Gazdasági Lapok, 1850 (2. évfolyam, 1-84. szám)

1850-05-05 / 36. szám

Ezekhez a helybeli körülmények szerint még némelly adalékok válhatnak szükségesekké, miket egy átalános mintaszerződésben megjelölni lehetetlen; az érintett kilenc pontoknak azonban, minden helyesen alkotott bérleti szerződésben elő kell fordulniok; miért is ezeket részletesebben taglalván, az első 5 pontra nézve B.ur nem talált megjegyezni valót. A hatodik pontot illetőleg említi, hogy Angolországban a tulajdonos magának közönségesen fentartja az erdőségeket és egyéb fás helyeket, vadakat, bányákat, ásványokat szefféléket, a bérlő többnyire kötelezvén magát, hogy a vadakra fel fog ügyelni, valamint az eleven sövényeket, fákat és bokrokat is ápolandja. Ez utóbbiak kétségkívül nagy díszére válnak az országnak, de néhol túlságos mennyiségben létezvén, a mezőgazdászat nem csekély kárára vannak. A vadak iránt fentartatni szokott jog, az angol gazdászat legnagyobb és legboszantóbb bajainak egyike. Egyébiránt a földtulajdonosok e tekintetben lassan kint okulván, nagy részük most már a vadakra, valamint haszontalan bokrokra nézve is, semmit sem, vagy lehetőleg keveset kezd magának fentartani. A hetedik pontnál fogva a bérlő többnyire eltiltatik, állandó füveseket szántóföldekké átváltoztatni, fákat, bokrokat és eleven sövényeket levágni, szénát, szalmát, répát és zöld takarmányneműeket eladni stb. Most azonban már gyakran megengedik a bérlőnek, miszerint a termesztett takarmányneműek egy részét azon feltétel alatt eladhassa, hogy e helyett illő mennyiségű más takarmányneműeket, vagy istállói av vagy mesterséges trágyát szerezzen vissza a gazdaság számára. A szerződés megszegése miatti büntetéseket illetőleg, néhol kötelezi magát a bérlő, hogy illy megszegés esetében büntetésül nagyobb bért fizetend, még pedig nem csak azon évben, mellyben a megszegés történik, hanem az egész még hátralevő bérlési időszakon át. Ez B. úr véleménye szerint, igazságtalan s túlságos büntetés, így tud esetet, hol a bérlő magát kötelezte volt, hogy minden holdért, mellyet a meghatározott vetésforgás ellenére bevetne, érintett módon 20 font sterlinget *) fog fizetni; a bérleti idő lefolyta után napvilágra jött, hogy 5 év előtt 20 holdon a vetésforgás ellenére kétszer egymás után szálas gabonanövényt termesztett, a szerződésnél fogva tehát köteles lett volna 2000 font sterlinget fizetni, az illető birtokos azonban könyörületességből 500 fonttal megelégedett. Néhol megint kötelezi magát a bérlő, a szerződés minden áthágásáért bizonyos átlagos summát fizetni, tekintet nélkül az okozott kárra. Ennél azonban sokkal czélirányosabbnak tartja B. úr azt, hogy a kár nagyságához képest nem büntetésül, hanem kárpótlás fejében fizettessék bizonyos meghatározott pénzösszeg, melly a megszegés által várható haszonnál nagyobb, és akkora legyen, hogy a bérlő a megszegéstől visszatartóztassék ugyan, a nélkül azonban, hogy általa tönkre tétetnék. A nyolcadik pontra vonatkozólag, B. úr nem találja helyesnek azon Angliában nagyrészint divatozó szokást, miszerint a bérlő ebbe az általa követendő összes vetésforgás olly szigorúan kiszabatik, hogy attól neki kemény büntetés alatt legkevésbé sem szabad eltérni. Innen van, hogy ha a körülmények változnak, idő múltával többnyire kénytelenek a felek, új szerződés mellett csakugyan megváltoztatni többször is a megállapított vetésforgást. Mindkét félnek érdekei megkívánják, mint már fennebb mondatott, hogy a bérlő gazdálkodási tekintetben, minél szabadabban mozoghasson, és a fenforgó körülményekhez képest intézhesse eljárását oly formán, hogy ennek következtében a tulajdonos ne károsítassék. Ez okból néhol meg is engedtetik a bérlőnek a tetszése szerinti gazdálkodás az utolsó 4 évig, midőn aztán tartozik bizonyos ebbe szabott vetésforgást folytatni. Említett czélt azonban még jobban el lehet érni, ha a vetésforgásra csupán az határoztatik meg a szerződésben, miszerint a bérlő köteles legyen mindig az összes szántóföldnek egy bizonyos részét, lóherékkel, hüvelyesekkel, vagy más földet nem erőtlenítő takarmánynövényekkel bevetni, másik részét pedig ugarnak hagyni, vagy e helyett zöld takarmánynövények termesztésére fordítani; egyéb földeket szabad tetszése szerint használhatván. Hányad részét tegyék illy ugar- és lóherföldek az összes szántóföldnek? a körülményektől függ; Essex megyében, az ott divatozó bérszerződéseknél fogva, az ugar a szántóföldeknek egy hatodát, s a leherés szinte egy hatodát teszi, mit B. tíz alább közlendő mintaszerződésében zsinórmértékül is vett. A kilenczedik pontot illetőleg, t. i. mikép kezdessék meg, és végeztessék be a bérlés, különféle vidékeken különböző a szokás; többnyire mégis elvül az szolgál, hogy a bérlő olly karban hagyja el a gazdaságot, miilyenben azt átvette. Igen károsnak látja értekező azon szokást, mellynél fogva néhol az uj bérlő köteles az elmenő bérlőnek bizonyos meghatározott sommát fizetni a föld megmunkálásáért, példa fogasolás, fél ugarlás, egész ugarlásért, akár történtek ezek, akár nem, továbbá trágyáért, nem tekintve ennek mennyis minőségét stb. E hasztalanul kiadott összegek néha akkorák, hogy a bérlőnek nem marad elegendő tőkéje a gazdaság illő folytatására. Mire nézve esetet említ, hol az új bérlő az elmenő bérlőnek effélék fejében fizetett 800 font sterlinget olly gazdaságban, melly 150 holdból sem állott egészen, s az érte fizetett évenkénti bérsomma csak 100 font sterlinget tett. — Végre azt akarja, hogy a bérkötések világosak és kimerítők, de ne felette hosszuk, és minden hasztalan szószaporítástól mentiek legyenek. A mondottakat szem előtt tartva, B. tíz a következő szerződést ajánlja mintául: *) 1 font sterling 1 9 ft 48 kr. pp.