Gazdasági Lapok, 1856 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1856-05-29 / 22. szám
274 ban erős, magas és nyúlánk; a lábak és szarvak rendesen hoszszuk, utóbbiak néha 3—4 lábnyiak is, úgy hogy azok végeiknek egymástóli távolsága 5—6 lábat is tesz. Rövidebb, sokkal rövidebb szarvú és lábú, alacsonyabb és tömöttebb testű azon marha, melly ugyanezen fajból a hegyek közt él. A fenek formája mindkettőnél szabályos, szép és feltűnő, keskenyesebb és élesebb, nevezetesen más fajú marhákénál; az orrcsont egy kissé hajlított; a szemek némileg rézsútosabban állók, s a tekintet, hogy úgy mondjam szilajsággal határos bátorságra mutat; a mell teljes, erős, igavonásra termett; a lebenye nem nagy, nem lecsüngő; a test inkább szűk, sugár, mint széles és zömök; az oldalbordák laposak ; a csípők erősek, szélesen kiállók; a derék egyenes, és csak kivételképen hajlított egy kissé; végül a fark, a far magaslatából azonnal kiinduló. Szóval ezen állatnak egész termetéről, bizonyos nemesség és elhatározott magatartás sugárzik le, s annak minden mozdulatából kilátszik az erő és gyorsaság. A fenek magas hordásán, a szálas termet, s a nyilt, bátor tekintetből, világosan meglátszik, hogy a magyar marha, a nagy síkság, az átláthatlan rónaságoknak ős gyermeke. Valamint a sötét, hamvas szinü marhának legjelesebb képviselőjeként a kisjenői marha tekinthető, szintúgy a tiszta fehérnek meg, —amellyet az országban néhol patyolat-marhának is neveznek — a Bihar megyében létező körmösdi gulya, a legnemesebb törzseké. Ezen gulyának országossá lett hire, nem csak az országból, hanem Moldva és Podoliából is előédesgette a vevőket, úgy annyira, hogy a tehenek már 1846 körül 2—300, a bikák pedig 4—600 pofton is fizettettek darabonkint. . A magyar marha, mint említve volt, el van ugyan terjedve az országban mindenfelé; a legjelesb helyek mindazonáltal,Kis- Jenőn és Körmösdön kivül, jelenleg körülbelül a következők. Biharban jeles gulya még Almásy Kálmáné Sarkadon , mellyből 1849-ben Oroszország számára 12 darab tehén, darabonkint 400 ponton vásároltatott. Jeles Tisza Lajos gulyája Geszten, b. Mandl Lajosé Létán ; Duka Péteré Balmaz-Újvároson ; jeles a marha végül ugyanitt több egyéb helyeken is ; Bereg-Böszörmény, Keresztszeg-Apáti, Furta, Sarkad, Derecske, Nagy-Léta, Kismarja, Komádi, Sas, mind jeles marhákat tartanak. Nem különben Debreczen és a Hajdú-városok kiterjedt pusztájú határain is , a nép közös pásztorok alatt nagy mennyiségű szilaj gulyákat legeltet. Hogy e vidék a marhatenyésztésnek egyik legfőbb helye az országban, mutatja a többi közt az is, hogy Debreczennek és főkép Nagyváradnak marhavásárai leghíresebbek és leglátogatottabbak az egész országban. Ellenben marhahizlalás tekintetében még legnevezetesebb vidéke az országnak Arad környéke, honnét évenkint Bécs számára mintegy 14 — 15 ezer darab hízott szarvasmarha kerül ki. Hogy a hol a marhahizlalás illy kiterjedésnek örvend, a tenyésztésnek is virágzónak kell lenni, könnyen következtethető. Jelesek is, a már emlitett kisjenőin kivül, e megyében névszerint : gróf Gyulay Ferencz gulyája Zaránd-Panáthon ; b. Dietriche Pankotán; a községek marhája: Pécska, Csermő, Simánd, Sikló, Zaránd, Apáthi, Fekete Gyarmat s különösen Eleken, mely utóbbi helység számos marhái számára a szomszéd békésmegyei részeken is szokott legelőt bérleni. Békés-Csanád megyében jelesebb gulyák: gr. Blankensteiné Füzes-Gyarmathon; Wodianer testvéreké Gyomán; a gr. és b. Wenkheimeké; a nép részéről pedig említésre méltó helyek : Déva-ványa, Békés, Gyoma, Körös-Ladány, M. Berény, Orosháza, Makó. Szathmárban a Szamos-közön és az ecsedi láp körül tenyésztetik a lgtöbb és legszebb marha. Beregh-Ugocsa szintén a jobb marhatenyésztő megyék közé tartozik. Nagy-Szőllős a tiszamenti szomszéd helységekkel együtt, nagyban űzi a marhatenyésztést. A bereghi részen Tarpa, Vám, Kászony vidéke tűnnek ki. Ung megye alsó sík részeiben szinte szép marha található , sőt Sárosmegye alsó részeiben is megvan a magyar marhafaj még ősi eredetiségében ; e megye felső táján azonban már kevert fajú kisebb, alacsonyabb s rövid testű a marha. Zemplénmegye róna vidékein is szép marha létezik. Régi hirü gulya itt b. Sennyey-é Páczinyon ; 1849-ben pedig Lónyay Gábor ur állított össze tiszta magyarfaj tehenekből egy jeles tehenészetet Deregnyőn, mellynek czélja, kísérlet alá venni, hogy okszerű tenyésztés és helyes tartás által, mennyire lehessen a magyar tehenet, tejelési képességében javítani. A népnél e megyében a legszebb marhát a Bodrog-közön találhatni. Gömörben a Sajó- és Rimavölgyön sok szép marha terem. Legjelesebb gulya e vidéken a Draskóczyféle, továbbá gr. Serényié Putnokon. Borsodban a tiszai rész tenyészt legtöbb marhát. Jelesebb helyek : Csáth, Mezőkeresztes, Dorogma. Heves megyében szintén a Tisza felé való részben van a jobb magyarfaju marha. Szolnok megye pedig éppen egyike azon helyeknek, hol szintén a legszebb és legszámosabb marha terem. Legkitűnőbb marhát nevelnek e megyében név szerint: Fegyvernek, Tiszakürt, Szelevény, Igar, Tiszafüred és Abád-Szalókon. Igen jeles, széles és termetes marha fordul elő továbbá Csongrád megyében, honnét a már emlitett, kitűnő kisjenői marha származott. A derekegyházi gulya, forrása a kisjenőinek, mig létezett, európai hírrel birt. Ezen gulya a gr. Károlyiaké volt. Most e megyében a szép marhát csaknem egyedül a nép tenyészti, miután gulyát a nagyobb földbirtokosok közül csak gr. Pallavicini tart Mindszenten. Vannak továbbá még szép gulyáik Csongrád- és Szegedvárosoknak is. Ha az alföldi rónaság ezen itt elszámlált helyeihez hozzá soroztatnak még a Kunság és Pest megyének egyes részei, nevezetesen Kecskemét és vidéke, úgy nagyobb részt együtt vannak azon pontok mind,hol a magyar marha, nagyobb mennyiség és termetesebb alakban feltalálható. Az ország hullámos és hegyesebb földszinti vidékein vannak ugyan mindenütt szintén magyar marhák, de itt azoknak sem tenyésztése, sem alakjuk nem áll azon a fokon,mint áll az Alföldön.E részekben túlnyomóbb és jelentékenyebb a juhtenyésztés. E helyekből azonban marhatenyésztési szempontból is megemlíthetők: Fehér megyében: Sárosd, Föveny, Nagy-Perkáta Esztergom megyében: Nagy-Igmánd , Mocsa,Kocs, Ete, Szend és Ács; Nyitrában: Tót-Megyer; Posonyban az Alsó-Csalóköz; Mosonyban : Sz-Miklós, Moson, Sz.-János ; Győrben: Réti, Kapi, Rába-Patona, Sövényháza ; Sopron v megyében : Csepregh, Sajtoskál, továbbá a Rábaközön, Bodonhely, Csorna, Farád, Szil, Tamási, s hg. Eszterházynak földszigeti gulyája; Tolnában: ugyané birtokos ozorai gulyája, azután Veszprémben Festetics Ágostoné Déghen, hg. Batthianyié Enyényen, s a veszprémi káptalané Siófokon; Vas megyében: a Rába és Rápcze melléke; Zalában: Kis-Komárom és N.-Kanizsa környéke, azután a Kerka és Lendva vidéke ; Somogyban : Iharos-Berény, Kéthely ; Baranyában: Siklós, Dárda; Tolnában: Duna - Földvár, Pinczehely, Ozora és Dombóvár vidéke, úgy legalább meg vannak nagyobb részt érintve és nevezve azon helyek és tájak, hol a tiszta magyar eredeti marhafaj , hajdani keveretlenségében még most is feltalálható. A temesi bánságban a marhatenyésztés átalában nem örvend különös virágzásnak. Oka ennek főleg a szűk legelők s az aránylag igen csekély takarmánytermelés. Az ittenimarha apróbb, zömökebb az igazi alföldi magyar marhánál; mindazonáltal mély, csontos és hizékony. Aránylag a legtöbb marha növekszik Torontál megyében, névszerint: N. Sz. Miklós, Ó - Besenyő, Bánát-Komlós, Melencze körül. Krassó megyében a hegyek közt még apróbb a marha; a róna földön Bácsmegyében ellenben, különösen Szabadka, Zombor kiterjedt pusztáikon ismét számos gulyákat és szép, czimeres magyar marhát találhatni. E megyében a többi közt jeles gulyája van b. Redlnek is rasztinai pusztáján, s Mayer urnak Kisszálláson. Horváthország és Slavoniában végül, ámbátor szintén a magyar fajtájú marha a túlnyomó, az mégis távolról sem olly szép és nagy, mint sajátlagos hazájának kiterjedt rónáin. Átalában: minél hegyesbek és szegényebbek az egyes tájékok, annál kisebb és szegényebb az azon élő marha is. A teljesen kifejlődött, s jó húsban levő magyar ökör, mikép az, az Alföldön s az ország minden jobb gazdaságaiban előfordul, a következő mértékeket hordozza körülbelül magán: