Győr-Sopronmegyei Hírlap, 1952. május (8. évfolyam, 101-126. szám)
1952-05-01 / 101. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! VIII. évfolyam, 101. szám, 1952 május 1. csütörtök. A mi népünk szereti a békét Nem csupán azért, mert szereti az alkotást, a békéiben fejlődő életet, hanem azért, mert különösképpen szereti új életét. Szeretjük új életünket, önömmel méregetjük a régi úri, papi birtokon növekvő zsenge búzaszálacskákat. Annak nő már, aki elvetette s learatja. Szívesen olvassuk az újságban új életünk nagyszerű híradását: elüzemlett a Győri Fonó, a Keksz- és Ostya - gyár, ahol a múltban a tőkések vagdosták a munkások vérén, verejtékén hizlalt szelvényeiket. Meghatott örömmel üdvözöljük a májusi felvonuláson az apró úttörők kezében libegő zászlókat. Békére, új életre, boldogságra születtek ezek a gyerekek. Ezzel szemben nagyon szeretnének háborúzni a tőkés urak! Két héttel ezelőtt árvíz pusztított az Északamerikai Egyesült Államokban. „Tíz év alatt a tizedik volt az a pusztító áradat“ — így írják az amerikai lapok. Idézzünk az egyikből, a Daily Workerből. „Azokat az összegeket, melyeket a kormány az egyetlen borzalmas atombombára, vagy néhány hatalmas sorhajóra költ, felhasználhatná arra, hogy a Missuri völgyében intézkedést tegyen az árvíz ellen, olcsó energiával lássa el a vidékkel és megmentse az embereket a pusztulástól". Az amerikai imperialisták nem építenek árvízmentő gátakat a folyókra. Ők egy olyan nagy páncélszekrényt szeretnének építeni, amibe belecsukhatnák az egész világot. Ők nem telepítenek erdőket a futó sivatagba, ők inkább hadi támaszpontot szeretnek építeni, lehetőleg minél közelebb a Szovjetunióhoz, s a népi demokrácia békét szerető népeinek várfalaihoz. Mi olyan térképet közlünk a lapokban, amelyek azt mutatják: az ország melyik megyéje, a megyének melyik járása hogyan áll a tavaszi vetésben, az új élet építésében. Egy amerikai lap viszont nem átallotta olyan térképet közölni, amelyik azt ábrázolta, hogy az egyes közelkeleti és északafrikai repülőtámaszpontokról, Tito Jugoszláviájának repülőtereiről milyen szovjet és népi demokráciabeli városokat tudnának elérni az USA bombázói. A népek azonban a békét szeretik. S a békét akaró népek évrőlévre érezhetik, hogy sikerül megfékezniük az új háború gyújtogatott. Ma már nemcsak hisszük, hanem biztosan tudjuk, hogy a béke legyőzi a háborút. Emlékezzünk vissza 1949. május 1-re. Pár nappal azelőtt ért véget Párizsban a Béke Híveinek első Világkongreszszusa. Az első békevilágkongresszus volt ez, s felhívása nyomán azon a május 1-én hangzott el először a világ minden részében a harci riadó: „Megvédjük a békét!" Akkor — 1949 május elsején — írta először a jelszavai közé a Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártja: „A béke védelme a világ valamennyi népének ügye!" Emlékezzünk az azóta eltelt békeharcos május elsejékre. 1950-ben a stockholmi békefelhívás nyomán álltak újabb milliók a májusi zászló alá. 1951-ben pedig már a győzelmesen vívott békeharc magasztos öntudatával hirdethették a felvonulási menetek transzparensei a sztálini szózatot. A béke fennmarad és tartós lesz, ha a népek kezükbe veszik a béke megvédésének ügyét és végig kitartanak mellette!" Azóta méginkább megnövekedett a béketábor az egész világon. Az öt nagyhatalom közötti békeegyezmény megkötését követelő felhívást eddig már 604 millió ember írta alá, vagyis 102 millióval többen, mint két évvel ezelőtt a stockholmi