Friss Ujság, 1951. március (56. évfolyam, 50-59. szám)

1951-03-01 / 50. szám

~ ■ tab* f ms * ■■$■SS—z~~"—m­, ■„■ ■W'r M—'I’T­.J«*«r^1- -'r: ■- r_ •---------V^-'TT* FRISS ÚJSÁG 1951 március­­ csütörtök A jugoszláv nép nem lesz az imperialistabérenc Tito—Rankovics-banda rabja Lelkes taps közben Pero Popivoda tábornok, a jugoszláv forradalmi emigránsok képviselője üdvözölte a kongresszust. — A Tito-klikk semmiféle fasiszta propagandája — hangsúlyozta — nem képes elfojtani népeink szeretetét fel­szabadítójuk, a Szovjetunió iránt, nem képes a jugoszláv nép soraiban a szom­szédos demokatikus országok népeivel szemben ellenséges érzést elhinteni. Nyíltan akarjuk kimondani erről a szó­székről, hogy a jugoszláv nép sohasem fogja elhinni azt a Tito-féle rágalmat, hogy a Szovjetunió, Magyarország, Ro­mánia és Bulgária, Albánia és a többi demokratikus állam népei ellenséges ér­zéseket táplálnak Jugoszlávia népei iránt. Jugoszlávia népei a háború évei­ben nem hajtották meg fejüket a hit­­lerista hódítók előtt és a Szovjetunió hatalmas segíségével kivívták szabad­ságukat és függetlenségüket. A jugo­szláv nép ma sem ereszkedik térdre ,és nem lesz az angol-amerikai gyarmato­sítók és bérenceik — a Tito—Rankovics­­banda —­rabja. Eljön az idő, amikor Jugoszlávia felszabadult népei éppen úgy fogják építeni új, boldog életüket, ahogy ma Magyarország és a Szovjet­unió körül tömörült többi népi demo­kratikus ország dolgozói építik azt. Kuczka Péter költő hozzászólásában kijelentette: „Idősebb íróink meg­mondhatják, hogy milyen rossz, m­i­lyen nehéz magánosan alkotni és meg­mondhatják, hogy kimondhatatlan öröm egynek lenni a néppel, hogy csak a néppel együtt lehetünk igazán írók. Rákosi elvtárs figyelemmel kí­séri minden egyes író útját. Szabó Pál, az írószövetség egyik ülésén be­számolt arról, hogy Rákosi elvtárs felhívta őt telefonon, érdeklődött ter­vei iránt, tanácsokat adott neki és ahogy Szabó Pál mondta, ez erőt adott neki a nehézségek legyőzésére.’’ Vadon Antal, a siklósi járási párt­bizottság titkára arról beszélt: nem foglalkoztak eléggé az egyénileg dol­gozó kis- és középparasztokkal. A spanyol nép a békéért harcol A Franco-fasietták ellen hősiesen harcoló spanyol dolgozók és spanyol kommunisták üdvözletét Antonio Mije, a Spanyol Kommunista Pán Politikai Bizottságának tagja adta át. Elmon­dotta, ma több repülőtér és légikikötő van Spanyolországban, mint repülőgép és ezeket a repülőtereket az amerikai imperialisták építették. Az amerikai imperialisták a spanyol népet zsoldos­­hadseregbe akarják kényszeríteni. de nagyon tévednek. A spanyol nép lelke méh­­éből gyűlöli a háborút, sze­reti a békét, harcol érte. „Nehéz har­cok várnak még ránk a véres Franco­­rendszer ellen — mondotta —, de rendületlenül bízunk a spanyol nép győzelmében. Győzni fogunk, mert né­pünk győzni akar(Lelkes taps.) A falu mért több kultúrát okar Major Tamás, a Magyar Népköztár­saság Kossuth-díjas kiváló művésze hangsúlyozta, hogy a Párt megbecsüli a művészeket. A kongresszus elnök­ségében ül Somlait Artúr, aki nagy művész volt egész életében, de a Horthy-fasizmus alatti egész életét hadakozásban töltötte el a pirótlanság és az üzleti szellem ellen, ő is Pár­tunknak köszönheti: emberábrázoló képessége annyit gazdagodott az utób­bi években. Somlay ma már Pártunk irányvonalának lelkes propagandistája, kulturális frontunk egyik népnevelője. Major ezután arról beszélt, hogy se i­ a művészek, sem a