Győr-Sopronmegyei Hírlap, 1956. június (12. évfolyam, 128-153. szám)
1956-06-01 / 128. szám
Hegedűs András elvtársbeszéde az RM Művek munkásgyűlésén Hegedűs András elvtárs szerdán az R.M. Művek munkásgyűlésén,a dolgozók kérdéseire válaszolva, bel- és külpolitikánk több fontos kérdését ismertette. Bevezetőben arról beszélt, hogy országunkban a XX. kongresszus hatására a dolgozók sokkal kezdeményezőbben lépnek fel, s mondják el véleményüket fejlődésünk legfontosabb kérdéseiről. Meggyőzően bizonyítja ezt az ötéves terv irányelveiről indított vita, amely százezreket mozgatott meg, s lehetőséget ad pártunk Központi Vezetőségének és a kormánynak, hogy a második ötéves terv céljait a dolgozók véleményének meghallgatása után határozza meg. A második ötéves terv irányelveit a dolgozók országszerte , örömmel fogadták. Különböző megbeszéléseken szinte egységesen alakult ki az az álláspont, hogy ez az előirányzat figyelembe veszi országunk gazdasági adottságait, elérhető célokat tartalmaz és helyes arányokat állapít meg a népgazdaság különböző ágainak fejlesztése között. Dolgozóink nagy részét azonban érthetően különösen sokat foglalkoztatja az életszínvonal emelésének előirányzata. Sokan felvetik — mondotta —, hogy a párt és a kormány miképpen gondolja biztosítani a dolgozók életszínvonalának 25 százalékos emelését? Elérhető-e ez a cél? Az életszínvonal emelését úgy szeretnénk végrehajtani, hogy az egy keresőre eső bér, s annak vásárlóereje legalább 25 százalékkal növekedjék. Az elmúlt években az egy keresőre eső bér vásárlóereje 1949-hez viszonyítva, nem emelkedett jelentősen. A második ötéves terv előirányzatának ebből a szempontból nagyon lényeges változása az, hogy az egy keresőre eső jövedelmet, azaz az átlagos havi kereset tényleges vásárlóerejét akarjuk 25 százalékkal növelni. Ez viszont a dolgozók életkö■rülményeinek megjavításában jelentős lépés lesz. De az életszínvonal 25 százalékos növekedését csak úgy lehet elérni, ha ugyanakkor gyorsan növekszik az egy munkásra eső termelési érték is, aminek viszont egyik legfontosabb feltétele a műszaki színvonal fej- I vesztése. A műszaki színvonal fej- I fesztésének pedig igen fontos esz- I köze a beruházások célszerű fel- használása. Sok helyes vélemény és javaslat ■ hangzik el a tervvitában. De a ki- indulópont sokszor nem számol a lehetőségekkel. Fő figyelmünket arra kell fordítanunk, hogy a rendelkezésünkre álló beruházási összegeket a leggazdaságosabban használjuk fel. Ahhoz, hogy egy munkásra több termelési érték jusson, nemcsak új gépekre van szükség, hanem talán mindenekelőtt arra, hogy rendet teremtsünk az anyagellátásban. Magyarország nyersanyagokban szegény ország. Sokféle nyersanyagot kell külföldről behoznunk, s ez nem megy mindig zökkenők nélkül. Az anyag- és félkésztermék körüli ellátási zavarokban sokszor szerepet játszik az, hogy az egyes gyártmányok minősége nem megfelelő. A selejt elleni küzdelemben a minőség megjavításában nagyon fontos feladatnak tartjuk a bérezési rendszer további megjavítását és egyben a minőségi ellenőrzés megszigorítását. Múlhatatlanul szükséges, hogy érdekeltté tegyük a dolgozókat abban, hogy nemcsak többet termeljenek, hanem jobb minőségű munkát is végezzenek. Ipari üzemeink bérrendszere nem mindig ösztönöz a jobb minőségű munkára, sőt gyakran arra készteti a dolgozókat, hogy csak a mennyiségre, a normál t