Győr-Sopronmegyei Hírlap, 1952. május (8. évfolyam, 101-126. szám)

1952-05-01 / 101. szám

ÍILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! VIII. évfolyam, 101. szám. 1952- májú« 1, csütörtök. Ara 50 fillér Éljen május 1-e, a békéért harcoló népek seregszemléje, a proletár nemzetköziség nagy ünnepe! Éljen a béke első magyar harcosa, a szocialista Magyarország első építője : Rákosi Mátyás elvtárs! dá! kodás kimagasló eredményeiért, a fejlett szocialista mezőgazda­ságért1” Termelö&zövetkezeteinJí egymással versenyezve válaszolnak Pártunk május 1-i jelszavára. Csak a minap írták az ágifalvi Bástya tsz tagjai versenytársuknak, a ma gyarfalviaknak: „Már ki is kelt a vetésünk ... tavaly 300 százalé­kon felül teljesítettük beadásunkat, de az idén még többet szeretnénk adni a dolgozók államának. A ser­tésállományunkat ebben az eszten­dőben megtízszerezzük ... Női munkacsapatunk másfél nap alatt 5 hold gumipitypangot ültetett és egy nap alatt teljesen a nők egye­dül elvetettek 10 hold hibrid ku­koricát négyzetesen..." A duna­­kilití Felszabadulás tszcs — a kez­deti nehézségeket legyűrve — 6orra állítja be a hízókat, hogy szeptem­ber 30-ra egészévi sertésbegyíijtési tervüket teljesíthessék. Még arra is jut erejükből, hogy egy másik termelőcsöpört számára is kölcsö­nözzenek hízóknak való sertéseket. Termelöszövetkezeteiinkben a múlt évinél jóval szélesebb mértékben alkalmazták a vetés idején a szov­jet agrotechnikai eljárásokat és a legtöbb helyen már megkezdték a növényápolást, példát mulatva ez­zel is abban: hogyan kell harcolni Pártunk jelszavának megvalósítá­sáért, a fejlett szocialista mező­gazdaságért. De az ünnepség fényénél ne csak a békeharc hősi eredményeit Iác, suk meg. Lássuk meg azt is; hol kell elsősorban továbbvinni a má­jus 1-i békeharc lendületét. Most várnak ránk a döntő feladatok Iparunkban a második negyedévi —• egyben a döntő tervév első fél­évi tervteljesítéséért kell nagy len­dülettel döntő harcba indu'ni. Fi­gyelembe keil vennünk, hogy éppen olyan fontos üzemek, mint <7 va­gongyári daruüzem, a Mosonma­gyaróvári Mezőgazdasági Gépgyár, a vagongyári szállítógéposztály le­maradtak tervük teljesítésében. Fi­gyelembe kell vennünk, bogy me gyénk még mindig nem tudott előbbre törni a begyűjtési verseny­ben. Különösen a sertésbegyüjtés terén van még sok tennivaló. Ter­melőszövetkezeteink között is van jócéhány, amelyik nem követi ezen a téren a példamutatókat. S a mezőgazdaságban — amikor adós­ságainkat tiarlesztjük — ugyanak kor itt vár ránk a nagy feladai: több és jobb munkával, fejlettebb eljárásokkal, sikeres növényápolási munkával harcolni a magasabb ter­méshozamért, a nagyüzemi gazdál­kodásban éppúgy, mint az egyéni gazdaságokban. Május 1. lendülete egy pillanatra sem lankadhat el az ünnepnap után. Ez az ünnep eddigi gyözei­­meink számadása volt, — készül­jünk fel az újabb számadásra. Egy hónap van hátra, hogy méltókép­pen — hazájukat szerető békehar­cosakhoz méltóan — gyarapithas­­suk a békotábor sikereit a nagy se­regszemléig, a június 1-i megyei béketalálkozóig. Sztálin elvtárs arra tanít bennünket, hogy vegyük kezünkbe a béke megőrzésének ügyét és mindig is tartsunk ki mellette, Június elsején a megyei béketalálkozó napján arról kel majd számot adnunk: hogyan vet­tük kezünkbe a béke megőrzésének ügyét. Úgy valósítsuk meg Pártunk május l_i jelszavait, úgy harcol­junk mindennapos munkával a bé­kéért, hogy büszkén jelenthessük: mindent megtettünk, hogy áthúzzuk az imperialisták gyalázatos terveit és tűzön-vízen át megvédelmezzük a béke