Mezőgazdasági Mérnök, 1973 (14. évfolyam, 1-18. szám)
1973-06-10 / 10. szám
Felsőoktatási konferencia Napirenden a kulturális nevelőmunka A Művelődésügyi Minisztérium felsőoktatáspolitikai főosztálya május 29—30-án egyetemünkön rendezte meg a felsőoktatási intézmények országos kulturális nevelési konferenciáját. A résztvevő felsőoktatási intézmények képviselői és a szomszédos szocialista országokból érkezett vendégek a „Kulturális nevelőmunka a magyar felsőoktatásban” című irányelveket vitatták meg. A május 29-én reggel 9 órakor megnyitott konferencia elnökségében, az elnöklő dr. Pethő György rektor mellett, a felsőoktatási intézményeket irányító főhatóságok képviseltették magukat. Megnyitó beszédet dr. Széchy Éva, az Országos Felsőoktatási Nevelési Munkaközösség elnöke mondott. A felkért hozzászólók között egyetemünket dr. Nagy László, rektorhelyettes képviselte. A konferencia plenáris üléseinek lebonyolításán túl, a házigazda szerepében bemutattuk az egyetemünkön folyó kulturális életet is, így az öntevékeny művészeti csoportok műsorain és kiállításain keresztül a konferencia résztvevői bepillantást nyerhettek hallgatóink kulturális munkájába. A konferencián elhangzottakra még visszatérünk! Visszapillan öt egyetemi esztendő az elsőévesek számára végtelen hosszúnak tűnik, míg a szigorló gépészmérnökök szerint gyorsan eltelt, rövid intervallum. Fél évtized alatt jelentősen megváltozhat egy ember szemlélete, bővül ismeretanyaga, tapasztalatokat szerez. NÁDASSY ANDRÁS így vall erről: *— Ez alatt a rövidnek tűnő idő alatt is figyelemmel kísérhetjük, hogyan változtak az egyes tárgyak mennyiségben és minőségben egyaránt. Az egyetemek és főiskolák egyrészt általában mindig többet adnak, mint a jelen igénye, másfelől viszont, az egyre inkább teret hódító szakosodások miatt, egyre kevesebbet az általánosból. Egyetemünkön még az általános képzés dominál. Igaz, hogy az általános gépészeti ismereteknél már többet kaptunk, de még nem szakosodtunk. — Ebben a félévben elég sokat utaztam munkahelyet keresve, és így módomban állt beszélgetni különböző munkahelyek vezetőivel, dolgozóival. Tapasztalataim szerint, általában szívesen alkalmaznak mezőgazdasági gépészmérnököket, mert „mindenhez értenek”, vagyis jól eligazodnak a hétköznapok sokrétű problémái között, tudják, hogy az adott problémára hol és hogyan találják meg a legjobb megoldást. Teljes jogú partnerként kezelik az ipar egyes területein is, beruházási, fejlesztési, üzemeltetési és javítási kérdésekben egyaránt. Szerencsének tartod ezt az «előnyt”? — Szerintem a „mindenhez értés” felfogásban fogant képzés már túlhaladott. Attól függetlenül, hogy nekünk a kikerülés után még előnyünkre válik. Tehát arccal a szakosodás felé? — Évfolyamtársaimmal való beszélgetések alapján, igennel válaszolhatok. Mi már a hetedik, vagy legkésőbb a nyolcadik félévtől kezdődő szakosodást látnánk célszerűnek. Ez természetesen egyes tárgyak átcsoportosítását, mások elhagyását hozná magával. A szakosodás problémája felveti a gyakorlatok kérdését is. Te hogyan értékeled a jelenlegi arányokat? — A hatékonyabb egyéni tanulás és elmélyülés csak akkor valósulhat meg, ha a gyakorlatok kerülnek túlsúlyba. Úgy gondolom, pillanatnyilag ez létszám-, hely- és anyagi okok miatt nem valósítható meg. Ideális segítség lenne viszont, ha minden leadott tárgyból egy ellenőrző kérdésekkel vagy teszttel ellátott, aránylag