Függetlenség, 1944. május (12. évfolyam, 98-121. szám)

1944-05-03 / 99. szám

Csütörtök este óta zs­dó nem tartózkodhat Kassa város területén Gyűjtőtábor a városi téglagyárban Kafina, május S. Ttíjat hétig folyt a nagy vándor­tól­ Kora reggeltől késő estig táj­­ezeknek tötögtek végig a kassai utcákon, rajtuk septiben összeka­pott ágyneműért, keleti ízlésre valló, nkitó, tarka huzatú dunyhák és pár­nák , körülöttük bágyadt, megtört tekinteti zsidók. Lábukat lógatták a kocsi széléről és világfájdalmas arccal bámultak a világba. A város jól ismert zsidó negyedei­ben váratlanul, meglepetésszerűen zörgettek be a hatóságok emberei a lakásokba, hogy elejét vegyék a rejtegetésnek, a különféle értéktár­gyak, kise­bb-nagyobb­ pénzösszegek , átjátszásának. A parancs szerint azonnal kell indulni ás senki sem Jó, hogy a fejedet A téglagyár ott van a hírhedt dzsungelen túl A Szepesi-út jobb­­ék baloldalán két hatalmas telep, égetőkemincikkel, szárító- és tá­roló helyiségekkel. A gyár területét erre az alkalomra magas léckari­­tensei vették körül, nehogy a sza­bad kijárás lehetősége bárkit is kí­sértésbe vigyen.­­ Mikor csütörtökön délután ama jártunk,­­még mindig nagy volt a sürgés-forgás azon a vidéken. Szü­net nélkül érkeztek az asszonyok­kal, gyerettekkel, öreg zsidókkal és ágynem­űekkel megrakott társzeke­rek, kétkerekű talyigák, konflisok, taxik, kinek mire volt pénze. Annyi­­ztos, hogy a kassai fuvarosok a*­vihet magával mást, mint a napi használatra való ruhát, az ágyne­műjét, értéktárgyai közül pedig csu­pán a jegygyűrűt, órát, fülbevalót, karperecet, mindent otthon kellett hagyni, a lakást azután lezárták és hivatalosan lepecsételték. Teljes hétig szállították a kassai­ zsidókat a város szájén lévő tégla­gyárba, ahol hatósági emberekből szervezett bizottságok név- és szám­szerűit vettek át mindenkit s aztán kijelölték tartózkodási helyüket a körülkerített területen, amelyet — bizalom az ötezeréves erényekben — alaposan őriznek. A kassai zsidóság ezzel hosszú körforgás után vissza­érkezett oda, ahonnan elindult: a gettóba. „nem hagysz el!..." előtt fél esztendő alatt sem kerestek annyit, mint most egy hét alatt. A Villamosok is ontják az újabb és újabb jövevényeket.. . — Jaj, Istenem! — óbégat egy borzashajú asszony. — Szaladj már vissza, a táskámat a kocsin felejtet­tem. • - y~­A Ms púpos zsidó lohol vissza a táskáért és közben dühösen morog. Néhány pillanat múlva mér hoss­za is. — Itt a táska! Jó, hogy a fejedet nem hagysz el! —• mondja hibátlan magyarsággal. — A fejemet, a fejemet! Hiszen látod, hogy meg vagyok zavarodva! szerencsét próbál és bekopogtatott a határ közelében egy kis házba, amelyben magyar munkás ember lakott a családjával. Éjszakára szállást kért, persze, nem ingyen, rongyos ezer pengőt ajánlott fel érte. Lássák, hogy ő egy gavallér ember. A munkás látszólag bele­ment, de közben értesítette a rend­őrséget és Ackerhardtékat még az éjszaka folyamán biztosabb helyre szállították. Kassa — zsidók nélkül De Kassa megszabadult a Mi­­dóktól! Az utcán máris csak el­vétve lehet egy-egy sárgacsillagost látni, ezért is behúzzák a nyakukat és földre szegezett tekintettel me­nekülnek a belvárosi utcákról, ahol nem is olyan régen még olyan nagy urak voltak. A városban csütörtökön falraga­szok jelentek meg, amelyek közzé­tették, hogy április 27-én 18 óra után Kassa város területén — a „téglagyári tábor“ kivételével — zsidó nem tartózkodhat. Szükség volt erre a gyökeres megoldásra ,— mint ahogy sok más felvidéki és erdélyi városban is szükség volt erre —, mert a zsidók aránytalanul nagy száma kétségessé tette voltul a rend és a fegyelem további fenn­tartását, amely pedig a háború győzelmes befejezése érdekében lét­érdekünk. Bebizonyosodott, hogy semmiféle fenyegetéssel, a legszi­gorúbb büntetések kilátásba helye­­zésével sem lehetett őket megfé­lemlíteni. Tovább rejtegettek, hal­moztak, harácsoltak, árdrágítottak, feketéztek és napról-napra újabb és újabb rémhírekkel akarták fel­forgatni a várost. Kassa most fellélegzett. Az utcák csendesebbek lettek, mindenhonnan eltűnt az a hangos keleti nyüzsgés, a minden ügyét-baját az utcán megtárgyaló lármás zsivaly, am­ely mindig olyan idegen volt a ma­gyar embernek. Ezekben a leg­utóbbi napokban látszott csak, mennyire a hatalmukba kerítették a várost, hangosan uralkodtak rajta és már ott tartottunk, hogy nem lehetett tőlük meglátni azo­kat az ősi szépség­eket, amelyekkel a magyar városépítő művészet év­századok alatt feldíszítette ezt a várost. De ennek m­ert vége. Rákóczi városa újra magyar lett és most lett igazán magyar, 1944 tavaszán. Vitéz Szegedi László / I­I 1 / Szerda, 1944 május 3 Mint Tatami keleti vásáron ••• Az úton és a téglagyár kapujár­ban fehérszalagos zsidók irányít-t ték a forgalmat. Mint ahogy ők in­téznek itt mindent, persze, hatósági ellenőrzés alatt. Bent a telepen óriási a zsivaj. Mintha valami keleti vásárra twey perit volna az ember, annyira ide­genül érzi magát a nagy lárma, hangos óbégatás és sok hadonászás közben. Mindenkinek, minden családnak megvan a kijelölt tartózkodási he­lye. Vannak, akik csendesen gub­basztanak ezen a helyen, mások csapatokba összeálltak és most élénk taglejtésekkel tárgyalják meg a helyzetet. Ahogy arra megyünk, hirtelen elhallgatnak é­s­ gyanakodva mérnek végig bennünket. Ideg**, idegen itt minden, ^ Tökéletes demokrácia társaság m­egy együtt. Oszdagok és szegények, piszkosak és jólöltözöttek. Vannak közöttük, akik nem is olyan régen még élénk társadalmi életet éltek. Megfordul­tak a legelőkelőbb helyeken és a háború ötödik évében mindenütt kérkedve tüntettek a pénzükkel. A kis zsidókat odakint alig lehe­tett látni Ezek megbújtak a kis sikátorokban, kerülték a napfényt és szurtos boltjaikban esténkint reszkető kézzel talán ereseket szi­o­moltak össze, őket nem látta az em­ber, csak érezte, hogy vannak. Itt most mindannyian találkoznak. A kassai gettó megvalósította számukra azt, mely után mindig olyan kitartóan áhítoztak: a töké­letes demokráciát. Itt nincs mil­lőn beég orvos, kereskedő, vigéó vagy rogárus között, a gazdag gyógyszerész felesége most ott gubbaszt a piszkos, hajlotthátú öreg zsidóasszony mellett, akit ki tudja, a város melyik, rejtett zugá­ból rángattak napvilágra a ható­sági közegek, itt ül most a bundás , ,nagyságos asszony”, de fintor­­gatja az orrát és elfordítja a fejét, sehogyan sem ízlik neki ez a­­leta­gadhatatlan rokonság. Minden út az internálótáborba vezet­ ő­si­dók összegyűjtése, vagyo­nuk lefoglalása természetesen nem ment teljesen simán Kassán sem. A zsidó nem is lenn© zsidó, ha nem akarná kijátszani a rendele­teket. Hány megvesztegetési kísér­let történt az elmúlt hét alatt, azt talán csak azok a derék kassal rendőrök tudnák megmondani, akik mindannyiszor megvetően lökték vissza