szent ügyét. Dicsőség a nagy Sztálinnak, a békéért harcoló emberiség lánglelkű vezérének, a népek közötti barátság zászlóvivőjének! Válaszoltak a műszaki dolgozók is. 1 Válaszuk benne van üzemeink ja­vuló munkafegyelmében, a május 1 1-i győzelmi jelentésekben, abban, < hogy a Vagongyári „Beloiannisz" 1 sztahánovista kovácsüzem dolgozói az igazolatlan hiányzás miatt ki- > esett munkaórák számát a válla- > lásban megjelölt 0.18 százalék alá,, 1 0,16 százalékra szorították. A mű- ■ vezetők, műszaki vezetők vállvetve harcolnak textilüzemeinkben a mi­nőség javításáért, építőiparunkban a munkaidő helyes kihasználásáért, a munka jó megszervezéséért. Május 1. az élet igazi hőseinek 1 és alkotóinak ünnepe, Sztálin elv- ■ társ a következő gyönyörű szavak- 1 kai emlékezik meg egyik cikkében május elsejéről: „A világ szocialis­táinak párizsi kongresszusán a munkások elhatározták, hogy ép- ] pen a mai napon, május elsején — amikor a természet felébred téli álmából, erdők, hegyek kizöldül- ■ nek, mezők és rétek virágba borul­nak, a nap melegebben kezd tűzni, a levegőt átjárja a megújulás örtír 1 me, a természet pedig táncra per- '■ dűl és újjongásba tör ki — éppen ezen a napon fogják az egész világ- : nak harsányan és nyíltan tudtára 1 adni: a munkások hozzák az embe­riségnek a tavaszt és szabadítják 1 meg a kapitalizmus bilincseitől, a • munkások hivatottak megújítani a 1 világot a szabadság és szocializmus alapján". A munkások hozzák az 1 emberiségnek a tavaszt, — ők sza- ■ badítják meg a dolgozó parasztokat is a kapitalizmus bilincseitől. A ' Szovjetunió hős munkásosztálya 1 nevelte és szülte azt a Szovjet Had- I sereget, amely a mi népünk kézé- * ről, lábáról is leverte a rabláncot. í A magyar munkásosztály — a 1 szovjet munkások példáját követ- < ve — úgy építette fel az ipart, 1 úgy gyakorolja a hatalmat ebben I az országban, hogy a dolgozó pa- I rasztok számára is felépüljön az ' új világ „a szabadság és szocializ- I uras alapján". Ezért ünnepe mi- 1 jus 1. a dolgozó parasztságnak is. 1 A munkásosztály példáját követte 1 megyénk dolgozó parasztsága is, < amikor lelkesen csatlakozott a 1 ménfőé sanakiak felhívásához: „Tér- ! melj az idén többet, mint tavaly!" Elsősorban — és az egyéni dolgozó 1 parasztoknak példát mutatva — 1 termelöszövetkezetemk és állami 1 gazdaságaink készültek május 1 1 nagy ünnepére, a tavaszi munkák ‘ jó elvégzésével, < „T ermelőszövetkezetek, gépállo­mások és állami gazdaságok dolgo- 1 zói! A fejlett agrotechnika és állat- 1 tenyésztési módszerek alkalmazása- 1 val, a munkafegyelem megszilárdí- , tusával harcoljatok a magasabb terméshozamért, a nagyüzemi gaz- 1 __________________________________ ( dető jeliszavak, ,J)olgozó parasztok! Jó tavaszi munkával, az állattenyésztés kiváló eredményeitől előre az ötéves ter­vért, a békéért, népünk jobblétéért!' Azok a dolgozó parasztok, akik mz a jólvégzett tavaszi vetést is iin nép lik a mai felvonuláson — emlé' kezzenek a Párt régi jelszavaira Az életet, a reménységet,, az ezei év óta áhított föld ízét, szabadsá­gát jelentette az a régi jelszó amelyet a dolgozók ügyéért kiálló Párt vágott a haitalomravágyó föl­desurak, papi (összeesküvők arcába, „Földet vissza nem adunk!" Népünk akkor is megfogadta szíyébe zárta a Párt jelszavát S a Párt jelszavai tetté válnak most is amikor békeharcra, ugyanakkor or­­szágépítésre lelkesítenek. „Vas- ét gépipar dolgozói! Emeljétek a va: és acéltermelést! Adjatok még több még jobb gépet iparunknak, mező­­gazdaságunknak!“ A Győri Vagon­­gyár acélöntődé jóben új termelési eljárással évi 2,500.000 forint ér­tékű acélt ad az acélöntődé. Orszá­gos mozgalommá fejlődött a Győri Vagyongyár vezérigazgatójának kezdeményezése: „Takarékoskod­junk a beruházásokkal!" Csupán a Győri Vagongyárban 2.725.000 fo­rint kerül vissza népgazdaságunk vérkeringésébe a beruházások meg­takarítása nyomán, A Győri Hajtó­­mügyár dolgozói 600 ezer forintot takarítanak meg népgazdaságunk­nak, Megyénk vasa® üzemeinek dol­gozói kiemelkedő sikerekkel ké­szültek május 1-re, hogy több gé­pet adhassanak az iparnak, a me­zőgazdaságnak. „Munkások, munkásnók! Harcol­jatok a második negyedévi terv teljesítéséért és túlszárnyalásáért! A termelés újabb győzelmeivel ün­nepeljétek május elsejét!" A Győri Fonoda dolgozói úgy fogadták meg Pártunk jelszavát, hogy a nemzet­közi munkásosztály nagy ünnepére gyáruk homlokzatára tűzhetik a dicső munka jelképét: az élíizem csillagot. A Soproni Fésűsfonal­­gyárban a májusi verseny során 30-ra emelkedett a sztahánovisták száma. Most, május 1-én az Észak­dunántúli Áramszolgáltató, a Győri Keksz- és Ostyagyár dolgozói is büszkén menetelhetnek: az éltizem csillag nyitja meg felvonulásukat. Megyénk munkásai, munkásnői ha­zájukat szerető emberekhez méltó­képpen válaszoltak Pártunk jel­szavára. „Műszaki dolgozók! A munka jé megszervezésével, a munkafegye­lem megszilárdításával harcoljatok a szocialista munkaverseny újabb győzelmeiért! Étjen a munkásosz­tállyal vállvetve küzdő, szocializ­must építő műszaki értelmiség!’ bék «egyezmény megkötését köve­telő felhívást eddig már 604 millió ember írta alá, vagyis 102 millió­val többen, mint két évvel ezelőtt a stockholmi felhívást, Ez a 102 millió aláírás minden szónál éke­sebben bizonyítja, hogyan halóid győzelemre a béke gondolata. Vájjon a béke ellenségei, akik keblükre ölelték a náci táborno­kokat, akik gyilkos parancsot ad­tak Beloiannisz elvtárs megölésére, akik a baktériumháború embertelen aljas eszközétől sem riadnak visz­­sza, amikor a szabadság elfojtá­sáról van szó ■— vájjon ezek a háborús nyereségen hizlalt véreng­zők nem vágyódnak azóta hábo­rúra? Dehogynem vágyódnak. Ve­­szettehbül, mint valaha. Csakhogy megkeseredett a szájuk íze. Nem tudják kiterjeszteni a háborút. „Közelebb van~e most a harmadik világháború, mint két vagy három évvel ezelőtt?" — kérdezte Sztálin elvtárstól az amerikai vidéki lapok szerkesztőségének egy csoportja. A válasz ez volt: „Nem, nincs köze­lebb". S hogy nincs közelebb a háború, ez nem rajtuk, hanem a béketábor szilárd egységén, elszánt fellépésén múlott. A béketábor si­kereinek történelmi jelentőségű el­ismerése volt az, amikor Sztálin elvtárs megállapította, hogy a há­ború nincs közelebb, mint két vagy három évvel ezelőtt. Nem csoda tehát, ha az idei má­jus 1. — a nemzetközi munkásosz­tály nagy ünnepe — a békeakarat győzelmeinek ünnepe is egyúttal. A világ munkásosztályának összetar­tása még soha nem volt ilyen egy­séges, mint napjainkban. Ebbe a szilárd egységbe méltán sorakozik fel a magyar munkásosztály és az egész magyar dolgozó nép. Ha emlékeztünk a nemzetközi békeharc nagyszerű eredményeire, eseményeire, emlékezzünk meg ar­ról is, hogyan éfnilt, szilárdult né­pünk egysége, 'békeakarata évről­­évre, május 1-ről—május 1-re. Ma ez a jelszó — Pártunk jelszava — lelkesíti a munkásosztályt: „Mun­kások, munkásnők! Harcoljatok a második negyedévi terv teljesítésé­ért és túlszárnyalásáért! A terme­lés újabb győzelmeivel ünnepeljé­tek május elsejét!" Emlékezzenek megyénk üzemeinek dolgozói a Párt régi jelszavaira. Arra a jel­szóra például, amely az első, éleí­­rehívó hang volt hét évvel ezelőtt, az akkor romokban heverő, kifosz­tott országban: „Arccal a txisút felé!" Vagy egy másik jelszóra: „Nem a tőkéseknek, a népnek épít­jük az országot!" Egy egész törté­nelmi korszak sikeres építését mu­tatják ,a májusi felvonuláson ötéves tervünk győzelmeit, sikereit hir­A mi népünk szereti a békét Nem csupán azért, mert szereti az alkotást, a békéiben fejlődő életet, hanem azért, mert különösképpen' szereti új életét. Szeretjük új éle­tünket, önömmel méregetjük a régi úri, papi birtokon növekvő zsenge búzaszálacskákat. Annak nő már, aki elvetette s learatja. Szívesen olvassuk az újságban új életünk nagyszerű híradását: ólüzem lett a Győri Fonó, a Keksz- és Ostya - gyár, ahol a múltban a tőkések vagdosták a munkások vérén, ve­rejtékén hizlalt szelvényeiket. Meg­hatott örömmel üdvözöljük a má­jusi felvonuláson az apró úttörők kezében libegő zászlókat. Békére, új életre, boldogságra születtek ezek a gyerekek. Ezzel szemben nagyon szeretné­nek háborúzni a tőkés urak! Két héttel ezelőtt árvíz pusztított az Eszakamerikai Egyesült Államok­ban. „Tíz év alatt a tizedik volt az a pusztító áradat“ — így írják az amerikai lapok. Idézzünk az egyikből, a Daily Workerből. „Azo kát az összegeket, melyeket a kor­mány az egyetlen borzalmas atom­bombára, vagy néhány hatalmas sorhajóra költ, felhasználhatná ar­ra, hogy a Missuri völgyében in­tézkedést tegyen az árvíz ellen, olcsó energiával lássa el a vidék­kel és megmentse az embereket a pusztulástól". Az amerikai impe­rialisták nem építenek árvízmentő gátakat a folyókra. Ök egy olyan nagy páncélszekrényt szeretnének építeni, amibe belecsukhatnák az egész világot. Ök nem telepítenek erdőket a futó sivatagba, ők inkább hadi támaszpontot szeretnek épí­teni, lehetőleg minél közelebb a Szovjetunióhoz, s a népi demokrá­cia békét szerető népeinek várfa­laihoz. Mi olyan térképet közlünk a lapokban, amelyek azt mutatják: a? ország melyik megyéje, a me­gyének melyik járása hogyan áll a tavaszi vetésben, az új élet építé­sében. Egy amerikai lap viszont pem átaFlotta olyan térképet kö­zölni, amelyik azt ábrázolta, hogy az egyes közelkeleti és északafri­kai repülőtámaszpontokról, Tito Jugoszláviájának repülőtereiről milyen szovjet és népi demokrácia­­bcli városokat tudnának elérni az USA bombázói. A népek azonban a bókét szere­tik. S a békét akaró népek évről­­évre érezhetik, hogy sikerül meg­fékezniük az új háború gyújtoga­tott. Ma már nemcsak hisszük, ha­nem biztosan tudjuk, hogy a béke legyőzi a háborút. Emlékezzünk vissza 1949. május 1-re. Pár nap­pal azelőtt ért véget Párizsban a Béke Híveinek első Világkongiresz­­szusa. Az első békevilágkongresszus voll ez, s felhívása nyomán azon a május 1-én hangzott el először a világ minden részében a harci riadó: „Megvédjük a békét!" Akkor — 1949 május elsején — írta először a jelszavai közé a Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártja: „A béke védelme a világ valamennyi népének ügye!" Emlékezzünk az azóta eltelt bé­keharcos május elsejékre. 1950-ben a stockholmi békefelhívás nyomán állták újabb milliók a májusi zászló alá. 1951-ben pedig már a győzelmesen vívott békeharc ma­gasztos öntudatával hirdethették a felvonulási menetek transzparensei a sztálini szózatot: A béke fenn­marad és tartós lesz, ha a népek kezükbe veszik a béke megvédésé­nek ügyét és végig kitartanak mel­lette!" Azóta méginkább megnöve­­, kedett a béketábor az egész vilá­gon. Az őt nagyhatalom közötti

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék