Fül- orr- gégegyógyászat, 2005 (51. évfolyam, 1-4. szám, 1. Suppl.)

2005-08-01 / 3. szám

gítségével vezetjük el. Ezen izompotenciálok keletkezésé­nek élettani alapja az, hogy a sacculus nemcsak vestibu­laris ingerekre, hanem nagyintenzitású akusztikus stimulu­­sokra is érzékeny és ingerületbe hozza a nervus vestibularis inferior - nervus vestibularis lateralis - tractus vestibu­lospinalis rendszeren keresztül az ipszilateralis musculus sternocleidomastoideust. A konvencionális vestibularis diagnosztika (kalorikus és forgatásos módszerek) a hori­zontális félkörös ívjáratok, eltéréseit vizsgálja. A VEMP technika megbízható kiegészítő információt biztosít a sac­culus és/vagy a nervus vestibularis inferior működéséről, ezáltal átfogóbb képet nyerhetünk betegeink vestibularis funkciójáról. Szerzők előadásukban a VEMP technika ismer­tetését és első tapasztalataik bemutatását tűzték ki célul. E12 Szegedi Tudományegyetem, Fül-Orr-Gégészeti és Fej-Nyaksebészeti Klinika, Szeged Vestibularisan kiváltott myogén potenciálok Nagy L. Attila, Horváth Gábor, Szabados Éva Mária, Tóth Ferenc, Jarabin János, Jóri József, Kiss József Géza A vestibularisan kiváltott myogén potenciálok (VEMP) kis latenciájú elektromiogramok, melyeket nagy intenzitá­sú, rövid auditoros ingerléssel lehet kiváltani, majd elve­zetni a kontrahált musculus sternocleidomastoideus fölé helyezett elektródáról. A válaszok az eddigi kutatások sze­rint a sacculusból eredeztethetők. A VEMP vizsgálatokat a n. vestibularis inferior ága funkciójának vizsgálatára al­kalmas módszerként írják le. Kutatásuk nem nagy múltra tekint vissza, bár felfedezésük a múlt század hatvanas éve­ire tehető. A mérési metodika nagyrészt az elmúlt, mint­egy tíz évben került kidolgozásra, azonban napjainkban is történnek finomítások, változtatások. Jelen munkánk so­rán a VEMP Klinikánkon történt eddigi alkalmazásai so­rán szerzett tapasztalatainkról számolunk be. E13­­Szegedi Tudományegyetem, Fül-Orr-Gégészeti és Fej-Nyaksebészeti Klinika, Szeged 2II. sz. Belgyógyászati Klinika és Kardiológiai Központ, Szeged Hypertrophias Cardiomyopathia (HCM) hallórendszerre gyakorolt hatása Csanády Miklós Jr.1, Tóth Ferenc­, Csanády Miklós2, Hőgye Márta2, Vass Andrea2, Jóri József1, Kiss József Géza. Korábbi vizsgálataink során azt találtuk, hogy hyper­­trophiás cardiomyopathiában szenvedő betegeknél sok esetben sensorineurális halláskárosodás is diagnosztizálha­tó volt. Ezért szisztematikus audiológiai vizsgálatsorozatot végeztünk annak kiderítésére, hogy a különböző hallásza­varok (cochlearis, retrocochlearis) milyen gyakran fordul­nak elő HCM-ben szenvedő betegeknél. Vizsgálatainkat 44 HCM-es betegen végeztük. Összeha­sonlításként két kontroll csoport hallásfukcióját vizsgál­tuk. Az egyik csoportot 29 dilatatív cardiomyopathiában szenvedő beteg alkotta, míg a másik csoportba 30 negatív kardiológiai státusszal rendelkező személy tartozott. Az összes személyre kiterjedő audiológiai vizsgálatok során ki­szűrtük azon eseteket, ahol vezetéses vagy zaj okozta idegi halláskárosodást találtunk. A sensorineuralis halláskáro­sodások diagnosztikáját disztorziós otoakusztikus emmissz­­ió (DPOAE) és agytörzsi kiváltott válasz (BERA) vizsgála­tok segítségével végeztük. Kritériumainknak a 44 HCM-es páciens 63, és a 29 DCM-es páciens 39 füle felelt meg. Cochlearis halláskáro­sodást 39 (61,9%) illetve 14 (35,8%) esetben találtunk a HCM-es illetve DCM-es betegeknél. Retrocochlearis hal­lászavar 19 (30,1%) illetve 8 (20,5%) esetben volt diag­nosztizálható. A BERA hullámok paramétereit (amplitú­dó, látenciaidő) összehasonlítva nem találtunk különbsé­get a betegcsoportok között, de a DPOAE amplitúdója szignifikánsan alacsonyabb volt a HCM-es betegeknél. Eredményeink azt mutatják, hogy hypertrophiás car­diomyopathiában szenvedő betegeknél sokkal gyakoribb a sensorineuralis halláskárosodások száma. Ez alátámaszt­hatja azt a hipotézist, miszerint az abnormális myosin mű­ködés a belsőfül izomelem rendszerében is jelen lehet. Ez lehet az oka a cochlearis halláskárosodások magas arányá­nak ezen betegcsoportban. E14­­Szegedi Tudományegyetem, Fül-Orr-Gégészeti és Fej-Nyaksebészeti Klinika, Szeged 2Szegedi Tudományegyetem, I. sz. Belgyógyászati Klinika, Szeged 3Szegedi Tudományegyetem, Sebészeti Klinika, Szeged Diabétesz indikálta agytörzsi elváltozások vizsgálata szigetsejt transzplantált betegeken Rovó László1, Várk­onyi T. Tamás2, Tóth Ferenc­, Lengyel Csaba2, Farkas Gyula3, Jóri József, Kiss József Géza­ A diabétesz okozta perifériás neuropathia régóta vizsgált kérdés. A szerzők korábbi 1-es típusú (inzulin-dependens) diabéteszes betegeken végzett BERA vizsgálataik során ki­mutatták, hogy a hallópálya agytörzsi szakaszán is kialakul egy, a perifériás ideglézióval arányos elváltozás, ami első­sorban a III-as és IV/V-ös hullámoknál szignifikáns laten­­cia-növekedés és amplitúdó-csökkenés formájában detek­tálható. A diabétesz egyik új kezelési formája az inzulin termelését végző szigetsejtek transzplantációja. A szerzők 1-es típusú cukorbetegség miatt szigetsejt transzplantáció­ban részesült betegeknél vizsgálták a cukorbetegség e leg­inkább fiziológiásnak tartható kezelési formájának hatását a BERA hullámparaméterekre. A vizsgált betegcsoportok: A: 15 ép hallásküszöbbel rendelkező 1-es típusú diabé­teszes beteg (életkor: 42,8±4,3 év, IDDM tartam: 23±2,6 év; átlag±SE); B: 11 ép hallásküszöbbel rendelkező 1-es típusú cukor­­betegség miatt szigetsejt transzplantációban részesült be­teg (életkor: 46,8±8,1 év, IDDM tartam: 27,6±2,5 év, transzplantáció óta eltelt idő: 11,6±0,4 év; átlag±SE); C: 12 egészséges, ép hallásküszöbbel rendelkező kontroll személy (életkor: 43,5±9,6 év; átlag±SE). A BERA vizsgálatokat 16 és 64 Hz impulzus sűrűséggel végeztük, 80 dB HL ingerintenzitást és vertex-fülcimpa el­vezetést alkalmazva. Az A és B csoportok normál ingergyakoriságon mért FÜL-, ORR-, GÉGEGYÓGYÁSZAT 51 (3), 2005

Next