepel a Békekölcsön 1951-ben befolyó hányada. A továbbiakban a takarékosságról, a gazdasági számvetésről, a pénzügyi fegyelemről beszélt Olt Károly, majd így fejezte be beszédét: — Nem kétséges, hogy népünk valóra­­váltja az eléje tűzött, minden eddi­ginél hatalmasabb feladatokat, mert 1951. évi költségvetésünk olyan terv, amely mögé bizalommal sorakoznak fel a dolgozó milliók abban a tudatban, hogy ennek végrehajtásával elősegítik nagy ügyünket, az erős, boldog, szocia­lista Magyarország felépítését, híven követve szeretett Pártunk és nagy taní­tónk, Rákosi Mátyás útmutatásait. Az országgyűlés ma délelőtti ülésé­nek napirendjén a­ minisztertanács el­nökének beszámolója szerepel. Ha száz esztendő óta akár a legegy­szerűbb magyar embert is megkérdezik, hogy melyik három költeményt ismeri, biztosan ezt feleli: „A Himnuszt, a Szó­zatot és a Nemzeti dalt." E három vers jelzi egyben a magyar irodalom fejlő­désének útját is. A szabadság eszméjét elhintő Kölcsey művét Vörösmarty fej­lesztette tovább és Petőfi zsenijénél lobbant lángra. Március 15-e a nagy magyar reformkorból nőtt. A reform­korból, amelynek költői szószólója Vö­rösmarty Mihály, a Szózat megalkotója volt. A Szózaté, amelyről Kossuth La­jos azt mondotta: „Vörösmarty, ha mást soha nem is írt volna bár, mint a Szózatot, ezen egy művével is hervad,­hatatlan koszorút kerített homlokára. Vörösmarty Mihály 150 esztendővel ezelőtt, 1800 december 1-én született. 1825-ben 88 előfizetővel kiadja a Zalán futását. Ettől az időponttól a nemzet dédelgetett költője. Tekintélyes szer­kesztő, műbíráló, színdarabíró. A poli­tika nagyjai mind személyes barátai- Az ismeretlenül hozzáforduló éhező Pe­tőfi verseit kiadatja. Vörösmarty Kos­suth politikájának irodalmi megszólal­­tatója. Az iparosodó Magyarország har­cának dalnoka, a jobbágyfelszabadítás követelésének hirdetője. ..Országháza" című versében a keserűség szavával dü­börög a haza sorsáról, amelynek „Neve: szolgálj és a ne láss bért, Neve: adj pénzt és ne tudd, márt, Neve: halj meg más javáért, Neve: szégyen, neve: átok.“ A márciusi napok őt is magával ra­gadják. A „Szabad sajtó“ című versé­ben üdvözli a felszabadult gondolatot és ,,Harci dal“-t is ír később a fegy­vert fogó nemzethez. IzrSSban Pest polgármesterének jelö­lik. Kossuth képviselőnek választatja meg később a kegyelmi törvényszék bí­rójává nevezik ki. Vörösmarty végig ki­tart a forradalom ügye mellett. A for­radalom bukása után Bajzával együtt bujdosik. Verseiben felsír a nemzet bánata. Szavával minden magyar átkát szórja az áruló Görgey felé: „Hervadjon a fű, ahol megpihenne, Akadjon fel, midőn a fára néz, Enyhét ne adjon élre, szomja ellen A föld s ne nyújtson soha emberkéz... Kergesse őt a balszerencse, mint Szilaj kutyák a felriadt vadat, Éljen nyomorból, kínból mindhalálig, S ha elhal, verje meg a kárhozat.“ Vörösmarty a Bach-korszak nyomasztó levegőjében fuldoklik, elhallgat, ritkán és keveset ír, míg utolsó nagy művé­ben, „A vén cigányában szárnyaló ma­gasra lobban fel nemcsak költői ereje, hanem a nemzet jövőjébe vetett elpusz­títhatatlan hite is. 1855 november 19-én halt meg. „Pest emberemlékezet óta nem látott olyan népes temetést, mint amilyen Vörösmartyé volt. Húszezer embernél több követte a koporsót, s a fogatok­ megszámlálhatatlan sora lepte el CiF utcákat. A főváros népe öt sanyarú év után e temetésen