túlteljesítésére törekedjenek. A jó minőségű munka igazi megbecsülését csak akkor tudjuk elérni, ha a bérek megállapításánál nagyobb hatáskört adunk az üzemek és az egyes gyárrészlegek vezetőinek. A minőséget ugyanis nehéz központi rendeletekben előírni, százalékban mérni. Helyi ismeretekre van szükség. A SZOT elnöksége, a Minisztertanáccsal karöltve most dolgozik a nyugdíjrendelet módosításán, s a cél az, hogy a visszásságokat megszüntessük, s a sok évtizedes munkát megfelelően honoráljuk. Az életszínvonal emelésének feltételeiről Hegedűs elvtárs a következőket mondotta: — A termelékenység növelésében nagy lehetőségünk van még a fegyelem megszilárdítása, a dolgozók olyan üzemen belüli elosztása területén, amely lehetővé teszi, hogy ki-ki a tehetségéhez és tudásához mérten dolgozhassék. Mindezeket a lehetőségeket fel kell használnunk arra, hogy a munka termelékenységének előirányzatait a második ötéves tervben és már ebben az évben is hiánytalanul teljesítsük és túlteljesítsük. Ha ezt biztosítani tudjuk, akkor megteremtettük az életszínvonal emelésének és a népgazdaság fejlesztésének legfontosabb anyagi alapjait.Sok helyen azt kérdik, milyen intézkedésekkel akarjuk az életszínvonalat az előirányzott mértékben növelni. Ha az életszínvonal tervezett növelése számára az anyagi feltételek biztosítottak, akkor alapjában véve kétféle módszerrel élünk majd: emeljük a munkabéreket és csökkentjük az árakat. A munkabérek emelésével fokozatosan ki kell küszöbölni a bérrendszerben még ma meglévő aránytalanságokat és igazságtalanságokat, az árak csökkentésével pedig elérjük, hogy a dolgozók ugyanabból a keresetből többet tudnak vásárolni. Az idén is alkalmaztuk az életszínvonal emelésének ezt a két módját. A munka termelékenységnek tavalyi növekedése lehetővé tette, hogy olyan árleszállítást hajtsunk végre, amely évi 900 millió forintos megtakarítást jelent a dolgozóknak. Az árleszállítást örömmel fogadták a dolgozók. Igaz, hogy kevés élelmiszerre vonatkozott. Nem tudtuk csökkenteni a hús és a zsír árát. Ennek az oka kézenfekvő. A mezőgazdasági termelés emelése lehetővé tette ugyan, hogy megjavítsuk a város ellátását, de ahhoz még nem elégséges, hogy az árcsökkentés esetén bekövetkező nagyobb fogyasztást is fedezni tudjuk. A párt és a kormány nagy erőfeszítéseket tesz a mezőgazdasági termelés növelésére, így akarja lehetővé tenni majd, hogy a következő években az élelmiszerek árait is csökkenthesse. A dolgozók béremeléséről szólva Hegedűs elvtárs elmondotta, hogy a Minisztertanács minapi rendelete, amelynek értelmében az alacsonyfizetésű időbéresek alapbérét felemelik havi 650 forintra , évente 170 millió forintot jelent. Ezt az intézkedést továbbiak fogják követni. Hegedűs eleiére ezután a túlóráztatások, a hóvégi hajrák káros kihatásairól, majd a dolgozók lakásgondjairól és a kormány lakásépítési terveiről beszélt. A dolgozók életkörülményeinek megjavításában az egyik legfontosabb és egyben a legnehezebb feladat: a lakásellátás, építőipar lényegében csak az üzemileg előállított épületelemek összeszerelését végezze. Az ilyen lakásépítés szinte minden részletében gépesíthető. A lakásépítkezés meggyorsítását kívánta a Minisztertanács elősegíteni azzal is, hogy állami támogatással lakóházépítő szövetkezetek létesítését kezdeményezte. A lakóház szövetkezetek a második ötéves terv során mintegy 25 000 lakást fognak felépíteni, sok állami kedvezménnyel. A lakásprobléma megoldására más intézkedéseket is teszünk. A Minisztertanács már másfél éve elrendelte a hivatali helyiségek egy részének lakásokká történő visszaalakítását. Ennek eredményeként eddig több, mint 7200 lakást sikerült felszabadítani, s még az idén legalább 4000 lakás szabadul fel ily módon. Helyreállításukra a kormány mintegy százmillió forintot fordít. A lakáselosztással kapcsolatban a Minisztertanács kötelezte a minisztereket és a tanácsokat arra, hogy a lakások kétharmadát a termelésben közvetlenül résztvevő dolgozók kapják meg. Intézkedések történnek olyan 14—18 éves fiatalok munkábaállítására és szakmai továbbképzésére, akik az általános iskola elvégzése után nem tanulnak tovább középiskolákban, illetve az MTH iskoláiban. Évente mintegy 20 000 ilyen fiatalról van szó. Elhelyezésükről az üzemekben kell gondoskodni olyképpen, hogy csökkentett munkaidővel és ennek megfelelő bérezéssel alkalmazzák őket. Kisegítő munkájuk során ezek a fiatalok megismerik az üzem életét, az egyes gépeket és munkafolyamatokat, megszeretik a munkákat. Ha a pártszervezetek, a szakszervezetek, a gyárak igazgatói, az idősebb szakmunkások törődnek az ifjúmunkások továbbképzésével, akkor iparunk jó utánpótlást nyer. Hegedűs elvtárs ezután az államapparátus és a gazdasági igazgatás egyszerisítéséről beszélt. Az állami szervek munkáját sok jogos kritika éri — mondotta. — Dolgozóink különösen gyakran bírálják állami szerveink bürokratikus intézkedéseit. Túlzás nélkül megállapíthatjuk, hogy népi demokratikus államapparátusunk fejlődésében jelenleg a bürokratizmus az egyik legfőbb kerékkötő, a bürokratizmusnak viszont egyik fő oka a túlzott központosítás. Sokszor kis jelentőségű kérdések eldöntéséhez is számos, úgynevezett »illetékes« hozzájárulása szükséges. A túlzott központosítást a bizalmatlanság szülte. Sokan félnek attól, hogy az alsóbb szervek nem a népgazdasági érdekek, hanem egy-egy üzem, falu, járás szűkebb szempontjai alapján döntik majd el a kérdéseket. Ez a bizalmatlanság a helyi vezetőkkel szemben alaptalan. Az államapparátusban ott vannak azok az új munkás- és dolgozó paraszt káderek, akik akkor, amikor bekerültek az államapparátusba, természetesen még nem rendelkeztek megfelelő szakismerettel. Legtöbbjüknek nem volt tapasztalata a vezetésben, a tanácsi munkában, de az elmúlt években kemény akarattal tapasztalatot és tudást szereztek, és ma már sokezer tehetséges rátermett helyi vezetőnk van, akik joggal követelnek maguknak nagyobb hatáskört. Nagyobb jogkört és több felelősséget kell kapniuk a helyi vezetőknek, akik ilyen módon be is bizonyítják rátermettségüket. A bürokrácia csökkentésében csak akkor lehet eredményeket elérni, ha a dolgozók százezreinek vélenényére és gyakorlati tapasztalataira támaszkodunk. A dolgozók javaslatai egyben nyomást is gyakorolnak azokra az állami szervekre, melyek még nem értették meg, hogy bízni kell a helyi vezetésben. A szocialista törvényességről szólva, Hegedűs elvtárs megállapította: a bürokrácia elleni harc mellett az egyik legfontosabbfeladat, hogy az állami szervek minden dolgozóját — bármilyen beosztásban legyen is — törvényeink tiszteletére, a szocialista törvényesség szigorú megtartására neveljék. E tekintetben még sok a tennivaló, bár az elmúlt egy-két esztendőben sok súlyos hibát jóvátettünk. De nemcsak a hibák