az orruk alá tolt piszkos százasokat és ezreseket. Abba­­is nehezen nyugodtak bele a kiválasztott nép fiai, hogy min­den értéktárgyukat­, otthon kell hagyniuk. Neumann Aladár gyógy- szerés-­ például rendkívül fájlalta, hogy zsebóráját sem viheti magá­val a száműzetésbe s ezért meg­próbálta Nádor Lajos munkaszol­gálatos hitsorsosának átjátszani, természetesen rajtavesztett .A rendőrség mindkettőjüket fülön­­csípte és azóta már az internáló­­táborban töprenghetnek, afölött, hogy hol jobb: itt vagy a tégla­gyárban ! Vannak azután, akik szöknek. Legalább is megkísérlik a szökést, mer­t mondanunk sem kell, hogy a hatóságok idejében felkészültek erre és a közeli szlovák határ­­mentén alaposan megerősítették az ellenőrzést. De figyelik az ország­­utaka­t, a rejtett erdei ösvényeket, a sohasem használt hegyi utakat is, így aztán nem juthatnak mesz­­sze. Akárhogy is kapálóznak, előbb-utóbb úgyis eljutnak az őket megillető helyre. Nem gondolnak arra, hogy számukra most minden út, ami nem törvényes , az inter­­nálótáborba vezet. V Ackerhardték szökni akartak ! A határ mentén na­p, mit* nap fognak­­ el szökevényeket. Nem is olyan régen még Szlovákiából szök­tek hozzánk. Mert itt azelőtt min­denkit zárt karok­kal vártak s ha szín­leg be is zárták őket, mire letelt a büntetésük,­ a titokzaton kijárók azalatt elintézték, hogy magyar állampolgárok legyenek. Ak­kor aztán Irány, Budapest, a Rombach­ utca és Magyarországon ismét elindult egy zsidó karrier. De közben fordult a kocka és most egyszerre ott lett forró a ta­laj a talpuk­ alatt. Legutóbb özv. Schwarz­­Gyulánél és Stauer ,Sá­muelnél fogták el a határon. Schwarzné valahonnan keresztény okmányokat szerzett és ezeket mutatta fel az igazoltató közegek­nek. De arra már nem tudott vá­laszt adni, hogy ha keresztény, miért akart szökni ! Ackerhardt Vilmos pedig egé­szen nagyszabású áttelepülési ter­vet akart végrehajtani, amennyi­ben összecsomagolta feleségét és három gyermek i­s így akart sür­gősen szlovák területre jutni. A drótnélküli üzenet bizonyára jó előre hírül adta odaát, hogy „ké­szítsetek el mindent, jövünk”. De aztán egy kis baj történt, mert Ackerhardt éjjel mégsem ment nekivágni az útnak. Gondolta. Bárányos államtitkár távozik a földművelésügyi minisztériumból Bárányos Károly, a föld­­mívelésügyi minisztérium admi­nisztratív államtitkára tartós szabadságra távozott hivatalá­ból. Bárányos államtitkár nem tér vissza a földmívelésügyi mi­nisztériumba, mert nyugdíjazá­sát kérte. Bárányos Károly, mi­előtt a földmívelésügyi miniszté­riumban államtitkári címét el­foglalta volna, éveken át a Kül­kereskedelmi Hivatalnak volt al­­elnöke. Szabadságra ment a török miniszterelnök­ ­ Ankara, május 2. Szaradzsoglu török miniszter­elnök vasárnap rövid üdülési sza­badságra ment. A pályaudvaron maga ismét Inönü államelnök vett búcsút tőle. Átszervezték az Országos Hadigondozó Szövetséget A Kormányzathelyettes özvegye válalta a védnöki tisztet Jelentettük már, hogy a társa­dalmi egyesületként alakított Or­szágos Hadigondozó Szövetség ügyintézését a hadigondozás ered­ményessége s az ügyeknek egysé­ges szempontok szerinti irányítása érdekében a közelmnúltban az Or­­zágos Hadigondozó Hatóság vette át. Ez a változás szükségessé tette a szövetség alapszabályainak meg­felelő módosítását, amelyet a most tartott rendkívüli közgyűlés tár­gyalt. Az egyhangúlag elfogadott új alapszabályok szerint a szövetség elnöke az Országos Hadi­gondozó Hatóság mindenkori elnöke, alel­­nöke pedig a hatóság alelnöke. Az alapszabályoknak ez az intézke­dése egyesíti az állami, valamint a társadalmi hadigondozás vezeté­sét s a két működési terület közt a szükséges összhangot biztosítja. Lényeges intézkedése az alap­szabályoknak az is, hogy a szövet­ség igazgatója az Országos Hadi­gondozó Hatóság szociálpolitikai osztályának a vezetője.