lélekzett fel szabadabban s a nemzetiség és hazafiság nagy köl­tőjének fényes végtiszteletet adva, egy­szersmind ki akarta mutatni érzelmeit, hogy „megfogyva bár, de törve nem, ét nemzet e hazán" — írja Vörösmarty utolsó útjáról Gyulai Pál. De azt el­felejti hozzátenni, hogy a költőt bú­csúztatni sem volt szabad és a róla szóló újságlap gyászkeretéért is bünte­tés járt. A halott Vörösmarty koporsó­jánál a nép a vérbefojtott szabadság­­eszmét­­ ünnepelte és emlékezett a má­sik költőre, akit jeltelen sírba földeltek el a segesvári csatatéren. Vörösmarty mindig az egész nemzet­hez fordult, az egész haladó magyarság költője akart lenni. Beoltotta költésze­tünkbe a népi elemet. Megszólaltatja kora hangját, meglátja — ha minden­kor nem is tud eggyé válni vele — a népet. „Ah, jól tudom, hogy a föld háladatlan. Nem annak ád termést, ki mivelt. Nem annak ád kincset, ki benne túr. Nem annak ád nyugtot, ki fáradott.“ Vörösmarty hirdette, hogy változtatni kell a jobbágyság kizsákmányolásán. Felemelte szavát az ellen az ország­­gyűlés ellen, amely el akarta odázni, hogy szabadságot és földet adjanak a nincsteleneknek. Vörösmarty ostorozza a nemességet is, amelyből származott. „...nemcsak dicsőké a haza. A munkás, pór, szegény. Bár észrevétlen, dolgozik A hon derülátón." Korának Vörösmarty a legfőbb költő­agitátora mindaddig, amíg Petőfi poli­tikai költészete meg nem szólal. „Köl­tészetének diadala a nemzeti szellem és a költői szabadság diadala volt. Ez lángelméjének legdicsőbb emléke, me­lyet sem az idők változásai, sem a jö­vendő remekműve nem süllyeszthetnek homályba”­­— Gyulai Pál véleményét a ma embere is osztja. „A jelent ábrázolni nem lehet a múlt ismerete nélkül. A letűnt világot meg­­ismerni várjon miből lehet jobban, mint klasszikus irodalmunkból?" — tanítja Révai József. De hozzáteszi azt is, hogy „Nem hányjuk be­, szemünket klasz­­szikus realistáink osztálykorlátaival és ezekből származó gyengéivel szem­­ben­, de azt is tudjuk, hogy művük jelentőségük, szerepük a magyar iroda­lom történetében nem jellemezhető és érthető meg, csak ezekből az osztály­korlátokból.’­ Vörösmarty életművében is vannak ellentmondások. Vörösmarty harcolt a népért, de félt a parasztláza­­dástól. Nem látta, hogy a nemzeti füg­getlenség ellensége a király és amíg Habsburgok vannak, addig a magyar népnek nem lehet szabadsága. Waldapfel József a költő most meg­jelent gyűjteményes kötete elé írt elő­szavában megállapítja: „Vörösmarty útja nem oly egyenes, mondanivalója nem oly egyértelműen forradalmi és demokratikus, mint Petőfié, de szabad­­ságszeretetben és egyetemes emberség­­­ben, hazafiságban és szociális igazság­vágyban egyre inkább emelkedik, törés nélkül, megalkuvás nélkül, a szabadsági harc bukásán át is." 150 évvel ezelőtt született Vörösmarty Mihály. A magyar nép költője igazá­ban most lett. A népi demokrácia kul­túrpolitikája, a kommunisták kultúrpoli­tikája haladó hagyományaink ápolásá­val viszi közel minden magyar dolgo­zóhoz. Vörösmartynak nagy feladata van, nevelő szerepe. „A klasszikus örökség kritikai elsajá­títása nélkül hazafias nevelés nincs és nem lehet’’ — írta Révai József. Vö­rösmarty Mihály költészete a mi nagy örökségünk. És a népen kívül Vörös­martynak, az élővé váló Vörösmartynak tanítania kell íróinkat, fejlesztenie kri­tikusainkat is. Tanítani szép magyar nyelvre, igazi