Fül- orr- gégegyógyászat, 2005 (51. évfolyam, 1-4. szám, 1. Suppl.)
2005-08-01 / 3. szám
gítségével vezetjük el. Ezen izompotenciálok keletkezésének élettani alapja az, hogy a sacculus nemcsak vestibularis ingerekre, hanem nagyintenzitású akusztikus stimulusokra is érzékeny és ingerületbe hozza a nervus vestibularis inferior - nervus vestibularis lateralis - tractus vestibulospinalis rendszeren keresztül az ipszilateralis musculus sternocleidomastoideust. A konvencionális vestibularis diagnosztika (kalorikus és forgatásos módszerek) a horizontális félkörös ívjáratok, eltéréseit vizsgálja. A VEMP technika megbízható kiegészítő információt biztosít a sacculus és/vagy a nervus vestibularis inferior működéséről, ezáltal átfogóbb képet nyerhetünk betegeink vestibularis funkciójáról. Szerzők előadásukban a VEMP technika ismertetését és első tapasztalataik bemutatását tűzték ki célul. E12 Szegedi Tudományegyetem, Fül-Orr-Gégészeti és Fej-Nyaksebészeti Klinika, Szeged Vestibularisan kiváltott myogén potenciálok Nagy L. Attila, Horváth Gábor, Szabados Éva Mária, Tóth Ferenc, Jarabin János, Jóri József, Kiss József Géza A vestibularisan kiváltott myogén potenciálok (VEMP) kis latenciájú elektromiogramok, melyeket nagy intenzitású, rövid auditoros ingerléssel lehet kiváltani, majd elvezetni a kontrahált musculus sternocleidomastoideus fölé helyezett elektródáról. A válaszok az eddigi kutatások szerint a sacculusból eredeztethetők. A VEMP vizsgálatokat a n. vestibularis inferior ága funkciójának vizsgálatára alkalmas módszerként írják le. Kutatásuk nem nagy múltra tekint vissza, bár felfedezésük a múlt század hatvanas éveire tehető. A mérési metodika nagyrészt az elmúlt, mintegy tíz évben került kidolgozásra, azonban napjainkban is történnek finomítások, változtatások. Jelen munkánk során a VEMP Klinikánkon történt eddigi alkalmazásai során szerzett tapasztalatainkról számolunk be. E13Szegedi Tudományegyetem, Fül-Orr-Gégészeti és Fej-Nyaksebészeti Klinika, Szeged 2II. sz. Belgyógyászati Klinika és Kardiológiai Központ, Szeged Hypertrophias Cardiomyopathia (HCM) hallórendszerre gyakorolt hatása Csanády Miklós Jr.1, Tóth Ferenc, Csanády Miklós2, Hőgye Márta2, Vass Andrea2, Jóri József1, Kiss József Géza. Korábbi vizsgálataink során azt találtuk, hogy hypertrophiás cardiomyopathiában szenvedő betegeknél sok esetben sensorineurális halláskárosodás is diagnosztizálható volt. Ezért szisztematikus audiológiai vizsgálatsorozatot végeztünk annak kiderítésére, hogy a különböző hallászavarok (cochlearis, retrocochlearis) milyen gyakran fordulnak elő HCM-ben szenvedő betegeknél. Vizsgálatainkat 44 HCM-es betegen végeztük. Összehasonlításként két kontroll csoport hallásfukcióját vizsgáltuk. Az egyik csoportot 29 dilatatív cardiomyopathiában szenvedő beteg alkotta, míg a másik csoportba 30 negatív kardiológiai státusszal rendelkező személy tartozott. Az összes személyre kiterjedő audiológiai vizsgálatok során kiszűrtük azon eseteket, ahol vezetéses vagy zaj okozta idegi halláskárosodást találtunk. A sensorineuralis halláskárosodások diagnosztikáját disztorziós otoakusztikus emmisszió (DPOAE) és agytörzsi kiváltott válasz (BERA) vizsgálatok segítségével végeztük. Kritériumainknak a 44 HCM-es páciens 63, és a 29 DCM-es páciens 39 füle felelt meg. Cochlearis halláskárosodást 39 (61,9%) illetve 14 (35,8%) esetben találtunk a HCM-es illetve DCM-es betegeknél. Retrocochlearis hallászavar 19 (30,1%) illetve 8 (20,5%) esetben volt diagnosztizálható. A BERA hullámok paramétereit (amplitúdó, látenciaidő) összehasonlítva nem találtunk különbséget a betegcsoportok között, de a DPOAE amplitúdója szignifikánsan alacsonyabb volt a HCM-es betegeknél. Eredményeink azt mutatják, hogy hypertrophiás cardiomyopathiában szenvedő betegeknél sokkal gyakoribb a sensorineuralis halláskárosodások száma. Ez alátámaszthatja azt a hipotézist, miszerint az abnormális myosin működés a belsőfül izomelem rendszerében is jelen lehet. Ez lehet az oka a cochlearis halláskárosodások magas arányának ezen betegcsoportban. E14Szegedi Tudományegyetem, Fül-Orr-Gégészeti és Fej-Nyaksebészeti Klinika, Szeged 2Szegedi Tudományegyetem, I. sz. Belgyógyászati Klinika, Szeged 3Szegedi Tudományegyetem, Sebészeti Klinika, Szeged Diabétesz indikálta agytörzsi elváltozások vizsgálata szigetsejt transzplantált betegeken Rovó László1, Várkonyi T. Tamás2, Tóth Ferenc, Lengyel Csaba2, Farkas Gyula3, Jóri József, Kiss József Géza A diabétesz okozta perifériás neuropathia régóta vizsgált kérdés. A szerzők korábbi 1-es típusú (inzulin-dependens) diabéteszes betegeken végzett BERA vizsgálataik során kimutatták, hogy a hallópálya agytörzsi szakaszán is kialakul egy, a perifériás ideglézióval arányos elváltozás, ami elsősorban a III-as és IV/V-ös hullámoknál szignifikáns latencia-növekedés és amplitúdó-csökkenés formájában detektálható. A diabétesz egyik új kezelési formája az inzulin termelését végző szigetsejtek transzplantációja. A szerzők 1-es típusú cukorbetegség miatt szigetsejt transzplantációban részesült betegeknél vizsgálták a cukorbetegség e leginkább fiziológiásnak tartható kezelési formájának hatását a BERA hullámparaméterekre. A vizsgált betegcsoportok: A: 15 ép hallásküszöbbel rendelkező 1-es típusú diabéteszes beteg (életkor: 42,8±4,3 év, IDDM tartam: 23±2,6 év; átlag±SE); B: 11 ép hallásküszöbbel rendelkező 1-es típusú cukorbetegség miatt szigetsejt transzplantációban részesült beteg (életkor: 46,8±8,1 év, IDDM tartam: 27,6±2,5 év, transzplantáció óta eltelt idő: 11,6±0,4 év; átlag±SE); C: 12 egészséges, ép hallásküszöbbel rendelkező kontroll személy (életkor: 43,5±9,6 év; átlag±SE). A BERA vizsgálatokat 16 és 64 Hz impulzus sűrűséggel végeztük, 80 dB HL ingerintenzitást és vertex-fülcimpa elvezetést alkalmazva. Az A és B csoportok normál ingergyakoriságon mért FÜL-, ORR-, GÉGEGYÓGYÁSZAT 51 (3), 2005