Friss Ujság, 1950. december (55. évfolyam, 279-303. szám)
1950-12-01 / 279. szám
2 létét szolgáló beruházásokra, mint amennyit a folyó évre előirányoztunk. — ötéves tervünk egyik fő feladata, hogy országunkat gyors ütemben iparosítsuk — folytatta beszédét. — Réval néhány év alatt 263 új üzem és gyár létesül hazánkban. Anehézipari kutatóintézeteknél 85 millió forintot, a könnyűipari kutatóintézeteknél pedig 11 millió forintot irányozunk elő tudományos kutatásokra. Mintegy 100 millió forintot fordítunk ipari tanuló szakiskolák fenntartására 75 millió forintot pedig a tanműhelyek fenntartására. Ötéves tervünk másik fő feladata: mezőgazdaságunk elmaradottságának felszámolása — hangsúlyozta Olt Károly. — Mezőgazdasági jellegű beruházásaink hatalmas összege mellett, a a földművelésügyi minisztérium költségvetésében többek között 80 millió forintot irányoztunk el) állami gazdaságaink, termelőszövetkezeteink és dolgozó parasztságunk minőségi vetőmagvakkal, kedvezményes árú műtrágyával és öntözővízzel valóellátására. Fokozott takarékosságot Ezután a kulturális jellegű kiadásokat ismerte be a pénzügyminiszter. Elmondotta, hogy jövőre 1511 millió forintot fordítunk erre a célra. A szociális kiadásaink 1951. évben 3465 millió forintra emelkednek. A továbbiakban az 1v1. évi költségvetés bevételi előirányzatáról beszélt. Hangsúlyozta, hogy az önköltségcsökkentés nagyban elősegíti a bevételek fokozását. A bevételek között 750 millió forint előirányzattal szerepel a Békekölcsön 1951-ben befolyó hányada. A továbbiakban a takarékosságról, a gazdasági számvetésről, a pénzügyi fegyelemről beszélt Olt Károly, majd így fejezte be beszédét: — Nem kétséges, hogy népünk valóraváltja az eléje tűzött, minden eddiginél hatalmasabb feladatokat, mert 1951. évi költségvetésünk olyan terv, amely mögé bizalommal sorakoznak fel a dolgozó milliók abban a tudatban, hogy ennek végrehajtásával elősegítik nagy ügyünket, az erős, boldog, szocialista Magyarország felépítését, híven követve szeretett Pártunk és nagy tanítónk, Rákosi Mátyás útmutatásait. Az országgyűlés ma délelőtti ülésének napirendjén a minisztertanács elnökének beszámolója szerepel. Ha száz esztendő óta akár a legegyszerűbb magyar embert is megkérdezik, hogy melyik három költeményt ismeri, biztosan ezt feleli: „A Himnuszt, a Szózatot és a Nemzeti dalt." E három vers jelzi egyben a magyar irodalom fejlődésének útját is. A szabadság eszméjét elhintő Kölcsey művét Vörösmarty fejlesztette tovább és Petőfi zsenijénél lobbant lángra. Március 15-e a nagy magyar reformkorból nőtt. A reformkorból, amelynek költői szószólója Vörösmarty Mihály, a Szózat megalkotója volt. A Szózaté, amelyről Kossuth Lajos azt mondotta: „Vörösmarty, ha mást soha nem is írt volna bár, mint a Szózatot, ezen egy művével is hervad,hatatlan koszorút kerített homlokára. Vörösmarty Mihály 150 esztendővel ezelőtt, 1800 december 1-én született. 1825-ben 88 előfizetővel kiadja a Zalán futását. Ettől az időponttól a nemzet dédelgetett költője. Tekintélyes szerkesztő, műbíráló, színdarabíró. A politika nagyjai mind személyes barátai- Az ismeretlenül hozzáforduló éhező Petőfi verseit kiadatja. Vörösmarty Kossuth politikájának irodalmi megszólaltatója. Az iparosodó Magyarország harcának dalnoka, a jobbágyfelszabadítás követelésének hirdetője. ..Országháza" című versében a keserűség szavával dübörög a haza sorsáról, amelynek „Neve: szolgálj és a ne láss bért, Neve: adj pénzt és ne tudd, márt, Neve: halj meg más javáért, Neve: szégyen, neve: átok.