Állami gimnázium, Gyöngyös, 1881
3 az 1881/2-ki tanév elején. Tisztelt tanárkar , Kedves tanulóifjak ! Az őskori görög ifjak a pythiai, némádi és iszthmusi versenytérekre szállottak, hogy testi erejök, ügyességük mutogatásával borostyánt nyerjenek; a magyar ifjúság a Múzsák szentélyébe siet, hogy szellemi és testi tehetségeik öszhangzó fejlesztése által az élet komoly és valódi tudományába avattassa magát. Nekünk, K. Ifjak! nincs annyi hadihajónk, sem annyi bölcsünk, mint a görököknek; de van, azai mindezeknél drágább: a haza és szabadság szeretete. És hogy e szeretet ne az ön hanem a közérdek sugalla önfeláldozás tökélyéig magasuljon, kell, hogy az ifjúság összes tehetségeit igénybevevő helyes irányú nevelés, ésszerű fegyelem és szoktatás által a kedélyi és szellemi műveltség boldog tulajdonossává váljék. Az imént jelzett műveltség által nem csak az emberiség főrendeltetésének feleltek meg, K. Ifjak! hanem ama követeléseknek is, melyeket a haza — a közanya — az ifjúsághoz intéz, mert a haza méltán megköveteli, hogy a tanintézetekben nevelendő ifjak amaz általános szellemi műveltségre tegyenek szert, mely képesíti őket arra, hogy kilépvén a tanodákból, a társadalmi életnek sokféle köreiben hasznosan működjenek s ezáltal a haza javát, annak fényét és hatalmát előmozdítsák. — Isteni félelem alapos tudás, nemes lelkesedés, törvénytisztelet, a hivatalban tanúsítandó buzgalom elemei ama műveltségnek, melyre a tanuló ifjak, mint a hazának szép reményei, hivatva vannak, s mely által a társadalmi élet köreinek, különösen az egyháznak és államnak hasznos tagjaivá válhatnak. Az isteni félelem, mely a vallás által nyújtott istenlétbeni hivésben találja főindokát, hatalmas tényező mindabban, mit az ember nagyot és dicsőt létrehozott. E nélkül valódi műveltség nem is képzelhető, mert bármily széles tudománynyal és bőismerettel bírjon valaki, de ha vallása nincs, műveltsége nem valódi — nem igazinak, hanem az egyes tehetség kifejtésének jellemezhető, mely sokszor a gyakorlati életnek, munkásságnak, a magát és másokat boldogítani képes akaratnak nemcsak nem felel meg mindig és szükségképen, de sokszor azzal,t. i. az utóbb említett akarattal, szándékosan ellentétbe hozatik, és felforgatójává lesz a magán és közjólétnek. Ha megtekintenétek, T. Ifjak az erkölcsileg elhanyagolt gyárvárosi munkások életét, kik Isten és örök életről mitsem tudva egyedül az állati elveket hajhászszák, s kiket olykor éhenhaló nyomor és lealacsonyittatás szelleme kisér, egy nemével a csudálkozásnak törne ki az emberi nemnek magasabbrai hivatását érző szivetekből eme panaszos szemrehányás: „Hát ez-e ama kihiresztelt előhaladása korunknak?!