hazafiságra, a szabadság szeretetére, az álhazafiak kérlelhetetlen leleplezésére és az ellenség izzó gyűlö­letére. Vörösmartytól tanulnia kell a mai magyar költőnek. Művei ezerszámra forognak közkézen. Gondolatai, tanításai beteljesülnek. Az ünnep, amelyet jósolt, elérkezett a magyar földre, az ünnep napját 1945 április 4-én értük el s azóta — Vörösmarty szavával élve : „Felvirul a föld Amerre a szem néz. És minden, aki rajta él. Munkára, tettre kész." László Miklós Vörösmarty a miénk! FRISS ÚJSÁG 1950 december 1 péntek ■BMrnwwn'ff nimm..■mi na irMHBRfflsimiHi A kínai nép szilárd elhatározása: Visszaszerzi Tajvant és minden más, Kínához tartozó területet Az ENSZ Biztonsági Tanácsának no­­vember 28-i ülésén — mint lapunk teg­napi számában közöltük — a Kínai Népköztársaság küldötte, Vu Liu Csuen ismertette az amerikaiak Kína ellen el­követett agresszióját. Vu Liu Csuan be­szédének további részében hangsúlyozta, hogy Tajvan Kína elválaszthatatlan része és már jóval annakelőtte az volt, mielőtt az Egyesült Államok kivívja függetlenségét. Hangsúlyozta, hogy bár az Egyesült Államok kötelezettséget vállalt arra nézve, hogy Tajvant Kíná­nak visszaszármaztatja, mégis meg­szegte ezt és fegyveres erővel elfoglalta Tajvant. E cselekedetét igyekszik úgy beállítani, mintha Tajvan hovatartozása még nem volna eldöntve. Ennek a tak­tikának az a célja, hogy fenntartsa a jelenlegi amerikai megszállást. Vu Liu Csuan leleplezte azt az amerikai érvet is, mintha Tajvant a csendesóceáni biz­tonság és béke megőrzésének céljából szállták volna meg és a megszállás célja a koreai konfliktus lokalizálására irányulna. Rámutatott, hogy éppen az Egyesült Államok volt az, amelyik egy­­idejűleg hajtott végre agressziót Korea és Tajvan ellen. Tajvan felszabadításá­nak megakadályozása fegyveres beavat­kozást jelent Kína belügyeibe, amit a kínai nép nem tűrhet és úgy véli, hogy az amerikai nép szintén nem ért egyet ezzel a bűnös provokációval. Az amerikai imperialisták kezéhez a kínai nép vére tapad Vu Liu Csuan a továbbiakban rá­mutatott, hogy az „Egyesült Államok Kína elleni agressziója nem véletlen esemény. Az amerikai imperializmus már régen kizárólagos uralmának meg­­teremtésére törekszik Kínában. Az ame­rikai imperialisták a polgárháborúban minden módon támogatták a reakciós Kuomintang-klikket. Az USA 113,000 embert adott a Kuomintang-klikk szá­mára, 166 Kuomintang-hadosztályt töl­tött fel, 1720 repülőgépet, 57 hadihajót adott Csang Kai Seknek, akit több mint hatmilliárd dollár összegben részesített anyagi és pénzügyi segítségben. Ezért cserébe lehetővé tette saját maga szá­mára Kína gazdasági életének ellenőr­zését. „A kínai nép Csang Kai Sek min­den nagy bűnét jogosan írja az ameri­kai imperialisták számlájára — mon­dotta a kínai küldött. _Vu Liu Csuan ezután rámutatott, hogy bár az USA-nak minden Kína ellenes tevékenysége kudarcba fulladt, az USA nem akarja elismerni végleges vereségét és jelenleg agresszív tevékenységet foly­tat Kína és Tajvan ellen. Világuralomra törekszik az USA Az amerikai imperializmus célja az, hogy Kína népét leigázza, újjáélessze a japán fasizmust, leigázza a japán népet és vele együtt Ázsia többi népeit is. A Korea ellen irányuló amerikai agresz­­szió kezdettől fogva komoly veszéllyel fenyegette Kína biztonságát, mert Kínát Koreától csak egy keskeny folyó vá­lasztja