Függetlenség, 1881. július (2. évfolyam, 179-209. szám)
1881-07-01 / 179. szám
Budapest, 1881. — Második évfolyam. szám. Péntek, julius 1. Szerkesztői iroda és kiadó hivatal Budapest, IV. koronaherczeg-utcza 3. sz. Csak bérmentes leveleket fogadunk el. Kéziratokat nem küldünk vissza. ELŐFIZETÉSI ÁR: Vidékre postán küldve vagy Budapesten házhoz hordva. Egész évre . . .........................16 frt Félévre...............................................8 frt Negyedévre.....................................4 frt Egy b éra..........................1 frt 40 kr. Egyes számára: 5 kr.FÜGGTLEN POLITIKAI, KÖZGAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI NAPILAP, Szerkesztői iroda kiadó hivatal Budapest, IV. koronaherezeg-tteza 3. sz-Előfizetési pénzek, hirdetések, nyíltterek a kiadóhivatalba czimzendők. A lap czimét és az utczát pontosan megjelölni kérjük. Hirdetés aleatét EL3ritter«határszabály szerint fölvesz a kiadóhivatal és fölhívás előfizetésre. Figyelmeztetjük és kérjük tisztelt előfizetőinket, kiknek előfizetésük a múlt hó végével lejárt, hogy újabb megrendeléseiket mielőbb megtenni méltóztassanak. Lapunk ára: Egy hóra...........................................1 frt 40 kr. Két hóra...........................................2 frt 80 kr. Három hóra......................................4 frt — kr. Lapunk mindennap, tehát hétfőn és ünnepek után következő napokon is megjelen. Az előfizető nevének, lakhelyének s az utolsó postának tisztán s olvasható kiírását kérjük, hogy a lap szétküldésében hiba ne történjék. Előfizetést a hó bármely napjától elfogadunk. Régi előfizetőink legczélszerübben cselekesznek, ha czimszalagukat a postautalvány szélére ragasztva beküldik a kiadóhivatalnak. Így!“ Az előfizetési pénzek és postai utalványok Budapestre a „Függetlenség"’ kiadóhivatalába (Koronaherczeg utcza ?. szám) küldendők. A „Függetlenség“ kiadóhivatala. A debreczeni nap. Minek czifrázzuk, minek varrjunk hirreket reá, miért szépítsük a dolgot, kénytelenek vagyunk bevallani, hogy ma mérte reánk a szabadelvű kormány a legsúlyosabb csapást. Ma mérte reánk, mert Debreczen két választókerületét ragadta el pártunktól. Nem tagadjuk, minek is tagadnánk, e veszteség leverőleg hat reánk. Mi megnyertük Kolozsvárnak két kerületét, Pécset, Siklóst, Marosvásárhely egyik kerületét, Győrt, Szolnokot, Tordát, Nagy Károlyt és Félegyházát, ezek vigasztalhatnak ugyan a debreczeni veszteségekért, de nem pótolhatják. Debreczen három év előtt a legelső napon választott, ekkor kiadta az útlevelet Tisza és társainak. Azóta egy időközi választásnál újra befészkelte a debreczeni harmadik kerületbe a zsebrák politika megtestesítője magát, de azután ismét visszafoglaltuk. E kerületet magunk is kétesnek tartottuk. A másik két kerület azonban három év óta erősen állott. Csak most közvetlen a választások előtti napokban lehetett Debreczenben fél füllel hallani, hogy bizony a vakondok politika aláaknázta a második kerületet is, melyet eddig Helfy képviselt. Ennek a hirnek azonban nem akartunk hitelt adni. S a szabadelvű ménykő mégis leütött ott is. Debreczen, Magyarország második városa, melynek falai között Kossuth kihirdette a függetlenség szent igéit, ez a Debreczen nem tudott férfiasan megküzdeni választási harczok viharaival, hanem lehagyta magát gyűrni, megint beengedett falai közé az általa már egy ízben kikorbácsolt hűtlen sáfárok közül kettőt. Nem tagadjuk, minek is