Mezőgazdasági Mérnök, 1972 (13. évfolyam, 1-19. szám)

1972-04-08 / 6. szám

* SZERETETTEL KÖSZÖNTJÜK A GÖDÖLLŐI AGRÁRTUDOMÁNYI EGYETEMEN A VERS- ÉS PRÓZAMONDÓ FESZTIVÁL RÉSZTVEVŐIT, VENDÉGEINKET A mezőgazdasági szövetkezetek II. kongresszusa LAPZÁRTÁNKKAL egy időben fejezte be munkáját a — március 29—30—31-én ta­nácskozó — mezőgazdasági szövetkezetek II. országos kongresszusa. A munkakong­resszuson 2373 termelőszövet­kezet, 235 szakszövetkezet és 21 halászati termelőszövetke­zet képviseletében 450 küldött vitatta meg a mezőgazdasági szövetkezeti mozgalom helyze­tét és feladatait, értékelve az érdekképviseleti szervek te­vékenységét, és állást foglalt a szövetkezeti mozgalom fej­lődését és jövőjét érintő kér­désekben. A mezőgazdasági szövetke­zetek az 1967. tavaszán meg­tartott I. országos kongresszus óta jelentős eredményeket ér­tek el, a III. ötéves terv elő­irányzatait túlteljesítették. A lakosság élelmiszerellátásá­nak javításával egy időben az exportot is számottevő mér­tékben növelték. Az eredmé­nyek igazolják, hogy a gaz­daságirányítás fejlesztése le­hetővé tette az önálló vállala­ti gazdálkodás és a szövetke­zeti demokrácia erősödését, ezzel együtt a parasztság munka- és életkörülményei­nek lényeges javulását. A mezőgazdasági szövetke­­zetek a két kongresszus kö­zötti időszakban kenyérgabo­nából, takarmánygabonából a korábbinál lényegesen maga­sabb terméshozamokat értek el, nagy mértékben hozzájá­rultak a kenyérgabona-kérdés megoldásához. A növényter­melés színvonala általában a népgazdasági tervnek megfe­lelően alakult, bár az utóbbi években a zöldségfélék, a cu­korrépa és a dohány területe csökkent. Jelentősek a mező­­gazdasági szövetkezetek ered­ményei az állattenyésztésben is. Számottevően emelkedett a sertés- és baromfitenyésztés. A szarvasmarha-állomány és en­nek termelése azonban nem növekedett kielégítően. A mezőgazdasági szövetke­zetek jól alkalmazkodtak az új gazdaságirányítási rendszer követelményeihez, gazdálko­dásukban tovább erősödött és javult a tervszerűség. Ezért az irányítás és a gazdasági befo­lyásolás elveiben, fő módsze­reiben alapvető változtatásra nincs szükség. A KONGRESSZUS egyetér­tett azzal a népgazdasági igénnyel, amely a szarvas­­marha- tenyésztés, a zöldség- és cukorrépa-termelés, s más munkaigényes ágazatok fej­lesztésére irányul. Felhívta a szövetkezetek figyelmét arra, hogy a korszerű termelési el­járások mellett bátran alkal­mazzák a hagyományos ter­melési, szervezési és munka­díjazási módszereket. A távla­ti érdekeket szem előtt tartva segítsék elő a népgazdasági érdekek érvényesülését. Az eddiginél tartósabb és követ­kezetesebb gazdaságpolitikai intézkedéseket tart szüksé­gesnek mind az anyagi érde­keltség, mind a műszaki fej­lesztés terén. A fejlesztés feladata nem a területnövelés, hanem az esz­közök koncentrációja, a bel­terjesség és a hatékonyság fo­kozása, a föld, a természeti adottságok, a belső erőforrá­sok jobb hasznosítása. Ezért a szövetkezetek számára fontos feladat az adottságaiknak leg­megfelelőbb termelési szerke­zet kialakítása, üzemen belül és társulások útján. A mezőgazdasági szövetke­zetek II. országos kongresz­­szusa felhívással fordult az ország valamennyi mezőgaz­dasági szövetkezetéhez, azok tagságához, hogy segítsék és támogassák a kongresszus ál­lásfoglalásainak gyakorlati megvalósulását. A szocialista mezőgazdasági szövetkezetek, számolva a munkásosztály to­vábbi testvéri támogatásával, dolgozzanak tagjaik élet- és munkakörülményeinek javítá­sáért, a népgazdaság erejének gyarapításáért. Erősítsék a szövetkezeti élet szocialista vo­násait és társadalmunk politi­kai alapját, a munkás-paraszt szövetséget. T. L. A forradalmi ifjúsági napok rendezvénysorozatának, egy nem éppen magyar vonatko­zású, de érzésünk szerint na­gyon is ideillő kedves szín­foltja volt március 27-én, a Ho Si Minh Dolgozó Ifjúsági Szövetség megalakulásának 41. évfordulóját ünneplő ma­gyar—vietnami találkozó. Nguyen Dang Vang vietna­mi diákunk szavai nyomán szinte részeseivé váltunk a vietnami nép, a vietnami if­júság élethalálharcának, a feudális elmaradottság ellen és a szociális haladásért, a fasizmus, majd a francia gyarmatosítók, az amerikai imperialisták ellen. A megalakulástól, az 1931. márciusától folytatott szaka­datlan harcban a vietnami if­­júkommunisták száma 180-ról 3 millióra emelkedett, s ma ez a hárommillió fiatal egyem­­berként Ho Si Minh végren­deletének szellemében küzd az agresszió ellen, a függetlensé­gért és szabadságért, szocia­lista hazájának felépítéséért, a végső győzelemért — egyik kezében fegyverrel, a másik­ban szerszámmal, vonalzóval, körzővel, tankönyvvel. Mert vietnami barátaink velünk együtt biztosak benne, hogy bár a háború még sokáig tarthat — de csak a vietnami nép győzelmével, az ország egyesítésével végződhet. A nixoni vietnamizálási politika eleve kudarcra van ítélve. Egyetlen lehetséges kivezető út van az agresszorok előtt , ha komolyan veszi a DNFF hétpontos javaslatát. Eddig is szolidaritást vállal­tunk Vietnam hős népével, erőnkhöz mérten igyekeztünk támogatni harcát. Most öröm­mel könyvelhettük el, hogy vietnami barátaink sokra ér­tékelik ezt a segítséget, mint Nguyen Van Huynh, a VDK budapesti nagykövetségének munkatársa mondta, a béke erői, a szocialista országok, köztük a Magyar Népköztár­saság, a magyar ifjúság szo­lidaritása, testvéri segítség­­nyújtása megerősíti népét a harcban, elmélyíti a végső győzelembe vetett hitét. Ha lehet, szimpátiánk, együttérzésünk most is napról napra erősödik. Árpási Zoltán, egyetemünk KISZ-bizottsá­­gának titkára, mindnyájunk érzéseit tolmácsolta, mondván: meggyőződésünk, hogy nincs messze az a nap, amikor győznek vietnami testvéreink, az agresszorok eltakarodnak, s Nguyen Van Huynh, a VDK budapesti nagykövetségének munkatársa Ho Si Minh mellszobrával ajándékozta meg KISZ-szervezetünket, Ár­­pási Zoltán viszont kerámia vázával kedveskedett a vendé­geknek. (Fotó: Markgruber) több évtizedes hősi küzdelem után békében élhetnek, dol­gozhatnak, gyarapodhatnak. Ezeknek a gondolatoknak a jegyében fogant meg az a távirat is, amelyet a magyar- vietnami ifjúsági találkozó résztvevői az Amerikai Egye­sült Államok budapesti nagy­­követségéhez továbbítottak. A vietnami nép győzni fog! Magyar-vietnami ifjúsági találkozó A hazánkban tanuló vietnami lányok népük dalaiból adtak ízelítőt a baráti találkozó magyar résztvevőinek. VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! A GÖDÖLLŐI ATE LAPJA XIII. évf. 6. szám. ÁRA: 60 FILLÉR 1972. IV. 8. M­ÉRNÖK mezőgazdasági Kitüntetések Április 4-e alkalmából egyetemünk oktatói, dolgozói, hall­gatói közül a következők részesültek kitüntetésben: Dr. Bánházi Jánost, egyetemi docenst, a gépészmérnöki kar párttitkárát, a Munka Érdemrend bronz fokozatával tün­tették ki. Rektori dicséretben részesültek: dr. Molnár Gyula egye­temi docens, Csorba László egyetemi adjunktus, dr. Menyhért Zoltán tudományos munkatárs, Heltai Pál nyelvtanár, dr. Raátz Elemérné előadó, Tar Sándor műhelyvezető, Somorjai István műszerész és Roznik Lajos betanított munkás. KISZ-bizottságunk az Egyetemi Ifjúságért emlékplakettet adományozta: Bihari Józsefnek, Frankó Jánosnak, Grasselli Gábornak, Logodi Katalinnak, Nagy Bélának, Nagy Jánosnak, B. Szabó Jánosnak és Gombos Istvánnak. A kitüntetésekhez gratulálunk! LAPZÁRTA UTÁN: egyetemi tanácsülés Lapzárta után, április 7-én délelőtt ülést tartott az egye­temi tanács. Előzetes értesüléseink sze­rint a következő témák sze­repeltek napirenden: Javaslat az üzemgazdasági üzemmérnöki szak­szervezeté­re és tantervére. (Előadó: dr. Manczel Jenő szakvezető dé­kánhelyettes.) Beszámoló az 1971. évi gaz­dálkodási munkáról. (Előadó: Gárdos László gazdasági fő­igazgató.) Javaslat az egyetem tanszé­ki szervezetének fejlesztésére. (Előadó: dr. Pethő György rektor.) ÍGY KEZDŐDÖTT... Az alapítók és utódaik találkoztak MÁRCIUS 21-ÉN, a Ta­nácsköztársaság megalakulá­sának 53. és a Kommunista Ifjúsági Szövetség zászlóbon­tásának 15. évfordulója tisz­teletére — mint gyorshírben már legutóbb közöltük is — egyetemi KISZ-bizottságunk ünnepi ülést tartott az ifjú­sági klubban. A bensőséges hangulatot emelte, hogy je­lenlegi ifjúsági vezetőinkkel együtt ünnepeltek a gödöllői ATE egykori ifjúsági vezetői, mint dr. Gergely István mi­niszterhelyettes, dr. Nagy Sándor, a városi pártbizott­ság titkára és szinte vala­mennyi volt kari titkár, s azok is, akik mint oktatók, nevelők segítették, illetve se­gítik napjainkban is a KISZ munkáját; dr. Lőkös László, az egyetemi pártbizottság tit­kára, dr. Lengyel Zsuzsa, a párt vb. agit.-proposa, Ötvös Károly testnevelő tanár. Az egyetemi vezetést dr. Nagy László rektorhelyettes képvi­selte. Mielőtt Árpási Zoltán, KISZ-bizottságunk titkára felelevenítette az egyetemi KISZ-szervezet 15 éves törté­netének főbb állomásait, az ünnepi találkozó résztvevői 1 perces néma felállással adóz­tak a gépészmérnöki kar első KISZ-titkárának, az azóta el­hunyt Mezei György emléké­nek, majd Husti István elnök szót adott a mozgalom „vete­ránjainak’’. Templom József, alapító KISZ-titkár plasztikusan kör­vonalazta 1957. tavaszát, ami­korra az ellenforradalom fe­lett győzedelmeskedett ugyan már a munkási hatalom, de még éltek és tevékenykedtek a jobboldali szervezetek, a fe­jekben sok hamis nézet ural­kodott. De éltek és szerveztek a kommunisták is, idősebbek és fiatalok egyaránt, s vilá­gos, egyértelmű programmal álltak elő. TULAJDONKÉPPEN ezért talált hamar tömegtalajra a zászlót bontó KISZ, ezért tu­dott sikeresen harcba szállni a MEFESZ-szel. No persze, ez azért nem volt olyan könnyű, mint ahogy most, 15 év távlatából elmondva tű­nik. Éjszakába nyúló viták tükrözték az alapítóknak, az egyetem legjobb fiataljainak a MEFESZ tagjaival vívott ideológiai-politikai harcát. S eredményesen. A politikai helyzet tisztázásával, magya­rázatával, kommunista propa­ganda szervezésével, s azzal, hogy magukra vállalták az if­júság érdekképviseletét, rövi­desen 10 százalékos szerve­zettséget értek el az ifjúkom­­munisták, 1957. május 1-én pedig már komoly erőt de­monstrálhatott a KISZ. — Én később lettem titkár, mint Templom Jóska — vette át a szót Blahut Lajos gépész­mérnök. — De arra emlék­szem, hogy az alapítók mag­ját egy szakérettségis KISZ- csoport képviselte, Mezei Györggyel az élen. Nagyon sokat tanultunk tőlük, az ő tapasztalataik nélkül nehezeb­ben győztük volna a munkát, a sok vitát, amely még 1958- ban is az ellenforradalom kö­rül mozgott az egyetemen, meg a kollégiumokban is. A pártszervezet és a már emlí­tett szakérettségis kis kollek­tíva segítségével lassan siker koronázta kétfrontos harcun­kat, s ahogy az országban, úgy nálunk, a Villányi úton is konszolidálódott a helyzet. 1959—60-ban már beindíthat­tuk az Ifjúság a szocializmu­sért mozgalmat, amely akko­riban tevékenységünk keretét képezte, s amely már egyér­telműen szocialista építőmun­kát jelentett számunkra. Dr. Gergely István mező­­gazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes tizenhét esztendővel ezelőtt lépett ki az egyetem kapuján. Ő már fiatal agrárszakemberként lett a KISZ tagja, de mint volt gödöllői agrárost, büsz­keséggel töltötte, s tölti el ma is a tudat, hogy az alma ma­ter azok közé az intézmények közé tartozott, ahol az elsők között alakult meg a KISZ- szervezet. „Hiszen 5 évig en­nek az intézetnek a falai kö­zött éltünk és tanultunk — mondotta. — Azóta is, ha ide hív a kötelesség, vagy csak elmegyek az egyetem előtt, öröm és büszkeség tölt el, mert itt faragtak embert be­lőlem. Büszke vagyok arra, hogy az egyetem tanári kara mindig magáénak vallotta, segítette a KISZ célkitűzéseit. Tőlük és az ifjúsági szerve­zettől itt tanultunk politikát, szakmát, sportot, és itt tanul­tunk meg szocialista módon élni.” Azóta sokat változott az al­ma mater is. Csak egy nem változott: az itt képzett hall­gatók egymást követő gene­rációi azóta is becsülettel helytállnak az életben, mint agrárszakemberek, és mint politikusok egyaránt. A miniszterhelyettes utolsó szavait az egyetem jelenlegi hallgatóihoz intézte: „Marad­janak sokáig fiatalok, töltse­nek hosszú évtizedeket a szakmában olyan lendülettel, lelkesedéssel, ahogy most itt, az egyetemen tanulnak, dol­goznak, hogy képesek legye­nek az előttük álló feladatok megoldására. Mi bízunk ab­ban, hogy utódaink képesek erre.” Míg dr. Nagy László rektor­helyettes a feladatokat taglal­va kapcsolódott dr. Gergely István szavaihoz, addig dr. Nagy Sándor ismét visszatért a múlthoz, a 15 esztendő főbb állomásaihoz, aláhúzva, hogy a KISZ sikereinek záloga, ere­jének titka mindig abban rej­lett és rejlik ma is, hogy kez­dettől a párt ifjúsági szerve­zetének, politikája megvalósí­tójának vallotta magát, és en­nek szellemében tevékenyke­dett. Ez a jövő eredményei­nek a záloga is. Az ünnepély lassan a végé­hez közeledett. Dr. Lőkös László üdvözlő szavai, jókí­vánságai után kedves megle­petéssel szolgált, amikor át­adta Árpási Zoltánnak a párt­­bizottság ajándékát, Kovács Margit remekbeszabott kerá­miáját, majd sor került az egyetemi KISZ-bizottság által alapított emlékplakettek át­­nyújtására. Az ünnepi KISZ-bizottsági ülést követő rektorhelyettesi fogadáson élénk eszmecsere alakult ki egykori és jelenle­gi KISZ-vezetők között. A „veteránok’’ alig győztek fe­­lelgetni a rájuk zúduló kér­désáradatra. Emlékeikről, él­ményeikről és természetesen jelenlegi munkájukról, mun­kahelyi körülményeikről fag­gatták őket az utódok. A KOLLÉGIUMBAN az új épületekben, a műhelyekben viszont felcserélődtek a szere­pek. Most az „öregek"b­ámul­tak, érdeklődtek, kérdezős­ködtek fáradhatatlanul. Hal­lottak, tudtak az egyetem fej­lődéséről, szépüléséről, de er­re mégsem számítottak. „Ha nekünk a Frankéiban ilyen körülményeink lettek volna!” „Ez már nem a Kocsedó, de nem is a jó öreg Tessedik!” — hallatszott innen is, onnan is. Talán ekkor gondoltunk mi is először komolyan arra, hogy nem csak az elődök által kialakított hagyományok, ha­nem ez a nagyszerű környe­zet is kötelez. Ha nem többre és jobbra, legalább annyira, amit elődeink sokkal mosto­hább körülmények között pro­dukáltak.

Next