Győr-Sopronmegyei Hírlap, 1953. március (9. évfolyam, 51-76. szám)

1953-03-01 / 51. szám

&IL&G PR&LeTARJAt eOYESULJCTIKt IX. évfolyam, él. szám. 1953 március 1. vasárnap. AMA 50 FILLÉR A magyar szakszervezetek XVIII. kongresszusa A magyar szakszervezetek XVIII. kongresszusának első na­­pi ülésén, a késő esti órákban Bilahu Béla, a bányaipari dolgo­zók szakszervezeténe­k elnöke meg­állapította, hogy a szakszervezet vezetőségét, súlyos felelősség ter­heli a széntermelésben mutatko­zó év eleji visszaesés miatt. Háj József, a mohácsiszigeti állam, gazdaság kombájn­ vezető­je rámu­tatott arra, hogy a mezőgazda­ságban mina­k még olyan veze­tők, hifeik félnek a gépek alkalma­zásától és hiányosságok vannak a versen­ymozgalom kiterjesztétsé­ben is. Gazda Géza Kossvárdijan meg­állapította, hogy a javaslata nyo­mán megindult takarékosság mozgalom egyedül a Rákosd Mű­vtklen egy év alatt körülbelül 2 Bárcza Béla, az Ózdi Kohászati Üzemek főmérnökének felszólalá­sa után Claus Alajos, a Sztálin Vasmű Kossutthidíj­as főmérnöke beszélt. Claus méltatta a Sztálin Vas­mű jelentőségét, hangsúlyozta, hogy ötéves terveink ipari beru­házásai közül is kiemelkedik je­­lentősségében a Sztálin Vasmű­. Amikor az elmúlt év végén Gerő elvtárs a Központi Vezetőség ülé­sén kijelölte a népgazdaság fej­­lesülése terén előttünk álló fel­adatokat — mondotta — külön kiemelte, hogy mindenekelőtt gyorsan üzembe kell helyeznünk terveinknek megfelelően, a Sztálin Vasművet, Gerő elvtárs szavai a párt ál­láspontját fejezték ki és Sztálin­­város dolgozói magukévá teszik mindenkor a párt iránymutatá­sát. Ezért mi, a nagyolvasztó építői, elhatároztuk, hogy hazánk fel­szabadulása ünnepének tisztele­­tére, március 20-tól április 4-ig „felszabadulási hetet“ tartunk, amelynek keretében kfjabb ter­melési győzelmekkel bizonyítjuk be a felszabadító Szovjetunió iránt, Sztálin elvtárs iránt tü­zelt hálánkat és forró szerete­tünket. A „felszabadulási hét“ megtartá­sai élenjáróink kezdeményezése nyomán magukévá tették a kohó­­mű összes dolgozói, a tervek telje­sítéséért érzett felelősségüket bi­zonyítva több ezer sztálinvárosi dolgozó csatlakozott már eddig is kezde­ményezésünkhöz. A „felszabadulási hét“ kereté­ben április 4-ig a vaskohászati ke­­menceépítő vállalat dolgozói vál­lalják, hogy munkájuk jobb meg­szervezésén keresztül a nagyol­­vasztó és léghevítő falazásánál at lapban tíz nap előnyt érnek el A cső- és erőműszerelő vállalat dol­gozői a gáz- és levegő vezetékes szerelés­énél nyolcnapos ütemnye­­reséget biztosítanak. A mélyépítő vállalat dolgozói a nagyolvasztó építkezéseinél fennálló átlag más­féltonnás lemaradásukból tíz na­pot behoznak. A MÁVAG kohó szerelési csoportjának dolgozó vállalják, hogy a nagyolvasztó és léghevítő padszerkezetének szere­lésénél átlagban nyolcnapos előny biztosítanak. A vállalások mára­dék­talán teljesítésének biztosításá­ra a­­ nagyolvasztó építkezésén­ dolgozó műszaki vezetők vállal­ják, hogy tökéletes tervfelbontás­­sal, az előfeltételek biztosítására millió forint megtakarítást ered­ményezett. A Gazda­ mozgalom mindezen eredmények ellenére, nem vált valóságos tömegmozga­lommá. Nem hozta felszínre vvind­­­szol­t a lehetőségeket, amelyek az any­a­gtakarékosság terén fel­tárhatók. Megállapította, hogy a Granda-mozgalom elterjedését el­sősorban a bürokrácia akadály­oz­­za. A javaslatokat igen hosszú ideig elfektetik, nem adnak rá a dolgozóknak választ és hosszú alktaizologa­tás kezdődik. A szak­­szervezetek sokat segítenek az­zal, h­a széles körben elterjesztik az egyes gyáraik tapasztalatait az anyagmegtakarítás terén és népszerűsítik azokat a dolgozó­kat, akik javaslataikkal nagyösz­­szegű értékes anyagot ta­karíta­­na­k meg, megszervezik és koordinálják az építkezési munkálatokat. Kedves elvtá­rsak! Az országnak adott szavunkat meg akarjuk és meg is fogjuk tartani. Célkitűzé­seink megvalósításának reális fel­tételei biztosítva vannak. Dolgo­zóink akarnak versenyezni, de megkívánják a szakszervezeti és A magyar szakszervezetek XVII. kongresszusa szombaton folytatta tanácskozásait. Megje­lent az ülésein a népköztársaság minisztertanácsának több tagja, valamint a Szakszervezeti Világ­szövetség, a szovjet szakszerve­zeti küldöttség és a többi külföl­di szakszervezeti küldöttség tag­jai. Az első felszólaló Mekis József, a vas- és fémipari dolgozók szak­szervezetének elnöke, elmondotta, hogy a kollektív szerződéseine" ereje abban rejlik: a kritika és önkritika, valamint a tömegeik alkotó kezdeményezésének sokol­dalú fejlesztése alapján bevonják a dolgozókat a termelés irányítá­sába. El kell érni, hogy a kollek­tív szerződés minden ütemben a szakszervezeti munka alapja le­gye­n. Több felszólalás után Marcéin Dedien, a Francia Általános Mun­kásszövetség végrehajtó bizottsá­gának tagja, a közlekedési szak­­szervezet titkára szólalt fel. Be­széde bevezető részében hangsú­lyozta, hogy nagy figyelemmel kíséri a magyar dolgozók építő­munkáját és­­meg vannak győződ­ve arról, hogy a szovjet nép és a ma­gyar nép elszánt atkiak­at­tal követ el mindent a háború meg­­akadályozására, a béke megvédé­séért, a nyugati kapitalizmus fe­nyegetéseivel szemben. — A francia küldöttség — mon­dotta — határozottan kijelenthet ma az önök kongresszusa előtt hogy a francia nép sajátjának te­kinti és szíve mélyén őrzi a nép igaz fiának, a mi Thorez elvion­sunknak immár történelmivé vál mondás­átFranciaország népi nem fog harcolni a szovjet nép ellen. A továbbiakban beszámolt ar­ról, hogy Franciaország mai ura laltcás módjára kiszolgálják az új megszállókat, az amerikaiakat, s ugy­anatkikor gyorsított ütemben folytatják a hajszát a béke és­­ haladás­ erői ellen. A francia mun­­k Voszibilly azonban megszervezi erőit, mert világosan látja a fő műszaki vezetőiktől és kérik a pártszervezetektől, hogy komoly segítséget adjanak a munkához. A nagyolvasztó építőinek ez a kezdeményezése csak akkor hoz­hatja meg a várt eredményt, nagy békeművünk felépítését, ha a sztaá­linvárosiak munkalendülete magá­val ragadja az ország minden üze­mét, az üzemek minden dolgozó­ját. A nagyolvasztó építői — fejezte be nagy lelkesedéssel fogadott be­szédét Claus Alajos — felajánlá­suk teljesítésével méltók akarnak lenni Sztálin elv­társ nevéhez. Ki akarjuk fejezni határtalan szerete­tü­nk­et, hálánkat Sztálin elvtárs Iránt azért a sok segít­ségért, amelyet a Szovjetunió­nak és személyesen Sztálin elv­társnak köszönhetünk. Mi büsz­kék vagyunk arra, hogy a Vas­mű és városunk Sztálin elvtárs nevét viseli, azt a nevet, amely lelkesíti szerte a világon a be­csületes dolgozók millióit, amiely számunkra a szabadságot, a bol­dog életet jelenti és amely biz­tosítéka további, egyre szebbé váló életünknek. Ígérj­ü­k, hogy méltóik leszűrni Sztálin elvtárs nevére és ezt 2. adott szavunk teljesítésével fog nyegető veszélyt és szembeszáll az óceánról túlról ösztönzött újfa­sizmus szörnyű támadásaival. A francia szervezett dolgozók küldöttének beszéde után a kon­­gresszus résztvevői lelkesen éltet­ték a francia nép nagy vezetőjét Maurice Thorez elvtársat. Ezután Borbás Lajos, a ME­­DOSz elnöke szólalt fel, s k­ang­­súlyozta, hogy a MEDOSz az ed­digi hiányosságok kiküszöbölésé­vel, az élenjáró dolgozóik kezde­ményezése alapján megszervezi a versenyt a traktoristák és a munkagépkezelők között, s e tervismertető értekezletek után az egész országra