kormány nem gon­dolt eléggé arra, hogyan fogják fel­adatukat teljesíteni a mezőgazdaság szocialista szektora növekedésével kapcsolatban. Falusi kultúrmunkánk­ban már most is lemaradtunk. Minden tapasztalatunk azt mutatja, hogy a mezőgazdaság dolgozói milyen éhesek a kultúrára és ezt a kultúréhséget sem táljszínházaink, sem a vidéki vendég­játékok nem tudják kielégíteni. Egy­szer megbeszélést rendeztünk a Tar­­tuffe előadása után és a vita úgy kez­dődött, hogy meg akartak bennünket verni. (Derültség.) Felelősségre von­tak: hol voltak maguk mostanáig? Miért csak most hoznak nekünk szín­házat? A pécsi tájszínház egyik elő­adásán elromlott a villany és a közön­ség hazaszaladt, karbid- és petróleum­lámpákat hozott, hogy az előadást folytathassák, miközben erős őrség őrizte a társulatot, hogy a sötétben el ne szökjenek. (Derültség és tape.) Kiss Dezső, a Rákosi Művek párt­­bizottságának, szervezőtitkára a Párt növekedéséhez, a tag-, és tagjelölt-fel­vétel kérdéséhez szólt hozzá. Krizsanek Józsefné, a pásztói termelő­­csoport tagja beszél. A görög nép kiűzi hazájából az idegen megszállókat Ezután Joanesz Joanalesz, a Görög Kommunista Párt Politikai Bizottságán­­ak tagja üdvözölte a kongresszust. Elmondotta, hogy Görögországban vé­res terror dühöng. Harmincezer haza­fit, fiatalokat, öregeket, nőket, sőt kis­gyermekeket is kínoznak a börtönökben és a halálszigeteken. A börtönökben 3000 halálraítélt várja óráról órára a kivégzését. Egész Görögország egyetlen borzalmas fasiszta koncentrációs tábor, szörnyű pokol és élő példája annak, mivé válhat egy ország, ha az ameri­kai és angol imperialisták karmai közé kerül. Erkölcsi züllés, sikkasztás, bot­rány, dőzsölés, rothadás jellemzi a monarcho-fasiszta rendszert és az ame­rikai megszállást.­­ A görög dolgozó nép a legnehe­zebb körülmények között harcol a ke­nyérért, a szabadságért, a békéért. Nem töri meg a véres terror sem. És ha a monarcho-fasiszták és az angol-ameri­kai háborús uszítok arra vetemednének, hogy háborút kezdenek, mi magunk, a görög nép ássuk meg sírjaikat. Ha a háborús uszítok háborút kezdenek, a görög nép és hadsereg ellenük fordítja fegyvereit. Vannak még szabad hegyei­ Görögországban, kiűzzük hazánkból az­­idegen megszállókat és szabad, függet­len népünk hozzálát Népköztársasá­gunk felépítéséhez. (Hatalmas, zúgó tapsvihar). Az elnöklő Nógrádi Sándor ezután bejelentette, hogy az első napirendi ponthoz, Rákosi Mátyás­­ beszámolójá­hoz száznegyvennégyen jelentkeztek szólásra. Ebből eddig ötvenen szólal­­tak fel, még kilencvennégyen vannak feliratkozva Javaslatára elfogadta a kongresszus, hogy ezek közül még hár­man felszólaljanak. 800.000 tagja van az MSZT-nek Kakuk Józsefné, az MSZT titkára el­mondotta, hogy mágyrájukban eddig is értek el komoly sikereket a Szovjetunió élete, a szovjet művészet megismerte­tése terén. Ezek az eredmények meg­mutatkoznak abban is, hogy amíg 195­1 februárjában 420.000 tagja volt az MSZT-nek, ma közel 800.000-nél tarta­nak. A sikerek azonban nincsenek arányban dolgozóinknak a Szovjetunió iránt egyre növekvő szeretetével. Dal­­gozóink jóval többet akarnak tudni a Szovjetunióról és az MSZT-nek népünk igényeit ki kell elégítenie. Befejezésül a márciusban megtartandó Magyar- Szovjet Barátsági Hónapról beszélt. Kerekes Antal, a püspökladányi já­rási pártbizottság titkára felszólalásá­ban a tag- és tagjelölt-felvétellel fog­lalkozott. Szály Lajos, a győri megyei párt­­bizottság kádertikára a seádermunká­­­ról beszélt. A kongresszus lelkes, egységes állásfoglalása Ezután Nógrádi Sándor felkérte né­pünk és a Párt forrón szeretett vezé­rét, Rákosi Mátyást, hogy tartsa meg válaszbeszédét. A kongresszus küldöttei helyükről felállva, háromszoros hurrá­val ünnepük Rákosi Mátyást. Felkiál­tások: Éljen Rákosi! Rákosi Mátyás megállapította, hogy a három napig tartó vitában több mint öt­ven küldött vett részt és amint ezt a kongresszus meg­állapíthatta, minden kérdésben, amelyet ő beszámolójában érintett, egyetértettek a felszólalók. Az öt­ven hozzászóló egységes helyeslése kifejezi és képviseli a kongresszus álláspontját is. Viharzó tapssal válaszoltak a küldöttek Rákosi Mátyás szavai­ra. Az ünneplés lecsillapultával Rákosi Mátyás így fejezte be rövid felszólalását: Amilyen egyet­értéssel helyeselték itt az elvtár­sak a beszámolójában kifejtett né­zeteket­ és tennivalókat, ugyan­olyan egyetértéssel hajtjuk is végre azokat! Rákosi Mátyás zár­ászárával az MDP II. kongresszusának keddi ülése befejeződött. ­ Gerő Ernő beszámolója A tanácskozások negyedik napját szerdán reggel Piros László nyitotta meg. Bejelentette, hogy a kongresszus­hoz újabb táviratok érkeztek, majd fel­olvasta azokat. Ezután lelke­re Gerő Ernőt, a Párt főtitkárhelyetteset, a Nép­­gazdasági Tanács elnökét, hogy a kon­gresszus második napirendi ponjaként tartsa meg beszámolóját. Gerő Ernő államminiszter, a Magyar Dolgozók Pártja főtitkárhelyettese be­szédének első részében az ötéves nép­­gazdasági terv első évének eredményei­vel és hiányosságaival foglalkozott. Megállapította, hogy népgazdaságunk fejlődését tekintve, az ötéves terv­időszak első évében jó munkát végez­tünk. A gyáripar — a helyi ipar nélkül — mintegy másfélszer gyorsabban fej­lődött az előírtnál. A terv 1954-re, az ötéves terv végére a tervkötelezett ipar termelésének emelkedését 19­49-hez képest komoly fejlődést mutat építőiparunk. Termelése tavaly 1949-hez viszonyítva 116 százalékkal növekedett. Tervét 30 százalékkal teljesítette túl. Soha meg­közelítőleg sem építettek annyit Ma­gyarországon, mint amennyit ötéves tervünk első évében építettünk — je­lentette ki. A munka termelékenységéről beszélt ezután. Rámutatott: ötéves tervünk elő­írta, hogy a gyáriparban a munka ter­melékenységének öt év alatt 50 száza­lékkal kell növekednie. Az ötéves terv első évében a termelékenység több mit 20 százalékkal emelkedett, az egy tel­jesített munkaóra alatt termelt érték­ben mérve. Nem ilyen kedvező a kép, ha azt vizsgáljuk, hogyan változott a termelés értéke 100 forint kifizetett munkabérre vonatkozóan. Itt nem emel­kedés van, hanem némi csökkenés: a nehéz- és könnyűiparban egy év alatt 100 forint kifizetett bérre vonatkoz­tatva a termelés értéke 2,6, az építő­iparban pedig 1,6 százalékkal csökkent Más szóval: iparunkban a béralap gyar­lóbban növekedett, mint a termelés amit nem lehet normálisnak tekinteni. Az önköltségcsökkentésről szólva el­mondotta Gerő Ernő, hogy­ az ötéves terv időszakára 25 százalékban állapí­tt,4 százalékban írta elő. Ennek megfele­lően jövő­re a termelés növekedését 21,4 százalékban irányoztuk elő. Menetköz­ben a Párt Központi Vezetősége és a minisztertanács határozata alapján számos iparágban felemeltük az elő­irányzatot és a gyáripar ezt a felemelt előirányzatot is 9,6 százalékkal túltelje­sítette. Az ipar növekedése 1950-ben 1949-hez képest 35,1 százalék volt. — Olyan hatalmas növekedés ez — mutatott rá Gerő Ernő —, amely a legvérmesebb reményeket is túl­szárnyalta és amelyhez foghatót soha nem ismert semmiféle kapitalista or­szág. Arról beszélt ezután, hogy nehézipa­runk fejlődése meghaladta a könnyű­iparét. A nehézipar termelése 1950-ben 1949-hez viszonyítva 36,2, a könnyű­iparé 34 százalékkal emelkedett. A gép­ipar egyetlen év alatt 42,3 százalékkal ugrott előre, tettuk meg az önköltség csökkentését. 