Gazdasági Lapok, 1867 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1867-09-18 / 38. szám
Fest. 1867. September 18. XIX. évi folyam 2-ik fele. fi AZ D A A MAGYAR Megjelennek e lapok minden szerdán 11/*—2 tömött íven. Előfizetési díj : egész évre 10 ft., 1 félévre 5 ft. negyed évre 2 ft. 50 kr. ujpénzben. SÁGI LAPOK GAZDASÁGI EGYESÜLET KÖZLÖNYE. ..Honunk mezei gazdaságunkká mielőbb helyes arányokat is~ í Szerkesztőség: a M. Gazd. Egyesület köztelként(Silléi ut, 12. sz.), hova a tudósítások s í egyéb levelek is intézendők. : Előfizethetni Pesten: a szerkesztőségnél, vagy a könyvkereskedésekben. 1 Vidéken: minden cs. kir. postahivatalnál , a szerkesztőséghez utasítandó bérmentett levelekben. Gazdasági levelek. xxxiii. Kedves barátom! Múlt levelemben ígértem, hogy a vidéki, vagyis megyei gazdasági egyesületekről fogok szólni. Megkísértem ez irányban elmondani nézeteimet. Azon időben, midőn , országos egyesületünk, a szerencsétlen emlékű évek alatt, újból szervezte magát, alapszabályaiból mindazon kapcsolatok, melyek a vidéki egyesületekre vonatkoztak, s melyek szerint az, mint anyaegyesület jelent meg a többiek irányában, egyszerűen kitörültettek a hatalom által. Könnyű volt ezt megérteni, hisz magát az országos egyesületet is csak nehezen engedték meg. Hogyan engedték volna tehát, hogy az rendszeres kapcsolatban álljon a vidéki egyesületekkel ? hogy azokat szervezze, vezesse, s egy nagy testté tömörítse össze? A hatalomnak ezen eljárását az ország természetesen rész néven vette, sőt e körülmény miatt sokáig a vidéki egyesületek létezni sem akartak. Voltak az országos egyesület keblében is hangok melyek e tagadás miatt készebbek lettek volna, inkább magát a központi egyesületet is jobb idők és napok jöttéig szüneteltetni! A többség azonban másképen vélekedett. Elfogadta az elérhetőt, s munkálkodott közhasznú pályáján. Hogy e felfogás volt a helyesebb, a következés mutatta meg. Jelenleg Istennek hála, az ilynemű bajokon túl lennénk. Visszaállíthatnék tehát a megszakadt alapszabályszerű kapcsolatot a vidéki és központi gazdaegyesületek közt tetszésünk szerint. Kérdés: tegyük-e? A kérdés: mi jobb? az autonóm, vagy pedig az alapszabályszerü kapcsolatos egyesületi élet? Én, kedves barátom, valamint akkor, midőn a hatalom ezen kapcsolatot megtagadta, és ezen tagadásra oly nagy súlyt fektetett, nem voltam barátja a vidéki egyesületek függésének a központi egyesülettől, úgy ma is csak azon nézetet vallom a magaménak, hogy a vidéki egyesületek teljes önállással szervezzék magukat és cselekedjenek. Nem látom én a függésnek semmiféle szükségét és hasznát, de látom igenis több irányban hátrányait. Legyen az országos egyesület ezentúl is jó, példás és kegyeletes anya; a vidéki egyesületek pedig legyenek annak teljkorúságra eljutott és reá szeretettel tekintő gyermekei. Munkálkodjék az országos egyesület, az egész haza érdekében haszonnal és példásan, s követni fogják azt bizonyára minden alapszabályszerű függés nélkül is a vidéki egyesületek. Legyenek jó barátok, testvérek, ha úgy tetszik, kiknek egy a feladatuk, de különbözők a módjuk és czéljuk, melyeket alkalmaznak s elérni törekszenek. Ebből álljon szerintem, kedves barátom, a függés. Hisz ha másból állana, igen könnyen megtörténhetnék, hogy a vidéki egyesületek pangásának az okát az országos egyesületre rónák, holott ez mégis alig tehetne egyebet, mint hogy a vidéki egyesületeknek elvileg adna jó tanácsokat utasításokra, melyeknek haszna és értéke utoljára is csak attól függhetne, hogy azok — tekintettel a fenforgó helybeli körülményekre, miképen foganatositatnak. Ereje a vidéki egyesületeknek épen abban áll, hogy a helyszerű szükségeket érzik, tapasztalásból tudják, holott az országos egyesület mindezen dolgoknál csak általuk nyerhetne értesülést. Ne bánjuk hát, kedves barátom, hogy vidéki egyesületeink autonóm testületekké lettek. Ha ők nem tudnak segíteni helyszerű bajaikon, a központi egyesület bizonyára nem segíthet tettleg, hanem csak tanáccsal; ezt pedig adhatja és adja is nekik, minden paragrafusos függés nélkül is. Ez, kedves barátom, nézetem vidéki egyesületeink viszonyáról és állásáról a központi egyesülethez. Teljesítik-e vidéki egyesületeink természetszerű feladásukat ? az barátom már más kérdés, és erre, mi tagadás benne, nem szólhatok egészen kielégítőleg. Van köztük több, mely feladatát, kivált mig politikai életünk szünetelt, dicséretesen fogta föl, és haszonnal munkálkodott; a legtöbbről mégis el lehet mondani, hogy politikai életünk elkobzása hozta őket az életbe inkább, mint más egyéb! Kívánatos volna pedig valóban, hogy keletkezésük 38