Gyöngyszöv, 1978 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1978-03-15 / 3. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! C^sínján bánjunk vele Mármint a kívánságokkal. Mert az igaz, aki előáll valami­féle hasznos javaslattal, annak meggyőződése, hogy helyesen cselekszik. Arra gondol, náluk nagyon elkopott már a régi üzlet, a szomszéd községben pedig nemrég nyitottak meg egy vadonatújat, olyan szépet, hogy bármelyik város megirigyel­hetné. Ha a szomszéd községnek jutott rá pénz, miért ne jut­na nekik is? Nem irigyli senki a másiktól azt, amihez hoz­zájutott, de akkor legyen igazság, és osszák el úgy a javakat, hogy senki se maradjon ki. Miért elégedjék meg az egyik csak ékes magyarázattal, amikor a másiknak százezrek, eset­leg milliók jutnak? Olyan megállapítások ezek, amelyeknek igazával aligha le­hetne vitatkozni. Nem is vitatkozunk. Mint minden közösségben, a mi szövetkezetünkben is csak az lehet az elosztás igazságos elve, hogy kivétel ne legyen. Sem úgy, hogy az egyiknek jóval több jut, mint a másiknak, de úgy sem, hogy az egyik várjon a sorára, álljon csak a sor végére, mert ott vannak még előtte a többiek is. A testvérek között is úgy szokás a családokban, hogy igaz­ságosan egyforma arányban osztanak szét mindent: minde­gyiknek ugyanannyi jusson, különben megtörténik a nagy baj, összevesznek egymással, egymásnak esnek, mindjárt kész a hadd el hadd. Márpedig egyetlen igaz érzésű szülő sem akarhatja, hogy a testvérek vicsorogjanak egymásra, mintha nem is egyazon szülőtől jöttek volna a világra. Lehet-e a mi szövetkezetünkön belül is az egyik mostohája a másiknak? Lehet-e az egyik községben ezt is, azt is meg­csinálni, a másikban pedig csak arra inteni mindenkit, hogy legyenek belátással, türelemmel, várjanak békésen addig, amíg rájuk is sor kerül? Az igazság szenvedne csorbát, ha így cselekedne az igaz­gatóságunk. Miért van hát mégis, hogy nem jut minden községnek min­den évben egyformán a közös javakból? Meg lehet válaszol­ni ezt a kérdést mellébeszélés nélkül? Úgy, hogy a felelettel mindenki egyetértsen? Úgy gondolja, így a helyes, ez az igazság? Lássuk csak. Van a szövetkezetünknek egy meghatározott mennyiségű pénze a fejlesztésre, a felújításra. Ha azt az elvet követjük, hogy a családon belül mindig igazságosan, egyenlő arányban kell elosztani mindent, akkor mást sem kellene tennie az igazgatóságnak, mint ezt a pénzt elosztani a szövetkezetünk­höz tartozó községek számával. Ennyi meg ennyi forint, oszt­va ennyi felé, jut mindenkinek ennyi. És kész. Senki sem szólhat semmit, ettől igazságosabban már nem lehet feldara­bolni az összeget. Formálisan tehát eleget tettünk így az igazságosság elvé­nek. De csak formálisan. Hogy miért nem cselekedtünk mégsem helyesen, ésszerűen, azt aligha kell hosszasan magyarázni. Gondoljunk arra, mit tud kezdeni az egyenlő arányban elosztott pénzzel az a köz­ség, amelyiknek nagyon nagy szüksége lenne — mondjuk — egy új ABС-boltra, de hiába számolja össze a neki jutó pénzt tízszer is, az csak egy részét teszi ki annak az összegnek, ami kellene az ABC-hez. Mit csináljon hát? Várja ki azt a né­hány évet, amíg összejön a szükséges pénzmennyiség? Ad­dig mit kezdjen a pénzével? Tulajdonképpen máris eljutottunk oda, ami a gyakorlatunk volt eddig, marad ezután is. Azzal a pénzzel, amit fel tu­dunk használni fejlesztésre, felújításra, úgy kell gazdálkod­nunk, hogy bizonyos sorrendet kell felállítanunk. Miután tudjuk jól, az egész szövetkezet területén milyen feladatokat kellene megoldanunk, a feladatainkat összevetjük a rendel­kezésünkre álló pénzmennyiséggel, és eldöntjük, melyik év­ben mire futja, mire telik, mi