“ A márciusi napok őt is magával ragadják. A „Szabad sajtó“ című versében üdvözli a felszabadult gondolatot és ,,Harci dal“-t is ír később a fegyvert fogó nemzethez. IzrSSban Pest polgármesterének jelölik. Kossuth képviselőnek választatja meg később a kegyelmi törvényszék bírójává nevezik ki. Vörösmarty végig kitart a forradalom ügye mellett. A forradalom bukása után Bajzával együtt bujdosik. Verseiben felsír a nemzet bánata. Szavával minden magyar átkát szórja az áruló Görgey felé: „Hervadjon a fű, ahol megpihenne, Akadjon fel, midőn a fára néz, Enyhét ne adjon élre, szomja ellen A föld s ne nyújtson soha emberkéz... Kergesse őt a balszerencse, mint Szilaj kutyák a felriadt vadat, Éljen nyomorból, kínból mindhalálig, S ha elhal, verje meg a kárhozat.“ Vörösmarty a Bach-korszak nyomasztó levegőjében fuldoklik, elhallgat, ritkán és keveset ír, míg utolsó nagy művében, „A vén cigányában szárnyaló magasra lobban fel nemcsak költői ereje, hanem a nemzet jövőjébe vetett elpusztíthatatlan hite is. 1855 november 19-én halt meg. „Pest emberemlékezet óta nem látott olyan népes temetést, mint amilyen Vörösmartyé volt. Húszezer embernél több követte a koporsót, s a fogatok megszámlálhatatlan sora lepte el CiF utcákat. A főváros népe öt sanyarú év után e temetésen lélekzett fel szabadabban s a nemzetiség és hazafiság nagy költőjének fényes végtiszteletet adva, egyszersmind ki akarta mutatni érzelmeit, hogy „megfogyva bár, de törve nem, ét nemzet e hazán" — írja Vörösmarty utolsó útjáról Gyulai Pál. De azt elfelejti hozzátenni, hogy a költőt búcsúztatni sem volt szabad és a róla szóló újságlap gyászkeretéért is büntetés járt. A halott Vörösmarty koporsójánál a nép a vérbefojtott szabadságeszmét ünnepelte és emlékezett a másik költőre, akit jeltelen sírba földeltek el a segesvári csatatéren. Vörösmarty mindig az egész nemzethez fordult, az egész haladó magyarság költője akart lenni. Beoltotta költészetünkbe a népi elemet. Megszólaltatja kora hangját, meglátja — ha mindenkor nem is tud eggyé válni vele — a népet. „Ah, jól tudom, hogy a föld háladatlan. Nem annak ád termést, ki mivelt. Nem annak ád kincset, ki benne túr. Nem annak ád nyugtot, ki fáradott.“ Vörösmarty hirdette, hogy változtatni kell a jobbágyság kizsákmányolásán. Felemelte szavát az ellen az országgyűlés ellen, amely el akarta odázni, hogy szabadságot és földet adjanak a nincsteleneknek. Vörösmarty ostorozza a nemességet is, amelyből származott. „...nemcsak dicsőké a haza. A munkás, pór, szegény. Bár észrevétlen, dolgozik A hon derülátón." Korának Vörösmarty a legfőbb költőagitátora mindaddig, amíg Petőfi politikai költészete meg nem szólal. „Költészetének diadala a nemzeti szellem és a költői szabadság diadala volt. Ez lángelméjének legdicsőbb emléke, melyet sem az idők változásai, sem a jövendő remekműve nem süllyeszthetnek homályba”— Gyulai Pál véleményét a ma embere is osztja. „A jelent ábrázolni nem lehet a múlt ismerete nélkül. A letűnt világot megismerni várjon miből lehet jobban, mint klasszikus irodalmunkból?" — tanítja Révai József. De hozzáteszi azt is, hogy „Nem hányjuk be, szemünket klaszszikus realistáink osztálykorlátaival és ezekből származó gyengéivel szemben, de azt is tudjuk, hogy művük jelentőségük, szerepük a magyar irodalom történetében nem jellemezhető és érthető meg, csak ezekből az osztálykorlátokból.’ Vörösmarty életművében is vannak ellentmondások. Vörösmarty harcolt a népért, de félt a parasztlázadástól. Nem látta, hogy a nemzeti függetlenség ellensége a király és amíg Habsburgok vannak, addig a magyar népnek nem lehet szabadsága. Waldapfel József a költő most megjelent gyűjteményes kötete elé írt előszavában megállapítja: „Vörösmarty útja nem oly egyenes, mondanivalója nem oly egyértelműen forradalmi és demokratikus, mint Petőfié, de szabadságszeretetben és egyetemes emberségben, hazafiságban és szociális igazságvágyban egyre inkább emelkedik, törés nélkül, megalkuvás nélkül, a szabadsági harc bukásán át is." 150 évvel ezelőtt született Vörösmarty Mihály. A magyar nép költője igazában most lett. A népi demokrácia kultúrpolitikája, a kommunisták kultúrpolitikája haladó hagyományaink ápolásával viszi közel minden magyar dolgozóhoz. Vörösmartynak nagy feladata van, nevelő szerepe. „A klasszikus örökség kritikai elsajátítása nélkül hazafias nevelés nincs és nem lehet’’ — írta Révai József. Vörösmarty Mihály költészete a mi nagy örökségünk. És a népen kívül Vörösmartynak, az élővé váló Vörösmartynak tanítania kell íróinkat, fejlesztenie kritikusainkat is. Tanítani szép magyar nyelvre, igazi hazafiságra, a szabadság szeretetére, az álhazafiak kérlelhetetlen leleplezésére és az ellenség izzó gyűlöletére. Vörösmartytól tanulnia kell a mai magyar költőnek. Művei ezerszámra forognak közkézen. Gondolatai, tanításai beteljesülnek. Az ünnep, amelyet jósolt, elérkezett a magyar földre, az ünnep napját 1945 április 4-én értük el s azóta — Vörösmarty szavával élve : „Felvirul a föld Amerre a szem néz. És minden, aki rajta él. Munkára, tettre kész." László Miklós Vörösmarty a miénk! FRISS ÚJSÁG 1950 december 1 péntek ■BMrnwwn'ff nimm..■mi na irMHBRfflsimiHi A kínai nép szilárd elhatározása: Visszaszerzi Tajvant és minden más, Kínához tartozó területet Az ENSZ Biztonsági Tanácsának november 28-i ülésén — mint lapunk tegnapi számában közöltük — a Kínai Népköztársaság küldötte, Vu Liu Csuen ismertette az amerikaiak Kína ellen elkövetett agresszióját. Vu Liu Csuan beszédének további részében hangsúlyozta, hogy Tajvan Kína elválaszthatatlan része és már jóval annakelőtte az volt, mielőtt az Egyesült Államok kivívja függetlenségét. Hangsúlyozta, hogy bár az Egyesült Államok kötelezettséget vállalt arra nézve, hogy Tajvant Kínának visszaszármaztatja, mégis megszegte ezt és fegyveres erővel elfoglalta Tajvant. E cselekedetét igyekszik úgy beállítani, mintha Tajvan hovatartozása még nem volna eldöntve. Ennek a taktikának az a célja, hogy fenntartsa a jelenlegi amerikai megszállást. Vu Liu Csuan leleplezte azt az amerikai érvet is, mintha Tajvant a csendesóceáni biztonság és béke megőrzésének céljából szállták volna meg és a megszállás célja a koreai konfliktus lokalizálására irányulna. Rámutatott, hogy éppen az Egyesült Államok volt az, amelyik egyidejűleg hajtott végre agressziót Korea és Tajvan ellen. Tajvan felszabadításának megakadályozása fegyveres beavatkozást jelent Kína belügyeibe, amit a kínai nép nem tűrhet és úgy véli, hogy az amerikai nép szintén nem ért egyet ezzel a bűnös provokációval. Az amerikai imperialisták kezéhez a kínai nép vére tapad Vu Liu Csuan a továbbiakban rámutatott, hogy az „Egyesült Államok Kína elleni agressziója nem véletlen esemény. Az amerikai imperializmus már régen kizárólagos uralmának megteremtésére törekszik Kínában. Az amerikai imperialisták a polgárháborúban minden módon támogatták a reakciós Kuomintang-klikket. Az USA 113,000 embert adott a Kuomintang-klikk számára, 166 Kuomintang-hadosztályt töltött fel, 1720 repülőgépet, 57 hadihajót adott Csang Kai Seknek, akit több mint hatmilliárd dollár összegben részesített anyagi és pénzügyi segítségben. Ezért cserébe lehetővé tette saját maga számára Kína gazdasági életének ellenőrzését. „A kínai nép Csang Kai Sek minden nagy bűnét jogosan írja az amerikai imperialisták számlájára — mondotta a kínai küldött. _Vu Liu Csuan ezután rámutatott, hogy bár az USA-nak minden Kína ellenes tevékenysége kudarcba fulladt, az USA nem akarja elismerni végleges