Gazdasági Lapok, 1857 (9. évfolyam, 1-53. szám)

1857-11-12 / 46. szám

Megjelenik faetenkint egyszer minden csütörtökön, másfél—két iv. Előfizetési dij : egész évre 10, fél évre 5 frt. évnegyedre 2 frt. 30 kr. pp. A hirdetések háromszor hasábzott sorának egy­szeri beiktatása 3 pkr. * ,,Hozzunk mezei gazdaságunkba mielőbb helyes arányokat.“ Előfizethetni helyben a szerkesztő­ségnél , üllöi-uton a m. gazd. egyesület köztel­kén, vagy Geibel Ármin könyvkereskedésében (Kristóf-tér); vidékeD minden cs. kir. posta­­hivatalnál, a szerkesz­tőséghez utasítandó bérmentes levelekben. PEST. 1857. November 12. IX-dik évi folyam második fele. TARTALOM: A magyaiorsz. átalános biztosító intézet legszebb hivatása. — Londoni közlemények. XII. — A kettős könyvvitel a mezei gazdaságban. III. — Barmászat. XV. — A Balatonmellék bortermelése és szüreti kezelése. — Egy kis észrevétel az őszi és tavaszi szölö­­metszésre nézve. — ,,Ceres“, porosz hiteltársulat. (Folytatás.) — KERTÉSZET : A mandulafárdl. (Folyt.) — TÁRCZA : Az úr­béri szabályozás ügyében. — Gazdasági és kereskedelmi tudósítások. — Hirdetések. A magyarorsz. átalános biztositó intézet legszebb hivatása. A magyarorsz. átalános biztositó intézet nemsokára életbe lépendvén, nem mondhatja akkor többé senki—ha marhái eldög­­löttek, ha vetéseiben zivatar, jég, árvíz, vagy fagy által kár tör­tént, ha épületei vagy termékei leégtek — hogy saját szeren­csétlenségének — hanyagságból — nem önmaga volt oka. A biz­tositó intézet tehát úgy, mint annak életbelépését reményleni lehet, sok becsületes és szorgalmas családot megment minden na­gyobb csapásoktól. De e hivatás, ejótékonyság tulajdonképen visszafizettetik a haza polgárai által, mert hiszen a visszafizetés lét-alapja s gya­rapodási forrása az intézetnek, miszerint kevés alapon is végre valóban országossá növekedhetik (hacsak részvényesei vissza nem lépnének, vagy igénybe nem vennék ama haszont, melyet ily balesetek teréről vonni igen két értelmű jótékonyság.) Magasb hivatása a biztositó intézetnek: ország szerte hitelt vívni lei a magyar földbirtokosok számára. Ezen Állítás talán különös, de mégis igen természetes. Aránylagos a kamatláb a veszélyzés nagyságával; és pedig egy neme a veszélyzésnek: a névszerinti érték (milyen a földbir­toké legtöbb esetben),midőn t. i. a kölcsöntőke, sőt néha még ka­matja sem fizethető vissza pontosan, eladhatási hiány, vagy az átalános csapások kártételei miatt. 10—15 — 20 pcentet nyerhet a pénzüzér, ha kellő világ-és emberismerettel kezeli pénzét, oly biztosan, mint csak emberi biz­tosság lehet; mert hiszen tulajdonát száz meg ezer törvényezikk őrzi;mig viszont a földbirtokos csupán 3 — 4 —5 pcent jövedel­met mondhat biztosnak, de ezt is csak akkor, ha terményeit biz­­tositá, minden csapás ellen ; igaz ő is nyerhet 15—20 pcent jöve­delmet néha, bár a hús és kenyér olcsóságáról gondoskodni szo­kott a közigazgatás. Semmivel sem tartja biztosbnak földbirtokra kölcsönözni pénzeit az üzér, kivált ha annak terményei biztosítva nincsenek, mint saját kezeiben; sőt biztosbnak tartja itt, mert itt mindig látja, érzi, bármi portékát, terményt vett rajta; és nem csekély bizalommal kell lennie a földbirtokoshoz, kinek kezére 10—15 pcenttel reá is bizza tőkéjét, kivált ha terményei biztosítva nin­csenek, mert nem csupán arra kell számítania, hogy a tőkét */2 vagy egész éves felmondás mellett is csak évek után láthatja, ha perelni nem