Győr-Sopronmegyei Hírlap, 1955. június (11. évfolyam, 127-152. szám)
1955-06-01 / 127. szám
A szovjet kormányküldöttség tegnap Rijekába utazón A Mamei kormányküldöttség brioni szigeti tartózkodásának második napján folytatódtak a tárgyalások a jugoszláv kormány küldöttségével. A két küldöttség tagjai és tanácsadói többször találkoztak. E találkozókon a Szovjetuniót és Jugoszláviát érdeklő konkrét kérdéseket tárgyalták meg. N. Sz. Hruscsov, N. A. Bulganyin és Joszip Broz-Tito a Bodgorka nevű gyorsjáratú motomaszádon hajóutat tett az Adria partja mentén. Ellátogattak Pula és Rovinj kikötőjébe. Május 30- án N. Sz. Hruscsov, N. A. Bulgarin, A. I. Mikojan, D. T. Sepilov, A. A. Gromiko és P. N. Kumikin, valamint V. A. Valkov, a Szovjetunió jugoszláviai nagykövete és B. N. Ponomarjev, L. F. Iljicsov, F. P. Bisztrov és F. F. Molocskov, a Szovjetunió küldöttségének tanácsadói, résztvettek a Joszip Broz-Tito elnök által adott villásreggelin. Jugoszláv részről a villásreggelín ott voltak: E. Kardelj, A. Rankovics, Sz. Vukmanovics-Tempo, K. Popovics, V. Micsunovics, M. Todorovics, továbbá D. Vidis, Jugoszlávia moszkvai nagykövete, valamint V. Vlakovics és M. Popovics, a jugoszláv küldöttség tanácsadói. Ugyancsak május 30-án Tito elnök ebéden látta vendégül a szovjet kormányküldöttséget. Május 31-én a szovjet kormányküldöttség brioni szigetéről Rijeka (Fiume) kikötőbe utazott. A Borba a szovjet-jugoszláv tárgyalások menetéről A belgrádi és vidéki lapok részletesen beszámolnak a szovjet kormányküldöttség jugoszláviai tartózkodásáról. A lapok első oldalukon közölnek tudósításokat Brioni szigetéről, ahol a szovjet kormányküldöttség Titó elnök meghívására két napot töltött. Mint a tegnapi közleményből kitűnik, — írja a Borba — a tárgyalásokon befejeződött a nemzetközi helyzetről és a jugoszlávszovjet viszonyról folyt eszmecsere. Hátra van még, hogy a tárgyalások eredményeit közös okmányban fogalmazzák meg. Ezt az okmányt, amelynek előkészítéséhez tegnap kezdtek hozzá, Belgrádban teszik majd közzé, amikor a szovjet kormányküldöttség visszatér oda horvátországi és szlovéniai útjáról, hogy részt vegyen a befejező tárgyalásokon. Az együttes jugoszláv-szovjet közlemény — folytatja a lap , azt bizonyítja, hogy a tárgyalások normálisan alakulnak. A tárgyalások során sikert értek el és e tárgyalások kétségtelenül hasznosak voltak és nagy jelentőségűek mind a jugoszláv-szovjet kapcsolatok, mind pedig a nemzetközi feszültség további enyhítése szempontjából. A közlemény hangsúlyozza, hogy a Szovjetúnió és a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság viszonyának kérdéseiről az eszmecsere „a kölcsönös megértés közepette“ folyt. A legmagasabb szintű tárgyalások — írja a továbbiakban a lap — amelyek Belgrádban kezdődtek és Brioni szigetén folytatódtak, május 31-én munkacsoportban folynak. Ezekben a küldöttségek tagjain kívül a küldöttség tanácsadói és szakértői is részt vesznek. A tárgyalások során elvben viszonyunk minden vitás kérdését érintették. Mint hangsúlyozták — folytatja a lap — e tárgyalások során alapot találtak a jugoszláv-szovjet kapcsolatok további rendezésére. Találtak olyan elvi alapot is ,amely lehetővé teszi, hogy hozzálássanak a nyílt vitás kérdések gyakorlati, és konkrét megtárgyalásához és megoldásához. — Szárazföldi csapataink támogatására, az ellenség területén lévő objektumok bombázására szándékunkban áll esetleg atombombát alkalmazni — hangoztatja úton-útfélen Gruenther tábornok, a NATO fegyveres erőinek főparancsnoka. Ezek a külsőleg hideg és közömbös szavak lényegében az Egyesült Államok egész agreszszív külpolitikáját tükrözik. De vajon ki az az ellenség, amelyet ez a harcias tábornok állandóan fenyegetésekkel bombáz? Elsősorban a Szovjetunió. De a vele baráti viszonyban álló országok is, amelyeket Gruenther tábornok nem tud hadseregébe besorozni. A Daily Worker című angol lap nem alaptalanul írta: .Hitler nem merte volna — még legesztelenebb pillanataiban sem — olyan kifejezésekkel fenyegetni azt az országot, amely Németországgal békés kapcsolatokat tartott fenn, mint amilyenekkel Gruenther fenyegeti a Szovjetuniót.* De nézzük meg közelebbről ezt az elvetemült és nagyhangú háborús gyújtogatót, aki olyan kétségbeesetten fenzi magát, hogy hitlerista elődei nyomdokában mielőbb a vádlottak padjára kerüljön. ★ A Nebraska állambeli laptulajdonos fia ifjúkorában mindjárt a katonai pályára lépett. Mindenütt és mindig arra törekedett, hogy szem előtt és a parancsnokok közelében legyen. Parancsnokai szeméből igyekezett kiolvasni kívánságaikat, hogy azokat azonnal és ész nélkül teljesítse. Katonai pályafutásának kezdetén nem lehetett rá azt mondani, hogy fürdött a dicsőség fényében. Mindenütt a másodhegedűs szerepét játszotta. Mivel a csatatéren nem tudott, a zöld poszton igyekezett babérokat szerezni. A 20-as években Gruenther hadnagy ismert volt . . . mint híres kártyajátékos. Mesterien elsajátította a bridzselést, olyannyira, hogy végül ő lett a bridzs versenyek bírója. Egy éjszakára 100 dollár honoráriumot kapott, ami igen szép mellékkereset volt — egyik életrajzának szavai szerint — egy kisfizetésű tiszt számára. A fiatal hadnagy a kártyaasztal mellől választotta feleségét is, aki a tiszti klub munkatársa volt és szintén jól kártyázott. Mi kell még a családi boldogsághoz? Gruenther talán máig is a bridzsasztal mellettcsatázna“ és »harcolna”, lassan, fokozatosan írja: .. Lux haladt volna előre a szolgálatilétrán, ha 1911-ben — akkor már őrnagy volt — egy hadgyakorlaton fel nem figyel rá egy ezredes — D. Eisenhower. Az életben oly nagy szerepet játszott találkozás következtében Gruenther nem lett tehetségesebb ugyan, de elvitathatatlanul mellészegődött a szerencse. Nemsokára Eisenhower mellett hadseregparancsnok helyettes lett. Miután az Egyesült Államok belépett a háborúba, Gruenther pályafutása gyorsan fölfelé ívelt, bár továbbra sem végzett önálló munkát és változatlanul a másodhegedűs szerepét játszotta. Hol Eisenhower helyetteseként, hol pedig Clark tábornok törzsparancsnokaként szerepelt. A háború után igen fontos helyet foglalt el az Egyesült Államok vezérkari főnökeinek, egyesített bizottságában, így Gruenther tábornok, aki a .U. S. News and World Report“ beismerése szerint ,sohasem vezetett harcot, és mindigalacsonyrendű, piszkos katonai munkával foglalkozott, pártfogói révén bejutott a francia köztársasági elnök Párizs melletti palotájába. »Atlantis parancsnoki tisztségében végre teljesen kifejlesztette és megmutatta a hangját. Háborús beszédeit hazárdjátékosi hévvel mondja és az egész világot játékasztalnak tekinti. Ezek szerint Gruenther karrierjében megkezdődött album.* Az eddig másodhegedűs tábornoknak protekcióval kezébe adták az első hegedűt, beültették Franciaország köztársasági elnökének vadászlakóba, kijelöltek számára egy irodát, amelynek ajtaján a SACEUR (európai főparancsnok) felirat díszeleg, átnyújtották neki az atombombaraktárak kulcsát és rábízták azok használatát. Eisenhower nem csinált titkot abból, hogy milyen elgondolások alapján esett választása Gruentherre. „Ridgway és Gruenther az év legényem — mondotta egyszer Párizsban —, de erre a posztra Gruenther alkalmasabb.“ Márpedig, ha Eisenhower azt mondta: ez az én legényem! — a monopolisták válasza sem lehetett más, mint hogy: ,mehet!“, ha Gruenther, akkor legyen Gruenther. Legyen ő az atlanti erők parancsnoka, fontos, hogy minél hangosabb legyen! Ezek után természetes, hogy a tábornok igyekszik kitenni magáért .,A nucleáris fegyvert a katonai objektumokra kell irányítani — jelentette ki nemrég Londonban. — Nem szabad azonban elfelejteni, hogy emellett sok esetben a polgári lakosság is szenvedhet.“ A „sok esetben“ szavak teljesen leleplezik a Gruentherek szándékait. Ezeknek a szavaknak az a célja, hogy a népeket a tömegpusztítás lehetőségével megfélemlítsék. Gruenther síppal-dobbal hirdeti, hogy a harmadik világháború, amelyet annyira igyekszik kiprovokálni, ,új különleges vilámháború“ lesz. A NATO haderőinek főparancsnoka a „gombnyomásom stratégiai híve. Mindezek ellenére azonban Gruenther tábornok nyugtalan. Egyre gyakrabban panaszkodik az amerikai tervek megvalósításának nehézségei miatt. Panaszkodik: a NATO-t afő veszély a hátországból fenyegetik, aholsaját sikereink eredményei ellen kell harcolnunk. (?!) Bármennyire is homályosak ezek a szavak, megfejtésük könynyű. Gruenther tábornok a világ népeinek ellenállása miatt nyugtalankodik. Alfred Gruenther, az atomhisztéria tábornoka Szorjet-amerikai megállapodás a kölcsönbérleti egyezmény alapján átengedett hadihajók cisszaadásáról A Szovjetunió washingtoni nagykövetsége és az amerikai külügyminisztérium között tárgyalások folytak az amerikai kormánynak arról a kéréséről, hogy adják át az Egyesült Államoknak azokat a hadihajókat (főként torpedónaszádokat és partraszállási hajókat), amelyeket a Szovjetunió a második világháború idején a kölcsönbérleti egyezmény alapján kapott. A tárgyalások során május 26-án megállapodás jött létre a Balti-tengeren lévő 62 hadihajó átadásának sorrendjéről. A szóbanforgó hajókat 1955. júliusában, augusztusában a nyugatnémetországi kieli kikötőben adják át az Egyesült Államoknak. Az említett hajók visszaadásának kérdése része a kölcsönbérleti elszámolások rendezésére vonatkozó általános kérdésnek. A Mezőkről való fokozott gondoskodás is a versenymozgalmak közé tanodt a Wilhelm FiecHvárban Amikor a Wilhelm Pieck Vagon- és Gépgyár dolgozói felajánlást tettek a második negyedévi terv jó teljesítésére, a vállalatvezetés is kötelezettséget vállalt a dolgozókról való fokozott gondoskodásra. Ennek megfelelően kibővítették a szakorvosi rendelést. Június 15-e helyett már május közepén megnyílt a gyárban a fogászati, bőrgyógyászati, sebészeti, röntgen- és nőgyógyászati rendelés. A baleseti veszély csökentésére a szakszervezet közreműködésével, illetve ellenőrzésével több intézkedést tettek. Felszereltek ötven érintésvédő készüléket, ami megvédi a munkást az áramütéstől abban az esetben, ha a villamos kézifúró, vagy kézi köszörű fémteste véletlenül áram alá kerül. Száz motorvédő automatát is összeszereltek és megkezdték azok felszerelését. Ezek az automaták egyrészt megvédik a dolgozót az áramütéstől, másrészt megakadályozzák az elektromotorok elégését. Mindkét készülék Varga Sándor elektromérnök újítása. A fokozott munkavédelemnek vannak már kezdeti eredményei. Ez idő szerint mintegy öt százalékkal kevesebb balesetet mutat a statisztika, mint a múlt év utolsó negyedében. A műhely egészségügyi viszonyok javítására tökéletesítették a kovácsüzem szellőzőberendezését, 120 ezer forint költséggel. Ugyanakkor megkezdték a hídüzemi öltöző és mosdó építését, amire félmillió forintot fordítanak. A Wilhelm Pieck Vagon- és Gépgyár munkavédelmi osztálya versenymozgalmat is kezdeményezett. Versenyre hívta a Kohó- és Gépipari Minisztérium járműipari igazgatóságához tartozó vállalatokat a balesetek, valamint a kiesett munkanapok számának csökkentése, a munkavédelmi beruházások pontos végrehajtása, munkavédelmi újítások alkalmazása és a gyáregységek közötti munkavédelmi verseny szervezése érdekében. A Kanton Népköztársaság nagy neműzetgyűlést ratifikálta a varsói szerződést Május 3-ári Bukarestben megnyílt a nagy nemzetgyűlés ülésszaka. Gh. Gheorghiu-Dej, a minisztertanács elnöke, a varsói értekezleten résztvett román küldöttség vezetője beszámolót tartott, amelynek befejezéséül javasolta, hogy a nagy nemzetgyűlés ratifikálja a varsói szerződést. A felszólalók helyeselték a varsói szerződést és lelkesen támogatták a kormány ratifikációs javaslatát. Az esti ülésen felszólalt Petru Groza, a nagy nemzetgyűlés elnökségének elnöke. A nagy nemzetgyűlés egyhangúlag ratifikálta a szerződést. Az esti ülésen Petrescu pénzügyminiszter mondott beszámolót az 1955. évi állami költségvetésről. ÜNNEPI KÖNYVHÉT 1955 assz.-----------rmm. " 193E Vas Zoltán „Börtönnaplómban boldogan jegyeztem fel 1927. július 27-én, hogy „A fény felé“ című könyvem kéziratát sikerült kicsempésznem a gyűjtőfogházból, örömöm gyorsan elmúlt, írásomat egy illegális pártlakáson írógépelés közben lefoglalta a rendőrség A kéziratot örökre elvesztettnek hittem. Azóta több mint huszonöt esztendő telt el is Hosszú idő, nagy események múltán 1950- ben került elő a Horthy-rendőrség irattárából. „A fény felé“ kézirat, az elnyomatás néhány nehéz és küzdelmes évéről szóló tanúvallomásom, írásom még így sem több, mint egy börtönbe zárt ifjú könyve: a korszak történetének regényes tükre.. E szavakkal vezeti be Vas Zoltán könyvét, mely méltán nagy népszerűségre tesz szert az idei ünnepi könyvhéten. A minden részletében izgalmas, élvezetes és tanulságos műből közöljük az alábbi részletet: Tímár munka után minden este átöltözött. Most is úgy ment a kávéházba. Mosolygó már ott volt. Gaál Edittel, Törökkel ült együtt. Egy fiatalember is volt velük. Korvin Ottó volt. Gaál Edittel Tímár már többször találkozott a VII. kerületben. Mosolygó, de Török is annyiszor dicsértek a fiatal és tehetséges Tímárt, hogy Korvin kíváncsi lett rá. Arra is gondolt, hogy azért még nem lehet különösen fontos illegális munkát rábízni, valakire, mert mások — mégha Mosolygó és Török is azok — megbízhatónak tartják. Több szem többet lát". — tartotta Korvin. A kis társaság a „V“ alakú kávéház Szív utcai oldalán egy félreeső asztalnál ült. Sokoldalúan a lény leté és érdekes módon vitatták meg a legfrissebb háborús eseményeket. Tímár is részt vett a beszélgetésben. Korvinnak tetszett a fiatal munkás határozott és közvetlen fellépése, szerénysége, tömör és szabatos beszéde. Meg is súgta ezt Mosolygónak. Mosolygó helyeslőleg bólintott. Büszke volt Tímár fejlődésére. Az utóbbi időben maga is mind többet foglalkozott vele. Tanította, nevelte a mesterségben és tanulásban egyformán törekvő, egyenes gondolkodású fiatal barátját. Gondolatban nagy mozgalmi jövőt jósolt neki. Mosolygó még külön azért is örült Tímár sikerének, mert az utóbbi időben elég gyakran betegeskedett, s ahogy mindinkább ledöntötte lábáról régi szakmai betegsége, az ólommérgezés, 6, a harminchat éves ember egyre többször gondolt az utánpótlásra, a fiatalságra. — Minden szocialista annyit ér, ahány igaz harcost nevel a mozgalomnak — szokta mondani, s ezért is érezte magát mindig olyan jól a fiatalok — bátran mondhatta volna — „az ő fiataljai“ között. Tímár Gaál Edittel együtt ment el a kávéházból. Nagy csodálkozásra nem valami titokzatos, városszéli, marjános ház előtt álltak meg, hanem egy népes bérház kapuján fordultak be. A műterembe érve Gaál Edit tréfás mosollyal felszólította, hogy keresse meg a titkos nyomda ajtaját. Tímár figyelmesen körülnézett. Pillantása egyenest a Káint és Ábelt ábrázoló képre esett. — A kép mögött kell lenni a nyomdának. Körülötte kopott a meszelés, meglátszik, hogy gyakran elmozdítják a helyéről. — Elég baj, hogy kitalálta!