Müller Sándor (szerk.): Grafikus művezetők évkönyve, 1932 (2. évfolyam)
Előszó a könyvhöz
Amidőn útnak bocsájtjuk Évkönyvünk II. kötetét, akkor elöljáróban az örömteljes köszönet aktusát kell elvégeznünk azokkal szemben, akik munkánk megalkotásánál mellettünk voltak. Ott láttuk a támogatók között a nyomdásztársadalomnak azon vezéregyéniségeit, akik észrevették ezen műnek a szakmán kívül eső nagy horderejét is; a méltánylók között ott láttuk a tanulni vágyók nagy seregét; a bírálók sokaságában ott láttuk azokat, akik megértették a célt, melyért munkánk megalkotódott. Kiváló nyomdászemberek küldték el elismerésüket a világ különféle részeiből. Ezek a sorok telítve voltak bátorítással a kezdet továbbfolytatására; dicsérettel a mű szellemi tartalmáért, tökéletes technikai kiviteléért; csodálattal a merészségünk miatt. Mindannyian együtt örültek velünk. Voltak sorok, melyekbe egy eszményi gondolatilag volt belesűrítve. . . fel kell, hogy éledjen ennek a műnek a tanulmányozásakor az elhatározás, hogy teljes erőnkkel álljunk útjába a szakmánkat pusztító közönynek; ez a mű megtanítja majd a jelenlegi generációt tisztelni azokat, akik a szakma iránti rajongásból fakadó energiának ily hatalmas megfeszítésével igyekeztek segítségére lenni iparunk fejlődésének. Ne befolásolja elkezdett munkájukat a kishitűektől eredő komolytalán vélemény, mert mindenki, akinek alkalma volt gyönyörködni a műben, annak az adott viszonyok között, a teljesítőképesség maximumát kellett elismerni... Ezek és ezekhez hasonló vélemények kötelességet diktálnak számunkra , a megkezdett munka fokozottabb