az, amit el kell halasztanunk a következő évre vagy a következő évekre. Van minden ilyen sorolásnak egy nagyon kellemetlen kö­vetkezménye. Nevezetesen, az a község, amelyiknek a jogos kívánságát teljesítik, nagyon jól érzi magát. Persze, miért is morgolódna, amikor hozzákezdenek az ABC megépítéséhez. De mit mondanak annak a községnek a lakói, akiknek ugyan­ilyen jogos, megalapozott a kérésük a saját ABC-jükkel kap­csolatban, mégsem fognak hozzá náluk az alapok kiásásához most, hanem csak jövőre, esetleg még akkor sem, hanem csak később? Tételezzük fel, hogy az igazgatóság „jó szívű” és azt mond­ja, kezdjenek hozzá ott is az ABC-bolt megépítéséhez, ne érezzék kisemmizve magukat az ott élő áfész-tagok. Tegyük fel, még elő is tudnának teremteni annyi pénzt, amennyi az alapok kiásásához szükséges. De aztán nincs már egy fillér sem. Sőt, nincs olyan építőipari vállalat vagy szövetkezet sem, amely el tudná vállalni belátható időn belül a munka befejezését. Ismét tegyük fel, sikerülne mégis rábeszélni va­lamelyik építőipari vállalatot vagy szövetkezetét arra, vál­lalja el az építkezést, majdcsak lesz valahogy elve alapján. És ettől kezdve ott kínozná a munkát egy-két emberrel, köz­ben jókora szünetekkel, mivel a sok felvállalt munkára, hol ide, hol oda, gyorsan össze kell szednie néhány embert,hogy itt is, ott is történjék valami alibi-munka, ami azt a látsza­tot kelti, hogy az építők igyekeznének, de az objektív nehéz­ségek miatt... ! Folytassuk? A lényeg már így is világos: csak annyi fejlesztéshez, fel­újításhoz fogjunk hozzá, amennyire az erőnkből futja. Amennyit meg tudunk valósítani. Nem kényelmesen, tutyi­­mutyi módon, sok-sok szuszogással, hanem nagyon szerve­zetten, nagyon lelkiismeretesen, nagyon nagy tisztességgel. Amire pedig nem telik az erőnkből, arra mondjuk ki: most még nem tudunk hozzáfogni, de pillanatnyi ismereteink sze­rint ekkor és ekkor kerülhet rá a sor. Ugyanis annak semmi értelme nincs, hogy valamilyen ros­­­szul értelmezett jószívűségből belekapjunk sok mindenbe, de ezzel az erőnket annyira szétforgácsoljuk, hogy semmit se tudjunk rendesen elvégezni. A jogos igények között is sorrendet kell felállítanunk. És be kell látnia mindenkinek, amíg a lehetőségeink korlátozot­tak, nincs jobb megoldás. Mindannyiunk érdeke: így kívánja ezt meg. (gmf) ÁRA: 1 Ft Mérlegen az 1977. évi tevékenységünk Ismételten lezárult egy gaz­dasági év, amely egyáltalán nem szűkölködött a felada­tokban, és a tennivalókban, sőt az egyik legnehezebb évet zárta szövetkezetünk. A fegyelmezett, lelkiismere­tes munka kimagasló eredmé­nyek elérését tette lehetővé az elmúlt gazdasági évben, mely­nek következtében szövetke­zeti szinten 618 millió 334 ezer forint összegű forgalmat, ter­melést bonyolítottunk le, ez­zel a bázis­idős­zak forgalmát 115,6 százalékra, a tervezett forgalmat pedig 107,5 száza­lékra teljesítettük. A beszámolási időszakban szövetkezeti szinten 19 millió 846 ezer forint összegű nyere­séget értünk el, s ezzel bizto­sítottuk a bázis időszak és a tervezett nyereség túlteljesí­tését. Dinamikus fejlődés tapasz­talható a kiskereskedelmi üzemágnál, ahol 449 millió 647 ezer forint összegű forga­lom került lebonyolításra, s így a bázis időszakhoz viszo­nyítva 13,7 százalékos felfu­tás, fejlődés tapasztalható, s emellett áruforgalmi célkitű­zéseinket 104,9 százalékra tel­jesítettük. Üzemágon belül túlteljesí­tette forgalmi célkitűzését az élelmiszer boltcsoport és a ve­gyesiparcikk boltcsoport Ki­sebb lemaradás tapasztalható a húsboltoknál, valamint a zöldségboltok forgalmazásá­nál, illetve tervük teljesítésé­nél. Az élelmiszerboltok közül a legnagyobb fejlődés