tagadnánk e veszteség leverőleg hat reánk, de el nem csüggeszt. Nem csüggeszthet el, mert tudjuk mily tisztátalanok, hogy ne mondjuk törvénytelenek voltak azok az eszközök, melyeket a kormánypárt nemcsak Debreczenben, hanem az ország többi részeiben is alkalmazott, hogy bukófélben levő ügyét diadalra juttassa. Azt mondják, háborúban minden cselfogás meg van engedve, s a képviselő választás hadjárat. Igaz, hogy Pyrrhus megverte a rómaikat, mert ezek megrémültek Pyrrhus elefántjaitól, igaz, hogy pár száz spanyol Cortes vezérlete alatt Amerika legczivilizáltabb népének százezreit gyilkolta le, a lőpor segélyével, de az is igaz, hogy a rómaiak csak egyszer rémültek meg Pyrrhus elefántjaitól, azután tüzes nyársakkal szálltak síkra ellenük s az amerikai vádak is igyekeztek lőfegyverekre szert tenni, hogy egyenlő fegyverekkel küzdhessenek a czivilizált idegenek ellen. De az utóbbiak már nem tudtak ellentállni a lőpornál sokkal veszedelmesebb fegyvereknek — a pálinkának. És amily lelketlen volt az a pénzéhes spanyol, az a szívtelen megvető, csakhogy a hatalmába ejtse a szegény vadembert, oly istentelenségeket követtek el Tisza kortesei a jelenlegi választási harczban. Mi oly fegyverekkel, aminőkkel a kormánypárt küzd ellenünk, sohasem fogunk küzdeni. A gentlemeneket kesztyűtlenül bizonyos dolgok bepiszkolnak. Hogy a kormány elnököt nem, azon nincs okunk csodálkoznunk. Mi nem etettünk, nem itattunk, nem vásároltunk hitvány, becstelen, szolga lelkeket; nem őriztettük a szabad öntudatos választópolgárokat pandúrokkal, zsandárokkal, katonasággal; nem mentek főispánok, s szolgabirák, megyei, városi és állami hivatalnokok házról házra, ajtóról ajtóra részünkre korteskedni. Mi ha tehetnénk sem követnénk el oly hitvány dolgokat, aminekre a kormány kortesei vetemedtek : mi nem koldultunk, nem fenyegetődztünk, nem gyakoroltunk hivatalos pressziót, mint tették ők. Mi nem tettük, s nem tesszük soha, mert tiszteljük a választók meggyőződését, becsüljük azt a választót, ki három évben egyszer szavazatával tudtára adja országnak-világnak, hogy meg van-e elégedve a kormánnyal, a rendszerrel. Igen, a független, önérzetes választót, ki lelke meggyőződését zárja ki ott a szavazó urnánál, becsüljük, — de elítéljük, utáljuk, megvetjük az oly polgárt, ki áruba bocsátja testét, eladja szavazatát. 5 ezek; ezek a hitvány meghalt, megvásárolható romák voltak az okai, hogy sok, igen sok helyen elbukott zászlónk. Nagy-Váradon, s főleg Debreczenben, hogy több helyet ne említsünk izraelita polgártársaink voltak ily áru-czikkek. 6 nekik kell Tisza Kálmán! Legyenek vele boldogak. De ha a kormánypárt egyik tagja tovább is üldözni fogja izraelita polgártársainkat, akkor ne keressenek a zsidók azoknál menedéket, akiket a választási küzdelmek nehéz napjaiban szavazataik kősulyával dobáltak meg. Nagy-Váradon és Debreczenben statisztikai adatokkal lehet bebizonyítani, hogy Tisza Kálmánt nem a polgárság zöme, — hanem a zsidóság választotta meg, — s igy ő mindkét helyen nem a lakosság, hanem a pénz, rendjelek, ígéretek és kilátásba helyezett szállítások s dohányengedélyek által az igaz útról letéritett zsidó választók képviselője. Nem tagadhatjuk, minek is tagadnánk, leverőleg hat reánk a debreczeni veszteség, csak az vigasztal, hogy becsületes utón, vesztegetés, presszió, és hivatalos terrorizálás nélkül Tisza Kálmán és Kiss Lajos csúfosabban buktak volna ma Debreczenben, mint buktak 1878-ban. Tisza