Győr-Sopronmegyei Hírlap, 1956. január (12. évfolyam, 1-26. szám)

1956-01-01 / 1. szám

N. A. Bulganyin elvtárs újévi nyilatkozata Rt. A. Bulganyin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke valanon Ch. Shutt-nak a Telenews televíziós és filmhíradótársaság washingtoni Irodája vezetőjének kérdéseire. Több kérdés után arra a kérdésre: milyenek az ön véleménye szerint a új évben a perspektívák? N. A. Bulganyin a következőket válaszolta: Az elmúlt évet azoknak az erőknek a komoly sikerei jellemezték, amelyek következetesen és tevékenyen küzdöttek a nemzetközi feszültség enyhítéséért, a béke és a népek közötti barátság megerősítéséért. Sokan azok közül akik korábban kételkedtek ebben, most világosan látják, hogy korunkban a nemzetközi együttműködés és bizalom teljesen megvalósítható cél. Nem kétséges, hogy ha a világ kormányai és elsősorban a nagyhatalmak kormányai a népek leküzdhetetlen békevágyával törődve tettekkel fognak a nemzetközi feszültség további enyhítésére és az államok közötti bizalom megerősítésére törekedni, akkor 1956, a „hidegháború“ megszüntetéséért, a nemzetközi feszültség enyhítéséért, az államok közötti bizalom megteremtéséért vívott harc új sikereinek tanúja lesz. Arra a kérdésre: kíván-e a világ népeihez, főleg az amerikai néphez valamilyen üzenetet intézni? — N. A. Bulganyin ezt válaszolta: Szeretném felhasználni ezt az alkalmat, hogy az amerikai néphez eljuttassam szívélyes üdvözletemet és újévi jókívánságaimat. A történelmi tapasztalatok azt mutatják, hogy országaink népei békében és barátságban élhetnek. Az Amerikai Egyesült Államok és a Szovjetunió közötti baráti kölcsönös megértés fejlődése és megerősödése az általános béke megszilárdításának ügyét sokkal előre vinné. Dobi István a Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnökének újévi rádiószósata Kedves barátaim/ Kedves elvtársak/ — Most, amikor szerte az országban összecsendülő poharakkal köszöntik az új esztendőt, engedjék meg, hogy a nón keresztül szívélyes jókívánságaimmal üdvözöljem önöket, szeretett hazánk minden becsületes dolgozóját. Városon és falun, üzemi klubokban, termelőszövetkezeti kultúrházakban, szórakozóhelyeken és családi otthonokban vidáman búcsúzik az egész ország dolgozó népe az ó-esztendőtől. Jogos örömmel pillantunk vissza az elmúlt évre, hiszen erőfeszítéseink, összhangban a világ valamennyi békeszerető népeinek törekvéseivel eredményesek voltak, sikerült megőriznünk a békét. Ebben az évben tovább sokasodtak a béke hívei, s nemcsak az egyszerű emberek százmilliói, hanem hivatalos személyiségek is mind nagyobb számban álltak ki határozottan a béke ügye mellett. Jogos örömmel tölti el népünket, hogy világméretekben látja megvalósulni azokat a béketörekvéseket, amelyeket felszabadulásunk óta magáénak vall és minden nemzetközi fórumon képvisel. Egyre inkább valóra válnak azok a célkitűzések, amelyekért tíz esztendő óta a Szovjetunió oldalán, a Szovjetunió vezetésével a népek immár többszázmilliós tábora küzd. Vidáman és megelégedéssel búcsúzhatunk az ó-esztendőtől, azért is, mert a jó gazda büszkeségével nézhetünk végig saját portánkon. Az ó-esztendő eredményes esztendő volt, s ezek az eredmények feljogosítanak arra, hogy magabiztosan lépjük át az új év küszöbét. Magabiztosan, mert tudjuk, hogy jó úton járunk. Ebben az ünnepi pillanatban bátran állíthatom, hogy népünknek minden oka megvan a bizakodásra, hiszen a Szilveszter éjszakai jókívánság olyan esztendőt köszönt, amelyben világosan állnak egész népünk előtt pártunk és kormányunk lelkesítő célkitűzései. A párt és a kormány biztos abban, hogy szocializmust építő dolgos népünk, hazánk minden becsületes polgára azzal az energiával, melyről az elmúlt tíz esztendő alatt oly sokszor bizonyságot tett, megvalósítja a második ötéves terv első évének feladatait is. Az új esztendővel hazánk szabad életének