a 19. sz. önkiszolgáló szaküzlet forgal­mazásánál tapasztalható, ahol közel 16 millió forint összegű forgalom került lebonyolítás­ra, s így a bázis időszakhoz viszonyítva 15 százalékos for­galom-felfutás tapasztalható, de igen jelentős a forgalmi terv túlteljesítése is. Külön említést érdemel a Gyöngyszev áruház, ahol je­lentős mértékben javult az áruforgalmazási munka az árubeszerzés és az áruértéke­sítés vonatkozásában, melynek következtében rendkívül di­namikus a forgalom növeke­dése. Az áruház a beszámolá­si időszakban több mint 148 millió forint forgalmat bonyo­lított le, s ezzel a bázis idő­szak forgalmát 112 százalékra, a tervezett forgalmát pedig 114 százalékra teljesítette, s ezzel jelentős mértékben túl­teljesítette az üzemági átlagot. Üzemágon belül a legelső he­lyen kell megemlíteni a Gyöngyszev áruház konfekció osztályát, ahol az áruforgal­mazási munka igen magas szintet ért el, melynek követ­keztében közel 25 millió fo­rint összegű forgalom került lebonyolításra, s ezzel a bá­zis időszak forgalmát 145 szá­zalékra, a tervezett forgalmát pedig 136 százalékra teljesí­tette. A kedvező szintet elérő áru­forgalom, a költségek nagy­arányú csökkenése, a termelé­kenység javulása rendkívül pozitív hatást gyakorolt az üzemág gazdálkodására­, nye­reségének alakulására. Kis­kereskedelmi üzemágunk real­lizált nyeresége 12 millió 101 ezer forint, így a bázis nyere­ségét 113,7 százalékra, terve­zett nyereségét pedig 108,5 százalékra teljesítette. A rea­lizált nyereség tömegében 1 millió forinttal több, mint a tervezett nyereség. Üzemágon belül még ked­vezőbb helyzet tapasztalható az élelmiszer boltcsoport gaz­dálkodása területén, ahol 4 millió 251 ezer forint összegű nyereség került megállapítás­ra, így nyereségtervét 136 szá­zalékra teljesítette. A nagy­arányú nyereségnövekedést teljes mértékben a költség­gazdálkodás javulása, a költ­ségek csökkenése tette lehe­tővé. Ugyancsak említésre méltó a Gyöngyszev áruház nye­reségkitermelése, ahol a rea­lizált 4 millió 57 ezer forint összegű nyereséggel a tervet 128 százalékra teljesítették. A Gyöngyszev áruház nye­reségének növekedését teljes mértékben a forgalom nagy­arányú növekedése tette le­hetővé, míg a költséggazdál­kodásnál némi színvonalrom­lás tapasztalható, amely kö­rülmény mintegy 300 ezer fo­rinttal csökkentette az egyéb­ként elérhető nyereséget. Vendéglátóipari üzemágunk 81 millió 318 ezer forint össze­gű forgalmat bonyolított le, s ezzel a bázis időszak forgal­mát 109,8 százalékra, tervét pedig 99,5 százalékra teljesí­tette. Üzemágon belül a me­legkonyhás és az italboltcso­port teljesítette forgalmi cél­kitűzését, míg az Avar Szálló tervteljesítésénél kisebb­ lema­radás tapasztalható, ami vé­gül is az üzem­ág tervlemara­dását idézte elő. Kedvező az üzemágnál, hogy az ételforgalmazásnál nagyobb arányú növekedés tapasztal­ható, mint az italforgalomnál, ugyanis az italforgalom a bá­zis időszakhoz viszonyítva 7,6 százalékkal, míg az ételforga­lom 10,8 százalékkal emelke­dett. Saját termelésű ételforgal­munk 14 millió 804 ezer fo­rintban került megállapításra, amely 1,5 százalékkal van alatta terv célkitűzésünknek. A lemaradást az Avar Szálló te­vékenysége idézte elő, míg a többi vendéglátóipari egység 107,2 százalékra teljesítette saját termelésű ételforgalmát. Az üzemág nyeresége a ter­vezetthez képest kedvezőbben alakult, a realizált nyereség összege 4 millió 103 ezer fo­rint, s ezzel tervét 146 száza­lékra teljesítette. A tervezett nyereség túltel­jesítését két tényező tette le­hetővé. Az árrés-gazdálkodás javulása, illetve az árrés nö­vekedése, továbbá a tervezet­től nagyobb költségtérítést kapott szövetkezetünk a SZÖ­­VOSZ-tól és a COOPTOU­­RIST-tól. Az árrésszínvonal javulása következtében a ter­vezetthez viszonyítva több mint 900 ezer forinttal növe­kedett az üzemág nyeresége. Emellett meg kell említeni, hogy az üzemág költséggaz­dálkodása, különösen a háló­zati költségek területén to­vább romlott. Rendkívül nagy fejlődés ta­pasztalható a melegkonyhás vendéglátóipari egységek gaz­dálkodása területén. E szol­gáltató boltcsoport 1977. év­ben 1 millió 485 ezer forint nyereséget ért el, s ezzel nye­reségtervét 184 százalékra tel­jesítette. E kimagasló eredmény el­érését az árrésgazdálkodás nagyarányú javulása és a ta­karékos költséggazdálkodás biztosítása, a költségek csök­kenése tette lehetővé. A beszámolási időszakban zöldségből és gyümölcsből összesen 641 vagon áru került felvásárlásra, illetve értékesí­tésre, s ezzel az üzemág men­­­nyiségi felvásárlási cél­kitűzé­sét 167 százalékra teljesítette, melynek megoszlása: a burgo­nya felvásárlási terv teljesíté­se 119 százalékra, a zöldség 285 százalékra, a gyümölcs 121 százalékra. A mennyiség növekedésével arányban nagymértékben emelkedett az üzemág mérleg szerinti árbevétele, melynek összege 57 millió 198 ezer fo­rint, s így a tervezett árbevé­telt 163 százalékra teljesítet­tük. Emellett el kell marasz­talni az üzemág tevékenysé­gét a gazdálkodás területén, mivel költséggazdálkodása a bázishoz és a tervhez viszo­nyítva tovább romlott. Nagy­mértékben növekedett a háló­zati költség, indokolatlanul rendkívül nagyarányú növe­kedés tapasztalható a készlet­­selejtnél, a normán felüli hi­ánynál. Mindezeket figyelembe vé­ve, az üzemág az elmúlt év­ben mindössze 317 ezer forint összegű nyereséget ért el, amely 20 százalékos tervtelje­sítésnek felel meg. Termelési célkitűzését a két szeszfőzde és a húsüzem túl­teljesítette, ezzel szemben le­maradás tapasztalható a szik­­vízüzemek és a Pattinka üzem termelésénél. Így üzemági szinten 30 millió 171 ezer fo­rint összegű mérleg szerinti árbevétel került megállapí­tásra, s ezzel a bázis időszak bevételét 109,8 százalékra, a tervezett árbevételt pedig 100,4 százalékra teljesítettük. Nagyobb lemaradás tapasz­talható a Pattinka üzemnél, ahol 12 millió 994 ezer forint mérleg szerinti árbevétel ke­rült megállapításra, s ezzel terv célkitűzését 89 százalékra teljesítette. A lemaradás ab­ból adódik, hogy az üzem fej­lesztése, bővítése nem készült el a tervezett időre, így a bő­vített termelés sem valósult meg a beszámolási időszak­ban. Ipari üzemágunk célkitűzé­seiben 3 millió 412 ezer forint nyereség került realizálásra, így nyereségtervét 87,5 száza­lékra teljesítette. Üzemágon belül nem lehet megfelelőnek értékelni a hús­­feldolgozó üzem gazdálkodá­sát, mivel az üzem mindössze 376 ezer forint nyereséget rea­lizált, annak ellenére, hogy a mérleg szerinti nettó árbevé­telét 137 százalékra teljesítet­te, nyereségtervét pedig 37 százalékra. Rendkívüli mér­téket ölt a költségek felhasz­nálása, a hálózati költségek nagyarányú növekedéséi összegezve az 1977. évi gaz­dálkodási tevékenységünket, megállapíthatjuk, hogy elért eredményeink messze megha­ladják éves célkitűzéseinket. A nagyarányú eredmények el­érését az tette lehetővé, hogy dolgozóink nagy lelkesedéssel, összefogással, fegyelmezetten végezték munkájukat, egyre nagyobb gondot fordítottak az­ áruforgalmi munka szakszerű lebonyolítására, a lakosság el­látásának javítására, a taka­rékoskodásra, a jövedelmező gazdálkodásra. A mátrafüredi Avar Szállónk egyre kedveltebb lesz a hazai közönségünk körében is. Ma már gyakori az olyan vendég, aki rendszeresen visszatér ide pihenni, felfrissülni, üdülni. (Fotó: Dózsa Balázs)

Next