a három év előtt elvesztett debreczeni első kerületért visszanyerte a harmadikat — de a választások alatt elvesztette a kormány azt, ami nélkül soká nem tarthatja magát, — a becsületet. Hentaller Lajos: rázni, minthogy elfogadja ugyan a hatvanhetes alapot, de egyébb kérdésekben nem követi a tonnányi tüskén bokron keresztül, a nyilatkozatról tudomást kell vennünk és figyelnünk, hogy e nyilatkozat nem egyedül azért tétetett-e, hogy a választóknak nem kell a kormánypárt és így nem mert tiszta bort tölteni a pohárba. A választások befejezte után néhány nappal a mint értesülünk — a kormány kebelében beható tanácskozások indulnak meg az egyes minisztériumok nyárideji munkaprogrammja tárgyában s egyidejűleg előkészületek tétetnek a jövő évi költségvetési előirányzat összeállítására. * „ — június 30. Széll Kálmán szent-gotthárdi mandátumától elesvén, a Pesti Napló ennek okairól irt. A Pester Correspondenz, nehogy közleménye hivatalos jellegét azonnal eltalálhassa mindenki, Szent-Gotthardról levelet irat magának, melyben elmondja, hogy Széll Kálmán bukását az idézte elő, hogy a függetlenségi párt 1867 óta történt minden adóemelésért Szélit tette felelőssé és hogy Széll megválasztatása esetére a só árának fölemelésével fenyegetett. A P. C. felelete úgy látszik nem a P. N.-nak szól, hanem a függetlenségi párt ellen ezután még nagyobb elkeseredéssel folytatandó harcznak egyik jelensége, mert pártunk oly nagyon megerősödött a kormány minden pressziója daczára a választások által, hogy most egyedül e párt ellen akarja az akcióját kifejteni. Hát ezt tudjuk régen és ezért kár volt a lólábat takargatni, csak annyit mondhatunk rá, hogy a küzdelemre készen vagyunk, de a P. C. szent-gotthárdi levelének tartalmát egyszerűen valótlannak, rágalomnak jelentjük ki. Németországgal kötött legtöbb kedvezményt biztosító szerződés a német kormány részéről Berlinben tegnapelőtt ratifikáltatott s a jóváhagyott szerződések egyúttal ki is cseréltettek. A magyar törvényhozás tudvalevőleg csak egy törvényt szavazott meg, mely szerint a kormány felhatalmaztatott, hogy egy ily szerződést megköthessen. Maga a szerződés most már — miután jóváhagyása bekövetkezett — a hivatalos lap holnapi számában közzé fog tétetni. A képviselők pártállását elsősorban a programmbeszéd jelzi és e programmbeszédekről az illető vidéki lapok jól értesültségéhez alig férhet kétely. Most az Esztergom és Vidéke a doroghi választásról beszélve, hol Andrássy Gyula volt kormánypárti képviselő 516 szavazattal újra megválasztatott a függetlenségi jelölt Vass Sándor 346 szavazata ellenében, azt írja, hogy Andrássy Gyula bizonyos tekintetben pártonkívülinek nyilatkozott. Miután ezt máskép nem lehet magya r kuchelbachi atrocitások, Kuchelbadban a prágai egyetem német és cseh ajkú tanulói múlt kedden egy mulatságnál összevesztek. Most ez egyszer nem azért, mert a sör szállott a fejükbe, hanem politikai okokból. A német tanulók ugyanis kirándulást tettek Kuchelbadba, hogy „Ausztria“ czímü társas egyletük alapítása évfordulóját megünnepeljék. Ez a cseh fiatalságnak nem tetszett és ellendemonstrácziót rendezett. A demonstráczióból azután rendszeres verekedés fejlődött. A német diákság hős tanárjaik élén beütött fővel, csonkított füllel, lábbal, részint pedig kificzamított karral vagy legalább is a cseh öklök által testükre mázolt kék festményekkel retiráltak. Ebből állott az egész mulatság. Volt policzia is a