Győr-Sopronmegyei Hírlap, 1956. január (12. évfolyam, 1-26. szám)

1956-01-01 / 1. szám

Akik évek óta ugyanabban a városban élnek, akik naprólnapra végighaladnak a jól ismert utcákon, alig veszik észre hogy változik, fejlődik a városuk. Tudomásul veszik, hogy az üres telek helyén ház magasodik, hogy az út, amelyen bokáig sáros lett a cipőjük, sima, aszfaltozott úttá változott, hogy az utcát, amelyen sötétben botorkáltak, villanyfény világítja meg 3iteszik a sok tudomásul vett dolog mellé, hogy iskola épült üzem bővült, kerítés kerekedett a játszótér köré, park lett a régen szemetes, üres térből. Egyszerre áttekinteni a sok újat csak az tudja, aki ritkán kerül vissza arra a helyre, ahol már régen járt. Az ilyen ember csodálkozva néz körül, azonnal szemébe szökik az új, hiszen a réginek a képét őrizte magában. Úgy van ez a városokkal is, mint a régen látott gyerekkel. A család nem látja rajta a változást, hiszen naprólnapra a szeme előtt van a gyerek. De, aki régen látta, csodálkozva kiált fel: „Ejnye, de megnőttél!” Növekednek, fejlődnek megyénk városai is. Bámuló szemmel nézi őket az, aki 1955 születésétől 1956. születéséig nem járt az utcáin. GYŐR Az épülő pályaudvar, a város fő ékessége. Amikor az utas az ideiglenes aluljáró zűrzavarából kijutott az utcára, akkor néz csodálkozva körül: milyen hatalmas, gyönyörű lesz az új pályaudvar. A hozzátartozó postaépület már csaknem készen van s szorgosan folyik a munka, hogy mielőbb befejeződjék ez a hatalmas építkezés. Kiérve a Beloiannisz útra, ott áll a színházzal szemben az új bérház. A földszinten lévő bölcsődében jól érzik magukat a környék apró gyerekei. Az állam négy és félmillió forintot költött ennek a lakótömbnek a felépítésére. A Beloiannisz út másik végén az idegennek máris újabb ház ötlik a szemébe: az ország első körzetközponti mentőállomása. Szép emeletes épület ez, garázzsal, kényelmes kocsifeljáróval. Régi álma vált valóra ezzel a létesítménnyel nemcsak Győr, de a környék dolgozóinak is. A jól felszerelt mentőállomás gyorsan tud segítséget nyújtani. A város legnagyobb üzemétől, a Wilhelm Pieck Vagongyártól nem messze, ahol sokáig háborús romok éktelenkedtek, falakat húztak, szépítették a környéket. Itt készült el a vagongyári dolgozók gyermekeinek bölcsődéje, amelynek a megyében nem találni párját. A város szépítéséhez nemcsak a forghíjas utcák beépítése, új utcák, utak, középületek, új közvilágítás tartozik, de a parkok szépítése, fásítása is. Győrnek szép parkjai vannak és lesznek is. Legelsőnek a város legszebb sétánya ,a Duna és a Rába közös szigete szépült meg. Igaz, idén még csak az egyik oldalon. Nem nehéz az idegennnek elképzelnie, hogy ha rendbehozzák a másik részét is, kavicsozzák és beültetik a strandfürdő melletti részt, milyen kellemes lesz itt tavaszinyári estéken a séta. SOPRON — Sok új lakóház épült ebben a városban egy év alatt — állapítja meg az idegen, ahogy kissé körülnézett. Áll a Sztálin téri negyvenlakásos ház, épül a Szent György utca 3. szám alatti ház is ,ahol tizenhat új lakás lesz. A városi tanács tizenegy romlakást álított helyre 1955-ben. Irodákból, üzlethelyiségekből tíz lakást alakítottak. A GYSEV üzletigazgatóság romos épületrészében ebben az évben megkezdték a romok eltüntetését, új irodahelyiségeket építenek és hat lakást is biztosítanak az épületben. De nemcsak lakásépítkezés történt. Elkészült az Orsolya téri huszonnégy tantermes általános iskola, a Hunyadi János utcában pedig egy tizenkéttantermes iskola építését kezdték meg. Befejezés felé közeledik a Széchenyi Gimnázium tatarozása. Az Ifjúság téren félmillió forintos beruházással tornaterem épült. Mint iskolaváros, sokat fejlődött 1955- ben Sopron. A Liszt Ferenc kultúrházban folyik a födémcsere és az épület átalakítása. A műemlékszámba menő Lábasházat újjáépítettékmúzeum lett belőle. A Ciklámen Szállóból magasvérnyomásos betegeknek szanatóriumot építenek. Jobb utakon járnak a soproniak, mint eddig. Nagy összeget, 850 ezer forintot fordítottak az utak karbantartására 1955-ben. Hogy a sportolók se panaszkodhassanak- a sportuszodát modernizálták, új öltözőt, támfalat és feljárót építettek hozzá. A Lővér uszoda víztisztítót kapott. A Nagy Tómalmon kerékpárszint építettek. Sopron tehát, mint az üdülők, a sportolók városa is fejlődött 1955-ben. MOSONMAGYARÓVÁR Gyalogosan indul útnak az idegen, de nehezen jut tovább a Lenin úton a gyalogjáró mellett. Felbolygatták a talajt, mindenütt mély gödrök tátonganak. — Miért van ez? — kérdezősködik. — Vízvezetéket szerelnek, most fektetik le a csöveket 2 ezer 200 méter hosszúságban az óvári részen — hangzik a felelet. Nagy szó ez Mosonmagyaróváron, ahol a múltban csak Habsburg-érdekek miatt, hadászati célokra akartak vízművet létesíteni- de hogy a lakosság ivóvize rossz, az nem érdekelte azokat, akiknek francia pezsgő volt a vizük. A szerelési munkák közlekedési akadályait szívesen tűrik az óváriak. Néhány házba már beszerelték a vízvezetéket és az újesztendőben tovább kígyóznak a csövek a mosoni városrész felé. Beloiannisz ut . . Nemrég néhány fa, elárvult, üres telek volt itt. Most félig kész épületek emelkednek a magasba. Huszonnégy lakást épített mintegy kétmillió forintos költséggel a város. Távolabb, Kórház utcában ősszel ültek nagy avatóünnepet. Mosonmagyaróvár legnagyobb napközi otthona és óvodája áll itt. Hetvenötdesanya válláról veszik le a gondot a gyermekekre féltőn vigyázó óvónők. — Milyen forgalmasak az utcák — csodálkozik az idegen. A vadonatúj Ikarus autóbusz kerüli hangos tülköléssel a járműveket. Fél éve, hogy Mosonmagyaróvárra került. Kivüle még egy szép nagy autó is van a megszokott, jól ismert autóbuszok között. Ezt a fővárosi tanács küldte, hogy szolgálja a mosonmagyaróváriak kényelmét. — Fejlődött, szépült Mosonmagyaróvár is, akárcsak Győr és Sopron — állapítja meg boldogan az idegen. S gondolatban már előre látja, mennyi szépet, mennyi újat hoz 1956., második ötéves tervünk első esztendeje a megye három városának. Levelező — a levelezők köz Kedvez dolog azokhoz írni, azok maguk is szeretnek írni. az elmúlt esztendőben lapunk wasabiait, sok-sok levél jelent meg: gyárak, üzemelt vállalatok termelőszövetkezetek, gépállomások, építőbrigádok és az élet valamennyi munkaterületének levelezőitől. Sok-sok kötet kellett ahhoz, hogy a lapunkban a múlt évben megjelent leveleknek akár rövid tartalmáról emlékezzek. Levelező társaim írásaikban olyan sok mindenről tájékoztatták az olvasókat. A levelek nyomán is javult, szépült életünk, sok ferde dolog került egyenesbe, számtalan feltárt hiba kerül kijavításra. No lám! Így eljutottunk anhoz, hogy mégis csak érdemes írni De érdemes ám: Ferszt rókán azt kérdezik hogy kik írjanak. Hát persze merészség volna azt mondani, hogy mindenki. — Azonban mé is azt mondom, hogy mindenki írjon, akinek mondanivalója van. Ez pedig van mindenkinek Hányszor beszélünk a munkahelyünkön egymásközi, száz és ezer termelési kérdésről, munkaviszonyok javításáról, szakszervezeti és társadalombiztosítási ügyekről Naponta elénk kerül a béke ügye és az ezzel kapcsolatos nemzetközi kérdések De naponként jelentkeznek életünkben kisebb-nagyobb örömeink, munkatársaink éssaját eredményeink, életszínvonalunk emelkedésével járó megállapításaink és minden, ami velünk és körülöttünk történik Tehát válaszolhatunk arra a kérdésre, hogy miről is írjanak a levelezők. Sokan azt mondták, hogy hiszen nem történik semmi olyan dolog, amit érdemes volna megírni. Az élet megy a maga útján . . Hát ez nem így van. Az élet úgy megy a maga útján, ahogyan azt mi berendezzük, ahogyan azt mi magunk is irányítjuk és nem egyformák ezek a napok! Nem is volna jó, ha minden nap egyforma volna. Hiszen az emberek sem egyformák, hiszen minden embernek megvannak a külön adottságai, tehetsége szerinti eredményei, vágyai szerint való törekvései. Minden emberrel történik valami, ami önmagának szürke hétköznapként tűnik fel, másoknak pedig újdonság, így jutottunk el mi, levelezők ahhoz, hogy mindenről írjunk! A gyári munkás írjon saját gyárának eredményeiről, terveiről, kiváló dolgozók és brigádok teljesítményéről, a lusták elmaradásáról Ugyanígy írjanak a mezőgazdasági területen dolgozók, a munkásosztállyal szoros szövetségben álló dolgozó parasztok azokról a hatalmas erőfeszítésekről, amelyekkel hozzá akarnak járulni az egész magyar dolgozó nép életszínvonalának emeléséhez. Ne maradjanak el leveleikkel értelmiségünknek különféle területeken dolgozói sem, hiszen életünk értelméhez hozzátartozik kultúránk minden megnyilatkozása. Ha tehát megegyezünk abban, hogy mindenki írjon és mindenről írjon, akkor eljutunk ahhoz a ponthoz, hogy lapunk szerkesztősége az új esztendőben külön levélbontó brigádot fog szervezni a napi posta rendezéséhez, mi pedig eljutunk ahhoz, hogy lapunk terjedelmének megnövekedésével mindig több és több levéllel javítjuk, szépítjük életünket, alakítjuk szocialista társadalmunkat, erősítjük a béke védelmét, közelebb jutunk egymáshoz, megismerjük közös és egyéni problémáinkat, és mint levelezők, valóban a közvélemény parancsnokai leszünk. Horváth László levelező, Győri Ruházati Bolt. KOMMUNISTA SZÍVVEL A növekvő étvágyú Wilhelm Pieck gyári műhelyeknek, egyre több vasat, olajat, fát, csavart és színesfémet kell adni, hogy a tervet időben teljesíthessék. A nyersanyagellátás a központi raktár dolgozóinak feladata. Csakhogy a feladatot könnyebb meghatározni, mint teljesíteni Nem kell több — mondja Hima Kálmán párttitkár —, mint egy kis közönyösség a raktárban, s a vagonüzemben, vagy a daruban elakad a munka. Ha pedig a műhely igényét gyorsan és pontosan kielégítik, úgy az a legjobb bizonyíték arra, hogy a központi raktár dolgozói együtt élnek, gondolkodnak az üzemek munkásaival. Nagy szerepe van ebben a pártszervezet vezetőségének, s különösen Hima elvtársnak. Nem ritka az olyan eset, hogy a műveletterv alapján olyan anyagot igényelnek, amilyen nincs a raktárban. Ez esetben a raktárosok jogosan elküldhetnék az igénylőt. De ők nem ezt teszik, hanem megérdeklődik: nem lehetne-e más méretű anyagból a feladatot elvégezni. A lelkiismeretes népnév élőmunka rendszerint meg is találja a megoldást. — Ilyenkor — jegyzi meg jogos büszkeséggel Hima elvtárs — érezzük, hogy a vezetőség és az egész pártszervezet nem dolgozik hiába. — Mondok egy példát. Népnevelő értekezleten foglalkoztunk az anyagtakarékossággal. Elmondottuk, hogyha lyukas cipőnkre féltalp kell, nem vásárolunk hozzá egészet. Mindenki megértette a példázatot. A népnevelőértekezlet után rövidesen a vagonosztály 1000x2000x3 milliméteres vaslemezt kért. Ilyen méretű anyag bőven volt a raktáron. Pénzes József mégis megtudakolta, hogy milyen sorsot szánnak a vaslemeznek. Megtudta, hogy 50x100x3 milliméteresre akarják darabolni. A raktárban volt ilyen hulladékanyag, Pénzes József fel is ajánlotta. Az ajánlatot a vagonosztály szívesen vette, hisz immukra ez munkamegtakarítást jelentett. És ami a legfontosabb, értékes hengerelt árut (akarhatjuk meg ) effajta megoldások híre gyorsan elterjed. A pártszervezet vezetősége és az aktívák a követésre méltó cselekedeteket megírják a gyárújságban, az Ütközőben és kiteszik a faliújságra is. Élő szóval is népszerűsítik a legjobbakat Bármennyire is dicséretes Hima elvtárs és a pártvezetőség termeléssel foglalkozó munkája, az egymagában még sem ad hű képet. A kép teljességéhez valamit még el kell mondani: azt, hogy a pártvezetőség nemcsak a termelésben, hanem örömeikben és gondjaikban is együtt van a dolgozókkal. Erről beszélhet Zsámbéki József elvtárs is, aki komoly gondjával, lakásügyével a pártszervezethez fordult segítségért. Zsámbéki Beleden lakik özvegy édesanyjával együtt, egy nagyméretű tanus egyik szobájában. A háztulajdonos ettől az egy szobától is meg akarta a családot fosztani. Hiába fordult Zsámbéki a tanácshoz, panasza nem talált meghallgatásra. Elment a párthoz. És vajon mit tett Hima elvtárs? Először a pártvezetőség megbízásából levelet írt a tárnához. Kérte, hogy dolgozójuk ügyét intézzék el becsülettel. De válasz nem érkezett, helyette Zsámbéki arról értesítette, hogy a tanács felszólította, özvegy édesanyjával együtt költözzék ki a hatszobás lakás rendelkezésükre álló egyetlen helyiségéből. Az újabb hír hallatára Hima elvtársa tudta: most már gyors cselekedetre van szükség. Munkaidő után motorkerékpárra ült és felkereste a Győrtől 64 kilométerre lévő Beled községet. Ott személyesen is meggyőződött Zsámbéki panaszának jogosságáról. Ezután felkereste a tanácsot. Közbenjárására a tanács elismerte tévedését, új határozatot hozott. Zsámbékinak véglegesen odaítélte nemcsak a szobát hanem a szükséges mellékhelyiségeket is. Zsámbéki József bizalommal fordult a párthoz és nem csalódott. De a raktár vezetősége, együtt élve a dolgozókkal, minden kérés nélkül is segít, ahol szükség van arra. A minap történt, hogy a gyári titkárság levélkézbesítője, Kányás Józsefné, nagyon borús hangulatban végezte munkáját. Hima elvtárs nem tudta megállni, hogy meg ne kérdezze, mi okozza a levélkézbesítő bánatát. — Kár volna az elvtárs idejét ellopni, segíteni úgy sem tud — válaszolt a fiatalasszony. — De Hima elvtárs nem tágított, s tovább faggatta. — Beszéljen csak, mondja el mi fáj, hátha mégis tudunk segíteni. — És a biztatásra Kányásné mindent elmondott: — Négy hónappal ezelőtt súlyos szívoperáción estem át. Amikor a balatonfüredi kórházból hazaértem, a házmesterné arról értesített, hogy ne menjek be lakásomba, mert férjem összeállt egy idegen nővel. Nem hittem a házmesternének és bementem a lakásba, ahol férjem, mint már oly sokszor, ismét súlyosan bántalmazott. Az embertelen és erkölcstelen viselkedést nem bírtam elviselni. Most külön élünk. Két gyermekemet a négyéves lányomat és az ötéves fiamat, a soproni szociális otthonba vittem, én pedig, hogy legyen megélhetésem, bejöttem a gyárba dolgozni. — Az operáció után még nem volna szabad dolgoznom, de hiába, élni kell. Pedig érzem, hogy a postai kézbesítéssel járó sok lépcsőzést az én beteg szívem nem bírja. Higgye el, nem is annyira az én sorsom miatt aggódom, mint inkább gyermekeimért, akik nélkül nem tudok élni. A síró, zokogó asszonyt csak hosszas beszélgetés után sikerült megnyugtatni és meggyőzni arról, hogy a párt segíti meggyógyítani fájó szívét. És az ígéretet gyorsan követte a tett. Slima elvtárs elsőnek a pártvezetőséggel és Gellér Józseffel, a központi raktár főnökével beszélt. Az ő véleményük is az volt, hogy segíteni kell. Segítettek is. A raktárban sikerült egy olyan munkakört találni, amely nem veszi komolyan igénybe a szív működését és ráadásul kétszáz forinttal magasabb fizetéssel is jár. Hinta elvtárs javaslatára a szakszervezet Kányásnét 300 forint gyorssegélyben is részesítené. S most azon fáradozik a pártvezetőség, hogy Kányásné olyan szobát kapjon, ahová gyermekeit hazahozhatja, ahol együtt élhet velük. Kányásné számára szinte hihetetlennek tűnt a dolgok Ilyen gyors rendezése. Hónapok óta először hullottak szeméből örömkönnyek. S azok csillogtak szemében akkor is, amikor elment a központi raktár párttitkárához, hogy köszönetet mondjon. Nehezen talált megfelelő szavakat, elcsukló hangon alig tudott többet mondani. . . Én is szeretnék segíteni embertársaimon. Én is szeretnék párttag lenni. Amikor Kányásnéval beszélgettem, amikor Zsámbéki József szavait hallottam, amikor azt látom, hogy a párt mindenütt ott van és együtt él a dolgozókkal, önkéntelenül is azon gondolkodtam, mi a szívvel-lélekkel végzett munka titka. . választ Hima elvtárs adta meg. — Négyéves titkárságom alatt a vezetőség és a pártszervezet egyetlen egységes erővé kovácsolódom. — Higgye el, elvtárs — mondotta búcsúzóul —, közös erővel, kommunista szívvel még különb dolgokra is képesek vagyünk. Lányai Sándor.