Győr-Sopronmegyei Hírlap, 1955. június (11. évfolyam, 127-152. szám)

1955-06-01 / 127. szám

Munkaszervezés, anyaggazdálkodás , állomás épít­ésen VAJON mikorra épül fel a va­sútállomás épülete? Sok vita volt már e körül­ a vezetők, szakem­berek között. Nos Bebrits elvtárs a közelmúltban itt járt, s lezárta a vitát: a­z állomásnak 1955 de­cember 31-re fel kell épülnie. De lezárta-e végleg a vitát a miniszter? A jelek azt mutatják, hogy a vita vígan folyik tovább. Pontosabban nem is vita ez. A szakemberek, az építkezés veze­tői, a Hídépítő Vállalat vezetői egyöntetűen azon a véleményen vannak: az állomás csak jövőre készül el. Rakonczai elvtárs, az építkezés új főépítésvezetője ma­ga mondja: — Lehetetlen erre a határidőre felépíteni a vasútállomást. Tervek nélkül dolgozunk. Míg nincsenek végleges tervek, nem tudunk fel­fejlődni sem. — S a tervekről mi hír? — Dolgoznak rajta Pesten éjjel­­nappal, de hiába, idő kell ahhoz is. Arra számítunk, hogy június végére készen lesznek, s ha az Országos Építésügyi Hivatal kü­lönös módosításokat nem javasol, jóváhagyja a minisztertanács. A tulajdonképpeni munkához akkor kezdünk csak hozzá. Ha így lesz, remélem december 31-re tető alá hozzuk az épületet. Természete­sen, nyersen. A beszereléssel kö­rülbelül augusztusban leszünk ké­szen. Még így is nagyon gyorsan, mert két esztendeig is eltarthat­na­k normális körülmények kö­zött. Nemhogy tervek nélkül . . . — Hm . . . S a miniszter elv­­társnak­ erről mi a véleménye? — Ezt így Bebrits elvtársnak még senki sem merte megmondani. Nem tagadom,­­ én sem. MINDJÁRT látszik, hogy szó sincs itt kételkedésről egy minisz­teri határidő valószínűségében. Ez egyértelmű, határozott meggyőző­dés: a megadott határidőre képte­lenség felépíteni az állomást. Most már még érdekesebb, mi a miniszter elvtárs véleménye er­ről, s miért nem merik megmon­dani neki a fentieket. Fel­épülhet ennyi idő alatt, vagy nem, ezt mái eldönteni nem tud­juk. Beleszólni is egyelőre ne­héz dolog. Természetesen a mi­nisztériumnak, mikor elrendelte az építkezést, volt helyrehozni­­valója. Hiszen az állomás újjá­építését korábban is el lehetett volna végezni. De ez hagyján, hi­szen addig sem tétlenkedett, volt munkája elég. Egy valami azon­ban elgondolkoztató. Az építkezés egy időben kezdődött a dokumen­tációk készítésével. Már jó egy éve annak, hogy Bebrits elvtárs a Rába-híd avatásánál ígéretet tett Győr dolgozóinak: felépítik a vasútállomást. Mi lett volna, ha a dokumentációk készítéséhez már akkor hozzáfognak, s nem pedig idén, januárban? Mert, azt, ami történt, magyarul úgy hívják: tervszerűtlen­ség, kapkodás. S ez még sohasem vezetett célhoz, vi­szont sokba kerül az államnak, nagyon sokba! A kivitelezés együtt kezdődött a tervezéssel. Ez rányomja a bé­lyegét az egész építkezésre. Még abban is megnyilvánul ez, hogy ha van alapja, ha nincs, erre hi­vatkoznak. A bontás zajlik ja­nuár óta. Elhúzódott. Még mindig állnak hatalmas épülettömbök. Rendben van, hogy a kijárati szakaszt nem bonthatják le, amíg az alagút készen nincsen. De az alagútnak már rég készen kelle­ne lennie. Csak itt is sokat tana­kodtak, ideiglenes legyen, vagy végleges az alagút. Egy kis ha­tározottság nem ártott volna. A középső épület is áll, emeletén la­kások vannak. Az építőknek meg­ígérték, hogy június 10-ig az itt lakókat átköltöztetik. Ez is elég késő ugyan, de alighanem még ebből