Geodézia és kartográfia 2010 (62. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 3. szám - Szabó Gergely - Szabó Szilárd: A Shuttle Radar Topography Mission (SRTM) során nyert adatbázis pontosságának vizsgálata hazai mintaterületeken
A Shuttle Radar Topography Mission (SRTM) során nyert adatbázis pontosságának vizsgálata hazai mintaterületeken Dr. Szabó Gergely - Dr. Szabó Szilárd Debreceni Egyetem Bevezetés, célkitűzés Napjainkban egyre szélesedik az ingyenesen hozzáférhető adatbázisok köre, melyek könnyű használhatóságuk és nagy - akár globális - területi átfogásuk miatt igen népszerűek mind a szakmai mind pedig az érdeklődő közvélemény számára. Ilyen például a régebbi űrfelvételek ingyenes letöltését biztosító amerikai Global Land Cover Facility (Internetes hiv-1, 2009), a földfelszín topográfiai viszonyait tartalmazó adatbázisok, mint a GTOPO-30, vagy az SRTM (Tímár et ah, 2003). Különleges helyet foglal el a Google Earth, amely több ilyen jellegű adatbázis ötvözeteként mutatja be a kívánt területet az érdeklődők számára. Az ilyen jellegű adatbázisok azonban hibák és tévedések lehetőségét is magukban hordozzák. Fontos tudnunk ugyanis annak metaadatait (pl. mikor készült, milyen célra stb.), milyen pontos az adatbázis, vagy milyen elvárásaink lehetnek vele kapcsolatban. Sokszor találkozhatunk azzal, hogy túlzott pontosságot tulajdonítanak egy adatbázisnak, vagy annak bizonyos tulajdonságait nem veszik figyelembe (pl. az SRTM-nél a felszíni objektumok magassága). Mivel az SRTM digitális felületmodell (DFM) egyre nagyobb népszerűségnek örvend, és sok kutatásban jelenik meg mint alapadatbázis (pl. Telbisz, 2004; Karátson, 2006; Karátson-Tímár, 2006; Unger et ah, 2006; Dobos et ah, 2008), felmerül a kérdés, hogy mennyire pontos, milyen hibákat tartalmaz, és használata során mire érdemes figyelni. Vizsgálataink során arra kerestük a választ, hogy milyen eltéréseket tapasztalunk az SRTM és egy topográfiai térkép alapján készített modell között, azaz az előbbi milyen mértékben torzul a felszíni objektumok és az adatrögzítés technikája miatt. Mindezt egy hegylábi és egy alföldi mintaterületen elemeztük, arra is választ keresve, hogy van-e összefüggés az SRTM modell hibái és a domborzat között. Az SRTM kialakítása A múlt század második felétől egyre több igény merült fel egy globális domborzati adatbázisra. Több ilyen közül kiemelendő a GTOPO-30, melyet leginkább hagyományos térképek alapján készítettek el a földfelszín egészéről, 1 x 1 km-es rácshálóval (NPA Satellite Mapping, Interneteshiv-2, 2009). Ez azonban sok felmerülő feladathoz nem volt elegendően részletes. 2000-ben az Endeavour űrsikló STS-99 jelű küldetésén végezték a következő minőségi ugrást jelentő adatgyűjtést. Ez volt a Shuttle Radar Topography Mission (SRTM) program. A mérés két berendezés segítségével történt (X-RADAR és SIR-C/X-SAR). Az űrsikló 233 km átlagos felszíni magasságban, 57 fokos inklinációjú pályán keringett, és 149 fordulat alatt gyűjtötte az adatokat. Az abszolút helymeghatározás GPS rendszerrel történt. Az adatbázis földrajzi illesztéséhez régebbi domborzatmodelleket, több ezer illesztési pontot, valamint az út során gyűjtött GPS méréseket használták fel. Az eredeti belső felbontás kb. 30 m, de nagyon sok magassági hibával terhelt. Ezért szűrést alkalmaztak az adatbázison. Külön figyelmet kellett fordítani a vízfelületek pontos felszínmodellezésére. (Ebben még így is sok hiba maradt, amit majd csak az SRTM-2-ben korrigáltak). Azokon a területeken ahol nem sikerült értékelhető radarvisszhangot rögzíteni (pl. nagyon sima felületek, vagy radarárnyékos helyek), ott a32768-as értéket rendelték a pixelekhez. Az adatbázis a földfelszínnek csak kb. 80%-át fedi le, az északi féltekén a 60., a délin pedig az 56. szélességi körig terjed (Jakob, 2001). 2010/3 (62) GEODÉZIA ÉS KARTOGRÁFIA