második évtizedébe lépünk. Ilyen pillanatokban szokásos a számvetés. S ha az elmúlt évtized eredményeit tesszük a mérlegre, maradhat e kétség afelől, hogy vállaljuk, s el is végezzük azt a munkát, amely az 1956-os évben vár ránk? Tudjuk, hogy ez a munka nem lesz nehézségektől mentes, de szilárd egységben a párt és a kormány vezetésével, mint már annyiszor, népünk most is győzelmet arat. Ezekben a percekben, amikor milliók ürítik poharaikat az új év sikereire, azt kívánom hazánk minden becsületes polgárának, legyen ez az új esztendő még nagyobb munkasikerek esztendeje. Kívánom, legyen ez az év a munkásosztály és a dolgozó parasztság testvéri szövetsége további erősödésének, a dolgozó nép, a párt is a kormány egysége további szilárdulásának éve. Legyen ez az új esztendő hazánk gazdasági ereje és védelmi képessége növekedésének, minden magyar dolgozó anyagi és kulturális jóléte emelkedésének esztendeje. Legyen ez az esztendő a béke világtábora további erősödésének esztendeje. Fejlődjék és erősödjék tovább barátságunk a nagy Szovjetunióval, a béketábor országaival, a világ minden becsületes dolgozójával, a népek közötti tartós béke érdekében. Sikerekben, erőben és egészségben gazdag, boldog új évet kívánok. AZ ÚJTELEP gyepes utcáin bokáig ér a sár. Az eső hóval keverve veri a házak tetejét, a csupasz fákat. Még az udvarról is beszorítja az embereket. Be a házba, és valósággal, ,kényszeríti“ őket, hogy beszélgessenek. Igaz, erre az időjáráshozta ,kényszerre“nem nagyon van szükség mostanában az Újtelepen. Ezrével akad témája a beszélgetésnek. Egy-egy háznál összegyűlnek tízen-tizenöten, latolgatják a jövőt. A December 21 Termelőszövetkezet jövőjét. Az elnököt keresem, Horváth Illést. A konyha asszonnyal van tele. Morzsolnak. — Nincs az itthon mostanában, még éjjel is alig. Sok a beszélgetnivalójuk. De hazahívhatjuk — fogad az asszony és mindjárt küldi is a gyereket az apjáért. Míg nem jön, addig is szóval tart. — Ha öt percük van, már öszszesereglenek. A múlt este is annyian voltak itt nálunk, alig fértek meg a konyhában. A sok cigarettafüst majd széjjel nyomta a házat. Már most annyi gondjuk van, mi lesz később? — Gond? — No, nem a régiek. Azoktól már nyugodtan alhatunk. Hanem ennyi ember, ennyi föld több mint0 nyolc hold volt. JÖN A GAZDA, illetve az elsök Jönnek vele a többiek is, a könyvelők ezt is választottak mindjárt az alakin ülésen), a szomszédok. — A cidekről beszélgettünk, hogy hol is lenje kihasítani a táblákat. Persze mair* meg kell osztoznunk a többi termelőszövetkezettel. — Úgy mondja ezt Horváth Illés, mintha máris két-három párja lenne Kónyban a December 21. Termelőszövetkezetnek. Pedig még csak egyedül van. — Erről beszélgetnek annyit, napokig? — Azért másról is. A tél annak az ideje, hogy eltervezze a másik évet az ember, az újat. Például a kertészet . . . Nincs hagyománya Kónyban a kertészkedésnek. Attól viszont jövőre még lehet. Van is. A falu szélén, az országút mellett van egy nagy tíz-tizenöt holdas lapos parlagterület Úgy hívják: kerektó. Valamikor egy-két évig kertészkedett Itt egyik amerikás kulák, de aztán abbahagyta. Megélt enélkül is. Pedig kövér ez a föld és soha sem szenved aszályt. Csak a víztől kell megvédeni. — Úgy határoztunk, mármint a tagság, hogy a dologtalan téli napokban, ha nem lesznek kemény fagyok, vízlevezető árkokat ásunk rajta keresztül. A tavaszszal már megpróbáljuk néhány holdon a kertészkedést. Bizony, a kónyi December 21. Szövetkezet a nyáron már megjelenik a csornai, meg a győri piacon A TÖBBIEK is bizonyítják az elnök iletve a szövetkezet tervezgetését. Szóba jön az is, hogy pénzt és takarmányt ad össze a tagság, süldőket vesznek és megteremtik néhány héten belül a közös sertésállományt. — Gondolni kell valamire, amiből pénz lesz, jövedelem — mondja a magáét Horváthné. — Úgy is eleget halljuk, hogy az első évben lerongyolódunk, mert nehéz a kezdés . . — Kulákbeszéd — szakítja félbe az ura, — majd megmutatjuk! — Csontos öklét keményen nyomja a heverő rugói közé. Nevet is azon, amit az assszony mondott, bosszankodik is. Mire való a sírás. Ezek az emberek, a December 21 TSZ száz családjának tagjai, még sohasem váltak meg olyan könnyű szívvel az elkopott esztendőtől, még sohasem szépítette meg előttük a jövendőt úgy a bizakodás, mint most. „Majd megmutatjuk!“ Ebben a szóban benne feszül az az erő, amely felforgatta az egész maradi világot Kónybanis. Tüzet gyújtott, világító nagy tüzet az emberek szívében ,amely a sáros télben egyre terjed házról-házra, emberről-emberre. Búcsúzáskor az egész „gyülekezet“ kikísér a kapuig, s útravalóul meghagyják. — Akkor írjon majd rólunk az újság, ha már lesz miről. A nyáron Az Újtelep szélső házaitól nyílik a széles Petőfi utca. Olyan széles, hogy átdobni is nehéz lenne. A házak rangosabbak, mint a telepen, gazdáik telekkönyvében 10—18 holdat mutat a szám. A ,,maguk gazdái“ voltak világéletükben. Nehéz megválniok a régitől, nehezebb, mint az újtelepieknek. Mégis . . . A MÚLT HÉTFŐN este eldőlt a Petőfi utca sorsa is. Néhányan már előbb aláírták a nyilatkozatot — Czakó Imre, Czakó Sándor, Enzsöl Illés — de a többség még várt. Hétfőn este Czakó Imrééknél összegyűlt az egész utca. Este hattól éjfél után egy óráig tartott a vita, a kérdezősködés, tervezgetés. Szalánczki Márton 17 holdas vb tagra vártak. Mikor aláírt, még hatan követték. Másnap is hatan csatlakoztak az előkészítő bizottsághoz. Úgy tervezik, az új év első hetében megalakul a második kónyi termelőszövetkezet. Mire visszaérek a tanácsházához, éppen készülődésben találom Desenczki József elvtársat, a párttitkárt, meg Baán elvtársat, a tanácselnököt A Petőfi utcába igyekeznek. Azt a néhány család akarjál még estig meglátogatni, akiknél nehezebben érik a döntés. Ahogy (»dúlnának egy vendég nyit be a szobába, ötvenes parasztember, prémgalléros nagykabátban ■~— Mi újság Itthon, elnökünk? — Újság az van. Sok minden történt míg el volt hazulról — mondja a tanácselnök. — Tud mindenről? — Kiss Károly bácsi az ország másik szélén, Biharkeresztesen járt a fiánál karácsonykor. A nász is szövetkezetben dolgozik, a fia a tanácsnál. Gondolta, jó lesz ez a karácsonyi látogatás arra, hogy biztatást kapjon, kikérje a fia véleményét. — Aztán mit tanácsolt a fia? •— kérdezi a párttitkár. — Nem mondta, hogy egyszerre lépjek be, de minél előbb, annál jobb. — Itt a papír — nyújtja a díszes belépési nyilatkozatot Baán elvtárs. — Ne olyan hamar. Csak reggel jöttem haza, máma még körülnézek a faluban. Azért jöttem ide is, hogy megérdeklődjem az igazságot, mert csak a rádióból hallottam, hogy van már termelőszövetkezet az én falumban is. Majd jövök én is, nyugodtan akarok szilveszterezni. SOKAN VANNAK így. Még máma még egy-két napot . . még várok . . Az ő bizodalmuk még nem nőtt meg úgy, mint az újtelepieké. Még néhány nap, talán néhány hét, aztán egész biztosan ők is azt vállalják majd, olyan lesz az új esztendő, — a következő és a többi —, amilyenné saját maguk kovácsolják. Fábián Ferenc: A KÓNYIAK ÚJ ESZTENDEJE Külföldi hírek BERLIN: Adenauer kancellár újévi nyilatkozatot adott a Politischsoziale Korrespondenz nevű nyugatnémetországi sajtószolgálatnak. Nyilatkozatában hangsúlyozta, hogy 1956-ban is kitart eddigi bel- és külpolitikája mellett. ★ PÁRIZS: Franciaországban szombaton este hivatalosan befejeződik a választási harc. A törvény szerint a jelölteik vasárnap már nem tarthatnak választási gyűléseket, nem lehet új plakátokat kiragasztani, sem beszédet mondani. BECS: Az osztrák demokratikus közvéleményben, különösen pedig a munkásságban nagy felháborodást váltott ki az a tény, hogy Starhemberg „herceg“, a heimwehr-fasiszták vezetője az első köztársaság egyik sírásója, december 29-én visszatért Ausztriába. Starhemberg hazaérkezését megelőzte javainak és ingatlanainak (mintegy százmillió schilling értékben) visszadása. ★ PETŐCZ MIKLÓS: ÚJÉVRE Hiába, Itt a szám, s a név, Újkalmi nem tehet Ha régi még a lélek Még vérünk is megalvad. Újjászülő erőnk, ha nincs Ha szívünk nem kever fel Itt Naptárak fedelének Minden nap forradalmat, ■ ■ ■ ■ ________ Megnyílt az ország első pedagógus otthona Sopronban A Soproni Leverek aljában, tágas, gyönyörű kert közepén emelkedne az ország első pedagógus otthona. A tagos terrasz izmpompás látványt nyújt a belváros zegzugos utcasoraira, a soproni ipari üzemekre, a Bécsi dombra és a Fertő-vidék szőlőire. Három napja nem tud betelni a környék szépségeinek csodálatával a nyolcvanhat éves Adám János bácsi, aki Polgárdiból került ide. Ő volt az első lakó, de követték a többiek és pénteken, a megnyitó napján már tizenöt pedagógus gyűlt össze a nagyteremben, hogy ünnepélyesen vegye birtokába államunk szerető gondoskodását hirdető pedagógus otthont, amit a minisztérium, a Pedagógus Szakszervezet támogatásával hozott létre. A tényleges birtokbavétel már megtörtént, hiszen már két nap óta az idős pedagógusok ismerkednek egymással az új otthonba. Egy-egy szobában két-három személy lakik. Kényelmes, fehér vaságyakon meleg, fehér paplan, puha karosszékek, ízléses asztalok, szekrények, hangulatlámpák, állványok, zöld virágdíszek láthatók a lakószobákban. A tizenötös szoba lakói, a hetvenkilenc éves Jákobné és a hetvenhárom éves Sankovits Györgyné. Jákobné Debrecenből, Sankovitsné Szegedről került az új otthonba. A hosszú út megtörte őket. Amikor meglátták a kedves otthont, felüdültek és könnyet csalt a szemükbe. Késő volt, este 11 óra múlt már, amikor Sankovitsné belépett az új otthonba. Csak az igazgatói iroda volt még világos és maga Ridl Béláné, az igazgató felesége melegítette meg a kirántott csirkét vacsorára. A társalgó berendezésének kiegészítésénél az ország különböző iskolái, pedagógusok siettek a minisztérium és a szakszervezet segítségére. Zongora, lemezjátszó, rádiókészülék, gazdag könyvtár, mellette a sakk és a dominó készletek sem hiányoznak. A falakon képek, pedagógus művészek alkotásai. A terem szomszédságában vám a kórsamerűen felszerelt konyha. A háziasszonyok megelégedéssel tartottak szemlét. Bizonyos, hogy az otthon lakóinak nem lesz gondjuk az ellátásra. Pap Ilona Vértesről, Csomát Elek Budapestről érkezett az otthonba, amelynek legidősebb lakója 90 éves, a celldömölki Kárina Anna. Ezek az öreg pedagógusok ültek a megnyitó ünnepélyen az első sorokban és figyelték a soproni Zrínyi Ilona Általános Iskolának vidám nótazását. Korányi Ferencné, a Pedagógus Szakszervezet központi vezetősége küldöttének szavai helyesléssel találkoztak. Az állam szerető gondoskodásának jele az első országos pedagógus otthon, amelyet az elkövetkező években további otthon létesítése követ majd. Kis Gyula elvtárs, az oktatási miniszter helyettesének szavaiban megelevenedett a pedagógusok múltbeli megpróbáltatásokkal teli élete és a mai pedagógusok egyre szépülő világa. Molnár István elvtárs, a Sopron Városi Pártbizottság és a Városi Tanács nevében örömmel üdvözölte Sopron új lakóit, az idős pedagógusokat. Nem hiányoztak az ünnepségről az úttörők sem. Megígérték, hogy nem feledkeznek meg az otthon lakóiról és máskor is meglátogatják őket. Könnyes szemmel, reszkető hangon tolmácsolta az otthonhoz jutottak köszönetét Ádám János bácsi. Beszélt az elmúlt rendszer pedagógusainak nehéz életéről, saját fiatalságáról, küzdelmes munkájáról. Szavaiból kicsendült a hála pártunk és kormányunk szerető gondoskodása iránt. Késő délután volt már, amikor véget ért az ünnepség, de a vendégek és a lakók még sokáig együtt maradtak, tervezgettek. Az idős pedagógusok tizenöten vannak, de rövidesen ötvenkét nyugdíjas pedagógusnak nyújt családi otthont a soproni Lóverek alján az ország első pedagógus otthona.