Győr-Sopronmegyei Hírlap, 1956. január (12. évfolyam, 1-26. szám)

1956-01-01 / 1. szám

N. A. Bulganyin elvtárs újévi nyilatkozata Rt. A. Bulganyin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke vala­­non Ch. Shutt-nak a Telenews televíziós és filmhíradótársaság washingtoni Irodája vezetőjének kérdéseire. Több kérdés után arra a kér­désre: milyenek az ön véleménye szerint a új évben a perspektí­vák? N. A. Bulganyin a következő­ket válaszolta: Az elmúlt évet azoknak az erők­nek a komoly sikerei jellemez­ték, amelyek következetesen és tevékenyen küzdöttek a nemzet­közi feszültség enyhítéséért, a bé­ke és a népek közötti barátság megerősítéséért. Sokan azok kö­zül akik korábban kételkedtek ebben, most világosan látják, hogy korunkban a nemzetközi együtt­működés és bizalom teljesen meg­valósítható cél. Nem kétséges, hogy ha a világ kormányai és elsősorban a nagy­hatalmak kormányai a népek le­küzdhetetlen békevágyával törőd­ve tettekkel fognak a nemzetközi feszültség további enyhítésére és az államok közötti bizalom meg­erősítésére törekedni, akkor 1956, a „hidegháború“ megszüntetésé­ért, a nemzetközi feszültség eny­hítéséért, az államok közötti bi­zalom megteremtéséért vívott harc új sikereinek tanúja lesz. Arra a kérdésre: kíván-e a vi­lág népeihez, főleg az amerikai néphez valamilyen üzenetet intéz­ni? — N. A. Bulganyin ezt vála­szolta: Szeretném felhasználni ezt az alkalmat, hogy az amerikai nép­hez eljuttassam szívélyes üdvöz­letemet és újévi jókívánságaimat. A történelmi tapasztalatok azt mutatják, hogy országaink népei békében és barátságban élhetnek. Az Amerikai Egyesült Államok és a Szovjetunió közötti baráti kölcsönös megértés fejlődése és megerősödése az általános béke megszilárdításának ügyét sokkal előre vinné. Dobi István a Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnökének újévi rádiószósata Kedves barátaim/ Kedves elvtár­­sak/ — Most, amikor szerte az ország­ban összecsendülő poharakkal kö­szöntik az új esztendőt, engedjék meg, hogy a n­­ón keresztül szívé­lyes jókívánságaimmal üdvözöljem önöket, szeretett hazánk minden be­csületes dolgozóját. Városon és falun, üzemi klubok­ban, termelőszövetkezeti kultúrhá­­zakban, szórakozóhelyeken és csa­ládi otthonokban vidáman búcsúzik az egész ország dolgozó népe az ó-esztendőtől. Jogos örömmel pil­lantunk vissza az elmúlt évre, hi­szen erőfeszítéseink, összhangban a világ valamennyi békeszerető népei­nek törekvéseivel eredményesek vol­tak, sikerült megőriznünk a békét. Ebben az évben tovább sokasodtak a béke hívei, s nemcsak az egyszerű emberek százmilliói, hanem hivata­los személyiségek is mind nagyobb számban álltak ki határozottan a béke ügye mellett. Jogos örömmel tölti el népünket, hogy világmére­tekben látja megvalósulni azokat a béketörekvéseket, amelyeket felsza­badulásunk óta magáénak vall és minden nemzetközi fórumon képvi­sel. Egyre inkább valóra válnak azok a célkitűzések, amelyekért tíz esztendő óta a Szovjetunió oldalán, a Szovjetunió vezetésével a népek immár többszázmilliós tábora küzd. Vidáman és megelégedéssel bú­csúzhatunk az ó-esztendőtől, azért is, mert a jó gazda büszkeségével