Gazdák Lapja, 1907. február (6. évfolyam, 5-8. szám)
1907-02-01 / 5. szám
A SZATMÁRMEGYEI GAZD. EGYESÜLET-, A SZATMÁRMEGYEI LÓ VERS. EGYLET-, A SZATMÁRMEGYEI AGARÁSZ EGYLET- ÉS AZ ÉSZAKKELETI VÁRM. SZÖVETK. SZÖVETSÉGÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. KÖZ- ÉS MEZŐGAZDASÁGI HETILAP. MEGJELENIK MiNDEN PÉNTEKEN. Előfizetési ára egész évre 6 korona. A Szatmármegyei Gazdasági Egyesület, valamint a Szatmármegyei Lóverseny Egylet tagjai díjmentesen kapják. Közlemények csak a forrás megnevezése mellett vehetők át. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szatmár, Verbőci utca 5. sz. hová úgy a lap szellemi részét illető közlemények, mint a megrendelések, reklamációk és hirdetési ajánlatok is intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Telefon 14. szám. A fátyol mellett a munkáskéz hiánya mindinkább érezhetőbbé válik, a kézimunkaerő kivándorlása még mindig tart s ha ehhez hozzávesszük az újabban felmerült cselédkérdést, nem kell prófétának lenni, hogy ahova hamarább bekövetkező mezőgazdasági bukást megjövendöljük s ebből a hazát is érő váltságot következtetésképpen levonjuk! Megfoghatatlan, hogy ezen előttünk fekvő tényekből az irányadó körök nem az eddig folytatott szerencsétlen gazdálkodás következményeként a teherkönnyítés kötelességét vonják le, hanem ellenkezőleg, az államháztartás terheit nagyobbítják, szaporítják a hivatalokat, fizetéseket emelnek, ijesztő összegeket áldoznak a haderőre anélkül, hogy tekintetbe vennék az ország gazdaközönségének teherviselési képességét s annak terhei könnyítésével magát az ország jövendőjét biztosítanák. Gondolkozzunk csak kissé! Váljon Magyarországon ki az, aki az állam terheit viseli? A földbirtokos és pedig a közép- és kisbirtok. Ez Magyarország államfentartó eleme. Ennek vállát nyomja a falusi csősztől fogva a generalissimus fizetéséig emelkedő minden teher! A helyes közgazdasági politika tehát azt parancsolja, hogy elsősorban nem a fizetésemelés, nem a tehernagyobbítás, hanem a kisbirtokos talpraállítása s teherviselésre képessé tétele az első feladat! Azt hiszik a haza bölcsei, hogy a gazdát Szatmárvármegyei Takarékpénztár r.-t. Szatmáron. Befizetett részvény tőke 600.000 korona. Fiókintézete: Fehérgyarmaton. Termény és áruraktára: a szatmári vasúti állomás szomszédságában iparvágánnyal a magyar államvasut szatmári állomásán és a Szatmár—erdődi h. é. vasút vonalán. — Az intézet üzletágai: 1. Kamatozó betétek elfogadása betéti könyvecskékre. 2. Váltók leszámítolása. 3. Jelzálogi bekebelezés mellett törlesztéses kölcsön nyújtása. 4. Nyilt hitelű folyószámla kölcsön adása. 5. Előleg kölcsön értékpapírra. 6. Előleg kölcsön az intézet raktárában elhelyezett termény és egyéb árukra. 7. Elfogad beraktározásra termény és egyéb árukat. 8. Közvetíti, ha a tulajdonos kívánja, a beraktározott termények tömeges eladását. 9. Közvetít minden bankszakmába vágó ügyleteket. 2—52________ Mai számunk 12 oldal. Ez egy kis szövetdarab, amely különösen nálunk sok minden látott, hallott, szép és dísztelen, nemes és szemtelen dolgot eltakar. A magyar embernek sajátságos jellemvonása a hirtelen fellobbanás; lelkesül valamely helyes eszme iránt, de csak azért, hogy a következő órában már a feledékenység homályának adja át; fellobban, mint a szalmaláng, hogy azután rögtön kialudjék s átadja magát a vérmérsékletnek legjobban megfelelő apathiának. Alig néhány éve erős hullámokat kevert fel az egyletünk által megpendített „kisbirtokosok tehermentesítésének“ eszméje; helyeselte az ország; megkezdődtek a szokásos szónoklatok; ámde ezek elhangzása után minden lelkesedést s minden mozgalmat eltakar a feledékenység fátyola lehet talán azért, mert időközben más politikai események tűntek fel a láthatáron, de az sem lehetetlenség, hogy a feledékenységet az ezen eszme körül elmaradt szokásos hazafias bankettek okozták s így nem volt reá más, hogy az égető eszme a fehér asztalnál is feltalálva, kézzel foghatólag propagáltassék. Bármi volt is az ok, tény, hogy e kérdés a napirendről lekerült. Pedig e kérdés ma még fontosabbá, meg aktuálisabbá nőtte ki magát, mert gazdasági viszonyaink óriási léptekkel hanyatlanak, ma már a lenyomott gabonaárak