Gazdaság, 1989 (23. évfolyam, 1-4. szám)
1989 / 2. szám - A SZOCIALISTA PIACGAZDASÁGRÓL - Lengyel László: Csak jelző nélküli piacgazdaság van
A SZOCIALISTA PIACGAZDASÁGRÓL 1 29 Csak jelző nélküli piacgazdaság van Felteszik a kérdést: van-e szocialista piacgazdaság, s ha igen, működtethető-e? Véleményem szerint csak jelző nélküli piacgazdaság van, nincs se szocialista, se tőkés piacgazdaság. A piac bizonyos értelemben semleges kategória. Ahogy nincs szocialista ár, bér, árfolyam, kamat, és nincs a sokáig hitt szocialista világgazdaság sem, amelynek más törvényei lennének, mint általában a világgazdaságnak, úgy nincs szocialista piacgazdaság sem. Mindebből nem következik az, hogy egy szocialista jellegű, közösségi értékeket előtérbe helyező gazdaságban ne lehetne társadalmi intézmények eszközeivel befolyásolni a piacot. Ha magát a piacot tekintenénk szocialistának, akkor azt feltételeznénk, hogy lehetséges a piaci szabályoknak olyan belső eltérítése, amely tompítja vagy teljesen kizárja a piaci gazdálkodás belső ellentmondásait, és ugyanakkor nem idéz elő még súlyosabb gazdasági és társadalmi problémákat. A reálszocializmus országai, mind a szovjet típusú modellben, mind pedig a jugoszláv és a magyar típusú egyezkedéses—alkudozó modellben (e modelleket mások direkt tervutasításos és indirekt szabályozási modellekként különböztetik meg) megpróbálkoztak a piacnak vagy teljes felszámolásával, vagy belső kiigazításával, eltérítésével — sikertelenül. A szovjet típusú és a megegyezéses,alkudozó típusú gazdaságok válsága azt mutatja, hogy e megoldásoknál először csak zavarok lépnek fel a tőkével való pazarlás következtében, majd vállalati és ágazati válságok később országon belüli régiók egyenlőtlenségeinek fokozódása, végül súlyos gazdasági és politikai konfliktusok egyes országokban, illetve valamennyi országban. A közvetlen parancsuralmi rendszernek az átállítása a piacot imitáló korporatív különalkuk, megegyezések rendszerére csak időnyerés — mégha nem is elhanyagolható — a válsággal szemben. Tehát egységes világpiac van, akár akarjuk, akár nem, amit valamifajta egységes normák szabályoznak. Minden szocializmus csak ezután következik és kell is, hogy következzen. A kérdés ezért nem az, hogy van-e szocialista piacgazdaság, hanem az, hogy milyen intézményes hatást gyakorolhatnak a szocialista mozgalmak, majd a szocialista eszmék, értékek, a szocialista — társadalmi és közösségi — szervezetek a piac működésére. Vegyük sorra a lehetőségeket. Nyilvánvaló, hogy a szocialista eszmék közül a legfontosabbak, az egyenlőség, a törekvés, a társadalmi esélyek kiegyenlítésére a közösség, a társadalmi szolidaritás, az egyén jogai mindenoldalú képességének kifejtésére, a tulajdonban rejlő monopóliumok elleni fellépés — legyen az állami, magán-, vagy korlátozott csoporttulajdon —, bizonyos társadalmi előrelátás érvényesítése az emberi környezet óvása és újrateremtése érdekében, a szociális kiegyenlítés kedvéért stb. hathatnak és hatniuk is kell a piacra. A gond nem is az eszmékkel szokott lenni, hanem azzal a szervezeti beavatkozással, amely ezeket az eszméket a gazdaságba, a társadalomba megpróbálja begyömöszölni. Ilyenkor az állam és/vagy nagy érdekcsoportok az egyenlősítés címén tiporják el az emberi szabadságot, azonosítják az államigazgatási tulajdont a társadalom tagjainak tulajdonával és így fosztják meg az egyént és közösségét tulajdonától.