Győr-Sopronmegyei Hírlap, 1955. január (11. évfolyam, 1-25. szám)

1955-01-01 / 1. szám

Képek, tödélletek megyénk múljáéét RÁTH MÁTYÁSI. emeteö magyar újság győri születésű, Sopronban iskolázott szerkesztője LBSD. január elsején nagy ünnepe van a mayar sajtónak. 150 évvel előtte, 1780. újesztendő napján, indult meg az első magyar nyelvű újság Pozsonyban Magyar Hírmondó néven. Szerkesztője, Ráth Mátyás, 1749-ben Győrött született Iskoláit Pozsonyban és Modorban kezdte, majd Sopronban, a mai Berzsenyi gimnáziumban fejezte be. Itteni diákságának érdekes emléke egy latin vers az iskola igazgatójának, Farkas Ádámnak tiszteletére, nyomtatásban is megjelent 1773-ban elindult Németországba egyetemre. Akkoriban szokás volt, hogy egy üres albummal az induló diákok sorba járták ismerőseiket és míg egyfelől némi útravalót kaptak, másfelől ebbe az albumba velős mondásokat, szellemi útravalóként, írtak bele a jóakarók, pártfogók és diáktársak. Ráth albuma megvan a Nemzeti Múzeumban. Legelőször, időrendben, a rokonság jegyezte be emléksorait a nagy útra készülő ifjú könyvébe, de szerényen, a hátsó lapokra. Markovich Klára, aki »úgy mint kereszt Ángya** irta alá magát még verssel is megpróbálkozott: ,,Fogy érdemes Ifjút Rát Mátyást vallók, Méltó Tiszteletre Szívemből óhajtok, stb. stb. Az első lapokon aztán felsorakoznak a soproni tanárok, orvosok, papok, szám szerint 16-an írtak életre nevelő idézeteket. Göttingai tanuló korában Ráth tovább gyűjtötte a bejegyzéseket, találunk is magyar, latin, görög, német, angol és hollandi sorokat 1778-ban ismét Sopronban van, ekkor egy Lagler György nevű barátja emlékül a sokat variált latin mondást írja be: Ember az embert magasztalja, ember az embert felfalja. Két év múlva a maga bőrén tapasztalhatta Ráth e mondás igazságát, mert 1780-ban megindult lapja, a Magyar Hírmondó. Fennmaradt az első évfolyam postakönyve. E szerint hetente kétszer 320 vidéki helyre indították a lapot. Győr városa és a megye összesen 10 előfizetőt mutatott fel, ezek névsora a következő: Gindli Károly táblabíró, Hemmer János kereskedő, Lang János kávés, Pingetzer Erzsébet, Pfaff Antal postás, Rath József, Szabó Antal megyei esküdt, Tisztapataky István ügyvéd. A megyéből a gyömörei Sigrayék, akiknek leszármazottjai 1849 után egy ál-Petőfit is rejtegettek, tovább a mezőőrsi Istvánfy Elek plébános. Sopronból öt előfizető akadt: a megénekelt Farkas Ádám, Wietorisz Jonatán líceumi tanár, Conrád András természettudós orvos, Jezerniczky Károly megyei mérnök, Töpler Sámuel ev. lelkész; a megyéből a csepregi Göndöcs György. E soproni előfizetők közül való nyilván a szorgalmas levelező is, az első évfolyamok gazdag tárházzal szolgálnak a soproni múlt kutatói számára. Megemlékezik a tudósítás még egy horvát nyelven Sopronban kiadott könyvről is, a dézsmáról, a Fertő szokatlan befagyásáról, stb. stb. Hosszan ír két soproni világjáró kalandjairól. Az egyik, Bauer Antal a l'Caunitz nevű hajót Indiából Livornóig vezette, a másik, Krausz Jakab meg Ceylonban tüzérkapitány lett, miután holland rabszolgakereskedők karmából sikerült megszabadulnia. Szívesen gondolt azonban hazájára és az említett Conrád orvosnak, ahogy a lap írja, nagy csomó préselt virágot küldött a messzi keletről. Hogy a soproni előfizetők Rát Mátyás személye révén kapcsolódtak a laphoz, mutatja, hogy az újság megszűntével a soproni tudósítások is elmaradtak. Győr nevével az első évfolyam harmadik számában találkozunk: ez év első napján ott nagy újítás esett: a bakterek ekkor kezdték kikiáltani az éjszakai órákat. Pontosan azon a napon, amikor a győri születésű író is először kiáltott be a magyar éjszakába:« Ráth nem öregedett meg a szerkesztő asztal mellett. Nagy energiával dolgozott. Maga volt a szerkesztő és maga nyesegette a sajtóhibákat Szedő is csak egyetlen egy dolgozott a kezére. Mégis sok dicséret mellett, sok gáncs is érte, úgy, ahogy a korábbi emlékkönyvbe bejegyezte az életigazságot a barátja. Elkedvetlenedett és 1782. évén ott hagyta a lapot. Visszament Győrbe és ott a tudománynak élt, mint ev. pap. Pályázott egy ízben Sopronba is, de nem sikerült átjutnia abba a városba, amely újságírói törekvéseiben is erősen támogatta. Kesernyés, koravén embernek mutatja Kis János győri, majd soproni költő visszaemlékezése Ráthor győri lelkészkedése idején. „Nagytudományú, de szeszélyes“. Valóban egy könyve hirdetésében lelkésztársainak tudatlanságot vetett szemére és emiatt nagyon sokan haragudtak rája, állását is kénytelen volt otthagyni, bár később visszahívták. Kis János azonban „a magyar hírlapok alkotóját“ látta benne és ezért a maga kis körében, a diákok között, akik szintén nagy vitákat rendeztek a dologról, Ráth védelmezője lett. 1810-ben halt meg. Kazinczy is nagy tisztelője volt ismert, hibái ellenére és halálhírére ezt írta Kis Jánosnak: „Áldott legyen emlékezete a jó hazafinak és világossági fiának”. Csatkai Endre ! Az 1884. év egyik nyári délutánján lobogóhajú, kreolbőrű fiatalénfbér lépett ki a Keleti-pályaudvar kapuján. Csomagja vajmi kevés, néhány novelláskötet, melyről mészszkös len a vidéki nyomdák és könyvkötők ízlése. A novelláskötet címe: „Nyomor", írója ő maga, Bródy Sándor, ismeretlen vidéki literátor aki feljött Pestre, hogy bezörgessen festékszagú könyvecskéjével a nagytekintélyű fővárosi szerkesztőségek ajtain. És még egy célja van. Kezet szorítani a nagy magyar íróval, Petőfi barátjával, Jókai Mórral. Mindent erre a tétre tett fel. Most válik el, hogy élhet-e egészen az írásnak, bekerülhet-e a fővárosi irodalmi élet forgatagába, vagy visszamegy ügyvédi írnoknak Békésgyulára és belép a tollforgató tanítók, segédjegyzők sorába, tárcát irat vasárnaponként a vidéki v.emlékbe, naplókba-Budapest fürdik a Ferenc Józsefi prosperitás napfényében. De az utcán a kecses gumirádlerek mellett ott sietnek Bródy jövendő novellahősei is. Kis cselédek, utcaseprők, kofák, elnyűtt bakák, ünnepi díszbe öltözött, keménykalapos, vatex mördergalléros iparosmeterek. Ezek az esett, szomorú figurák problémáikkal, tragédiákkal Bródy Sándor műveiben kopogtatnak be először szerényen a magyar irodalomba. A kortárs írók szeme még nem szokott hozzá az iparosodás nyomán rohamosan fejlődő és változó ország megváltozott körülményeihez. Az új gyárakkal együtt nő a proletariátus tábora, már szervezkedik, fegyverkezik. De hol van ennek visszhangja a kortársi irodalomban? Mikszáth Kálmán csipkedi, szurkolja a feudális Magyarország urainak korrupt világát, de az ország nemrég született rétegét nem ismert nem ismerheti. Már szervezkednek a nincstelen parasztok, földmunkások is, kaszáslázadás szélét viszi a tanyai szél, már csomózzák molyójukat a kivándorló magyarok, de Göre Gábor bíró úr Durbints sógorral és Kátsagárunyal feljön egy boldog faluból a még boldogbb városba, hogy megrontsa egy nemzedék parasztszemléletét- De él még egy nagyon öreg és nagyon okos író, aki ebben az időben is, mint egész életében, azon dolgozik, hogy egy csodálatosan megszépített magyar történelmet ajándékozzon a jelen és az utókor olvasóinak. Ez a már szorgalmában is oly zseniális író teremtett nemzetének százhúsz kötetben egy legendás, hősi magyar múltat, párducbőrös kacagányos vitézekkel, törökverő leventékkel, emberfeletti képessgű hősökkel. úgy élt ez a Magyarország a haza mindenkori ifjúságában, ahogy ő, Jókai Mór megírta. Nos, ez az író érti meg legelőször a valóságért még botladozva harcoló gyerekíró új mondanivalóját. Nem csalódottBródy Sándor, amikor felkereste Jókait, Jókai szívébe zárja, egyengeti pályáját, hívja magához, „gyere, gyere modern magyarom“, nagy tekintélyével mindent elintéz neki, Bródy tehát első kötetével csatát nyer. Majd minden lap foglalkozik vele, Mikszáth így ír róla: „A Nyomor az írói körök szemében egy nagy talentum érkezését jelzi“. Megnyitnak előtte a fővárosi szerkesztőségek kapui. És Bródy újságírónak is a legkiválóbb. Lázas, színes, izgalmas stílusa új vért ad a magyar irodalomnak, új hangszeren szólaltatja meg a magyar nyelvet, melyen minden fiatal író megtanul játszani. Babits írja róla: „Szinte a tollunk hegyen hordjuk őt szavainkban és mondatainkban, aki róla ír, a nyelvről kell írnia... Nem is említve a nagyobb írói egyéniségeket, akiknek stílusát kiformálódni segítette, Ady prózájától kezdve. Az új magyar Ura stílromantikája Bródyval kezdődik.“ Távolról sem kiforrott, egységes, hibátlan stílus ez, írásai egy része egyenetlen, utat kereső, sokszor modoros mű. De fogadjuk el ezeket az írásokat is stílusgyakorlatnak, vázlatnak nagy műveihez. Mert azokban a művekben, melyekben igazi nagy mondanivalóit írja, melyekben harcosan szembefordul a félfeudális ország erkölcseivel, nyoma sincs keresettségnek, vagy modorosságnak. Két nagy színműve a Tanítónő és a Dada a magyar Irodalom legnagyobb társadalmi drámái, első hajtásai a realista magyar drámának• A Tanítónőt Reinhardték is játsszák Berlinben. A honi konzervatív sajtó felháborodva írja: „Bródy a magyar falu szégyenét állította pellengérre országvilág előtt“. Rákosi Jenőéknek és Dóczy Lajoséknak exportképesebb volt Göre Gábor világa, mint Bródy vérlázítóan igaz faluja. A Faluroszsza Göndör Sándora igazabb volt előttük, mint Bródy tanítónője, vagy Nagy Istvánja. A haldokló népszínmű és a népszínművek magyarsága utolsót fut a győztes Bródy felé. A századforduló éveiben kiéleződnek a társadalmi ellentétek. A negyven esztendős író mondanivalója hatalmasan megnő. Soha se kívánt Bródy ennyire független lenni, mint most, hogy végre az igazat, csakis az igazat írhassa. Elhagyja otthonát, családját, beköltözik egy józsefvárosi bérpalota padlásszobájába, ahol megalapítja nagy vállakozását, a Fehér Könyvet. A Fehér Könyv havonta megjelenő folyóirat, melynek egyetlen munkatársa van, Bródy Sándor- ITT közli novelláit, cikkeit, bírálatokat ír, felel az olvasók leveleire. A Fehér Könyvben olyan remekművek látnak napvilágot, mint az Erzsébet dajka, a Négy vércse, az Egy bankár és egy cipő című írásai, melyek éles vádiratok a finánctőke által megrontott szecessziós város erkölcsei ellen. Négy személyzetet tart és egy öreg hivatalsegédet, aki tüdőbajos és semmi hasznát nem lehet venni, de Bródy megható figyelmességgel kezelteti, ápoltatja. A Fehér Könyv tizennégy szám után megbukik és magával viszi azt a pénzt, melyet Bródy darabjaival, regényeivel keresett. De nem hagyja magát legyűrni, új vállalkozásba kezd. 1903-ban megindítja a Jövendő című lapot, melynek egyik főmunkatársa Ady Endre. A Jövendő „Forradalom“ című állandó rovatában hitet tesz a szervezett, marxista munkásság célkitűzései mellett, ír a sztrájkokról, a külföldi munkásság forradalmi megnyilvánulásairól, lelkesedéssel köszönti az 1905-ös orosz forradalmat. A kommün bukása után az emigrációt választja, Páduában él magára hagyottan, elvonultam Ritkán kap levelet Magyarországról.Barátai, akik az ő véréből táplálkoztal, elhagyják, az olvasók elfelejtik, az új írók mm ismerik. Milyen megrendítő az emigrációból írt levele Gárdonyi Gézához, akinek pálfordulása utolsó tőrdöfés volt Bródy csalódott, megsebzett szívének. „Neked kellett volna helytállanod és nem mohón, sürgősen elhelyezkedned, mert a gyors, vad düh voltaképpen csak az elhelyezkedések egy mániákus tévedése volt. És te a hívő, odaadottál mindjárt a hitetlenek közé. Minden külön megnyilatkozásodtól külön beteg lettem. Mi történt veled? . . . Féltél, vagy talán a kenyeredet féltetted, akinek megvan a maga földje, örök jogú, mert örök termésű könyvei, és külön még olyan puritán is vagy, hogy megélsz kenyéren és vizen, Galambszivem Géza, odaszaladtál mindjárt a galambkufárok közé és ma is ott vagy, legalábbis ott mutatkozol.“ 1924-ben hazajön, de már nem találja hűnét e hazában- A keresztény kurzus költőt, akik talán tudat alatt is és közvetve az ő nyelvéből táplálkoztak, nem ismerik, vagy nem ismerik el őt. „Hogy nem kellek az nem baj, — írja keserű büszkeséggel. — Én megcsináltam a magam dolgát. Az újmódi magyar írásnak, az új földnek talán mégis csak én voltam a megtermékenyítője, ganéja, ahogy tetszik. És én nem külföldről jöttem, itthon születtem. Öten bújtam ki a falu földjéből, a bóstyák kakukkfüvér utcáiból. Én nem akartam semmit. Díszt, állást, rangot, semmit. Megélni valahogy és néha egy jó szót, valami kevés bajtársi elismerést- Egy dicsőségre gondoltam mindösszesen: ha egyszer valami olyan nagyszerű dolgot írnék — véletlenül — megemlékeznének rólam egri barátaim, abban a város alatti szőlőben, amely valaha az enyém volt, most pedig az egri angolkisasszonyoké, az apácáké, (Kegyes és Szent Nővérek, sok szagos szőlőt, jó termést kívánok- És mindig jó termést Egernek!) .Még abban az évben meghal. Eltemetik, egyszerűen, gyászpompa nélkül. Írásait nem adják ki újból, darabjait legfeljebb vidéken játsszák. És a ma új, fiatal irodalmi életünk is elköveti azt a hibát, hogy kifelejti őt a magyar irodalomból. Nemrég óta azonban újból halljuk a nevét. Valamelyik kultúrpolitikusunk „felfedezte(Akit egykor Jókai fedezett fel.) Hosszú idő után a Győri Kisfaludy Színház tűzte elsőnek műsorra Bródy nagyszerű színművét, a Tankónő t. Megtört a jég. Ebben az évadban öt színházban mutatnak be Bródy darabot. A Nemzeti Színház, a Dada bemutatására készül A halott és elhallgatott Bródy Sándor feltámadott, hogy megfogja a fiatal írók kezét, mint egykor oly szeretettel tette, hogy vezesse, utat mutasson nekik a valóság, az igaz ábrázolásáért folyó harcban. Kardos György, Bródy Sándor színművének bemutatója elé Sil «sias»dőv®Í és«röft csatolták Qféfhez Révfalu és Silorel községeket Ezelőtt 50 esztendővel 1905. január 1-én az eddig külön községként élő Sziget és Révfalu egyesült Győr városával. A város ebből kifolyólag kb. 100 házzal, 500 hold területtel és mintegy 10.000 lélekszámmal gyarapodott, s lakóinak száma 40.000 főre emelkedett. Mindkét község átélte Győr város felett évszázadokon keresztül átvonuló történelemi viharokkal. A két község közül Sziget volt a jelentősebb. Az 1500-as években a várépítéshez szükséges téglaégetők működtek területén, s a későbbi századok alatt fejlődött községgé.Műemlék jellegű temploma 1711-ben épült,vele szemben 1862-ben épült az ugyancsak műemlékenl\fp\fkrJS" .. tvjktor, leányiskolával és kis kórházzal. 1791-ben 16 zsidó család kapott letelepedési engedélyt a püspöktől, mint földesúrtól, s 1795-ben már megalapították imaházukat a Kígyó utcában, a Gyár utcában külön kórházuk is volt. Ipar szempontjából, 1851-ben létesült a Kohn olajgyár, mely ma már hazánk egyik legnagyobb kapacitású növényolaj-gyára. Nagy Mihály 1870-ben alapítja tésztagyárát, melyből 1900-ban a Koestlin-gyár alakult, s ennek utódja városunk iparának egyik büszkesége, a Győri Keksz- és Ostyagyár. A Schmidl és az Árpás-féle cukorkagyárak, továbbá az 1872- ben alapított Neubauer és Wittmann-féle ecetgyár működtek a község területén. A felszabadulást követően modern, egészséges óvodát kapott. 1955-ben megépül a Bercsényi-ligetben az új 16 tantermes iskola, mely Újváros és Sziget tantermeinek zsúfoltságait szünteti meg, felépült a Keksz- fostyagyár modern bölcsődéje. Az utóbbi napokban aszfaltjárdát kapott a Mázea egyik fele, de a szigetiek remélik, hogy az év folyamán az út és járdaépítések a kerület belseje felé is folytatódnak. Révfalu a Zámoly felé eső részén fekvő Malomsok, a püspöki révről elnevezett Révfalu és Pataháza köz-ségekből alakult ki évszázadaik folyamán. Az 1905. évi egyesüléskor Bélyfalu Inkább kertészkedő, földművelő község volt — falusias jelleggel. Nagyobb épületei, a katonai sülőház helyén 1748-tól 1754-ig épült műemlék jellegű templom. A 18. század elejéről való, de 1944-ben bombatámodás következtében elpusztult Torkos-kastély is. A Batthyányház, továbbá Palaházán az azóta lebontott nagyobb téglagyár. Szorgalmas kertészkedő lakossága olyan gyümölcs kultúrát teremtett, mely export vonalon méltó társa várt Kecskemét és Nagykőrös piacainak. A szörnyű árvízkatasztrófa, mely városunk e kerületét érte, elpusztította a gyümölcsösöket. A kormány hathatós támogatásával a megrongálódott ,X'et'kel kiindattatták, s az egyéb károk anyagi felszámolására hatalmas összegeket fordíttanak. Mi bízunk a révfalatokban, kiváló szaktudásukban és szorgalmukban, hogy az elpusztultnál még szebbé, fejlettebbé fogják tetni Északduníntúl gyümölcsös kertjét. Czigány Jenő. Ötven év a kultúra szolgálatában Perlaki Vilmos szili népkönyvtáros kisebb-nagyobb megszakításokkal már ötven éve vezeti a szili könyvtár ügyeit. Bár hetvenegy éves, de még most is odaadó ügyszeretet, fiatalos lelkesedés jellemzi a 900 kötetes népkönyvtár vezetőjét. Perlaki Vilmos a könyvek régi barátja, aki egyúttal a helyi termelőszövetkezetnek is tevékeny tagja. Fáradhatatlan könyvterjesztő és könyvismertető munkáságával szinte a falu nevelőatyja lett, akihez a környék apraja-nagyja bármikor bizalommal fordulhat tanácsért, vagy kérdéssel. Tiszteli is őt Szilbe mindenki. Munkabírásával, szorgalmával és derűs kedvével példaképe az egész községnek. A népkönyvtárak felszabadulási versenyében elért nagyszerű eredménye elismeréséül őt is vándorzászlóval tüntették ki.