1950-ben 5 százalékkal kellett volna csökkennie a termelés önköltségének. Különféle számítások azt mutatják, hogy ezt az önköltségcsökkentést kö­rülbelül elértük, bár ezt csak fenntar­tással állíthatjuk, mert az önköltség mérésének még nem volt az előző év­ben teljesen megbízható rendszere. Több szénre van szükségünk Hiányosságokként emlékezett meg Gerő Ernő arról, hogy bár alapanyag­iparunk termelésének fejlődése is meg­gyorsult, mégis a vas-, az acél-, a hen­gereltacél- és a széntermelés gyorsu­lásának üteme jelentősen elmaradt az egész ipar gyorsulásának üteme mö­gött. És annak ellenére, hogy az öt­éves terv első évében több villamos­­energiát termeltünk mint amennyit a népgazdasági terv előír, mégis villa­­mosenergia termelésünk gyorsulásának üteme elmarad egész iparunk termelé­sére­, gyorsulási üteme mögött. Elmondotta, hogy a bányászat 6­2 százalékkal túlteljesítette, ezen balü­­ pedig a szénbányászat 2,1 százalékkal szárnyalta túl felemelt termelési ter­vét. A tapasztalat azt bizonyította, hogy sokkal-sokkal több szénre van szükségünk, m­int ezt magunk gondol­tuk akkor, amikor ötéves népgazdasági tervünket kidolgoztuk és egész iparitól; fejlődésének meggyorsulása az eredeti ötéves tervben előírthoz képest paran­­csolóan állítja elénk bányászatunk, s ezen belül széntermelésünk igen jelen­tős fokozásának feladatát. A kisiparosokban megvan a hajlandóság a szövetkezésre Rámutatott arra, hogy kisipari szö­vetkezeti mozgalmunk két év óta lé­nyegileg egy helyben topog, helyi ipa­runk tehát a túlnyomórészt helyi nyers­anyagot feldolgozó és helyi szükségle­tek kielégítésére hivatott, a tanácsok­nak alárendelt ipar is még gyermek­cipőben jár. Olyan jelenség ez, amelyet egyáltalán nem lehet törvényszerűnek tekinteni. A Párt és az állam nem for­dított kellő gondot a népgazdaság e területére, nem segítette kellő mérték­ben a kisipari szövetkezetek és a helyi ipar fejlődését. Pedig a kisiparosok között megvan a hajlandóság a szövet­kezésre, jelentékeny részük látja már, hogy ez lehetőség arra, hogy végleg beilleszkedjenek az épülő szocialista gazdasági rendbe. A Helyi Iparigaz­gatóságok megjelem­tése, számos gazda­sági tevékenység átadása a helyi taná­csoknak, jelentős mértékben meg kell hogy gyorsítsák a fejlődést. Közlekedésünkről megállapította, hogy lépést tudott tartani népgazdaságunk s különösen gyáriparunknak s építkezé­seinknek az ötéves tervben előírtnál jó­val gyorsabb fejlődésével is. Közleke­désünk áruszállítási tervét mintegy két százalékkal, személyszállítási tervét pedig­ 7,5 százalékkal túlteljesítette. Vr.Ginjaink 1950-ben mintegy 23 száza­lékkal több árut szállítottak, mint a hároméves terv utolsó évében. Teher­gépkocsi közlekedésünk áruszállítása egy év alatt több mint 160 százalékkal nőtt meg. Távolsági autóbuszforgal­­munk egy év alatt 70 százalékkal emel­kedett. Hajózásunk áruszállítási tervét 12 százalékkal, személyszállítási tervét pedig 25,5 százalékkal teljesítette túl, Magyarországon soha ennyit nem építettek még

Next