felhívást. Ez a 102 millió aláírás minden szónál ékesebben bizonyítja, hogyan halad győzelemre a béke gondolata. Váljon a béke ellenségei, akik keblükre ölelték a náci tábornokokat, akik gyilkos parancsot adtak Beloiannisz elvtárs megölésére, akik a baktériumháború embertelen aljas eszközétől sem riadnak viszsza, amikor a szabadság elfojtásáról van szó ■— várjon ezek a háborús nyereségen hizlalt vérengzők nem vágyódnak azóta háborúra? Dehogynem vágyódnak. Veszettebbül, mint valaha. Csakhogy megkeseredett a szájuk íze. Nem tudják kiterjeszteni a háborút. „Közelebb van-e most a harmadik világháború, mint két vagy három évvel ezelőtt?" — kérdezte Sztálin elvtárstól az amerikai vidéki lapok szerkesztőségének egy csoportja. A válasz ez volt: „Nem, nincs közelebb". S hogy nincs közelebb a háború, ez nem rajtuk, hanem a béketábor szilárd egységén, elszánt fellépésén múlott. A béketábor sikereinek történelmi jelentőségű elismerése volt az, amikor Sztálin elvtárs megállapította, hogy a háború nincs közelebb, mint két vagy három évvel ezelőtt. Nem csoda tehát, ha az idei május 1. — a nemzetközi munkásosztály nagy ünnepe — a békeakarat győzelmeinek ünnepe is egyúttal. A világ munkásosztályának összetartása még soha nem volt ilyen egységes, mint napjainkban. Ebbe a szilárd egységbe méltán sorakozik fel a magyar munkásosztály és az egész magyar dolgozó nép. Ha emlékeztünk a nemzetközi békeharc nagyszerű eredményeire, eseményeire, emlékezzünk meg arról is, hogyan élünk, szilárdult népünk egysége,békeakarata évrőlévre, május 1-ről—május 1-re. Ma ez a jelszó — Pártunk jelszava — lelkesíti a munkásosztályt: „Munkások, munkásnők! Harcoljatok a második negyedévi terv teljesítéséért és túlszárnyalásáért! A termelés újabb győzelmeivel ünnepeljétek május elsejét!" Emlékezzenek megyénk üzemeinek dolgozói a Párt régi jelszavaira. Arra a jelszóra például, amely az első, életrehívó hang volt hét évvel ezelőtt, az akkor romokban heverő, kifosztott országban: „Arccal a txisút felé!" Vagy egy másik jelszóra: „Nem a tőkéseknek, a népnek építjük az országot!" Egy egész történelmi korszak sikeres építését mutatják ,a májusi felvonuláson ötéves tervünk győzelmeit, sikereit hirdető jelszavak, ,Dolgozó parasztok! Jó tavaszi munkával, az állattenyésztés kiváló eredményeitől előre az ötéves tervért, a békéért, népünk jobblétéért!" Azok a dolgozó parasztok, akik mz a jól végzett tavaszi vetést is inneplik a mai felvonuláson — emlékezzenek a Párt régi jelszavaira Az életet, a reménységet,, az ezer év óta áhított föld ízét, szabadságát jelentette az a régi jelszó amelyet a dolgozók ügyéért kiálló Párt vágott a hatalomravágyó földesurak, papiösszeesküvők arcába: „Földet vissza nem adunk!" Népünk akkor is megfogadta szívébe zárta a Párt jelszavát S a Párt jelszavai tetté válnak most is amikor békeharcra, ugyanakkor országépítésre lelkesítenek. „Vas- és gépipar dolgozói! Emeljétek a vas és acéltermelést! Adjatok még több még jobb gépet iparunknak, mezőgazdaságunknak!“ A Győri Vagongyár acélöntődéjében új termelési eljárással évi 2.500.000 forint értékű acélt ad az acélöntőde. Országos mozgalommá fejlődött a Győri Vagyongyár vezérigazgatójának kezdeményezése: „Takarékoskodjunk a beruházásokkal!" Csupán a Győri Vagongyárban 2.725.000 forint kerül vissza népgazdaságunk vérkeringésébe a beruházások megtakarítása nyomán. A Győri Hajtóműgyár dolgozói 600 ezer forintot takarítanak meg népgazdaságunknak. Megyénk vasa® üzemeinek dolgozói kiemelkedő sikerekkel készültek május 1-re, hogy több gépet adhassanak az iparnak, a mezőgazdaságnak. „Munkások, munkásnők! Harcoljatok a második negyedévi terv teljesítéséért és túlszárnyalásáért! A termelés újabb győzelmeivel ünnepeljétek május elsejét!" A Győri Fonoda dolgozói úgy fogadták meg Pártunk jelszavát, hogy a nemzetközi munkásosztály nagy ünnepére gyáruk homlokzatára tűzhetik a dicső munka jelképét: az éltizem csillagot. A Soproni Fésűsfonalgyárban a májusi verseny során 30-ra emelkedett a sztahanovisták száma. Most, május 1-én az Északdunántúli Áramszolgáltató, a Győri Keksz- és Ostyagyár dolgozói is büszkén menetelhetnek: az éltizem csillag nyitja meg felvonulásukat. Megyénk munkásai, munkásnői hazájukat szerető emberekhez méltóképpen válaszoltak Pártunk jelszavára. „Műszaki dolgozók! A munka jó megszervezésével, a munkafegyelem megszilárdításával harcoljatok a szocialista munkaverseny újabb győzelmeiért! Éljen a munkásosztállyal vállvetve küzdő, szocializmust építő műszaki értelmiség!’ Válaszoltak a műszaki dolgozók is. Válaszuk benne van üzemeink javuló munkafegyelmében, a május 11-i győzelmi jelentésekben, abban, hogy a Vagongyári „Beloiannisz" sztahanovista kovácsüzem dolgozói az igazolatlan hiányzás miatt ki-esett munkaórák számát a vállallásban megjelölt 0,18 százalék alá,, 0,16 százalékra szorították. A mű- ■ vezetők, műszaki vezetők vállvetve harcolnak textilüzemeinkben a minőség javításáért, építőiparunkban a munkaidő helyes kihasználásáért, a munka jó megszervezéséért. Május 1. az élet igazi hőseinek és alkotóinak ünnepe, Sztálin elv- ■ társ a következő gyönyörű szavak- kal emlékezik meg egyik cikkében május elsejéről: „A világ szocialistáinak párizsi kongresszusán a munkások elhatározták, hogy éppen a mai napon, május elsején — amikor a természet felébred téli álmából, erdők, hegyek kizöldül- ■ nek, mezők és rétek virágba borulnak, a nap melegebben kezd tűzni, a levegőt átjárja a megújulás értelme, a természet pedig táncra per-■ dűl és ujjongásba tör ki — éppen ezen a napon fogják az egész világ- nak harsányan és nyíltan tudtára adni: a munkások hozzák az emberiségnek a tavaszt és szabadítják meg a kapitalizmus bilincseitől, a munkások hivatottak megújítani a világot a szabadság és szocializmus alapján". A munkások hozzák az emberiségnek a tavaszt, — ők sza- ■ badítják meg a dolgozó parasztokat is a kapitalizmus bilincseitől. A Szovjetunió hős munkásosztálya nevelte és szülte azt a Szovjet Had- s sereget, amely a mi népünk kezé- * ről, lábáról is leverte a rabláncot. A magyar munkásosztály — a szovjet munkások példáját követ-lve — úgy építette fel az ipart, úgy gyakorolja a hatalmat ebben az országban, hogy a dolgozó pa- rasztok számára is felépüljön az új világ „a szabadság és szocializá s utás alapján". Ezért ünnepeli jus 1. a dolgozó parasztságnak is. A munkásosztály példáját követte 1 megyénk dolgozó parasztsága is, amikor lelkesen csatlakozott a ménfőcsanakiak felhívásához: „Tér merj az idén többet, mint tavaly!" Elsősorban — és az egyéni dolgozó parasztoknak példát mutatva — 1 termelőszövetkezeteink és állami gazdaságaink készültek május 11 nagy ünnepére, a tavaszi munkák ‘ jó elvégzésével. „Termelőszövetkezetek, gépállomások és állami gazdaságok dolgozói! A fejlett agrotechnika és állat- tenyésztési módszerek alkalmazása- val, a munkafegyelem megszilárdíttásával harcoljatok a magasabb terméshozamért, a nagyüzemi gaz- 1 __________________________________ (dázkodás kimagasló eredményeiért, a fejlett szocialista mezőgazdaságért1” Termelőszövetkezeteinék egymással versenyezve válaszolnak Pártunk május 1-i jelszavára. Csak a minap írták az ágifalvi Bástya tsz tagjai versenytársuknak, a magyarfalviaknak: „Már ki is kell a vetésünk ... tavaly 300 százalékon felül teljesítettük beadásunkat, de az idén még többet szeretnénk adni a dolgozók államának. A sertésállományunkat ebben az esztendőben megtízszerezzük ... Női munkacsapatunk másfél nap alatt 5 hold gumipitypangot ültetett és egy nap alatt teljesen a nők egyedül elvetettek 10 hold hibrid kukoricát négyzetesen..." A dunakiliti Felszabadulás tizes — a kezdeti nehézségeket legyűrve — sorra állítja be a hízókat, hogy szeptember 30-ra egész évi sertésbegyűjtési tervüket teljesíthessék. Még arra is jut erejükből, hogy egy másik termelőcsoport számára is kölcsönözzenek hízóknak való sertéseket. Termelőszövetkezeteinkben a múlt évinél jóval szélesebb mértékben alkalmazták a vetés idején a szovjet agrotechnikai eljárásokat és a legtöbb helyen már megkezdték a növényápolást, példát mutatva ezzel is abban, hogyan kell harcolni Pártunk jelszavának megvalósításáért, a fejlett szocialista mezőgazdaságért. De az ünnepség fényénél ne csak a békeharc hősi eredményeit látsuk meg. Lássuk meg azt is, hol kell elsősorban továbbvinni a május 1-i békeharc lendületét. Most várnak ránk a döntő feladatok Iparunkban a második negyedévi ,s egyben a döntő tervév első félévi tervteljesítéséért kell nagy lendülettel döntő harcba indulni. Figyelembe kell vennünk, hogy éppen olyan fontos üzemek, mint az vagongyári daruüzem, a Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Gépgyár, a vagongyári szállítógéposztály lemaradtak tervük teljesítésében. Figyelembe kell vennünk, hogy megyénk még mindig nem tudott előbbre törni a begyűjtési versenyben. Különösen a sertésbegyűjtés terén van még sok tennivaló. Termelőszövetkezeteink között is van jó néhány, amelyik nem követi ezen a téren a példamutatókat. S a mezőgazdaságban — amikor adósságainkat törlesztjük — ugyanakkor itt vár ránk a nagy feladat: több és jobb munkával, fejlettebb eljárásokkal, sikeres növényápolási munkával harcolni a magasabb terméshozamért, a nagyüzemi gazdálkodásban éppúgy, mint az egyéni gazdaságokban. Május 1. lendülete egy pillanatra sem lankadhat el az ünnepnap után. Ez az ünnep eddigi győzelmeink számadása volt, — készüljünk fel az újabb számadásra. Egy hónap van hátra, hogy méltóképpen — hazájukat szerető békeharcosokhoz méltóan — gyarapíthassuk a béketábor sikereit a nagy seregszemléig, a június 1-i megyei béketalálkozóig. Sztálin elvtárs arra tanít bennünket, hogy vegyük kezünkbe a béke megőrzésének ügyét és mindig is tartsunk ki mellette. Június elsején a megyei béketalálkozó napján arról kel majd számot adnunk, hogyan vettük kezünkbe a béke megőrzésének ügyét. Úgy valósítsuk meg Pártunk május 1-i jelszavait, úgy harcoljunk mindennapos munkával a békéért, hogy büszkén jelenthessük: mindent megtettünk, hogy áthúzzuk az imperialisták gyalázatos terveit és tűzön-vízen át megvédelmezzük a béke szent ügyét. Dicsőség a nagy Sztálinnak, a békéért harcoló emberiség lánglelkű vezérének, a népek közötti barátság zászlóvivőjének! Éljen a béke első magyar harcosa, a szocialista Magyarország első építője : Rákosi Mátyás elvtárs! Ara 50 fillér Éljen május 1-e, a békéért harcoló népek seregszemléje, a proletár nemzetköziség nagy ünnepe!