el. Rámutatott, hogy a kínai népi kormány igen sokszor tiltakozott az ENSZ-nél az USA felháborító eljárása ellen és követelte annak megszüntetését, azonban az amerikai blokk mindezidáig ■megakadályozza, hogy a Kínai Népköz­­társaság küldötte előterjessze erre irá­nyuló követeléseit. Vu S­u Csuan ismer­tette, hogy a kínai nép látta, miként hatolnak az agresszió lángjai országa felé, ezért sok kínai jogos felháborodá­sában sietett a koreai nép segítségére, hogy a koreai néphadsereg parancsnok­sága alatt harcoljon az amerikai impe­rialisták ellen. A kínai küldött kiemelte, hogy az USA Vietnam felől is veszélyezteti Kínát, Kína bekerítésére törekszik, hogy így egy harmadik világháborút kiprovokáljon. „A nehézségekben és szenvedésekben megacélozott kínai nép nagyon jól tudja, hogy az USA kor­­mánya az agressziós lépéseknek ezt a sokaságát ezért foganatosította, hogy megvalósítsa fanatikus célkitűzését , az Ázsia és az egész világ feletti ural­mat.’­ A kínai nép békét akar A kínai küldött hangsúlyozta, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forrada­­lom győzelmének eredményeképpen az ázsiai népek bátran harcolnak fü­gget­­lenségükért, szabadságukért. Rámuta­tott, hogy a kínai nép szereti a békét, de ezt az amerikai agresszorok ne te­kintsék úgy, mint a kínai nép gyenge­ségének jelét, mert komoly hibát követnek el. A kínai nép sohasem félt és sohasem fog félni az agresszióval szembeni ellenállást jelentő háborútól. „Bármilyen katonai intézkedéseket is foganatosítson az amerikai kormány, bárhogy is használja fel céljai érdeké­­ben az ENSZ nevét, ,­ kínai nép szi­lárd elhatározása visszaszerezni Taj­­vant és minden más, Kínához tartozó területet Ez a 475 milliós kínai nép visszavonhatatlan és tántort­hatatlan akarata. Az USA teljes felelősséggel tartozik minden következményért, amely a Tajvanba történt benyomulá­sából és Tajvan elfoglalásából szár­­mazhatik.“ Vu Liu Csuan hangsúlyozta, hogy a Biztonsági Tanácsnak köteles­­sége szankciókat alkalmazni az USA el­­len koreai és kínai bűnös agressziójá­val kapcsolatban. Befejezésül a kínai küldött a következőket javasolta: Alkalmazzanak szigorú megtorlást az USA ellen­ ­. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa nyil­an ítélte el az USA kormányát a Kína és Tajvan területe ellen irányuló fegy­veres agressziója bűnös cselekedeteiért, valamint koreai fegyveres intervenció­jáért és foganatosítson konkrét lépése­ket, hogy az USA ellen szigorú szank­ciókat alkalmazzanak. 2. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa ha­­ladéktalenul hozzon hatékony intézkedé­seket abból a célból, hogy a Csendes­óceán és Ázsia békéjének és biztonsá­­gának biztosítása céljából az USA kor­mánya teljesen vonja ki fegyveres agresszív erőit Tajvan szigetéről. 3. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa hoz­zon hatékony rendszabályokat az USA fegyveres erői kivonásának biztosításá­ra Koreából és minden más országból, és arra, hogy Észak- és Dél-Korea né­pének tegyék lehetővé, hogy maguk szabályozzák Korea belügyeit — a ko­reai kérdés békés rendezése céljából. Befejezésül Vu Ssu Csuan ezí­v­esen tiltakozott a Biztonsági Tanács elnöké­nek törvénytelen eljárása ellen, amiért a Kínai Népköztársaság küldöttét, az USA képviselőjével egyetértésben, meg­fosztotta annak törvényes jogától, hogy elsőnek szólaljon fel.

Next