vereségét és jelenleg agresszív tevékenységet folytat Kína és Tajvan ellen. Világuralomra törekszik az USA Az amerikai imperializmus célja az, hogy Kína népét leigázza, újjáélessze a japán fasizmust, leigázza a japán népet és vele együtt Ázsia többi népeit is. A Korea ellen irányuló amerikai agreszszió kezdettől fogva komoly veszéllyel fenyegette Kína biztonságát, mert Kínát Koreától csak egy keskeny folyó választja el. Rámutatott, hogy a kínai népi kormány igen sokszor tiltakozott az ENSZ-nél az USA felháborító eljárása ellen és követelte annak megszüntetését, azonban az amerikai blokk mindezidáig ■megakadályozza, hogy a Kínai Népköztársaság küldötte előterjessze erre irányuló követeléseit. Vu Su Csuan ismertette, hogy a kínai nép látta, miként hatolnak az agresszió lángjai országa felé, ezért sok kínai jogos felháborodásában sietett a koreai nép segítségére, hogy a koreai néphadsereg parancsnoksága alatt harcoljon az amerikai imperialisták ellen. A kínai küldött kiemelte, hogy az USA Vietnam felől is veszélyezteti Kínát, Kína bekerítésére törekszik, hogy így egy harmadik világháborút kiprovokáljon. „A nehézségekben és szenvedésekben megacélozott kínai nép nagyon jól tudja, hogy az USA kormánya az agressziós lépéseknek ezt a sokaságát ezért foganatosította, hogy megvalósítsa fanatikus célkitűzését , az Ázsia és az egész világ feletti uralmat.’ A kínai nép békét akar A kínai küldött hangsúlyozta, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmének eredményeképpen az ázsiai népek bátran harcolnak függetlenségükért, szabadságukért. Rámutatott, hogy a kínai nép szereti a békét, de ezt az amerikai agresszorok ne tekintsék úgy, mint a kínai nép gyengeségének jelét, mert komoly hibát követnek el. A kínai nép sohasem félt és sohasem fog félni az agresszióval szembeni ellenállást jelentő háborútól. „Bármilyen katonai intézkedéseket is foganatosítson az amerikai kormány, bárhogy is használja fel céljai érdekében az ENSZ nevét, , kínai nép szilárd elhatározása visszaszerezni Tajvant és minden más, Kínához tartozó területet Ez a 475 milliós kínai nép visszavonhatatlan és tántorthatatlan akarata. Az USA teljes felelősséggel tartozik minden következményért, amely a Tajvanba történt benyomulásából és Tajvan elfoglalásából származhatik.“ Vu Liu Csuan hangsúlyozta, hogy a Biztonsági Tanácsnak kötelessége szankciókat alkalmazni az USA ellen koreai és kínai bűnös agressziójával kapcsolatban. Befejezésül a kínai küldött a következőket javasolta: Alkalmazzanak szigorú megtorlást az USA ellen . Az ENSZ Biztonsági Tanácsa nyilan ítélte el az USA kormányát a Kína és Tajvan területe ellen irányuló fegyveres agressziója bűnös cselekedeteiért, valamint koreai fegyveres intervenciójáért és foganatosítson konkrét lépéseket, hogy az USA ellen szigorú szankciókat alkalmazzanak. 2. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa haladéktalenul hozzon hatékony intézkedéseket abból a célból, hogy a Csendesóceán és Ázsia békéjének és biztonságának biztosítása céljából az USA kormánya teljesen vonja ki fegyveres agresszív erőit Tajvan szigetéről. 3. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa hozzon hatékony rendszabályokat az USA fegyveres erői kivonásának biztosítására Koreából és minden más országból, és arra, hogy Észak- és Dél-Korea népének tegyék lehetővé, hogy maguk szabályozzák Korea belügyeit — a koreai kérdés békés rendezése céljából. Befejezésül Vu Ssu Csuan ezívesen tiltakozott a Biztonsági Tanács elnökének törvénytelen eljárása ellen, amiért a Kínai Népköztársaság küldöttét, az USA képviselőjével egyetértésben, megfosztotta annak törvényes jogától, hogy elsőnek szólaljon fel.