harcztéren, sőt katonaság is kirukkolt, csakhogy későn jött. Midőn megjelent, a dulakodásnak már vége volt. Azt mondják, hogy a prágai policzia azért késett el, mert a verekedés hírére az elvesztett fejét hamarjában nem találta meg, a katonák pedig a panganet tisztításával voltak elfoglalva, mert a befehl azt mondá, hogy csak parade marschra fognak kirukkolni. E jelenségek nagyon furcsák. Nálunk épen az ellenkező szokott történni. A policzia ugyan nálunk is el szokta veszteni fejét, de ez nem gátolja a megjelenésben, hogy a zavart szítsa; a katonaság pedig rendesen akkor jár közbe, midőn senki segélyére nem szorul. De az eset maga és az indokok, melyek szülték, szintén érdekesek. A cseh nemzetben felébredt a nemzeti önállóság eszméje, ezt kivívni akarja minden áron, le akarja vetni a német supremaczia nyomasztó nyűgét, szabad és független akar lenni és megóvni és fejleszteni nemzeti jellegét. Ehhez minden nemzetnek joga van. Ha ezt a czélt eléri, az ausztriai német elem, mely eddig csak pöffeszkedései folytán mutatott valamit, visszaesik eredeti erőtlenségébe. Ez pedig az ez államban lakó összes nemzetiségekre nézve csak áldásos volna. Attól soha sem kell tartani, hogy a csehek önállóságukért való küzdelme Ausztriát a panszlavismus karjaiba hajtja. Egy önálló, szabad nemzet nem adja cserébe függetlenségét a muszka kancsukáért. Az osztrák-németek terjeszkedése és hatalmaskodása jobban veszélyezteti az osztrák állam eszmét, mint a csehek függetlenítése. Az osztrák-német a nagy német család tagjának tekinti magát, és azon reményben van, hogy előbb-utóbb visszatér oda, ahonnan elszakadt. A mi szászaink a gross deutchthum legdühösebb apostolai és Steinacker úr, aki a vadszászok legdühösebbike, az osztrák-németet csak úgy gyűlöli, mint a magyart vagy akár a csehet. Ez eléggé félremagyarázhatlan tünet! Csehország katonai parancsnokának és a prágai policziának reservált magatartása a kuchelbadi vérengzésekkel szemben azt bizonyítják, hogy a magasabb és döntő köröknek is ez lebeghet szemük előtt, midőn akadálytalanul hagyták megmérkőzni egymással a két bőszült ellenfélt. Kár, hogy az elnyomott nemzeti aspiráczió ilyen brutális alakban nyilatkozott. A S^okolbaoLi atrocitásokra nem forgott fenn semmi kényszerítő indok. A csehek nem lettek megbántva az által, hogy a németek lakomát csaptak társas egyletük megalapítása ünneplésére. Ettek, ittak, huzattak német nótákat és lerészegedtek. Ez volt az egész. Sértő provokálás nem történt. A támadás tehát indokolatlan volt, s ez mutatja leginkább, hogy a kedélyek mennyire el vannak keserítve. Egy majdnem magánjellegű, teljesen ártatlan mulatság is elég volt a nemzetiségi gyülölség szunnyadozó szikráit emésztő lángokká növelni. Ezek Taafe grófnak jelezték az utat, melyen haladjon. A tapogatódzás csiga politikája nemsokára dugába dűl. A cseh követelmények nagyobbodnak Elbizakodottságukkal merészségük is egyre nő Sorsukat még a jövő titkának fátyola borítja el, de elszántságuk és ismeretes szívósságuk a sikert kétségtelenné teszi. Minket magyarokat a cseh viszonyok édes keveset érdekelnek, mert se jót se rosszat nem várhatunk tőlük. Ha ellenségünkké lesz, tudunk vele elbánni; ha barátságosan közelit, mint lovagias nemzet, fogjuk tudni kötelességünket. — nyi Trefort és a néptanítók. A magyar néptanítóság és a közoktatási miniszter közti jó egyetértés népnevelési ügyünk egyik hatalmas tényezője; mindaddig azonban, míg a „közoktatás terén szerzett érdemeiért“ legújabban megvaskol’on a rendezett Trefort tartja kezében a minisztérium ez egyik legfontosabb tárczáját, ilyesmiről szó sem lehet. A tanítóság felfogva hivatását, mint önálló, szabad szellemű testülethez illik, mindent megkísértett, hogy a népnevelés ügyét előbbre vigye. Trefort volt az első, ki akadályt gördített útjába. 