akar, vagy még később, ha perelnie kell, s igy nem egyszer 20—30 pcent bizonyos nyereményű vállalatot el kell eresztenie; de még abban sem bizonyos, hogy kamatait rendesen megkapja, vagy meghaphassa. Ezért földbirtokosaink hitele nem igen szokott tovább ter­jedni tiszta jövedelmük erejénél, s midőn mára tiszta jövedelem­nek 10 —15 pcentet kellett tennie,hogy a kölcsönt visszafizethesse, akkor már a kölcsönző is 10 — 15 pcent kamatot követel, mert hiszen ez mind csak feltételes, csak kivételes eset, s rendesen be nem is ütvén, az 5 — 6 pcenten felüli kamat tőkésittetni szokott. Mennyi kérelem és mily áldozatok utján halaszthatja egész tar­tozását (s tehát kamatait is) rósz termés vagy árhiány esetében csak egy évvel is odább a földbirtokos! sokkal inkább bántó tény, mintsem itt esetekkel példázgassuk. Nincs biztosabb birtok, mint a földbirtok: ezért legmagasb ennek tőkeértéke a kamathoz, jövedelméhez képest. Nincs hasz­nosabb üzlet, mint a pénzüzlet: ezért legmagasb a tiszta pénz kamatja annak tőkéjéhez. Csupán kivételes esetekben vehet tehát fel czélszerűen kölcsönpénzt a földbirtokos, úgy t. i.: hogy ha a kamatláb kicsiny,a hitelező,ha pedig a kamatláb nagy,a kölcsönadó ne csalatkozzék. Minden esetben le kell mondania nyereményesb, bár veszélyesb üzletekről a tőzsérnek. Ámde oly esetekben is, midőn a kölcsönvétel és adás mindkét félre nézve hasznos, e hasznot, e számítást egy tűz, egy jég, egy fagy, egy ár, egy dög­vész semmivé teheti. Csupán akkor és annyira van tehát biztosítva a kölcsönző ka­matainak rendes élvezetében, a mennyire és a midőn a birtokos vetései, épületei, marhái biztositvák. Jól láthatjuk, mily bukásokat okozhat nem az értékhiány, hanem a fizetés-képtelenség, mely által zár és zárgondnokság alá vettetvén a valódi érték, többnyire igen alá olvad, s minden áron pénzzé tétetik. Mennyire mulhatlan kellék tehát a hitelhez nem a névszerinti érték, hanem a valóságos készpénzzeli fizetés­­képesség: azt kivált kereskedőink igen érzik s tudják, és im azért nem hajlandók kölcsönözgetni földbirtokra legtöbb esetben. Bizonytalannak szoktuk a földbirtok jövedelmét tekinteni, részint a kezelő erélyes és szorgalmas eljárásábani kétkedés, ré­szint az idő viszontagságaira számitás következtében annyira: hogy bár ki is kisértse meg megbecsültetni szép vetéseit őszszel, igen kevés fog egy évre annyi kölcsönt kapni, mennyit terményeiből méltó remény szerint várhat, és még kevesb fog annyi tőkét kap­ni, mennyinek kamatait ebből kétszeresen is fedezhetné, tehát birtoka 5o/ioo értékéig. Kisértse meg viszont egy kereskedő igénybe venni minden hitelét, nem kap-e könnyen 5ü/,oo-nyi készpénzt ingó értékeire?! De igen is, láthatjuk, hogy gyakran 100/IOo sőt 200/i0o hitele is van. Eme hitelbeli egyenetlenséget kell kiegyenlitnie a biztosí­tás rendszerének. Oly biztossá kell ennek tennie a mezőn létező ve­téseket, mint a boltban készen levő gyártmányokat, melyeknek pedig ’/s — % értékét is néha nem éppen a zivatar, hanem egy szeszély, egy újabb találmány szintén semmire teheti. Midőn a biztosság egyenlő leend, egyenlőnek kell lennie a hitel­nek is . . . de természetesen csak a jövedelem értékéig. Mikor terjedhet a földbirtok hitele nem 10°/i00 vagy több, hanem csak 70,too—8o/íoo-re ?. . Akkor, midőn a földhitelbankok rögtön fizethetnek egy-egy fizetés-képtelenségbe jutott egyéni­ség birtokáért. 46

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék