Gazdasági Lapok, 1857 (9. évfolyam, 1-53. szám)

1857-02-05 / 6. szám

„Hozzunk mezőgazdaságunkba mielőbb helyes arányokat.” Előfizethetni helyben a szerkesztőségnél , üllői után a m. gazd. egyesület köztelkén, vagy Geibel Armin könyvkereskedésében (Kristóf-tér) , vidéken minden cs. kir. postahivatalnál, a szerkesztőséghez utasitandó bérmentes levelekben. Megjelenik hetenkint egyszer minden csütörtökön, másfél-két iv. Előfizetési dij: egész évre 10, fél évre 5 frt. évnegyedre 2 frt. 30 kr. pp. A hirdetések háromszor halálozott sorának egyszeri beiktatása 3 pkr. PEST, 1857. Február 5. IX-dik évi folyam első fele. Emlékirat a kassai kereskedelmi kamrához. (Vége.) Harmadik tárgy, melyet kieszközlés végett ajánlok : a külföldi gépekre nézve most fennálló behozatali vámjegyzék megváltoztatása. Azon roppant kilátások mellett, melyekre mezőgazdaságunk hivatva van, azon eléggé ismert népességi viszonyok, s a kereset iránya és forrásai mellett, nemcsak a viszonylagos haladásnak, de közvetlenül a léteinek vagy nemléteinek sarkpontja azon — a terjedelem nagyságához képest folytonos növekedésben előhaladó— erő-, emberkéz-, idő- és módszer megkímélésben rejlik, mely a gépek használatával s azok mentül nagyobb terjedésével jár. A végtelen, sőt gyakran megmérhetlen haszonnak ezen ütemét megnehezíteni, annyit tesz, mint a magyar mezőgazdaságnak életidegeit támadni meg, és az üzlettől a gépek nélkülözését, vagy a mi erőnktől a pénzügügyeli állandó és folytonos küzdést követelni, mindkét részről lehetlenség. Világosan áll, hogyha a belföldi gépgyártás kiállná is a versenyt mind minőségre mind helybeli árra nézve az angollal, francziával vagy belgával, még ez esetben is, azon óriás szükséglet mellett, melyet Magyarország még tizedeken keresztül igényel, a szükségletnek csak kisebb és legsürgetőbb részét fedezhetnék a birodalom gyárerői. Így lévén a dolog, azt hiszem, hogy a belföldi gyártmányok szükséges védelmének fennálló alakjáról szó sem lehet, mert a védelem a priori mindaddig képtelenségnek mutatkozik, míg a közönségnek csak azon töredéke biztosít a belföldi gyárosoknak munkát és jövedelmet, mely különböző okoknál fogva évről évre kényszerülve van középszerű holmiért nagy árt fizetni, és a mellett még igen szépen megköszönni, ha a megrendelés valósíttatik is. Amennyire én tudom, a gépekre vonatkozó vámjegyzéki tételekben különbség van, ha a gépek egészben, azaz összeállítva, mint gép, vagy szétszedve és csomókba málházva, mint kötegek vámoltatnak, mert utolsó esetben úgy hiszem, a vámjegyzéki tétel felényi, mint az elsőben. Márpedig a mezőgazdasági gépek a darabok számát illetőleg 1) nem oly nagyok és terjedelmesek, hogy azok a drága málházást megbízhatnák; 2) annyi részekből állanak azok, hogy a kötegekbel málházás gyakran rendkívüli mennyiségű ládákat és málhadeszkákat igényelne, nem is említve azt, hogy bebizonyult tapasztalatok szerint az ily módon málházott köteg az átrakodásoknál stb. rendszerint a legkisebb figyelemre sem méltatik, és ugyanezen okból az ily málházást mind a küldő mind a megrendelő csaknem mindig kikerült. Ami pedig az összerakva szállított gépek vámjegyzéki tételét illeti, saját tapasztalásomból mondhatom, hogy azok a vételárnak 25°/o-ra is felrúgtak. Például: egy Hensman-féle 4 lóerejű cséplőgépért, mely 2543 &-ot nyomott, és vételi ára helyben a gyárban 453 pft 3 kr volt, 101 ft 37 kr vámot kellett fizetni; és egy kis cséplőgépért pedig, 1 lóerőre, 1846 U súlylyal, 289 pft 57 kr vételi ár mellett 72 ft 20 kr vámilleték követeltetett; végre egy Barret-féle mozdonyért, mely 1505 í£-ot nyomott és 271 pft volt, 60 pft vámot kellett fizetni. Oly túlságos tételek ezek, melyeket nem lehet megbízni. És most már a régi nemzetgazdászat módszere, melyet mi oly világpolgári módon szeretünk kigúnyolni, azon módszer t. 1. miszerint a még eléggé meg nem honosodott, de üdvösnek elismert tárgy elfogadásáért jutalmak osztattak ki, váljon gyermekies, szűkkeblű és korlátolt látkörű-e vagy nem, azt nem tudom és nem is akarom fürkészni; de hogy ezen módszer mindenesetre több életrevalóságot foglal magában, mint a fentebbi behozatali vámok „kimeríthetlen segédforrásaink fejlődésével“ szemközt, az megfoghatónak látszik előttem. Ajánlom tehát ezen tárgyat is kellő figyelembe. Most szólni fogok egy , a földmivelésre nézve igen fontos ásványanyagról, a gipszről. Elősoroltam az okokat, melyek minket különösen rábírhatnak, az utóbbi időkben szemlátomást sülyedt marhatenyésztésre ismét nagyobb figyelmet fordítni. De a mi vidékünkön a marhatenyésztés az alföldinek sem módszerét sem irányát nem követheti. Az alföld — sok pusztája lévén — roppant területeket áldozik a legelőkre, részint azért, mert az eke a fenmaradott földterületet nem képes megmivelni; részint pedig, mivel a talaj különös termékenysége, a birtoknak aránylag igen kicsiny részén is a munkabért, a magot és a piaczi szükségletet megtermi, s így az egész roppant birtokterületre aktív mérleget képes előállítni. Ezen oknál fogva, és azért, mert ott a marhát nem tekintik trágyaképző tőkének, a szabad legelőre és kimeríthetlen rétségre fektetett marhatenyésztés, a gazdálkodás többi ágaira legkisebb befolyással sincs ; háborítatlanul és függetlenül űzi az alföldi gazda az egyszerű változhatatlan gabnamivelést, a marha pedig, bár évenkint keresztül megy az éhség vagy bőség korszakán, a többi viszonyok olcsó kezelése mellett, még mindig jelentékeny hasznot hajthat. De nálunk a marha és marhatenyésztés egyértelmű a belterjesen űzött takarmánymiveléssel; nem állhat az e nélkül egy óráig sem femn és nem működhetik azon eredményekre, melyek a takarmánytermelés szélesítését és a gabonamivelés korlátozását észtanilag okadatolják, kisebb területek termékenyítésére gazdag és biztos trágyázás által. A mi takarmánynövényünk leginkább a veres leher és a bükköny, oly növényfajok, melyekre az egyedüli, általunk megszerezhető, egyszerű és olcsó ásványtrágya, a gipsz csudateljes hatást gyakorol. Ha a gipsz hatását átalában, különösen pedig nehéz, kötött, savanyú földeken — mint a minek a mieink csaknem kivétel irovrne/í iroxoI .Osovboá nogi ölioá e bnim ovóv TAR TAE OM: Emlékirat a kassai kereskedelmi kamrához. (Vége.) — A váltógazdaságról, s a föld folytonos használatáról. — A malmokról. — Nemesített tyúktenyésztés Nagy-Szombatban. — Évszakig tudósitások. II. — A trágyáról a répatermesztésnél. —■ Heidelbergi közlemények. IV. — Gazdasági állapotok a vidéken. — KERTÉSZET: Gyümölcsészet. (Folyt.) A beszterczei szilváról. — TÁRCZA: Egyesületi működések. — Gazdasági és kereskedelmi tudósítások. — Hirdetések.