8 évig húzta-halasztotta a tanítóság országos egyesülésének ügyét s mikor most már kénytelen volt belátni, hogy ez a tanítóság egyátalában nem hajlandó olyan engedelmes szolgahad lenni, mint a minőnek ő nagyméltósága képzelni kegyeskedett, port akar hinteni a szemébe az úgynevezett országos tanítógyüléssel, melynek semmi más czélja nincs, mint hogy a tanfelügyelők által gyakorlandó presszió által elfojtsa a tanítók jobbjaiban nyilatkozó szabad szellemet. E csapással két legyet akart agyonütni a számító görög: meg akarta tartani féltett hatalmát s el akarta hallgattatni azt a korral haladni igyekvő „léha“, „lármázó“ népséget. Meg azután nem azért gyakorlati politikus ő nagyméltósága, hogy ne tudná, hogy jó lesz most, a választások idején ezt a tanító népséget kissé lekötelezni. Azonban ő nagyméltósága kegyelmesen csalódni méltóztatott. A tanítóság észrevette, hogy az a csillogó érez, melyet neki mutogat a miniszteri kegy, talmi arany. A miniszter úr különben egy másik tanújelét is adta annak, hogy jól ért ahhoz a művészethez, melyet a régiek komédiának neveztek, az újabb emberek pedig szemfényvesztésnek hívak. Rendeletet bocsátott ki (lásd a Népt. Lapja ez évi 7. számát), mely arról intézkedik, hogy az állami és államilag segélyezett népiskolák tanítói 10 százalékos 5-öd évi pótlékban részesüljenek. Semmi sem jellemezte úgy a közokt. minisztert, mint e rendelete. Akármelyik laikus kiolvassa belőle, hogy nem egyéb, mint alacsony kortesfogás. Hogy minek tekinti Trefort a tanítóságot kitetszik e rendeletéből, mikor akkora tudatlanságot tételez fel nála, hogy nem érti szavait s örömujjongva fogja fogadni a nyújtott fakorát ! No de lássuk magának a rendeletnek idevágó részét. 18. §. Az állami vagy államilag segélyezett községi elemi, felső nép- és polgári iskoláknál alkalmazott rendes tanítók részére 30 szolgálati évig bezárólag öt évről öt évre törzsfizetésük 10 »/§-tólija állapittatik meg ötödik évi pótlékok fejében. 19. §. Az ötödik évi pótlékok megállapításánál az 1868. évi XXXVIII tcz. 142. § ában legkevesebbül meghatározott fizetések szolgálnak alapul; ha azonban valamely tanító vagy tanítónő az idézett törvényczikk szentesítése előtt a fentebbi §-ban kitett összegnél nagyobb fizetést élvezett, s ez neki az ugyanazon törvényczikk 144. §a értelmében meghagyatott, az ötödik évi pótlékok ezen magasabb fizetés után szabatnak meg, 20. §. Ha a 18. §-ban említett tanítók és tanítónők valamelyikének fizetése nem az 1868. XXXVIII. tcz. 144. §-ának rendelkezésére, hanem beigazolt rendkívüli körülmények következtében szabatott meg magasabb összegben a fizetést meghaladó többlet az ötödik évi pótlékba tudatik be. Lássuk tehát mit is mond e 3. §. A 18. azt mondja, hogy a törzsfizetés 10 százaléjában állapíttatik meg a pótlék, a 19. ellentmond annak, állítván, hogy nem a törzsfizetés, hanem 300 forint az alap. Nagy kegyesen megengedi alább, hogy azon tanítók, kiknek a 68. t. sz. 144. § ra 300 forintnál több fizetést hagyott meg, azon több fizetés után kapják az ötöd pótlékot. De csak most jön