­ A jövőben tehát a hadigondozottak szociális fölemelését és gazdasági megsegí­­­tését a szövetség részéről is szak­képzett, gyakorlott szociálpolitikus fogja intézni. A társadalom hadigondozással foglalkozó alakulatait ezután a szö­vetség fogja össze és irányítja oly­módon, hogy ezek az egyesületek a szövetségnek testületileg válhatnak tagjaivá Vidéken törvényhatósá­­gonként egységbe foglalva a Nép­­es családvédelem­ alap keretei között kifejlesztett bajtársi szolgálat lesz a szövetség helyi szerve. A szövetség új vezetőségének első intézkedése az volt, hogy a társadalmi, hadigondozási munká­nak megakadt folyamatát megindí­totta és gondoskodott valamennyi törvényhatóságnál a helyi alakula­tok kiépítéséről, valamint arról, hogy a vármegyei hadigondozási tagozatok az ottani szervekkel és a községi bajtársi szolgálattal a kap­csolatot teremtsék meg­. A közgyűlés ezután úgy intézke­­dett, hogy védnökül kéri fel az 1942. évben az oroszországi har­cokban életét a hazáért feláldozott vitéz nagybányai Horthy István kormányzóhelyet tea özvegye .A hősi­­halált halt kormányzóhelyet tea öz­vegye, aki a maga és kis árvájának sorsán keresztül a­­legjobban érzi át a Hazáért ,a legnagyobb áldoza­tot hozott hadiözvegyeknek és hadi­­árváknak fájdalmas, ne­héz sorsát, a védnöki tisztet elvállalta. (MTI) Mester Miklós kaltaszállamtitkár átvette hivatalát Antal István mutatta be a tisztviselőkarnak Mester Miklós, a vallás- és köz­oktatásügyi minisztérium­ újonnan kinevezett államtitkára hétfőn dél­ben átvette hivatalát. Az új államtitkárt Antal Ist­ván miniszter mutatta be a val­lás- és közoktatásügyi minisz­térium tanácstermében megje­lent tisztviselőknek. A miniszter ez alkalomból hosz­­ezabb beszédet mondott, amelyben rámutatott a magyar nemzetnevelés és a magyar kultúrpolitika kor- s szerű feladataira. A magyar neve- I lésügy legfontosabb feladatául a­­ tudományos és a Szakszerű kikép­­­ zés mellett főként a jellemnevelést­­ jelölte meg, hangsúlyozván azt, hogy a mai Mzddovitdres !­ICh le,­mondani, harcolni, , áldozatot vállalni és minden viszontag­sággal szemben helytállni tudó, spártai szellemű, keménylelkű fiatalságot követelnek elsősorban , s csak az a nevelő­­­politika jár helyes ut­akon, amely a felnövekvő fiatal magyar gene­rációkban ezeket a lelki és erköl­csi tulajdonságokat fejleszti ki cél­tudatos és tervszerű munkával. Szociális és közösségi szellem A magyar kultúrpolitika vonalán pedig a magyar népi szellem ki­munkálását és elmélyítését jelölt­e meg egyik legfontosabb feladatnak a miniszter s rámutatott arra, hogy csak az a kultúra jelent egy­­egy nemzet számára maradan­dó értéket, amely kultúra a nemzetet alkotó népnek, a ma­gyar fajnak lelke mélyén rejlő hatalmas erkölcsi és szellemi forrásokból meríti a maga fenntartó és tápláló erőit. A továbbiakban hangsúlyozta a miniszter, hogy nehéz és válságos időkben a kultúrának és a kultúr­politikának nemcsak önmagáért való