Hajtun József: Kalocsa és a kenyér. Kalocsai Sütő- és Édesipari Vállalat (Kalocsa, 1980)
Céhek után a kisipar
cementáru gyárat, építőanyag-kereskedést és vaskereskedést alapított. Ő fúrta a város első artézi kútját is a mai Malatin téren. Az első szikvízgyárat is magánember alapította 1889-ben. Deák Ignácz családja üzemeltette s létszáma, kézzel hajtott gépei nem merítették ki a gyár fogalmát. Csak a reklám kedvéért nevezhették gyárnak. Kétségtelen, hogy e megalapítás óta mindig volt Kalocsának szikvízüzeme, néha több is. Csak a jelenlegi szikvíz- és jéggyár megépítésével szűntek meg 1962-ben. A mértékhitelesítő üzemet Zsubok Mihály kádármester létesítette, 1889-ben. Ez az üzem azonban a mester halála után nem működött folyamatosan. Csak az 1936—45 közötti években találjuk meg újra, amikor is az érsekuradalmi gépműhely keretében Balogh Antal művezető végzett mérleg- és mértékhitelesítéseket. A Kalocsai Gőztéglagyár Rt.-ot dr. Brandtner György főjegyző alapította meg 1893-ban a Vasút utca és Negyveni út sarkán levő Krigovszky-telepen. 1897-ben Krigovszky János vette meg azzal hogy paprika malommá alakítja. Valószínű, hogy téglagyárként való üzemeltetése nem volt jövedelmező, vagy a szakszerű vezetése hiányzott ? Az ecetgyárról először az 1896-os millenniumi kiállítás beszámoló cikke ad hírt. Üzemeltetője Spitzer József (Fő u. 76. szám alatti lakos) kitüntetést kapott a kiállításon. E helyről később a Csupó Imre által épített házba, az Alkotmány utcába költözött át, amely épületről máig fennmaradt az ecetgyár elnevezés. Itt a jelentéktelen létszámmal és kapacitással működő üzem 1944-ben szűnt meg. Építkezési Vállalatról először 1896-ban olvashatunk, a korabeli sajtóban Szaday József nevén. Valószínű, hogy a századfordulón megszaporodó lakásépítések és középületek létesítése szükségképpen tett vállalkozóvá néhány, nagyobb tőkével és felkészültséggel rendelkező építőiparost. Gondja volt a város vezetőségének, hol adjon helyet az épülő lakásoknak. Ekkor épült be a Kossuth Lajos út északi oldala és ekkor jelölték ki Szénáskertet és az Öregszőlőket is beépítésre. A villanygyárat, több nagy befogadó képességű uradalmi épületet és sok lakást épített a dr. Haynald érsek által Tolnáról áttelepített Greif Lajos, aki családi hagyomány szerint a belvárosi iskola építésénél bekövetkezett baleset miatt ment tönkre. Később, 1922-ben Jahek Aurél és Greif Lajos tervező irodát nyitott és kivitelező vállalatot szervezett, majd Rökk Károly és Mácsay László követték példájukat. Így épültek fel a Rokkant-telep, a Bürgerkert és az Oncsa-telep, a területi iskolák és a kórház pavilonjai. Működésük idegen vállalatok közreműködésével egészült ki s az államosításig, illetve a ktsz-ek megalakulásáig tartott. A Foktői úti téglagyárat — amint már említettük — Modor Péter alapította 1897-ben. Nemsokára cementárugyárral egészítette ki, majd 1908-ban eladta Niscim Józsefnek, aki nagyteljesítményű gyárrá alakítja, s a cementárugyártást felfejleszti. Tervét, hogy Öregcsertőn tőzegtüzelésre évi 10 millió téglát termelő üzemet épít, már nem valósította meg. A Miskei úti cementgyárat is Modor Péter alapította 1904-ben, s ő adta el 1911-ben Hermann Jánosnak, aki 1926-ban az aszódi teleppel egészítette ki. Kézi meghajtású és üzemeltetésű gépei mellett az igénytől függően 5—50 embert foglalkoztatott és mozaiklapot, tetőcserepet, betoncsövet, betonlapokat, kerítést és mezőgazdasági, háztartási és betonárukat gyártott. A család az 1949-ben bekövetkezett államosításig üzemeltette. A múlt század végi országos gazdasági fejlődés vezette dr. Brandner György haladó szellemű főjegyzőt arra, hogy felvesse a város villamosiparának megalapítását s vele a világítási, erőátviteli áram helyben termelését, valamint egy dunai villamosvasút tervét. A Közgazdasági Bank segítségével a kalocsai villanytelep meg is épült egy jéggyárral kiegészítve. A villamos vasút építése, amely 63 Kalocsát a Dunántúllal kötötte volna össze — tőkehiány miatt — elmaradt, Brandtner sok más