kiterjedő mozgal­mat szervez a fejlett növényter­melési, állattenyésztési ás erdésze­ti módszerek alkalmazásáért. Kre­snik Magdolna, a szuhakállói bá­­nyák gépkezelője, a 17 hős szaka­­kállói bányász egyike szólalt fe ezután. — Pártunk szerető go­mb oskolá­­sát a szuhalkállói bányászok is érzik — kezdte felszólalását. — Amikor­­tizenheted magammal lentm­arad bank a bányában, a párt és­­ személyesen Rákosi elv­társ, a legjobb bányászok, hon­védek, államvédelmi őrök ezrei mozgósítva, úgyszólván a lehetet­lent is elkövette megmenté­sünk érdekében. Ezután arról beszélt, hogy­­ kongresszusról azzal a felhívás­sal fordul bányász elvtársaihoz főleg a bányásai ifjúsághoz, a kö­zöttü­k külön a bányász­nőkhöz mutassuk meg, hogy tudjuk, mi­vel tartozunk nagy pártunknak szeretett vezérünknek, Rákosi elv­társnak, s a magyar dolgozó nép­nek! Adjunk minél több szenet a drága hazának! A lengyel szakszervezetek ne­vében Stanislaw Kolwalczysk, a Lengyel Szakszervezeteik Központ Tanácsának titkára szólalt fel Hangsúlyozta, hogy a lengyel nép is, a baráti Magyarországhoz ha­sonlóan, nagy sikereket ér el a szocializmus építésében. Az ered­ményeket a munkásosztály lelke­sed­­sének, a munkatermelékeny­sély emelésének köszönheti, vala­­mint anna­k, hogy a lengyel m­unn­kásosztály szüntelenül harcol a technika fejlesztéséért, a takaré­kosságért és a ter­mék­ek u minősé­­gének megjavításáért. — Mi közös cél érdekében — mondotta — közös harcot vívunk. A mi kapcsolatunk egymás meg­becsülésén alapszik. Ezt fejezik ki árucsere és kulturális egyez­­ményeink, egymás kölcsönös se­­gítése és tapasztalok­csetjéink. A rohambriand megtisztelő címe. Ezután Loy Árpád, az Albert­­telepi szénbánya Kossuth-díjas fron­kmestere szólalt fel. A részt­vevőik nagy tapsától kísérve be­­jelentette, hogy az alberttelepi bányászok újabb termelési sike­rekkel ünnepük a magyar szak­­szervezetek XVIII. kongresszusát .• Brigádommal a héten, kon­gresszusi műszakot tartottunk ~ mondotta. — s 210 százalékos át­lagos eredménnyel 280 tonna sze­net termeltünk ki terven, fele négy nap alatt. Loy Árpád elmondotta, hogy az országos bányászati értekezlet után ankétot hívtak össze,­­ amelyet megtárgyalták a „termelj ma láb­bel, mint tegnap“ mozgalom hely­zetét. A dolgozók megértették az előttük álló feladatot, többen ígér­­ték meg, hogy megtermelik a szükséges szénmennyiséget és any­nyi szenet raknak, amennyi üres csillét a műszakiak biztosítanak. A műszakiak megszervezték az üres­ csille ellátását és jó szervezőmun­­kával biztosították a többtermelés­­hez szükséges feltételeket. Az ered­mény nem maradt el, fokozatosan emelkedni­ kezdett a termelés. — Brigádom élenjárt a terme­lésben — mondotta Loy — ebben a hónapban átlagosan 158 százalé­kot értünk el brigádommal, 10­8­ tonna szenet adtunk terven fel a népgazdaságunknak­ Bejelentene, hogy hazánk felsza­badulása nyolcadik évfordulójánál tiszteletére eredményeiket tovább akarják fokozni s április 1-ig folya­matosan tovább emelik mostani 150 százalékos teljesítményüket. Végül a bányászdolgozók nevé­ben elfogadta a sztálinvárosi dol­gozóknak a kongresszuson elhang­zott felhívását és ígéretet kett hogy egyenletes termeléssel, a bá­nyászat lemaradásának behozásáva és tervük teljesítésével akarna hozzájárulni országunk, a béketá­bor erősítéséhez. Ezután a magyar szakszervezetek sportegyesületeinek küldöttsége üd­vözölte a kongresszust. A küldött­ség tagjai a közönség tapsától ki­sérve Csermák József olimpiai baj­nok vezetésével hatalmas színpom­pás zászlókkal vonultak be, majd Csermák József a szónoki emel­vényre lépett. Beszédében a szakszervezet sportegyesületek több tízezer spor­tolója nevében köszönetet mondot pártunknak, kormányzatunknak é­s szakszervezeteknek azért a sok­oldalú segítségért, amelyben a ma­gyar sportolók, s köztük a helss­ink békeolimpián résztvettek részesül­tek. Walter Sacchetti olasz küldőt szólalt fel ezután. — Az olasz dolgozók — mon ahogyan Sztálin elvtárs a népi demokráciákat nevezte, arra kö­telez bennünket, hogy még na­gyobb erővel küzdjünk szocializ­must építő terveink teljesítésé­ért. A nagy tapssal fogadott felszó­lalás után a kongresszus résztve­vői hosszasan éltették a lengyel és a magyar nép nagy vezéreit, Boles­law Bierulot és Roszosi Má­tyást, mindkét nép nagy felza­­bd­­sítóját, a Szovjetuniót és a nagy Sztálint. aoua — szuaraan id­jiaijas uar­eukat életszínvonaluk növeléséért és a béke megvédéséért, annyival is inkább, mert példaképpen áll* nak előttük a Szovjetúnió és a népi demokráciák lelkesen dolgozó né* pei. —■ Politikai jelszavunk; munkát, több kenyeret, szociális reformo­kat, barátságot a világ minden bé­két akaró népével! Egy embert se, egy gépet se a háborús uszító im­perialisták számára! Kádas István, a DISz Központi Vezetőségének titkára a dolgozó és tanulóifjúság nevében üdvözölte­, a " kongresszust. Megállapította: A DISz és a szakszervezeti szenek között a legszorosabb együttműk­ö­­désre va­­ szükség, legelsősorban a szocialista munkaverseny szen­e­ zésében, a Sztahanov mozgalom fejlesztésében és nem utolsó sorban a kulturális, sport és érdekvédel­­­mi feladatok sikeres végrehajtása­­ban. Bru­tykó János építésügyi mi­­niszterhelyettes a szakszervezetek és az állami szervek együttműkö­­désének kérdéseivel foglalkozott. Komor Imre, a Szabad Nép szer­kesztőbizottságának helyettes veze­tője, leszögezte felszólalásában, hogy a kongresszus csak akkor vé­gezhet eredményes munkát, ha bá­tor, következetes és konkrét kriti­kával tárja fel a szakszervezeti munka hiányosságait. Az üze­mi szakszervezeti munka kifej­­­lesztése és fellendítése nem új feladat, a párt politikai bizottsága már 1951-ben felhívta erre a fi­gyelmet, mégis gyenge és bizony­talan az üzemekben folyó szakszer­vezeti munka. Nem folytatunk elég­gé következetes harcot a szociálde­­mokratizmus maradványai ellen. Ezt a harcot sokan a jobboldali szociáldemokraták leleplezésére akarják leszűkíteni és csak a nyílt ellenséges magatartást tekintik szo­­ciáldemokratizmusnak, elfeledkezve arról, hogy a szakszervezeti tagság egy része évtizedeken át szociálde­mokrata befolyás alatt állt. A továbbiakban a kritikához és az önkritikához való helyes­ vi­szonyról beszélt Komor Imre. A szociáldemokrata befolyást — mon­dotta — csak a tömeg kritikájának hatékony kifejlesztésével lehet le­küzdeni. Ezután részletesen foglalkozott a szakszervezeti káderpolitika kér­déseivel, majd rámutatott arra, hogy az éberség terén is vannak hiányosságok. Végül hangsúlyozta, hogy a szakszervezeteknek egyik legfontosabb feladatuk, hogy élen­járjanak a szovjet tapasztalatok felhasználásában. A kongresszus vasárnap foly­z­tatja tanácskozásait. „Felszabadulási hetet“ tartanak a sztálinvárosi nagyolvasztó építői A kongresszus második napja Lav Árnád felszólalása A Moldvai SzSzK-ban egyre szé­lesebb méreteket öltenek a tavaszi szántóföldi munkák. A gabonater­melők és gépkezelők a gazdag ter­mésért vívott küzdelmük köziben egyetlen óra kedvező időjárást sem hagynak kihasználatlanul. A kol­hozok az őszi szántás fogasolása és kultiválása után hozzáláttak a tavaszi növények vetéséhez. A ké­pei a bulkanesli Zsdanov-kolhoz tavaszi búzavetési munkálatait lát­hatjuk. A gépet D. Topál trakto­rista vezeti, aki a szántóföldi munkák első napjától kezdve rend­szeresen túlteljesíti a normát. (Fo­tó I­. Liszenkin.)

Next