feladatai vannak; ezeknek a feladatoknak ma a magyarság és a nemzet nagy időszerű életkérdé­­seit kell a megoldás útján előre vinni. -­­ Nagy feladat háramlik erre a minisztériumra az elkövetkezendő időkben — folytatta szavait a mi­niszter —, a magyar nevelés ügyeit s a magyar kultúrpolitikát kánt kell igazítani a mai idők népi, szociális és közösségi szelle­méhez,­ de olyképpen, hogy ez a korcosére­lem és ez a kultúrpolitika állandó kölcsönhatásban legyen egymással, vagyis még egyrészt a korszellem erőteljesen hassa át a kultúrpoliti­kát, viszont a kultúrpolitika könyv­nyi se meg a korszellemnek a nem­­zet minden életnyilvánulásában az érvényesülését. Ezek után a mi­niszter méltatta Mester Miklós ál­lamtitkár eddigi kulturális és köz­­életi munkásságát, arra krte a minisztérium tisztviselői karát, hogy a mai idők követelte köteles­­ségi adással, felelősségérzései is komolysággal támogassák az új ál­lamtitkár működését. Az új államtitkár beszéde A miniszter javaira Mester Miklós államtitkár hosszabb be­­szédde­ válaszolt: — A magyar népi gondolat ha­tározza meg — hangsúlyozta az ál­lamtitkár beszédében — a minisz­térium működésében kifejtendő te­vékenységemet. Györffy István, a magyar léleknek e halhatatlan el­m­lékű, tudós ismerője, foglalta rend­szerbe legelőször és a legtökélete­sebben a magyar népi kultúrpoliti­ka célkitűzéseit. Az ő tanításait tartom Irány­adóknak jelenlegi helyemen is, mert főképen származásomnál fogva érzem a magyar népi szellem minden irányú érvényesülésének a nemzet sorsára­­ gyakorolt döntő jelentőségét. A magyar kultúrpoliti­­kának számtalan megoldásra váró feladata van. Vannak sürgős és tú­­volabbi teendők. A sürgős teendőket a minden­­napi élet követelményei szab­ják meg s ezek bizony napról­­napra mind számban, mind súlyban csak­ növekednek. A távolabbi teendőket pedig egy átfogó és szerves kultúrpolitikai reformtervb© kell beleilleszteni. Ez átfogó és szerves kultúrpolitikai program előkészítését és megvalósí­tását tartom e minisztérium leg­­nagy­obb és legsürgősebb feladatá­nak. Ezután a nevelésügyi problé­mákról szólva hangsúlyozta az ál­­lamtitkár, hogy mint erdélyi származású ember át van hatva a valláserkölcsi nevelés nagy nemzeti jelentő­­­­ségétől. A továbbiakban igen meleg sza­vakkal emlékezett meg a magyar tanító- és tanári­ rend munkásságá­ról s hangsúlyozta, hogy a tanu­ts­sá­g és tanárság anyagi és szociális helyzetének megkönnyítése mun­­kás­s­ágának egyik legfontosabb célja. Feltétlen híve vagyok — fe­jezte be szavait az államtitkár — a tekintély-tiszteletnek, azonban csak a magyar nemzeti közőrségért k­iejtett munka jogán szerzett tekintélyeket ismerem el igazi tekintélyeknek. A jelenlévő tisztviselők nagy él­jenzéssel és tans­al­l-jak az államtitkár beszédét. (MTI.) Most jelent meg! Páratlan a világirodalomban: Dr. Balogh Barna: India hipnózisa című műve összefoglaló képét nyújtja a Kelet és Nyugat hipnózisának. Az ismert nevű szerző, aki­­hosszú esztendőket töltött Indiában, szak­avatott ismerője a keleti okkult tv okmányoknak s a szuggesztiós jogágnak.­­ A 300 oldalas mű ára : 1 % . , lg.— P Kapható és megrendelhető a Stádium/Kön­yvkiad 5Vá­l­lalat VT., Rózsa utca ill .tel.: 111-245), Stádium spönyvesbolt VIII., József­ Körút 5 -Pfeifer Ferdinán­d Kossuth Lajos­ utca 5 és minden könyvkereske­dé­ben. 5

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék