Állami gimnázium, Gyöngyös, 1857

A máramarosi gyémánt. Alig van Európában tartomány, melyet a természet ura annyi és oly soknemü ásványter­­ménynyel megáldott volna, mint Magyarország. Dús mennyiségben ásatik itt nemcsak arany, ezüst s egyéb jelentékeny értékű érc és fém, hanem a változatos szinü opál, gránát, kalcedon, karneol, olajfa, akhát, ametiszt, jaspis, obsidle s több más ék- és mű­készítményre alkalmas drága- és fél­drágaköveken kivid az ásványok legnemesebb nemét, az értékben karazsuly szerént négyzetes arányban emelkedő gyémántot csillogás és fényre nézve sokszor szinte csalódásig megközelítő he­­gyijegeceknek szebbnél szebb fajai szintén elég bőségben találhatók. Ezen utóbbiak egyikét, a máramarosi lakosoktól „dragonit“nak nevezett, csinos külsejű hegyijegecet érdekesnek tartom e néhány sorban tüzetesen tárgyalni . Dr. Lorinser nyomán rész­letesen leirni. Az ásványgyüjtőknél és drágakőárusoknál „máramarosi gyémánt, fénygyémánt, álgyé­mánt, nyugoti gyémánt vagy máramarosi kő“ név alatt ismeretes jegedett kovag, jóllehet viztiszta­­sága s élénk csillogása miatt kezdettől fogva a gyémánt félrokonának tartalék, mindazáltal az nem más, mint egy csinos, mindkét végén teljesen kifejlett, átlátszó és világos hegyijegec, melynek lényeges állományát a kovanynak élenynyeli elegyülése által létesült kovaföld teszi ugyan, de mely egyszersmint agyagföldet és meszet, noha csekély mennyiséggel, szintén mindig tartalmaz. Lelh­elye ezen különös szépségű hegyisegeknek főleg Máramaros megye, hol a Husztnál Tiszába hömpölygő Nagyág folyó vidékén, Borsay Sándorfalva s a verh­ovinai járás, valamint a me­gye keleti részének több helyén gyakran tömegesen elvált egyes darabokban található. Úgyszin­tén nevezetes lelhelynek tartatik Verecke Beregh megyében, Klimetz Gácsországban és némelyek szerént Munkács környéke. Továbbá, e hegyijegecnek minden sajátságával biró kovasegecek mutat­koznak Erdélyben, nevezetesen az oláh határszélekhez tartozó Bozzától nem messze fekvő Osdola falunál, és a fogarasvidéki Tertz folyócska fövényei között Halmágynál; sőt vannak tapasztalt ás­­ványismerők, kiknek állítása szerént azon szemcsés lovagok, melyek a zólyommegyei urak völ­­gyében szű­rhegyh­ez nőtten találtatnak, szintén a máramarosi gyémántok közé sorolandók. Mi­dőn azonban a szép külsejü hegyisegeknek leshelyei emlittetnek, nem szabad szem elöl téveszteni, hogy ezzel nemcsak Magyarország és Erdély dicsekedhetik, hanem ezeknek határain túl szintén le­het találni a máramarosi kőnek nagysága­, szépsége­­s becséhez mindenkép hasonló, tiszta hegyi­­jegeceket. Ismertebb helyek: Cayenne Délamerikában, Cyprus szigete, Bristol Angelhonban, Medan Grenoble mellett és Alengon Frankhonban, Siena Toskánában, Lippe-Detmold hercegség, Fiechtel vagy fenyvesbérc Bajorhonban és Zirknitz Krainban. Alakjára nézve e kisszerű hegyisegek, mint a kovagnak egyik jelentékeny faja, h­atoldalu kettősgulában tűnik elő; úgy azonban , hogy a laborok között egy, h­atoldalu hasáb mindenkor mu­tatkozik , noha e hasáb néha oly csekély, hogy a szemlélő kémlet alkalmával a gúlák széleinek csonkítását csak nagyítóüveg segélye által lehet észrevenni. Rendesen, minden egyes darab mindkét végén tökéletesen ki van fejlődve, szabályszerűleg hatoldalúan jegesedve; a két vég között vonuló

Next