sem lesz semmi. A Beloian­nisz utcában lévő 4-es tömb la­kásaiba helyeznék el az itt lakó­kat, ám ez a ház addigra aligha lesz készen. Megesik az a szégyen, hogy a tervek már régen készen lesznek, de az építők még a bon­tással fognak vesződni. És ez a Városi Tanács és az állomásépí­tők közös szégyene lesz. NEM MINDENÉRT a minisz­ter a felelős. Nem lehet ám min­dent arra kenni, hogy nincsenek tervek. Például a munka szerve­zetlenségében talán az építés ve­zetősége inkább hibás, mint a mi­nisztérium. Németh elvtárs, egy kilenctagú segédmunkás brigád vezetője panaszolta, hogy egy nap húszféle munkát is kell csinál­­niok, munkalapot egész hónapban nem kapott. Sohasem tudja, há­nyadán áll a munkával, sem a keresettel. Ahogy pedig a napok­ban téglát szállítottak az építke­zés egyik szárnyához, az egyene­sen vétkes könnyelműség. A tég­lával színültig rakott talicskát si­ma deszkapallón csúsztatták lefe­lé, kitéve minduntalan a veszély­nek, hogy felbuknak, a megra­kott talicska magával rántja az embert. A téglát az építkezésre egyébként három telep szállítja, mind a három más méret üt, de itt nem rakják külön, a kőműves egyszerre mind a három fajtából kap. Hadd vesződjön a szétválo­gatással. Az építkezésen körülbe­lül 159 ember dolgozik állandóan. Elképesztő, hogy január óta 231-en léptek ki a vállalattól és köztük nagyon sokan olyanok, akik a munka szervezetlenségébe untak, fáradtak bele, abba, hogy munkalap nélkül dolgoztak, s így keresetük is bizonytalan volt. Botrányos az építkezésen a könnyűkezű anyaggazdálkodás. Szinte megdöbbentő, hogy még mindig kevés volt az intő szó, a sok felháborító példa a pazarlás­ra. Megdöbbentő, hogy nem ta­nultak ebből az állomás építkezés vezetői és dolgozói. Olyan kicsi­ségeken már meg sem akadunk, hogy a tetőszerkezetek bontásá­nál gyakran úgy hajigálták le a gerendákat, faanyagot, lemeze­ket, hogy csak úgy porzott. És tö­rött persze. A szemük láttára ron­gálják, lopják a nép vagyonát, de az állomásépítkezés vezetőit nem lehet nyugalmukból kizökkente­ni. A múlt hónapban a raktáros hanyagsága miatt tönkrement mintegy száz mázsa mész. A rak­tárost — mikor már a mész hasz­nálhatatlanná vált — leváltották. (Pestre helyezték raktárosi minő­ségben.) A cementraktárban né­hány nappal ezelőtt az ötféle ce­ment össze-vissza keveredett, ki­szóródva a szétszakadt zsákokból. A kiszóródott cementet ugyan fel­szedték, de a raktár padlásán ott maradt egymásra hányva egy cso­mó matrac, tollvánkos, gyékény, lent a cementen faszenes zsákok — kész bazár. SENKI SEM tudja, mennyi tégla van az építkezésen. A tég­lát három helyen tárolják. Mind a három helyen tág lehetősége van a lopásnak. A dunaparti tég­laszállítmánnyal kapcsolatos eset­tel már lapunk foglalkozott. Most kiderült, hogy Brandt elvtárs, a fődiszpécser, több mint három hete tud a gyerekek csínytevésé­ről, hogy a téglából várat építe­nek, majd összedöntik. Tévedés ne essék, nem ellenőrző körúton, véletlenül tudta meg. Intéz­kedése ellenőrzését viszont elmulasztotta. A vasúti fe­lüljáró alatt van egy téglaraktár. Hogy mennyi itt a tégla, az ör­dög tudná megmondani. A téglák nem a szabályos tizes figurákban vannak felrakva, ki tudná szám­­bavenni? Nagyon sok a törött tégla. Az úton három halomban vasbeton gerendák hevernek. Azt mondják, akik látták, nem nagy kímélettel rakták ki őket. Az eredmény: körülbelül kétszáz vas­gerendából legkevesebb húsz da­rab megrepedt a kirakodásnál, selejt. Rakonczai elvtárs, mikor a gondatlan anyagkezelésről, a so­rozatos téglalopásról beszélget­tünk ,valamiféle „magyar szellem­ről“ beszélt, meg arról, hogy a magyarok nem érték még el az északi népek nívóját, ahol állító­lag ilyesmi nem fordulhat elő. Nos, ehhez a megjegyzéshez ne­­künk is volna néhány szavunk Elsősorban nem árt tudomásul venni, hogy az úgynevezett északi országokban kapitalizmus van, nálunk néphatalom, a mi népünk építi a szocializmust. Ebben és még sok más tekintetben, minden magyar dolgozó egy fejjel maga­sabban áll az északi államok pol­gárainak nívójánál. Másodszor: az anyagpazarlásért, rongálásért, lopásokért nem a légből kapott „magyar szellem“, hanem az épít­kezés vezetői a felelősek. Azok a vezetők ,akik hosszú időn keresz­tül elmulasztották a kötelező el­lenőrzést és a szigorú intézkedé­seket. Csinanadia Géza. Kitüntetések A Népköztársaság Elnöki Tané- Keiser Nándornak, Varga Ferenc­­csl az 1905. évi általános vasipari nek, Horváth Ágostonnak és sztrájk 50. évfordulója alkjamá- Győri Istvánnak a Munka Érdem - vas, munkásmozgalmi tevékenység rend kitüntetést adományozta. gak elismeréséül Kender Károly­ ....... nak a Munka Vörös Zászló Ér- , Ellent real munkásmozgalmi demrendje, Frank Ferencnek. Pe- harcost a Szocialista Munkáért cári Jánosnak, Spitzer Mórnak, Érdeméremmel tüntettek ki. Dolgozók a laza normákról Harsányi Géza marós: Sokan úgy gondolják, hogy az életszínvonal emelkedése egyet jelent a magas keresetekkel és ebből az elgondolásból következtetve azt szeret­nék, ha minél lazább lenne a norma, mert azt könnyű túlteljesíteni, azzal könnyen lehet sokat keresni, így azonban csak az az ember gondolko­dik, aki még nem érzi magát az ország gazdájá­nak. Mert könnyű azt megérteni, hogy a laza nor­mákra nemcsak a népgazdaság fizet rá, hanem az a dolgozó is, aki ezzel könnyen keres sokat. Miből ad a népgazdaság a dolgozóknak? Abból, amit mi, dolgozók termelünk. Tehát csakis akkor emelked­het az életszínvonalunk, ha sokat termelünk és minél olcsóbban termelünk. Ezért igazságtalan do­log is, ha — amint nálunk a Wilhelm Pieck-gyár­­ban is gyakori — egyesek éppen az 19­32 óta fella­zult normák miatt sokat keresnek, mások pedig, akik igyekeznek betartani a technológiát, becsüle­tesen ledolgozni a munkaidő 480 percét, azok vi­szonylag keveset keresnek. Tehát ideje már rendet teremteni ezen a területen. Ez az egész munkás­­osztály érdeke­­k Tóth Endre lakatos csoportvezető . Szerkocsik szerelésénél dolgozunk. Amíg a szerkocsi új gyártmány volt, nem könnyen tud­tuk teljesíteni a normát és a tervet. De aztán be­lejöttünk a munkába. Amikor már szériában dol­goztunk — három hónappal ezelőtt — elgondol­koztunk azon, hogy túl magasak az átlagteljesítmé­nyek és ennek következtében a keresetek is. Ez így nem mehet tovább — gondoltuk — 15 százalé­kot visszaadtunk a normaidőből. Ez még jobb munkára ösztönzött bennünket, megint csak igye­keztünk, természetesen jobb munkamódszerrel túl­teljesíteni a normát. Egy hónap múlva elértük az eredeti szintet. Ekkor már 20 százalékot adtunk vissza az időből, mert láttuk azt, hogy nem csap­hatjuk be a népgazdaságot azzal, hogy viszonylag könnyebb munkával többet keresünk, mint ameny­­nyit a munka valójában ér. Ha jól utánanézünk, még mindig tudunk új módszerekkel jobb teljesít­ményeket elérni. Nem ér bennünket meglepetés­ként, ha azt kívánják tőlünk, hogy tovább fokoz­zuk a munka termelékenységét. Tudjuk azt, hogy a termelékenység növelése a dolgozók életszínvo­nalának­­emelését segíti. DISZ szervezeteink erősítésével köszöntetik a Dolgozó Ifjúság Szövetsége II. kongresszusát 1­8?i?-Ssi?ron megyei DISZ választmányi ülése A napokban ülést tartott a DISZ megyei választmánya, mely a tagszervezés, a II. kongresszus­ra tett vállalások teljesítése és a fiatalok nyári kulturális prog­ramja teljesítésének feladataivá foglalkozott. A választmányi ülé­sen résztvettek a gyárak DISZ­ titkárai is. Megjelent az ülésen Tak­ács András elvtárs, a Megyei Pártbizottság harmadik titkára is. A beszámoló — melyet Zámbó József, a DISZ megyebizottság titkára tartott — ismertette a küldöttválasztó értekezlet óta el­telt két hónap munkáját. A beszámoló elején Zámbó elv­társ idézte a párt Központi Veze­tőségének a DISZ II. kongresszu­sához küldött levelét, melyben a Dolgozó Ifjúság Szövetségét arra figyelmeztette, hogy feladatát csak akkor tudja sikerrel telje­síteni, ha érvényesül a munkás­ifjúság vezető szerepe. A Köz­ponti Vezetőség figyelmeztetését a megyei, városi és járási DISZ bizottságok nem eléggé szívlelték meg. Ez a magyarázata annak, hogy az üzemekben nem kielégítő a tagszervező munka. A március óta felvett több mint ötezer DISZ tagnak csak kisebb része a munkásfiatal. A megye legnagyobb üzemében, a Wilhelm Pieck Vagon- és Gépgyárban is — mondotta Zámbó elvtárs — elha­nyagolták a DISZ alapszerveze­­tek tagságának számszerű növelé­sét. A Wilhelm Pieck-gyáron kí­vül sok más üzemben is javítani kell a tagnevelési munkát. Az üzemeknél is elhanyagol­ta­bb a tagnevelő munka a terme­lőszövetkezetekben. A kapuvári járás termelőszövetkezeti DISZ szervezeteiben május végéig egyetlen dolgozó paraszt ifjúmun­kást sem vettek fel. Nem sokkal jobb a helyzet a többi járásban sem. Nagy az elmaradás az álta­lános iskolák nyolcadik osztályos úttörőinek DISZ-be való felvéte­lénél is. E feladatot, melyet má­jus 22-ig be kellett volna fejezni, még csak ötven százalékban vé­gezték el a DISZ bizottságok. A tagfelvételi munkáról elmon­dottakat a hozzászólók is megerő­sítették. Schuller Mátyás, a Sop­roni Selyemipar DISZ titkára el­mondotta, hogy amikor a fiatalok előtt ismertették a gyári DISZ életét, akkor azonnal tízesével kérték a Dolgozó Ifjúság Szövet­ségébe való felvételt. Nikimmel Mária, a kapuvári járás DISZ- bi­zottsága iskolai osztályának veze­tője arról adott számot, hogy amelyik iskolában a DISZ felelő­sök szeretettel végzik megbízatá­sukat, ott az eredmények sem maradnak el. Fördős Andrásné, a Győri Lenszövő DISZ bizottságá­nak titkára a kulturális igények kielégítésének jelentőségéről be­szélt. Elmondotta, hogyan­ságáról és az élenjáró fiatalok népszerűsítéséről. Az üzemek fiataljaival együtt a falusi ifjúság is termelési eredm­­ényekkel ünnepli a kongresz­­szust. A mihályi termelőszövetke­zet DISZ szervezete a növényápo­lás kiváló minőségben való végzé­sét vállalta és e célból kihívta versenyre a megye összes terme­lőszövetkezetének ifjúságát. Fer­­tőszentmiklóson az egyénileg dol­gozó DISZ tagok is bekapcsolód­tak a termelési versenybe. A sza­­nyi gépállomás ifjú traktorosai is vállalásuk teljesítésével akarják köszönteni a DISZ II. kongresszu­sát. Az üzemi és­­falusi termelési si­kereket a DISZ-hez tartozó fiata­loknak tovább kell növelniök. Az üzemekben a DISZ-nek együttes harcot kell folytatnia a párttal és a szakszervezettel a termelékeny­­ség növeléséért, az önköltség csök­kentéséért, a minőség javításáért. Főleg a vasipari üzemekben. növelte a gyári DISZ tekintélyét a­ legutóbbi soproni kirándulás, mely egyebek között a tagszerve­zést is elősegítette. A választmányi beszámoló má­sodik része, a DISZ II. kongresz­­szusára tett termelési vállalások teljesítésével foglalkozott. A be­számoló tudatta, hogy 8 ezer Győr-Sopron megyei ifjú tett vál­lalást a II. kongresszus tisztele­tére. — Komoly siker az — hangoz­tatta a beszámoló —, hogy a hat­vannégy új exportbrigád helyett hetvenet alakítottak az üzemek­ben dolgozó fiatalok a II. kong­resszus tiszteletére. Az ifjúsági brigádok száma a kongresszusra való készülődés során százról százhatvanra nőtt. A fiatalok — különösen a Wilhelm Pieck-gyár öntödéjében — nagyszerű terme­lési sikereket érnek el. A sikerek növelését azonban fékezi az, hogy sok üzemi DISZ szervezet nem gondoskodik a verseny nyilvános­ a fiatalok járjanak az élen a munkategyesen a m­egszi­lárd­í­tátjában ,­s a laza normák elleni harcban. A falusi ifjúságnak pedig nem szabad megfeledkeznie arról, hogy úttörő szerepét akkor telje­síti, ha a nagyüzemi termelőszö­vetkezeti gazdálkodásnak élharco­sává válik. A DISZ-hez tartozó dolgozó parasztifjúság alakítson új termelőszövetkezeteket, vagy pedig lépjen be a már meglévő nagyüzemi gazdaságokba. Az ifjúság termelési feladata­iél Radics József, a Dolgozó If­júság Szövetsége mosonmagyar­óvári városi bizottságának titká­ra, felszólalásában a Mosonma­gyaróvári Mezőgazdasági Gépgyár ifjúsági brigádjainak kiváló ered­ményéről tett jelentést. Weisz Jó­zsef, a Wilhelm Pieck-gyár DISZ bizottságának titkára a beszámoló alapján arról beszélt, hogy a mun­kafegyelem szilárdítása és a fel­lazult normák elleni harc céljá­ból mozgósítani fogják az üzem ifjúmunkásait. Markó Ferenc, a mosonmagyaróvári DISZ bizott­ság ágit. prop. titkára pedig ar­ról tájékoztatta a választmányt, hogy a Hédervári Rózsa Ferenc és a Püski Lenin Termelőszövet­kezetben is megalakítják a DISZ szervezetet, mely elősegíti a két nagyüzemi gazdaság dolgozó pa­rasztijainak még jobb termelő munkáját. A választmányi ülésen felszó­lalt Takács András elvtárs, a Megyei Pártbizottság harmadik titkára is. A Győr-Sopron megyei DISZ szervezetek — mondotta Takács elvtárs — a márciusi kül­döttválasztó értekezleten a Me­gyei Pártbizottságtól kapott vörös zászló alatt fogadalmat tettek a termelési sikerek növelése cél­jából. Ezzel együtt azt is megfo­gadták a küldöttválasztó értekez­let résztvevői, hogy teljesítik azt a pártmegbizatást is, melynek alapján a DISZ valóban az if­júság tömegszervezetévé válik. A tagszervezésben az üzemi, terme­lőszövetkezeti fiatalok mellett a lányok nevelését is elhanyagolták a megye DISZ szervezetei. Sok a tennivaló a tagdíjfizetésnél is. A választmány elfogadta a be­számolóban és a vitában megje­lölt feladatokat. Az ülés résztve­vői azzal a tudattal tértek vissza szervezetükbe, hogy lelkes nevelő munkával segítik a fiatalok kong­resszus tiszteletére tett termelési vállalásainak teljesítését. Ezzel együtt azért is mindent meg akar­nak tenni, hogy a Dolgozó Ifjú­ság Szövetsége II. kongresszusa­, minél több DISZ tag üdvözöl­hesse. I­K­ VOR-SOPRON MEG­YEI *­­ HÍRT.­.41»

Next