Gyógyászat, 1921 (61. évfolyam, 1-52. szám)
1921-01-02 / 1. szám
4 f GYÓGYÁSZAI TARTALOM: Székely Árpád dr.: Szakaszos próbareggeli vizsgálatok. — Mandler Ottó dr.: A gyógygirrmasztika fogalma és alkalmazása gerincoszlop elferdíttéseknél. — Irodalmi Szemle: Belgyógyászat. — Sebészet. — Tudományos Testületek: Budapesti kir. Orvosegyesületvek 1920. november hó 27-én tartott VI. rendes tudományos ülése. — Nyilttér. — Különfélék. — Hirdetések. (Közlemény a székesfővárosi Zita-közkórház II. belgyógyászati osztályáról. Igazgató-főorvos: Basch Imre dr.) Szakaszos próbareggeli vizsgálatok. Székely Árpád dr. alorvostól. Mióta Kussmaul előbb therapeutikus, majd diagnostikus célból a gyomorcsövet a klinikai vizsgálati módszereik közé bevezette, ez Leube, Ewald, Boas, Riegel és mások módosításaival, a gyomor motilitásávalk, de leginkább a gyomor secretiójának vizsgálatára általánosan elterjedt. Hiszen sokféle más methodust is írtak már le gyomovizsgálat céljára, de ezek Sahlinak desmoid próbájától egész a modern, a cystoskop mintájára szerkesztett Elsmer-féle gastroscopig, részint, mert hiányos eredményeket tárolnak, részint meg, mert komplikáltak, illetve nem veszélytelenek elterjedni nem tudtak, úgyhogy ma is ha valakinek gyomorpanaszai vannak, a gyomor functionális vizsgálatára a physikais és Röntgen vizsgálat mellett a gyomorcsövet használjuk. Éspedig a motilitás vizsgálatára oly módon, hogy reggel éhgyomorra vizsgáljuk vagy valamely könnyen felismerhető ételmaradékot keresünk egy bizonyos idő múlva. A secretió vizsgálatára, hogy következtetni tudjunk, meghatározott viszonyokat teremtünk az által, hogy az ú. n. Ewald-Boas-féle próbareggelit (thea, zsemlye) és ritkábban a Leube-Riegel-féle próbaebédet adjuk. Ezután az emésztés tetőfokán, a reggeli után 3/*—1, az ebéd után 5—7 óra múlva a gyomrot kiszivattyúzzuk és chemiailag, illetve mikroskopiailag megvizsgáljuk. E methodus, éspedig leggyakrabban a motilitás és secretió vizsgálatát egybekötve, általánosan elterjedt. Az Ewald-Boas próbareggelire a következő módszertani megjegyzéseket kell megtennünk. Bármennyire egyszerű és majdnem mindenhol és mindenféle viszonyok közt végrehajtható eljárás is, mégsem tekinthető ideális methodusnak, mert minél inkább megismerjük a gyomor chemismusának és mozgásainak mechanismusát, annál inkább nyilvánvalóvá válik,, hogy e működéseket számos, még eléggé jól nem ismert, egyéni tényező szabályozza igen tág határok közt, úgy hogy összehasonlításra alkalmas értékeket azzal még nem nyerünk, ha mindenki ugyanazt a próbareggelit kapja. Emellett a próbareggeli szokásos végrehajtásának az a lényeges fogyatékossága is megvan, hogy a® emésztési produktumot mindig ugyanabban az időben vesszük ki, holott a gyomor Röntgen-vizsgálataiból már tudjuk, hogy tisztán physiológiai viszonyok közt is a gyomor kiürülése igen nagy időbeli ingadozásoknak van kitéve. E szempontokat már régen felismerte Hayem és iskolája is úgy igyekezett a gyomor működéséről behatóbb képet nyerni, hogy ugyanazon a betegen több napon át a próbareggeli felvétele után, más-más időben hajtotta végre a vizsgálatot. Az így nyert ládátokról diagrammokat készítettek és bizonyos emésztési és gyomornedvválasztási típusok ismeretére tettek szert. A methodus fárasztó, ideges betegre nézve kínzó a több napon át végzett vizsgálat és abban a hibában is leihazik, hogy voltaképein differens adatokat fűzünk egységbe. Sahli régebbi vajas és újabb jódos leves próbája szintén az Ewald-Boas próbareggeli előbb eltültett hiányosságán akar segíteni; mindkét eljárás elterjedését nehézkes technikája korlátozta. Schütz, Ehrenreich és Schaller úgy igyekezett a kérdést megoldani, hogy a próbaétel felvétele után ötpercenként vette a gyomorból a próbákat, míg a gyomor üres nem lett. Az így nyert értékekből u. n. secretiós görbéket rajzoltak, melyek a gyomoremésztés időbeli és chemini lefolyásáról bővebb felvilágosítással szolgáltak. Németországban és nálunk e methodus tudomásunk szerint nem tudott elterjedni. 1914-ben két amerikai orvos, Rehfuss és Hawk alkalmazta legelőször a következő eljárást: a betegből Ewalds-Boas próbareggeli utánóránként vettek próbát addig, míg a gyomor teljesen ki nem ürült. Az így nyert adatokból secretiós diagrammokat szerkesztettek, amelyeket Röntgen-vizsgálat eredményeivel összehasonlítva használtak fel diagnostikus célra. Vizsgálataik egész sorából kiderült, hogy az így végzett eljárás sokkal pontosabb és megbízhatóbb felvilágosítást ad a gyomor normális és kóros működéséről, mint a singuláris Ewald-féle próbareggeli. Ez év szeptemberében jelent meg Ryle tanulmánya a Lancetben a fractionialt próbareggeliről, melynek eredményei indítottak arra bennünket, hogy az alább leírandó methodust kipróbáljuk. 1. ábra A — keményítő, M = nyak, Ch = epe, L — tejsav, S — vér, D — fájdalom, E = hányás, D = gyomor üres, ...... = szabad sósav,-----= összaciditás. E methodus lényege a következő: a próbareggeli zablisztlevesből áll, mely oly módon készül, hogy 2 evőkanál zablisztet főszetünk 1.2 1. vízzel, míg 0.6 1-re belő, azután átszűrjük tükön és megsózzuk. Puha, zárt vagy 6—8 mm átmérőjű gyomorcsövet használunk, amelyet az ismert módon a beteg előbb lenyel és utána kokanalazza, megeszi a levest. A gyomorcső a vizsgálat végéig bentmarad és hogy le ne csússzon a beteg gyomrába, a végét egy selyemszállal a fülére akasztjuk. Fél óra múlva kezdjük a vizsgálatot és negyedórás időközökben kb. 10 cm.3 gyomortartalmat fecskendővel kiszívunk. Ezt folytatjuk, míg a gyomor ki nem ürül, vagy ha ez igen sokáig tartana, kb. 3 órán át. Zablisztlevest használunk, mert könnyen kezelhető, vizsgálható és ami talán a legfontosabb, igen ízletes. Előbb vezetjük le a csövet és csak utána adjuk a reggelit, mert éhgyomorra is próbálunk gyomortartalmat nyerni és másrészt ha a cső kellemetlenséget, hányingert, undort okoz, ez ép a cső levezetésénél van, igen hamar megszűnik, a beteg a csövet megszokja. A betegek legnagyobb része e módszert igen jól tűri. Érdekes, hogy a