rövid és időtálló elméleti jegyzet, vagy tankönyv állna rendelkezésre. Az előadásokon így, a főbb témakörök, újabb érdekességek, esetleg vetítettképes vagy filmes illusztrálásával lehetne kialakítani, illetve elősegíteni a műszaki szemlélet kialakítását. Gyakorlatokon, a gyakorlatból vett példákkal lehetne alátámasztani, mélyíteni az elméleti tudást. A hatékonyság kis létszámú csoportokkal növelhető. Ezért nem tartottam szerencsésnek az egyes gyakorlatok esetenkénti összevonását. Sőt, a gyakorlati órák elosztását sem korlátoznám egy-két napra, hanem egész hétre folyamatossá tenném. Hogy mindennap legyen valamely tárgyból gyakorlati foglalkozás. A jelenlegi „tóid ig” formát is felbontanám egy kötött és egy kötetlen részre. Az utóbbinál kerülhetne sor pl. vitára, a hallgatók kiselőadásaira. Ezzel a tárgyak változó részeinek feldolgozását is meg lehetne oldani bizonyos hallgatói segédlettel. Az előző évben általuk feldolgozott anyagot a következő évben vizsgaanyagként esetleg sokszorosítani lehetne. A reformjavaslatok után talán térjünk vissza az öt év tapasztalataira! — Utólag nyugodtan állíthatom, hogy tulajdonképpen megkaptuk azt, ami hozzásegít az önálló gondolkodáshoz, munkavégzéshez. Részleteiben azonban már nem ilyen harmonikus a kép. Voltak feladataink, amelyeknél nem volt meg a fokozatosság; úgy kellett tervezni, hogy nem ismertük még eléggé a szakmai nyelvezetet, nehezen igazodtunk el a kapcsolódó irodalomban. Többször előfordult, hogy nem láttuk tisztán a feladat lényegét, csak azt, hogy jegyet kapunk érte, aminek ösztöndíjkihatása is van. Nem minden feladata kapcsolódott konkrét géphez, így nehéz volt elképzelni azt. Щ És ennek milyen kihatásai voltak? — A szakmai és a nyári gyakorlatokon sokszor tanácstalanok voltunk, mivel az egyetemen hozzászoktunk az elméleti kidolgozáshoz, a szabványokhoz való ragaszkodáshoz. Kint viszont, gyakran találkoztunk „nagyvonalúsággal”. Erre a kettősségre oktatóink nem mindig tudtak meggyőző magyarázatot adni. Ennek tudható be, hogy az évfolyamon eluralkodott a „más az elmélet és más a gyakorlat” szemlélet. · Mi a véleményed az egyes anyagrészek átfedéseiről? — Saját bőrünkön tapasztaltuk, hogy az ismétlés nem mindig a tudás anyja. Néhány témakör több tárgyból is előadásra került, a vizsgákon viszont mégsem ment annyira, mint az a többszöri ismétlésből logikusan következne. Célszerűbb lenne, az átfedő anyagrészek egyeztetése és a legmegfelelőbb tárgy keretén belüli előadása, akár bővebben is. — Azt hiszem, ide kapcsolódik a felkészülés problémája is. Véleményem szerint még most, az államvizsga előtt sem tudjuk, hogyan kell tanulni, hatékonyan felkészülni. A minél nagyobb hatékonyságú elsajátítás helyes módszereit már a középiskolában meg kellene alapozni, de még az egyetem első évében sem késő. — Mi a véleményed a világnézeti tárgyak oktatásáról? — Egy kikerülő mérnök fontos jellemzője kell legyen a szilárd, elméletileg és gyakorlatilag megalapozott marxista—leninista világnézet. A marxista oktatásnak is hatékonyabbnak kellene lennie, ami viszont, véleményem szerint, csak kiscsoportos foglalkozás keretében oldható meg. El Befejezésül, mit tudnál mondani a diplomaterv-készítésről? — Célszerűbbnek tartanám ha a diplomaterveket már IV. évfolyamon kiadnák. Sőt, ha IV. év végére kötelező lenne az irodalomjegyzék a részletes támavázlat bemutatása. Így sokkal rendszeresebb és hatékonyabb munkát lehetne végezni. PDLF Köszönet Gödöllő város tanácsa nevében köszönetet mondok az Agrártudományi Egyetem KISZ-szervezetének és hallgatóinak a lelkes segítőkészségért, amelyet az alsóparki tereprendezési és parképítési munkában való eredményes közreműködésükkel biztosítottak. Társadalmi munkájukkal hozzájárultak Gödöllő városképének további szépítéséhez. Benedek János Gödöllő város tanácselnöke Diákköröseink a műszaki szekcióban A tudományos diákkörök XI. országos konferenciájának műszaki szekciójában — a Bánki Donát Műszaki Főiskolán — egyetemünk gépészmérnöki kara 6 dolgozattal vett részt. A bíráló bizottságban intézményünket dr. Huszár István dékánhelyettes, tanszékvezető egyetemi tanár és dr. Komándi György dékánhelyettes, egyetemi tanár képviselte. Hallgatóink jó műszaki felkészültségét bizonyítja, hogy 4 pályamű díjat nyert a konferencián. Az alaptudományi tagozatban a MM és a KISZ KB fődíját a Nagy—Dávid—Mezei, negyedéves hallgatókból álló kollektíva nyerte el. Ugyanitt Fekete Dénes V. évf. hallgató II. díjat kapott. A konstrukciós tagozatban Országh József V. évf. hallgató II. díjat és Várszegi Tibor ugyancsak V. évf. hallgató II. díjat kapott. Gratulálunk a szép sikerekhez! Könyvtára Dörüöői Egyert.történeti gy.A VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEKI MÉRNÖK MEZŐGAZDASÁGI A GÖDÖLLŐI ATE LAPJA XIV. ÉVF. 10. SZÁMÁRA: 40 FILLÉR 1973. JÚNIUS 10. Egyetemisták a városért A mezőgazdaságtudományi kar hallgatói a vizsgaidőszak megkezdése előtt — a jelölőgyűlésen Benedek János tanácselnöknek tett ígéretükhöz híven — társadalmi munkát végeztek a városban. A munkaakció keretében az Alsó-parkban cserjét irtottak, borókafenyőt ültettek, terepet rendeztek. A társadalmi munkaakció eredményét a következő táblázattal szemléltetjük: Megjegyezzük még, hogy a IV. évfolyam a ballagási előkészületek miatt vállalt mindössze 15 órát. A kar első helyezettje a II/3. csoport lett. A társadalmi munkaakcióban részt vett hallgatóknak ezúton is köszönetet mondunk jó munkájukért, amellyel kivívták a tanácsi vezetők őszinte elismerését is. Mezőgazdaságtudományi kar KISZ-bizottsága Évfolyam Tervezett óra Teljesített óra Százalék I. 160 183,5 116 II. 160 216,5 135 III. 160 134,0 84 IV. 15 15,0 100 összesen: 495 549,0 114 U-vitaminnak nevezték el azt az új, a klinikai gyakorlatban már kipróbált gyógyszert, amelyet szovjet biokémikusok szintetizáltak. Az új vitamin alapanyaga metionin aminosav, amely az élelmiszerek közül a legnagyobb mennyiségben a túróban található. Az U-vitamin normalizálja az emésztőcsatorna működését, kiküszöböli a fekélyeket, kedvező hatása van szív- és érrendszeri-, valamint a bőrbetegségekre is. A gyomorfekélyes és gyomorhurutos betegek nagyhatású gyógyszerét tabletta formájában kezdi gyártani az ufai vitamingyár. (MTI) (Búvár, XXVII. évf. 5. sz.) Egy kép — egy hír A gépészmérnöki kar oktatói-dolgozói KISZ-alapszervezete május 25—26-án vendégül látta a keszthelyi ATE testvéralapszervezetét. A házigazdák bemutatták vendégeiknek a műhelyeket, laboratóriumokat, a kar épületét, majd a KISZ-klubban találkozott a két alapszervezet tagsága. Itt dr. Bánházi János egyetemi docens, dékánhelyettes ismertette a kar történetét, jelenlegi munkáját és terveit, perspektíváit. Képünkön: Pálinkás István üdvözli a két alapszervezet tagságát a gödöllői viszontlátogatás alkalmából. (Fotó: szöveg: Heckenast István