Győr-Sopronmegyei Hírlap, 1952. május (8. évfolyam, 101-126. szám)

1952-05-01 / 101. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! VIII. évfolyam, 101. szám, 1952­ május 1. csütörtök. A mi népünk szereti a békét Nem csupán azért, mert szereti az alkotást, a békéiben fejlődő életet, hanem azért, mert különösképpen­ szereti új életét. Szeretjük új éle­tünket, önömmel méregetjük a régi úri, papi birtokon növekvő zsenge búzaszálacskákat. Annak nő már, aki elvetette s learatja. Szívesen olvassuk az újságban új életünk nagyszerű híradását: elüzem­lett a Győri Fonó, a Keksz- és Ostya - gyár, ahol a múltban a tőkések vagdosták a munkások vérén, ve­rejtékén hizlalt szelvényeiket. Meg­hatott örömmel üdvözöljük a má­jusi felvonuláson az apró úttörők kezében libegő zászlókat. Békére, új életre, boldogságra születtek ezek a gyerekek. Ezzel szemben nagyon szeretné­nek háborúzni a tőkés urak! Két héttel ezelőtt árvíz pusztított az Északamerikai Egyesült Államok­ban. „Tíz év alatt a tizedik volt az a pusztító áradat“ — így írják az amerikai lapok. Idézzünk az egyikből, a Daily Workerből. „Azo­kat az összegeket, melyeket a kor­mány az egyetlen borzalmas atom­bombára, vagy néhány hatalmas sorhajóra költ, felhasználhatná ar­ra, hogy a Missuri völgyében in­tézkedést tegyen az árvíz ellen, olcsó energiával lássa el a vidék­kel és megmentse az embereket a pusztulástól". Az amerikai impe­rialisták nem építenek árvízmentő gátakat a folyókra. Ők egy olyan nagy páncélszekrényt szeretnének építeni, amibe belecsukhatnák az egész világot. Ők nem telepítenek erdőket a futó sivatagba, ők inkább hadi támaszpontot szeretnek épí­teni, lehetőleg minél közelebb a Szovjetunióhoz, s a népi demokrá­cia békét szerető népeinek várfa­laihoz. Mi olyan térképet közlünk a lapokban, amelyek azt mutatják: az ország melyik megyéje, a me­gyének melyik járása hogyan áll a tavaszi vetésben, az új élet építé­sében. Egy amerikai lap viszont nem átallotta olyan térképet kö­zölni, amelyik azt ábrázolta, hogy az egyes közelkeleti és északafri­kai repülőtámaszpontokról, Tito Jugoszláviájának repülőtereiről milyen szovjet és népi demokrácia­­beli városokat tudnának elérni az USA bombázói. A népek azonban a békét szere­tik. S a békét akaró népek évről­­évre érezhetik, hogy sikerül meg­fékezniük az új háború gyújtoga­tott. Ma már nemcsak hisszük, ha­nem biztosan tudjuk, hogy a béke legyőzi a háborút. Emlékezzünk vissza 1949. május 1-re. Pár nap­pal azelőtt ért véget Párizsban a Béke Híveinek első Világkong­resz­­szusa. Az első békevilágkongresszus volt ez, s felhívása nyomán azon a május 1-én hangzott el először a világ minden részében a harci riadó: „Megvédjük a békét!" Akkor — 1949 május elsején — írta először a jelszavai közé a Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártja: „A béke védelme a világ valamennyi népének ügye!" Emlékezzünk az azóta eltelt bé­keharcos május elsejékre. 1950-ben a stockholmi békefelhívás nyomán álltak újabb milliók a májusi zászló alá. 1951-ben pedig már a győzelmesen vívott békeharc ma­gasztos öntudatával hirdethették a felvonulási menetek transzparensei a sztálini szózatot. A béke fenn­marad és tartós lesz, ha a népek kezükbe veszik a béke megvédésé­nek ügyét és végig kitartanak mel­lette!" Azóta méginkább megnöve­­­­kedett a béketábor az egész vilá­gon. Az öt nagyhatalom közötti bék­eegyezmény megkötését köve­telő felhívást eddig már 604 millió ember írta alá, vagyis 102 millió­val többen, mint két évvel ezelőtt a stockholmi felhívást. Ez a 102 millió aláírás minden szónál éke­sebben bizonyítja, hogyan hala­d győzelemre a béke gondolata. Váljon a béke ellenségei, akik keblükre ölelték a náci táborno­kokat, akik gyilkos parancsot ad­tak Beloiannisz elvtárs megölésére, akik a baktériumháború embertelen aljas eszközétől sem riadnak visz­­sza, amikor a szabadság elfojtá­sáról van szó ■— várjon ezek a háborús nyereségen hizlalt véreng­zők nem vágyódnak azóta hábo­rúra? Dehogynem vágyódnak. Ve­­szettebbül, mint valaha. Csakhogy megkeseredett a szájuk íze. Nem tudják kiterjeszteni a háborút. „Közelebb van-e most a harmadik világháború, mint két vagy három évvel ezelőtt?" — kérdezte Sztálin elvtárstól az amerikai vidéki lapok szerkesztőségének egy csoportja. A válasz ez volt: „Nem, nincs köze­lebb". S hogy nincs közelebb a háború, ez nem rajtuk, hanem a béketábor szilárd egységén, elszánt fellépésén múlott. A béketábor si­kereinek történelmi jelentőségű el­ismerése volt az, amikor Sztálin elvtárs megállapította, hogy a há­ború nincs közelebb, mint két vagy három évvel ezelőtt. Nem csoda tehát, ha az idei má­jus 1. — a nemzetközi munkásosz­tály nagy ünnepe — a békeakarat győzelmeinek ünnepe is egyúttal. A világ munkásosztályának összetar­tása még soha nem volt ilyen egy­séges, mint napjainkban. Ebbe a szilárd egységbe méltán sorakozik fel a magyar munkásosztály és az egész magyar dolgozó nép. Ha emlékeztünk a nemzetközi békeharc nagyszerű eredményeire, eseményeire, emlékezzünk meg ar­ról is, hogyan élünk­, szilárdult né­pünk egysége,­­békeakarata évről­­évre, május 1-ről—május 1-re. Ma ez a jelszó — Pártunk jelszava — lelkesíti a munkásosztályt: „Mun­kások, munkásnők! Harcoljatok a második negyedévi terv teljesítésé­ért és túlszárnyalásáért! A terme­lés újabb győzelmeivel ünnepeljé­tek május elsejét!" Emlékezzenek megyénk üzemeinek dolgozói a Párt régi jelszavaira. Arra a jel­szóra például, amely az első, élet­­rehívó hang volt hét évvel ezelőtt, az akkor romokban heverő, kifosz­tott országban: „Arccal a txisút felé!" Vagy egy másik jelszóra: „Nem a tőkéseknek, a népnek épít­jük az országot!" Egy egész törté­nelmi korszak sikeres építését mu­tatják ,a májusi felvonuláson ötéves tervünk győzelmeit, sikereit hir­dető jel­szavak, ,D­olgozó parasztok! Jó tavaszi munkával, az állattenyésztés kiváló eredményeitől előre az ötéves ter­vért, a békéért, népünk jobblétéért!" Azok a dolgozó parasztok, akik mz a jól végzett tavaszi vetést is i­n­nep­lik a mai felvonuláson — emlé­­kezzenek a Párt régi jelszavaira Az életet, a reménységet,, az ezer év óta áhított föld ízét, szabadsá­gát jelentette az a régi jelszó amelyet a dolgozók ügyéért kiálló Párt vágott a ha­talomravágyó föl­desurak, papi­­összeesküvők arcába: „Földet vissza nem adunk!" Népünk akkor is megfogadta szívébe zárta a Párt jelszavát S a Párt jelszavai tetté válnak most is amikor békeharcra, ugyanakkor or­­szágépítésre lelkesítenek. „Vas- és gépipar dolgozói! Emeljétek a vas és acéltermelést! Adjatok még több még jobb gépet iparunknak, mező­­gazdaságunknak!“ A Győri Vagon­­gyár acélöntődé­jében új termelési eljárással évi 2.500.000 forint ér­tékű acélt ad az acélöntőde. Orszá­gos mozgalommá fejlődött a Győri Vagyongyár vezérigazgatójának kezdeményezése: „Takarékoskod­junk a beruházásokkal!" Csupán a Győri Vagongyárban 2.725.000 fo­rint kerül vissza népgazdaságunk vérkeringésébe a beruházások meg­takarítása nyomán. A Győri Hajtó­­műgyár dolgozói 600 ezer forintot takarítanak meg népgazdaságunk­nak. Megyénk vasa® üzemeinek dol­gozói kiemelkedő sikerekkel ké­szültek május 1-re, hogy több gé­pet adhassanak az iparnak, a me­zőgazdaságnak. „Munkások, munkásnők! Harcol­jatok a második negyedévi terv teljesítéséért és túlszárnyalásáért! A termelés újabb győzelmeivel ün­nepeljétek május elsejét!" A Győri Fonoda dolgozói úgy fogadták meg Pártunk jelszavát, hogy a nemzet­közi munkásosztály nagy ünnepére gyáruk homlokzatára tűzhetik a dicső munka jelképét: az éltizem csillagot. A Soproni Fésűsfonal­­gyárban a májusi verseny során 30-ra emelkedett a sztahanovisták száma. Most, május 1-én az Észak­dunántúli Áramszolgáltató, a Győri Keksz- és Ostyagyár dolgozói is büszkén menetelhetnek: az éltizem csillag nyitja meg felvonulásukat. Megyénk munkásai, munkásnői ha­zájukat szerető emberekhez méltó­képpen válaszoltak Pártunk jel­szavára. „Műszaki dolgozók! A munka jó megszervezésével, a munkafegye­lem megszilárdításával harcoljatok a szocialista munkaverseny újabb győzelmeiért! Éljen a munkásosz­tállyal vállvetve küzdő, szocializ­must építő műszaki értelmiség!’ Válaszoltak a műszaki dolgozók is.­­ Válaszuk benne van üzemeink ja­vuló munkafegyelmében, a május 1­1-i győzelmi jelentésekben, abban,­­ hogy a Vagongyári „Beloiannisz"­­ sztahanovista kovácsüzem dolgozói az igazolatlan hiányzás miatt ki-­­­esett munkaórák számát a vállal­­­lásban megjelölt 0,18 százalék alá,,­­ 0,16 százalékra szorították. A mű- ■ vezetők, műszaki vezetők vállvetve harcolnak textilüzemeinkben a mi­nőség javításáért, építőiparunkban a munkaidő helyes kihasználásáért, a munka jó megszervezéséért. Május 1. az élet igazi hőseinek­­ és alkotóinak ünnepe, Sztálin elv- ■ társ a következő gyönyörű szavak-­­ kal emlékezik meg egyik cikkében május elsejéről: „A világ szocialis­táinak párizsi kongresszusán a munkások elhatározták, hogy ép­­­­pen a mai napon, május elsején — amikor a természet felébred téli álmából, erdők, hegyek kizöldül- ■ nek, mezők és rétek virágba borul­nak, a nap melegebben kezd tűzni, a levegőt átjárja a megújulás értel­­­me, a természet pedig táncra per-­­■ dűl és ujjongásba tör ki — éppen ezen a napon fogják az egész világ-­­ nak harsányan és nyíltan tudtára­­ adni: a munkások hozzák az embe­riségnek a tavaszt és szabadítják­­ meg a kapitalizmus bilincseitől, a­­ munkások hivatottak megújítani a­­ világot a szabadság és szocializmus alapján". A munkások hozzák az­­ emberiségnek a tavaszt, — ők sza- ■ badítják meg a dolgozó parasztokat is a kapitalizmus bilincseitől. A­­ Szovjetunió hős munkásosztálya­­ nevelte és szülte azt a Szovjet Had- s sereget, amely a mi népünk kezé- * ről, lábáról is leverte a rabláncot.­­ A magyar munkásosztály — a­­ szovjet munkások példáját követ-­l­ve — úgy építette fel az ipart,­­ úgy gyakorolja a hatalmat ebben­­ az országban, hogy a dolgozó pa-­­ rasztok számára is felépüljön az­­ új világ „a szabadság és szocializá s utás alapján". Ezért ünnepe­li­­­ jus 1. a dolgozó parasztságnak is.­­ A munkásosztály példáját követte 1 megyénk dolgozó parasztsága is,­­ amikor lelkesen csatlakozott a­­ ménfőc­sanakiak felhívásához: „Tér­­­ merj az idén többet, mint tavaly!" Elsősorban — és az egyéni dolgozó­­ parasztoknak példát mutatva — 1 termelőszövetkezeteink és állami­­ gazdaságaink készültek május 1­1 nagy ünnepére, a tavaszi munkák ‘ jó elvégzésével.­­ „T­ermelőszövetkezetek, gépállo­mások és állami gazdaságok dolgo­­­­zói! A fejlett agrotechnika és állat-­­ tenyésztési módszerek alkalmazása-­­ val, a munkafegyelem megszilárdít­­­tásával harcoljatok a magasabb terméshozamért, a nagyüzemi gaz- 1 __________________________________ (­dáz­kodás kimagasló eredményeiért, a fejlett szocialista mezőgazda­ságért1” Termelőszövetkezeteinék egymással versenyezve válaszolnak Pártunk május 1-i jelszavára. Csak a minap írták az ágifalvi Bástya tsz tagjai versenytársuknak, a ma­gyarfalviaknak: „Már ki is kell a vetésünk ... tavaly 300 százalé­kon felül teljesítettük beadásunkat, de az idén még többet szeretnénk adni a dolgozók államának. A ser­tésállományunkat ebben az eszten­dőben megtízszerezzük ... Női munkacsapatunk másfél nap alatt 5 hold gumipitypangot ültetett és egy nap alatt teljesen a nők egye­dül elvetettek 10 hold hibrid ku­koricát négyzetesen..." A duna­­kiliti Felszabadulás tizes — a kez­deti nehézségeket legyűrve — sorra állítja be a hízókat, hogy szeptem­ber 30-ra egész évi sertésbegyű­jtési tervüket teljesíthessék. Még arra is jut erejükből, hogy egy másik termelőcsoport számára is kölcsö­nözzenek hízóknak való sertéseket. Termelőszövetkezetei­nkben a múlt évinél jóval szélesebb mértékben alkalmazták a vetés idején a szov­jet agrotechnikai eljárásokat és a legtöbb helyen már megkezdték a növényápolást, példát mutatva ez­zel is abban, hogyan kell harcolni Pártunk jelszavának megvalósítá­sáért, a fejlett szocialista mező­gazdaságért. De az ünnepség fényénél ne csak a békeharc hősi eredményeit lát­­suk meg. Lássuk meg azt is, hol kell elsősorban továbbvinni a má­jus 1-i békeharc lendületét. Most várnak ránk a döntő feladatok Iparunkban a második negyedévi ,s egyben a döntő tervév első fél­évi tervteljesítéséért kell nagy len­dülettel döntő harcba indulni. Fi­gyelembe kell vennünk, hogy éppen olyan fontos üzemek, mint az va­gongyári daruüzem, a Mosonma­gyaróvári Mezőgazdasági Gépgyár, a vagongyári szállítógéposztály le­maradtak tervük teljesítésében. Fi­gyelembe kell vennünk, hogy me­gyénk még mindig nem tudott előbbre törni a begyűjtési verseny­ben. Különösen a sertésbegyűjtés terén van még sok tennivaló. Ter­melőszövetkezeteink között is van jó néhány, amelyik nem követi ezen a téren a példamutatókat. S a mezőgazdaságban — amikor adós­ságainkat t­örlesztjük — ugyanak­kor itt vár ránk a nagy feladat: több és jobb munkával, fejlettebb eljárásokkal, sikeres növényápolási munkával harcolni a magasabb ter­méshozamért, a nagyüzemi gazdál­kodásban éppúgy, mint az egyéni gazdaságokban. Május 1. lendülete egy pillanatra sem lankadhat el az ünnepnap után. Ez az ünnep eddigi győzel­­meink számadása volt, — készül­jünk fel az újabb számadásra. Egy hónap van hátra, hogy méltókép­pen — hazájukat szerető békehar­cosokhoz méltóan — gyarapíthas­­suk a béketábor sikereit a nagy se­regszemléig, a június 1-i megyei béketalálkozóig. Sztálin elvtárs arra tanít bennünket, hogy vegyük kezünkbe a béke megőrzésének ügyét és mindig is tartsunk ki mellette. Június elsején a megyei béketalálkozó napján arról kel majd számot adnunk, hogyan vet­tük kezünkbe a béke megőrzésének ügyét. Úgy valósítsuk meg Pártunk május 1-i jelszavait, úgy harcol­junk mindennapos munkával a bé­kéért, hogy büszkén jelenthessük: mindent megtettünk, hogy áthúzzuk az imperialisták gyalázatos terveit és tűzön-vízen át megvédelmezzük a béke szent ügyét. Dicsőség a nagy Sztálinnak, a békéért harcoló emberiség lánglelkű vezérének, a népek közötti barátság zászlóvivőjének! Éljen a béke első magyar harcosa, a szocialista Magyarország első építője : Rákosi Mátyás elvtárs! Ara 50 fillér Éljen május 1-e, a békéért harcoló népek seregszemléje, a proletár nemzetköziség nagy ünnepe!

Next