nézhetünk végig saját portánkon. Az ó-esztendő eredményes esztendő volt, s ezek az eredmények feljo­gosítanak arra, hogy magabiztosan lépjük át az új év küszöbét. Maga­biztosan, mert tudjuk, hogy jó úton járunk. Ebben az ünnepi­ pillanat­­ban bátran állíthatom, hogy népünk­nek minden oka megvan a bizako­dásra, hiszen a Szilveszter éjszakai jókívánság olyan esztendőt köszönt, amelyben világosan állnak egész né­pünk előtt pártunk és kormányunk lelkesítő célkitűzései. A párt és a kormány biztos abban, hogy szocia­lizmust építő dolgos népünk, hazánk minden becsületes polgára azzal az energiával, melyről az elmúlt tíz esztendő alatt oly sokszor bizony­ságot tett, megvalósítja a második ötéves terv első évének feladatait is. Az új esztendővel hazánk sza­bad életének második évtizedébe lé­pünk. Ilyen pillanatokban szokásos a számvetés. S ha az elmúlt évti­zed eredményeit tesszük a mérleg­re, maradhat e kétség afelől, hogy vállaljuk, s el is végezzük azt a munkát, amely az 1956-os évben vár ránk? Tudjuk, hogy ez a mun­ka nem lesz nehézségektől mentes, de szilárd egységben a párt és a kormány vezetésével, mint már annyiszor, népünk most is győzel­met arat. Ezekben a percekben, amikor milliók ürítik poharaikat az új év sikereire, azt kívánom hazánk min­den becsületes polgárának, legyen ez az új esztendő még nagyobb munkasikerek esztendeje. Kívánom, legyen ez az év a munkásosztály és a dolgozó parasztság testvéri szövetsége további erősödésének, a dolgozó nép, a párt is a kormány egysége további szilárdulásának éve. Legyen ez az új esztendő ha­zánk gazdasági ereje és védelmi képessége növekedésének, minden magyar dolgozó anyagi és kulturá­lis jóléte emelkedésének esztendeje. Legyen ez az esztendő a béke vi­lágtábora további erősödésének esz­tendeje. Fejlődjék és erősödjék to­vább barátságunk a nagy Szovjet­unióval, a béketábor országaival, a világ minden becsületes dolgozójá­val, a népek közötti tartós béke ér­dekében. Sikerekben, erőben és egészség­ben gazdag, boldog új évet kívá­nok. AZ ÚJTELEP gyepes utcáin bo­­káig ér a sár. Az eső hóval kever­ve veri a házak tetejét, a csupasz fákat. Még az udvarról is beszo­rítja az embereket. Be a házba, és valósággal, ,kényszeríti“ őket, hogy beszélgessenek. Igaz, erre az időjáráshozta ,kényszerre“­nem nagyon van szükség mostanában az Újtelepen. Ezrével akad témája a beszélgetésnek. Egy-egy háznál összegyűlnek tízen-tizenöten, la­tolgatják a jövőt. A December 21 Termelőszövetkezet jövőjét. Az elnököt keresem, Horváth Illést. A konyha asszonnyal van tele. Morzsolnak. — Nincs az itthon mostanában, még éjjel is alig. Sok a beszél­­getnivalójuk. De hazahívhatjuk — fogad az asszony és mindjárt kül­di is a gyereket az apjáért. Míg nem jön, addig is szóval tart. — Ha öt percük van, már ösz­­szesereglenek. A múlt este is annyian voltak itt nálunk, alig fértek meg a konyhában. A sok cigarettafüst majd széjjel nyom­ta a házat. Már most annyi gond­juk van, mi lesz később? — Gond? — No, nem a régiek. Azoktól már nyugodtan alhatunk. Hanem ennyi ember, ennyi föld több mint­­0 nyolc hold volt. JÖN A GAZDA, illetve az el­sök Jönnek vele a többiek is, a könyvelő­k ezt is választottak mindjárt az alakin ülésen), a szomszédok. — A cidekről beszélgettünk, hogy hol is len­­je kihasítani a táblákat. Persze mair* meg kell osztoznunk a többi termelőszövet­kezettel. — Úgy mondja ezt Hor­váth Illés, mintha máris két-há­rom párja lenne Kónyban a De­cember 21. Termelőszövetkezet­nek. Pedig még csak egyedül van. — Erről beszélgetnek annyit, napokig? — Azért másról is. A tél an­nak az ideje, hogy eltervezze a másik évet az ember, az újat. Pél­dául a kertészet . . . Nincs hagyománya Kónyban a kertészkedésnek. Attól viszont jö­vőre még lehet. Van is. A falu szélén, az országút mellett van egy nagy tíz-tizenöt holdas lapos parlagterület Úgy hívják: kerek­tó. Valamikor egy-két évig ker­tészkedett Itt egyik amerikás ku­­lák, de aztán abbahagyta. Megélt enélkül is. Pedig kövér ez a föld és soha sem szenved aszályt. Csak a víztől kell megvédeni. — Úgy határoztunk, már­mint a tagság, hogy a dologtalan téli napokban, ha nem lesznek ke­mény fagyok, vízlevezető árkokat ásunk rajta keresztül. A tavasz­­szal már megpróbáljuk néhány holdon a kertészkedést. Bizony, a kónyi December 21. Szövetkezet a ny­áron már megjelenik a csor­nai, meg a győri piacon A TÖBBIEK is bizonyítják az elnök iletve a szövetkezet ter­vezgetését. Szóba jön az is, hogy pénzt és takarmányt ad össze a tagság, süldőket vesznek és meg­teremtik néhány héten belül a kö­zös sertésállományt. — Gondolni kell valamire, ami­ből pénz lesz, jövedelem — mond­ja a magáét Horváthné. — Úgy is eleget halljuk, hogy az első év­ben lerongyolódunk, mert nehéz a kezdés . . — Kulákbeszéd — szakítja fél­be az ura, — majd megmutatjuk! — Csontos öklét keményen nyom­ja a heverő rugói közé. Nevet is azon, amit az assszony mondott, bosszankodik is. Mire való a sí­rás. Ezek az emberek, a Decem­ber 21 TSZ száz családjának tag­jai, még sohasem váltak meg olyan könnyű szívvel az elkopott esztendőtől, még sohasem szépí­tette meg előttük a jövendőt úgy a bizakodás, mint most. „Majd megmutatjuk!“ Ebben a szóban benne feszül az az erő, amely fel­forgatta az egész maradi világot Kónyban­­is. Tüzet gyújtott, vilá­gító nagy tüzet az emberek szí­vében ,amely a sáros télben egyre terjed házról-házra, emberről-em­­berre. Búcsúzáskor az egész „gyüleke­zet“ kikísér a kapuig, s útravalóul meghagyják. — Akkor írjon majd rólunk az újság, ha már lesz miről. A nyá­ron Az Újtelep szélső házaitól nyí­lik a széles Petőfi utca. Olyan széles, hogy átdobni is nehéz len­ne. A házak rangosabbak, mint a telepen, gazdáik telekkönyvében 10—18 holdat mutat a szám. A ,,maguk gazdái“ voltak világéle­tükben. Nehéz megválniok a ré­gitől, nehezebb, mint az újtele­pieknek. Mégis . . . A MÚLT HÉTFŐN este eldőlt a Petőfi utca sorsa is. Néhányan már előbb aláírták a nyilatkoza­tot — Czakó Imre, Czakó Sándor, Enzsöl Illés — de a többség még várt. Hétfőn este Czakó Imréék­­nél összegyűlt az egész utca. Este hattól éjfél után egy óráig tartott a vita, a kérdezősködés, tervez­­getés. Szalánczki Márton 17 hol­das vb tagra vártak. Mikor alá­írt, még hatan követték. Másnap is hatan csatlakoztak az előkészí­tő bizottsághoz. Úgy tervezik, az új év első hetében megalakul a második kónyi termelőszövetke­zet. Mire visszaérek a tanácsházá­hoz, éppen készülődésben találom Desenczki József elvtársat, a párt­titkárt, meg Baán elvtársat, a ta­nácselnököt A Petőfi utcába igye­keznek. Azt a néhány család akarjál még estig meglátogatni, akiknél nehezebben érik a dön­tés. Ahogy (­»dúlnának egy ven­dég nyit be a szobába, ötvenes parasztember, prémgalléros nagy­kabátban ■~— Mi újság Itthon, elnökünk? — Újság az van. Sok minden történt míg el volt hazulról — mondja a tanácselnök. — Tud mindenről? — Kiss Károly bácsi az ország másik szélén, Biharke­­resztesen járt a fiánál karácsony­kor. A nász is szövetkezetben dolgozik, a fia a tanácsnál. Gon­dolta, jó lesz ez a karácsonyi lá­togatás arra, hogy biztatást kap­jon, kikérje a fia véleményét. — Aztán mit tanácsolt a fia? •— kérdezi a párttitkár. — Nem mondta, hogy egyszerre lépjek be, de minél előbb, annál jobb. — Itt a papír — nyújtja a dí­szes belépési nyilatkozatot Baán elvtárs. — Ne olyan hamar. Csak reg­gel jöttem haza, máma még kö­rülnézek a faluban. Azért jöttem ide is, hogy megérdeklődjem az igazságot, mert csak a rádióból hallottam, hogy van már termelő­­szövetkezet az én falumban is. Majd jövök én is, nyugodtan aka­rok szilveszterezni. SOKAN VANNAK így. Még máma még egy-két napot . . még várok . . Az ő bizodalmuk még nem nőtt meg úgy, mint az újtelepieké. Még néhány nap, ta­lán néhány hét, aztán egész biz­­­tosan ők is azt vállalják majd, olyan lesz az új esztendő, — a következő és a többi —, amilyen­né saját maguk kovácsolják. Fábián Ferenc: A KÓNYIAK ÚJ ESZTENDEJE Külföldi hírek BERLIN: Adenauer kancellár újévi nyilatkozatot adott a Poli­tischsoziale Korrespondenz nevű nyugatnémetországi sajtószolgá­latnak. Nyilatkozatában hangsú­lyozta, hogy 1956-ban is kitart eddigi bel- és külpolitikája mel­lett. ★ PÁRIZS: Franciaországban szombaton este hivatalosan befe­jeződik a választási harc. A tör­vény szerint a jelölteik vasárnap már nem tarthatnak választási gyűléseket, nem lehet új plakáto­kat kiragasztani, sem beszédet mondani. BECS: Az osztrák demokra­tikus közvéleményben, különösen pedig a munkásságban nagy fel­háborodást váltott ki az a tény, hogy Starhemberg „herceg“, a heimwehr-fasiszták vezetője az első köztársaság egyik sírásója, december 29-én visszatért Auszt­riába. Starhemberg hazaérkezését megelőzte javainak és ingatlanai­nak (mintegy százmillió schilling értékben) visszadása. ★ PETŐCZ MIKLÓS: Ú­JÉVRE Hiába, Itt a szám, s a név, Új­kalmi nem tehet Ha régi még a lélek Még vérünk is megalvad. Újjá­szülő erőnk, ha nincs Ha szívünk nem kever fel Itt Naptárak fedelének Minden nap forradalmat, ■ ■ ■ ■ ________ Megnyílt az ország első pedagógus otthona Sopronban A Soproni Leverek aljában, tágas, gyönyörű kert közepén emelkedne az ország első pedagó­gus otthona. A tagos terrasz izm­­pompás látványt nyújt a belvá­ros zeg­zugos utcasoraira, a sop­roni ipari üzemekre, a Bécsi dombra és a Fertő-vidék szőlői­re. Három napja nem tud betelni a környék szépségeinek csodála­tával a nyolcvanhat éves Adám János bácsi, aki Polgárdiból ke­rült ide. Ő volt az első lakó, de követték a többiek és pénteken, a megnyitó napján már tizenöt pedagógus gyűlt össze a nagyte­remben, hogy ünnepélyesen ve­gye birtokába államunk szerető gondoskodását hirdető pedagógus otthont, amit a minisztérium, a Pedagógus Szakszervezet támo­gatásával hozott létre. A tényleges birtokbavétel már megtörtént, hiszen már két nap óta az idős pedagógusok ismer­kednek egymással az új otthon­ba. Egy-egy szobában két-három személy lakik. Kényelmes, fehér vaságyakon meleg, fehér paplan, puha karosszékek, ízléses aszta­lok, szekrények, hangulatlám­pák, állványok, zöld virágdíszek láthatók a lakószobákban. A tizenötös szoba lakói, a het­venkilenc éves Jákobné és a hetvenhárom éves Sankovits Györgyné. Jákobné Debrecenből, Sankovitsné Szegedről került az új otthonba. A hosszú út meg­törte őket. Amikor meglátták a kedves otthont, felüdültek és könnyet csalt a szemükbe. Késő volt, este 11 óra múlt már, ami­kor Sankovitsné belépett az új otthonba. Csak az igazgatói iroda volt még világos és maga Ridl Béláné, az igazgató felesége melegítette meg a kirántott csir­két vacsorára. A társalgó berendezésének ki­egészítésénél az ország külön­böző iskolái, pedagógusok siettek a minisztérium és a szakszerve­zet segítségére. Zongora, lemez­játszó, rádiókészülék, gazdag könyvtár, mellette a sakk és a dominó készletek sem hiányoz­nak. A falakon képek, pedagó­gus művészek alkotásai. A terem szomszédságában vám a kórsame­rűen felszerelt konyha. A házi­asszonyok megelégedéssel tartot­tak szemlét. Bizonyos, hogy az otthon lakóinak nem lesz gond­juk az ellátásra. Pap Ilona Vértesről, Csomát Elek Budapestről érkezett az ott­honba, amelynek legidősebb la­kója 90 éves, a celldömölki Ká­rina Anna. Ezek az öreg peda­gógusok ültek a megnyitó ünne­pélyen az első sorokban és fi­gyelték a soproni Zrínyi Ilona Általános Iskolának vidám nóta­zását. Korányi Ferencné, a Pe­dagógus Szakszervezet központi vezetősége küldöttének szavai helyesléssel találkoztak. Az ál­lam szerető gondoskodásának je­le az első országos pedagógus otthon, amelyet az elkövetkező években további otthon létesítése követ majd. Kis Gyula elvtárs, az oktatási miniszter helyettesének szavai­ban megelevenedett a pedagógu­sok múltbeli megpróbáltatásokkal teli élete és a mai pedagógusok egyre szépülő világa. Molnár Ist­ván elvtárs, a Sopron Városi Pártbizottság és a Városi Ta­nács nevében örömmel üdvözölte Sopron új lakóit, az idős pedagó­gusokat. Nem hiányoztak az ünnepség­ről az úttörők sem. Megígérték, hogy nem feledkeznek meg az otthon lakóiról és máskor is meg­látogatják őket. Könnyes szem­mel, reszkető hangon tolmácsol­ta az otthonhoz jutottak köszö­netét Ádám János bácsi. Beszélt az elmúlt rendszer pedagógu­sainak nehéz életéről, saját fia­talságáról, küzdelmes munkájá­ról. Szavaiból kicsendült a hála pártunk és kormányunk szerető gondoskodása iránt. Késő délután volt már, amikor véget ért az ünnepség, de a ven­dégek és a lakók még sokáig együtt maradtak, tervezgettek. Az idős pedagógusok tizenöten vannak, de rövidesen ötvenkét nyugdíjas pedagógusnak nyújt családi otthont a soproni Lóve­rek alján az ország első pedagó­gus otthona.

Next