Gazdasági Lapok, 1867 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1867-09-18 / 38. szám

Fest. 1867. September 18. XIX. évi folyam 2-ik fele. fi AZ D A A MAGYAR Megjelennek e lapok minden szerdán 11/*—2 tömött ív­en. Előfizetési díj : egész évre 10 ft., 1 félévre 5 ft. negyed évre 2 ft. 50 kr. ujpénzben. SÁGI LAPOK GAZDASÁGI EGYESÜLET KÖZLÖNYE. ..Honunk mezei gazdaságunkká mielőbb helyes arányokat is~ í Szerkesztőség:­­ a M. Gazd. Egyesület köztelkén­t(Silléi ut, 12. sz.), hova a tudósítások s í egyéb levelek is intézendők. : Előfizethetni Pesten: a szerkesztőségnél, vagy a könyvkereskedésekben. 1 Vidéken: minden cs. kir. postahivatalnál , a szerkesztőséghez utasítandó bérmentett levelekben. Gazdasági levelek. xxxiii. Kedves barátom! Múlt levelemben ígértem, hogy a vidéki, vagyis me­gyei gazdasági egyesületekről fogok szól­ni. Megkísértem ez irányban elmondani nézeteimet. Azon időben, midőn , országos egyesületünk, a sze­rencsétlen emlékű évek alatt, újból szervezte magát, alap­szabályaiból mindazon kapcsolatok, melyek a vidéki egyesületekre vonatkoztak, s melyek szerint az, mint anyaegyesület jelent meg a többiek irányában,­­ egy­­szerűen kitörültettek a hatalom által. Könnyű volt ezt megérteni, hisz magát az országos egyesületet is csak nehezen engedték meg. Hogyan en­gedték volna tehát, hogy az rendszeres kapcsolatban áll­jon a vidéki egyesületekkel ? hogy azokat szervezze, ve­zesse, s egy nagy testté tömörítse össze? A hatalomnak ezen eljárását az ország természete­sen rész néven vette, sőt e körülmény miatt sokáig a vidéki egyesületek létezni sem akartak. Voltak az orszá­gos egyesület keblében is hangok melyek e tagadás miatt készebbek lettek volna, inkább magát a központi egyesületet is jobb idők és napok jöttéig szüneteltetni! A többség azonban másképen vélekedett. Elfogadta az elérhetőt, s munkálkodott közhasznú pályáján. Hogy e felfogás volt a helyesebb, a következés mutatta meg. Jelenleg Istennek hála, az ilynemű bajokon túl len­nénk. Visszaállíthatnék tehát a megszakadt alapsza­­bályszerű kapcsolatot a vidéki és központi gazda­egyesü­letek közt tetszésünk szerint. Kérdés: tegyük-e? A kérdés: mi jobb? az autonóm, vagy pedig az alapszabályszerü kapcsolatos egyesületi élet? Én, kedves barátom, valamint akkor, midőn a hata­lom ezen kapcsolatot megtagadta, és ezen tagadásra oly nagy súlyt fektetett, nem voltam barátja a vidéki egye­sületek függésének a központi egyesülettől, úgy ma is csak azon nézetet vallom a magaménak, hogy a vidéki egyesületek teljes önállással szervezzék magukat és­­ cselekedjenek. Nem látom én a függésnek semmiféle szükségét és hasznát, de látom igen­is több irányban hátrányait. Legyen az országos egyesület ezentúl is jó, példás és kegyeletes anya; a vidéki egyesületek pedig legyenek annak teljkorúságra eljutott és reá szeretettel tekintő gyermekei. Munkálkodjék az országos egyesület, az egész haza érdekében haszonnal és példásan, s követni fogják azt bizonyára minden alapszabályszerű függés nélkül is a vidéki egyesületek. Legyenek jó barátok, testvérek, ha úgy tetszik, kiknek egy a feladatuk, de különbözők a módjuk és czéljuk, melyeket alkalmaznak s elérni törek­szenek. Ebből álljon szerintem, kedves barátom, a függés. Hisz ha másból állana, igen könnyen megtörténhetnék, hogy a vidéki egyesületek pangásának az okát­­ az or­szágos egyesületre rónák, holott ez mégis alig tehetne egyebet, mint hogy a vidéki egyesületeknek elvileg adna jó tanácsokat utasításokra, melyeknek haszna és értéke utoljára is csak attól függhetne, hogy azok — tekintettel a fenforgó helybeli körülményekre, miképen foganatositat­nak. Ereje a vidéki egyesületeknek épen abban áll, hogy a helyszerű szükségeket érzik, tapasztalásból tudják, holott az országos­ egyesület mindezen dolgoknál csak ál­taluk nyerhetne értesülést. Ne bánjuk hát, kedves barátom, hogy vidéki egye­sületeink autonóm testületekké lettek. Ha ők nem tud­nak segíteni helyszerű bajaikon, a központi egyesület bi­zonyára nem segíthet tettleg, hanem csak tanác­csal; ezt pedig adhatja és adja is nekik, minden paragrafusos füg­gés nélkül is. Ez, kedves barátom, nézetem vidéki egyesületeink viszonyáról és állásáról a központi egyesülethez. Teljesítik-e vidéki egyesületeink természetszerű fel­adásukat ? az barátom már más kérdés, és erre, mi ta­gadás benne, nem szólhatok egészen kielégítőleg. Van köz­tük több, mely feladatát, kivált mig politikai életünk szünetelt, dicséretesen fogta föl, és haszonnal munkálko­dott; a legtöbbről mégis el lehet mondani, hogy politikai életünk elkobzása hozta őket az életbe inkább, mint más egyéb! Kívánatos volna pedig valóban, hogy keletkezésük 38

Next