a java. Azon tanítók, kik a 68-ki 38. t. ez. megalkotása után a körülmények figyelembevételével több fizetést kaptak 300 forintnál, az ezen összeget meghaladó többlet az adandó 5 évi pótlékokba következő módon tudatik be: Egy rendes állami vagy államilag segélyezett községi tanítónak van 400 forint évi fizetése, tehát 100 forinttal több, mint az alapul szolgáló minimum. Az első 5 évi szolgálat után ezen 100 forintból 5 évi pótlékba levonatik 30 forint, második harmadik 5 évi szolgálatra 30—30 forint, a 4-ik ötöd évi szolgálatra még betudatik a megmaradt 10 forint s igy husz évi szolgálat után kap a tanitó húsz forint fizetésjavitást, egy évre egy egész 6. é. forintot ! A mely tanítót azzal áldott meg végzete, hogy 400 forintnál több fizetéssel bír, annak 30 évi szolgálat után rá kell fizetni az 5-öd évi pótlékra! Mondja aztán valaki, hogy nem „kegyes atyja“ o a kegyelmes Trefort a magyar tanítóságnak ? Aki népoktatásunk iránt legkisebb érdeklődéssel is viseltetik, tudja, hogy az állami és államilag segélyezett népiskolák 68 után, a körülmények figyelembevételével 300 írtnál nagyobb törzsfizetéssel tapiltattak, így tehát az egész 5-öd évi pótlék „tr 6tdAából“ fog állani. Ennél még Jókai sem tud külömb mókát csinálni. Rajta tehát tanítók, akik még nem szavaztatok, szavazzatok erre az atyáskodó kormányra, hála fejében majd csinál nektek olyan ötödévi pótlékot, hogy 300 forintotokat engedelmes mamelukjaival lenyomoríttatja 200-ra! Tény, hogy a „nesze semmi, fogd meg jól“ közmondást senkinek sem sikerült oly kézzelfoghatólag megtestesíteni, mint Trefort kegyelmes urnák. Az isten éltesse!szen olvasták érdemes polgártársak, minek mondogassam — az a nagy iró „ki kendteket sírásra fakasztja, az jön el, hogy bebizonyítsa kegyelmeteknek, hogy Hajós Kálmán milyen derék egy ember! Két nap múlva az egész kerület tudta, hogy Jókai jön. Hajós Kálmán azonban mindennek daczára visszalépett, de el akart azért búcsúzni kerül ététől. — A hű Soltiakat meg kell látogatnom! — szólt Gajáry szolgabíró barátjához. — Úgy hozza magával az illedelem ! Elmegyek veled, igyuk meg együtt a búcsúpoharat! • Elmentek. Három szekér robogott utánuk hívekkel, elől két lovas. Megvitték a hírt, hogy jönnek. A ha Soltiak gyülekezni kezdtek, hogy a pecsovicsokat illően fogadhassák. Jókai jön! Ez hangzott jobbra-balra s egész Solt visszhangozta: Jókai jön ! Megérkeztek a várva-vártak. Gajáry igen méltóságos kinézésű úriember. Van valami titokszerü az arczában : sovány. A nép azonnal felismerte benne a nagy históriacsinálót Minden pennaszopó sovány, akár a hét szűk esztendő. Ezt tartják Solton. Körülvették. Gajáry váltig szabadkozott, hogy nem méltó ő akkora kitüntetésre. Ne vegyék fel vállaikra. Ez a jelölt, nem ő! Ez az úr itt Hajós Kálmán, ő csak vele jött! De a nép azért vitte. Vitte egyenesen az árok felé — tele volt a tegnapi zivatar vizével seget verő éljenek, kaczagás között belemártották Jókai képébe a sárba. Miután jól megforgatták benne, elébe állott Darabos Máté féltelkes gazda s bemelintvén kalapját (a hüs szellő meglegyintette ősz hajaszálait) s imigyen szólott: — Megkövetem a tekintetes urat — mert nem ir inkább históriát az unokáim számára. Minek jár világgá szégyenkezni! # A nagy disznódiaknak nincs ízlésük. Móricz Pál helyett azt a sovány Steinacker Ödönt választották ki maguk közül. * Eddig a debreczeniek azt tartották, hogy Debreczen a világ közepe, némelyek ugyan abban a véleményben voltak, hogy Ugra. A közvélemény már már Ugra mellett nyilatkozott. A debreczeniek rettentőn meg voltak szeppenve. Minden büszkeségük oda van, ha Ugrát teszik meg a világ közepének. Titkos gyűléseket tartottak, némelyik pedig azt a hajmeresztő dolgot javasolta, hogy pusztítsák el Ugrát a föld színéről. Ekkor előállott a Komlósy família, s napnál fényesebben bebizonyította, hogy Tisza Kálmán és Kiss Lajos, a lópiktor, aki pikturáival már annyi dicsőséget szerzett a városnak, hogy a „világ középső“ féle jelzője tulajdonképen ő tette a legtöbb érdemet — megmenthetik a várost a szégyentől. A debreczeniek tanakodtak, okoskodtak, hogy kéne Tisza Kálmán és Kiss Lajos e két monumentális férfiúnak a súlypontját Debreczenbe helyezni. Ha ez sikerül , az ugraiak le vannak főzve. Meg kell választani képviselőknek! hangzott a városban. Meg is választották. Eztán már Debreczen lesz a világ közepe. De azért az ugraiakat a magyarok istene éltesse! Szivák Imre Félegyházán is megbukott, úgy látszik Tisza Kálmánnak sem kell az olyan úri figura, aki magát: „Párton kívüli független szabadelvűnek“ tartja. Ez a programm úgy látszik igen kényelmesnek és biztosnak látszott, mert Szivák azt tette, hogy minden pártbeli szavazó megtalálja benne a maga programmját. Ebben a nagy programmpecsétába azután belefúlt szegény Szivák. Nélküle fogják most már Magyarország történetét csinálni. Ő még egy árva „igen“-nel sem járulhat hozzá. De ő meg fogja magát bosszulni, mert annál több „nem“-et és „tagadom“-ot fog mondani mint ügyvéd. Oh! a fiskálisok nagy kópék! Vigasztalja magát a fiskális úr! Menjen dr. Bmmer Kornél úrral a „szóbeliséget és nyilvánosságot“ tanulmányozni, privat dilegencziából. Ez is valami. Parázs. Apróságok. A dunavecsei kerületben is megesett a szégyen. Eötvös Károly és Hajós Kálmán állottak egymással szemben. Hajós Kálmán Soltra tette fel a vagyonát, ámbár soha sem járt benne. „Ha minden község elpártol , Solt, az hű marad!“ szokta mondogatni a füstös kaszinóban. Be is járta a kerület valamennyi községét. Sok marad utoljára a biztos! Hajós kortesei a kerületben szélnek eresztették, hogy Jókai Mór „a regényírók fejedelme“, aki olyan szépen irta meg ékes versekben a Patkó históriáját, Argirius király történetét, meg aztán a mesét Tündér szép Honáról, — ki A választások. Ma huszonhárom választó kerület gyakorolja jogát és e huszonhárom kerület a múlt országgyűlésen a következőleg volt képviselve: függetlenségi által képviselve 5 kerület volt, pártonkivüli által 2, habaréki által 1, kormánypárti által 15, összesen 23. Lapunk zártáig a következő távirataink érkeztek : Beregszász, jun. 30. (A Függetlenség távirata.) A tiszaháti kerületben Füzesséry Géza függetlenségi a kormánypárti Péchy Endre ellenében nagy lelkesedéssel képviselővé választatott. (Nyert kerület, eddig Lónyai Menyhért gróf pártonkívüli képviselte.) Hátszeg, jun. 30. (A Függetlenség tudósítójának távirata.) Mara Lőrincz 108 szótöbbséggel megválasztatott Kaas Ivor báró ellen. A szavazás esti 10 óráig tartott a legnagyobb erőfeszítéssel. Az egész független úri és középosztály Kaasra szavazott. A hivatalos terrorizmus a végletekig ment. A zsandárok körülfogták s szuronyok közt őrizték Mara választóit nehogy megszökjenek. Kaas választóit ok nélkül puskatussal agyba-főbe ver.Ték^-Jegynek oldalbordá j?^S'EUdís|%;etörték. A kormány hétezer r intőt küldőt Veseget és piaczon nyili^netej; jL ^