Mezőgazdasági Mérnök, 1972 (13. évfolyam, 1-19. szám)
1972-04-08 / 6. szám
* SZERETETTEL KÖSZÖNTJÜK A GÖDÖLLŐI AGRÁRTUDOMÁNYI EGYETEMEN A VERS- ÉS PRÓZAMONDÓ FESZTIVÁL RÉSZTVEVŐIT, VENDÉGEINKET A mezőgazdasági szövetkezetek II. kongresszusa LAPZÁRTÁNKKAL egy időben fejezte be munkáját a — március 29—30—31-én tanácskozó — mezőgazdasági szövetkezetek II. országos kongresszusa. A munkakongresszuson 2373 termelőszövetkezet, 235 szakszövetkezet és 21 halászati termelőszövetkezet képviseletében 450 küldött vitatta meg a mezőgazdasági szövetkezeti mozgalom helyzetét és feladatait, értékelve az érdekképviseleti szervek tevékenységét, és állást foglalt a szövetkezeti mozgalom fejlődését és jövőjét érintő kérdésekben. A mezőgazdasági szövetkezetek az 1967. tavaszán megtartott I. országos kongresszus óta jelentős eredményeket értek el, a III. ötéves terv előirányzatait túlteljesítették. A lakosság élelmiszerellátásának javításával egy időben az exportot is számottevő mértékben növelték. Az eredmények igazolják, hogy a gazdaságirányítás fejlesztése lehetővé tette az önálló vállalati gazdálkodás és a szövetkezeti demokrácia erősödését, ezzel együtt a parasztság munka- és életkörülményeinek lényeges javulását. A mezőgazdasági szövetkezetek a két kongresszus közötti időszakban kenyérgabonából, takarmánygabonából a korábbinál lényegesen magasabb terméshozamokat értek el, nagy mértékben hozzájárultak a kenyérgabona-kérdés megoldásához. A növénytermelés színvonala általában a népgazdasági tervnek megfelelően alakult, bár az utóbbi években a zöldségfélék, a cukorrépa és a dohány területe csökkent. Jelentősek a mezőgazdasági szövetkezetek eredményei az állattenyésztésben is. Számottevően emelkedett a sertés- és baromfitenyésztés. A szarvasmarha-állomány és ennek termelése azonban nem növekedett kielégítően. A mezőgazdasági szövetkezetek jól alkalmazkodtak az új gazdaságirányítási rendszer követelményeihez, gazdálkodásukban tovább erősödött és javult a tervszerűség. Ezért az irányítás és a gazdasági befolyásolás elveiben, fő módszereiben alapvető változtatásra nincs szükség. A KONGRESSZUS egyetértett azzal a népgazdasági igénnyel, amely a szarvasmarha- tenyésztés, a zöldség- és cukorrépa-termelés, s más munkaigényes ágazatok fejlesztésére irányul. Felhívta a szövetkezetek figyelmét arra, hogy a korszerű termelési eljárások mellett bátran alkalmazzák a hagyományos termelési, szervezési és munkadíjazási módszereket. A távlati érdekeket szem előtt tartva segítsék elő a népgazdasági érdekek érvényesülését. Az eddiginél tartósabb és következetesebb gazdaságpolitikai intézkedéseket tart szükségesnek mind az anyagi érdekeltség, mind a műszaki fejlesztés terén. A fejlesztés feladata nem a területnövelés, hanem az eszközök koncentrációja, a belterjesség és a hatékonyság fokozása, a föld, a természeti adottságok, a belső erőforrások jobb hasznosítása. Ezért a szövetkezetek számára fontos feladat az adottságaiknak legmegfelelőbb termelési szerkezet kialakítása, üzemen belül és társulások útján. A mezőgazdasági szövetkezetek II. országos kongreszszusa felhívással fordult az ország valamennyi mezőgazdasági szövetkezetéhez, azok tagságához, hogy segítsék és támogassák a kongresszus állásfoglalásainak gyakorlati megvalósulását. A szocialista mezőgazdasági szövetkezetek, számolva a munkásosztály további testvéri támogatásával, dolgozzanak tagjaik élet- és munkakörülményeinek javításáért, a népgazdaság erejének gyarapításáért. Erősítsék a szövetkezeti élet szocialista vonásait és társadalmunk politikai alapját, a munkás-paraszt szövetséget. T. L. A forradalmi ifjúsági napok rendezvénysorozatának, egy nem éppen magyar vonatkozású, de érzésünk szerint nagyon is ideillő kedves színfoltja volt március 27-én, a Ho Si Minh Dolgozó Ifjúsági Szövetség megalakulásának 41. évfordulóját ünneplő magyar—vietnami találkozó. Nguyen Dang Vang vietnami diákunk szavai nyomán szinte részeseivé váltunk a vietnami nép, a vietnami ifjúság élethalálharcának, a feudális elmaradottság ellen és a szociális haladásért, a fasizmus, majd a francia gyarmatosítók, az amerikai imperialisták ellen. A megalakulástól, az 1931. márciusától folytatott szakadatlan harcban a vietnami ifjúkommunisták száma 180-ról 3 millióra emelkedett, s ma ez a hárommillió fiatal egyemberként Ho Si Minh végrendeletének szellemében küzd az agresszió ellen, a függetlenségért és szabadságért, szocialista hazájának felépítéséért, a végső győzelemért — egyik kezében fegyverrel, a másikban szerszámmal, vonalzóval, körzővel, tankönyvvel. Mert vietnami barátaink velünk együtt biztosak benne, hogy bár a háború még sokáig tarthat — de csak a vietnami nép győzelmével, az ország egyesítésével végződhet. A nixoni vietnamizálási politika eleve kudarcra van ítélve. Egyetlen lehetséges kivezető út van az agresszorok előtt , ha komolyan veszi a DNFF hétpontos javaslatát. Eddig is szolidaritást vállaltunk Vietnam hős népével, erőnkhöz mérten igyekeztünk támogatni harcát. Most örömmel könyvelhettük el, hogy vietnami barátaink sokra értékelik ezt a segítséget, mint Nguyen Van Huynh, a VDK budapesti nagykövetségének munkatársa mondta, a béke erői, a szocialista országok, köztük a Magyar Népköztársaság, a magyar ifjúság szolidaritása, testvéri segítségnyújtása megerősíti népét a harcban, elmélyíti a végső győzelembe vetett hitét. Ha lehet, szimpátiánk, együttérzésünk most is napról napra erősödik. Árpási Zoltán, egyetemünk KISZ-bizottságának titkára, mindnyájunk érzéseit tolmácsolta, mondván: meggyőződésünk, hogy nincs messze az a nap, amikor győznek vietnami testvéreink, az agresszorok eltakarodnak, s Nguyen Van Huynh, a VDK budapesti nagykövetségének munkatársa Ho Si Minh mellszobrával ajándékozta meg KISZ-szervezetünket, Árpási Zoltán viszont kerámia vázával kedveskedett a vendégeknek. (Fotó: Markgruber) több évtizedes hősi küzdelem után békében élhetnek, dolgozhatnak, gyarapodhatnak. Ezeknek a gondolatoknak a jegyében fogant meg az a távirat is, amelyet a magyar- vietnami ifjúsági találkozó résztvevői az Amerikai Egyesült Államok budapesti nagykövetségéhez továbbítottak. A vietnami nép győzni fog! Magyar-vietnami ifjúsági találkozó A hazánkban tanuló vietnami lányok népük dalaiból adtak ízelítőt a baráti találkozó magyar résztvevőinek. VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! A GÖDÖLLŐI ATE LAPJA XIII. évf. 6. szám. ÁRA: 60 FILLÉR 1972. IV. 8. MÉRNÖK mezőgazdasági Kitüntetések Április 4-e alkalmából egyetemünk oktatói, dolgozói, hallgatói közül a következők részesültek kitüntetésben: Dr. Bánházi Jánost, egyetemi docenst, a gépészmérnöki kar párttitkárát, a Munka Érdemrend bronz fokozatával tüntették ki. Rektori dicséretben részesültek: dr. Molnár Gyula egyetemi docens, Csorba László egyetemi adjunktus, dr. Menyhért Zoltán tudományos munkatárs, Heltai Pál nyelvtanár, dr. Raátz Elemérné előadó, Tar Sándor műhelyvezető, Somorjai István műszerész és Roznik Lajos betanított munkás. KISZ-bizottságunk az Egyetemi Ifjúságért emlékplakettet adományozta: Bihari Józsefnek, Frankó Jánosnak, Grasselli Gábornak, Logodi Katalinnak, Nagy Bélának, Nagy Jánosnak, B. Szabó Jánosnak és Gombos Istvánnak. A kitüntetésekhez gratulálunk! LAPZÁRTA UTÁN: egyetemi tanácsülés Lapzárta után, április 7-én délelőtt ülést tartott az egyetemi tanács. Előzetes értesüléseink szerint a következő témák szerepeltek napirenden: Javaslat az üzemgazdasági üzemmérnöki szakszervezetére és tantervére. (Előadó: dr. Manczel Jenő szakvezető dékánhelyettes.) Beszámoló az 1971. évi gazdálkodási munkáról. (Előadó: Gárdos László gazdasági főigazgató.) Javaslat az egyetem tanszéki szervezetének fejlesztésére. (Előadó: dr. Pethő György rektor.) ÍGY KEZDŐDÖTT... Az alapítók és utódaik találkoztak MÁRCIUS 21-ÉN, a Tanácsköztársaság megalakulásának 53. és a Kommunista Ifjúsági Szövetség zászlóbontásának 15. évfordulója tiszteletére — mint gyorshírben már legutóbb közöltük is — egyetemi KISZ-bizottságunk ünnepi ülést tartott az ifjúsági klubban. A bensőséges hangulatot emelte, hogy jelenlegi ifjúsági vezetőinkkel együtt ünnepeltek a gödöllői ATE egykori ifjúsági vezetői, mint dr. Gergely István miniszterhelyettes, dr. Nagy Sándor, a városi pártbizottság titkára és szinte valamennyi volt kari titkár, s azok is, akik mint oktatók, nevelők segítették, illetve segítik napjainkban is a KISZ munkáját; dr. Lőkös László, az egyetemi pártbizottság titkára, dr. Lengyel Zsuzsa, a párt vb. agit.-proposa, Ötvös Károly testnevelő tanár. Az egyetemi vezetést dr. Nagy László rektorhelyettes képviselte. Mielőtt Árpási Zoltán, KISZ-bizottságunk titkára felelevenítette az egyetemi KISZ-szervezet 15 éves történetének főbb állomásait, az ünnepi találkozó résztvevői 1 perces néma felállással adóztak a gépészmérnöki kar első KISZ-titkárának, az azóta elhunyt Mezei György emlékének, majd Husti István elnök szót adott a mozgalom „veteránjainak’’. Templom József, alapító KISZ-titkár plasztikusan körvonalazta 1957. tavaszát, amikorra az ellenforradalom felett győzedelmeskedett ugyan már a munkási hatalom, de még éltek és tevékenykedtek a jobboldali szervezetek, a fejekben sok hamis nézet uralkodott. De éltek és szerveztek a kommunisták is, idősebbek és fiatalok egyaránt, s világos, egyértelmű programmal álltak elő. TULAJDONKÉPPEN ezért talált hamar tömegtalajra a zászlót bontó KISZ, ezért tudott sikeresen harcba szállni a MEFESZ-szel. No persze, ez azért nem volt olyan könnyű, mint ahogy most, 15 év távlatából elmondva tűnik. Éjszakába nyúló viták tükrözték az alapítóknak, az egyetem legjobb fiataljainak a MEFESZ tagjaival vívott ideológiai-politikai harcát. S eredményesen. A politikai helyzet tisztázásával, magyarázatával, kommunista propaganda szervezésével, s azzal, hogy magukra vállalták az ifjúság érdekképviseletét, rövidesen 10 százalékos szervezettséget értek el az ifjúkommunisták, 1957. május 1-én pedig már komoly erőt demonstrálhatott a KISZ. — Én később lettem titkár, mint Templom Jóska — vette át a szót Blahut Lajos gépészmérnök. — De arra emlékszem, hogy az alapítók magját egy szakérettségis KISZ- csoport képviselte, Mezei Györggyel az élen. Nagyon sokat tanultunk tőlük, az ő tapasztalataik nélkül nehezebben győztük volna a munkát, a sok vitát, amely még 1958- ban is az ellenforradalom körül mozgott az egyetemen, meg a kollégiumokban is. A pártszervezet és a már említett szakérettségis kis kollektíva segítségével lassan siker koronázta kétfrontos harcunkat, s ahogy az országban, úgy nálunk, a Villányi úton is konszolidálódott a helyzet. 1959—60-ban már beindíthattuk az Ifjúság a szocializmusért mozgalmat, amely akkoriban tevékenységünk keretét képezte, s amely már egyértelműen szocialista építőmunkát jelentett számunkra. Dr. Gergely István mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes tizenhét esztendővel ezelőtt lépett ki az egyetem kapuján. Ő már fiatal agrárszakemberként lett a KISZ tagja, de mint volt gödöllői agrárost, büszkeséggel töltötte, s tölti el ma is a tudat, hogy az alma mater azok közé az intézmények közé tartozott, ahol az elsők között alakult meg a KISZ- szervezet. „Hiszen 5 évig ennek az intézetnek a falai között éltünk és tanultunk — mondotta. — Azóta is, ha ide hív a kötelesség, vagy csak elmegyek az egyetem előtt, öröm és büszkeség tölt el, mert itt faragtak embert belőlem. Büszke vagyok arra, hogy az egyetem tanári kara mindig magáénak vallotta, segítette a KISZ célkitűzéseit. Tőlük és az ifjúsági szervezettől itt tanultunk politikát, szakmát, sportot, és itt tanultunk meg szocialista módon élni.” Azóta sokat változott az alma mater is. Csak egy nem változott: az itt képzett hallgatók egymást követő generációi azóta is becsülettel helytállnak az életben, mint agrárszakemberek, és mint politikusok egyaránt. A miniszterhelyettes utolsó szavait az egyetem jelenlegi hallgatóihoz intézte: „Maradjanak sokáig fiatalok, töltsenek hosszú évtizedeket a szakmában olyan lendülettel, lelkesedéssel, ahogy most itt, az egyetemen tanulnak, dolgoznak, hogy képesek legyenek az előttük álló feladatok megoldására. Mi bízunk abban, hogy utódaink képesek erre.” Míg dr. Nagy László rektorhelyettes a feladatokat taglalva kapcsolódott dr. Gergely István szavaihoz, addig dr. Nagy Sándor ismét visszatért a múlthoz, a 15 esztendő főbb állomásaihoz, aláhúzva, hogy a KISZ sikereinek záloga, erejének titka mindig abban rejlett és rejlik ma is, hogy kezdettől a párt ifjúsági szervezetének, politikája megvalósítójának vallotta magát, és ennek szellemében tevékenykedett. Ez a jövő eredményeinek a záloga is. Az ünnepély lassan a végéhez közeledett. Dr. Lőkös László üdvözlő szavai, jókívánságai után kedves meglepetéssel szolgált, amikor átadta Árpási Zoltánnak a pártbizottság ajándékát, Kovács Margit remekbeszabott kerámiáját, majd sor került az egyetemi KISZ-bizottság által alapított emlékplakettek átnyújtására. Az ünnepi KISZ-bizottsági ülést követő rektorhelyettesi fogadáson élénk eszmecsere alakult ki egykori és jelenlegi KISZ-vezetők között. A „veteránok’’ alig győztek felelgetni a rájuk zúduló kérdésáradatra. Emlékeikről, élményeikről és természetesen jelenlegi munkájukról, munkahelyi körülményeikről faggatták őket az utódok. A KOLLÉGIUMBAN az új épületekben, a műhelyekben viszont felcserélődtek a szerepek. Most az „öregek"bámultak, érdeklődtek, kérdezősködtek fáradhatatlanul. Hallottak, tudtak az egyetem fejlődéséről, szépüléséről, de erre mégsem számítottak. „Ha nekünk a Frankéiban ilyen körülményeink lettek volna!” „Ez már nem a Kocsedó, de nem is a jó öreg Tessedik!” — hallatszott innen is, onnan is. Talán ekkor gondoltunk mi is először komolyan arra, hogy nem csak az elődök által kialakított hagyományok, hanem ez a nagyszerű környezet is kötelez. Ha nem többre és jobbra, legalább annyira, amit elődeink sokkal mostohább körülmények között produkáltak.