kijavítása a feladat, hanem a szocialista törvényesség további megszilárdítása az államapparátus minden láncszemében, s ilyen módon annak biztosítása, hogy törvénytelenségek soha többé elő ne forduljanak. A szocialista törvényesség megszilárdítása érdekében több intézkedés történt. A közelmúltban megjelent a társadalmi tulajdon védelméről szóló törvény módosítása, amelyre a társadalmi tulajdon kisebb, 200 forinton aluli megkárosítását, vagy megrongálását — ha nem ismétlődő esetről van szó — az eddigi büntető eljárás helyett szabálysértési, illetve üzemi, vállalati fegyelmi eljárásra utalja. A Minisztertanács nemrég az Elnöki Tanács elé terjesztett egy olyan törvénytervezetet, amely sok, eddig bűntettnek minősített cselekményt szabálysértéssé minősít. Ilyen ügyekben tehát nem a bíróságok, hanem a tanácsok mellett felállított szabálysértési bizottságok járnak el a jövőben. Ugyancsak ezt a célt szolgálják a Munka Törvénykönyv végrehajtási utasításának módosításai és társadalmi bíróságok felállítása. A Rákosi Művekben is létrehozzák a társadalmi bíróságokat, amelyekben résztvesznek majd az élenjáró tekintélyes dolgozók, a tanácstagok, a népi ülnökök. Hegedűs elvtáns ezután áttért a nemzetközi helyzet elemzésére, s először is a nemzetközi feszültség enyhüléséről beszélt. A kormány arra törekszik, hogy a maga részéről is hozzájáruljon a nemzetközi feszültség enyhítéséhez és a béke biztosításához — mondotta. — Ez a cél vezette kormányunkat akkor, amikor a hadsereg létszámát húszezer fővel csökkentette, s amikor a közelmúltban határozatot hozott arról, hogy a déli határok után a nyugati határon is el kell távolítani a műszaki zárat. A kormány arra törekszik, hogy szélesítse nemzetközi kapcsolatainkat. Egyre több kapitalista országgal kötünk gazdasági szerződéseket. A magyar kormány tehát nemcsak szavakkal, hanem tettekkel is eredményesen munkálkodik a nemzetközi helyzet megjavításán, a béke fenntartásán. Együttműködésünk a szocialista tábor országaival egyre sokoldalúbbá válik. A magyar kormány küldöttsége, amely Gerő elvtárs vezetésével részt vett a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának a múlt héten tartott berlini ülésszakán, ebben a szellemben működött közre az ott elfogadott határozat kidolgozásánál. Ez a határozat elősegíti, hogy az egyes országok természeti adottságaiknak legmegfelelőbben fejlesszék népgazdaságukat. A szocialista tábor országai között különösen jelentős az egyes országok dolgozói közötti személyes kapcsolatok kialakítása, a turistaforgalom, a küldöttségek látogatása. Ez év öt hónapja alatt hatóságaink kétszer annyi kiutazási engedélyt adtak ki, mint tavaly az egész esztendőben. A Minisztertanács a közelmúltban határozatot hozott, melynek értelmében a népi demokratikus országokba útlevél nélkül, a személyi igazolványhoz csatolt betétlappal és a fogadó ország vízumával lehet utazni. A határozatot az érdekelt országok kormányai most ratifikálták, s a rendelkezés két hét múlva hatályba lép. Ez az intézkedés gyakorlatilag azt jelenti, hogy, a kiutazási engedély megszerzésének ideje lényegesen megrövidül, költségei pedig az eddigiek felére csökkennek. Külföldi kapcsolataink fejlesztésében jelentős esemény, hogy sikeresen befejeződtek Jugoszláviával a gazdasági és pénzügyi kérdésekről folytatott tárgyalások. Kedden Magyarország és Jugoszlávia képviselői aláírták a két ország közötti pénzügyi és gazdasági egyezményt, továbbá a műszaki és tudományos együttműködésre vonatkozó megállapodást. Az aláírt gazdasági és pénzügyi megállapodás szerint Magyarország öt év alatt — egyenlő részletekben elosztva — 85 millió dollárt fizet Jugoszláviának. E nagy összegnek a megfizetése természetesen komoly terhet ró népgazdaságunkra. A magyar kormány a tárgyalások során elismerte és vállalta az 1947—1948- ban felvett jugoszláv kölcsön viszszafizetését, amelyből — a kamatokat is számítva — mintegy 25 millió dollárt kitevő adósságunk maradt vissza, valamint a hátralévő jóvátételi összeg egyharmadát. Ezen az alapon jött létre a megegyezés. Hegedűs elvtárs a továbbiakban megállapította, hogy országunk bel- és külpolitikai helyzete egyre szilárdabb lesz. A régi rend hívei közül is egyre többen látják, hogy az az út, amelyen országunk 1945 óta fejlődött, feltartóztathatatlanul vezet előre — mondotta. — Ebből a felismerésből a régi rendkívei közül is sokan arra a következtetésre jutnak, hogy számukra is célszerűbb beleilleszkedni népi demokratikus rendszerünkbe. A pártnak, a munkásosztálynak nem érdeke, hogy az osztályharc élesedjék, inkább érdeke, hogy az osztályellenség — belátva a népi demokrácia elleni harc értelmetlenségét — fokozatosan visszavonuljon. E célnak megfeelően, a kormány intézkedéseiovábbra is arra irányulnak, hogy a régi rend hívei — akik belátják hibájukat és hajlandók bekapcsolódni az építőmunkába — munkájuk szerint ítéltessenek meg. Ez a törekvés vezette a kormányt, amikor pár héttel ezelőtt a püspöki kar kérésére javaslatot tett arra, hogy az Elnöki Tanács részesítse kegyelemben Grősz Józsefet és hozzájárult ahhoz, hogy Grősz József kalocsai érsek működjék, s egyben ellássa a katolikus püspöki kar vezetőjének tisztét. Az a véleményünk, hogy Grősz József nézeteiben ugyanúgy, mint sok más egyházi személy gondolkodásában is — az elmúlt években bekövetkezett nemzetközi és belső fejlődés hatására —, jelentős változás ment végbe. Ezt mutatja Grősz József kalocsai érsek nyilatkozata, melyben kijelentette, hogy hűséges fia, engedelmes polgára lesz a Magyar Népköztársaságnak és arra törekszik, hogy a katolikus egyház és az állam közötti kapcsolat egyre jobban elmélyüljön. A kormány reméli, hogy nemcsak a hazai egyházi tényezők, hanem a nyugati egyházi körök — köztük a Vatikán is — belátják, hogy minden olyan kísérlet, amely népi demokráciánk ellen akarja felhasználni a vallásos meggyőződést, eleve kudarcora van ítélve. Ugyanakkor ismételten és a leghatározottabban ki kell jelenteni, hogy a magyar népi demokrácia továbbra is a legteljesebb mértékben biztosítja a vallásszabadságot. A munkásosztály hatalmának megerősödése lehetővé tette, hogy belpolitikánkban sokkal nagyobb súlyt helyezzünk a felvilágosító, meggyőző munkára. Ez azonban nem jelenti ésnem is jelentheti, hogy hatóságaink nem sújtanak le törvényeink teljes szigorával az ellenséges elemekre, ha megkísérelnének fellépni népi demokráciánk ellen, ha kárt okoznának szocialista építésünknek. Fejlődésünk elkövetkezendő szakaszában rendkívül fontos szerepe lesz a dolgozó tömegek kezdeményező készségének, aktivitásuk kibontakozásánál. — Úgy ahogy a múltban, a jövőben is a munkásosztály helytállása lesz az alapja további fejlődésünknek — mondotta — ez a helytállás lesz a magyarnépi demokrácia további sikereinek is legfőbb biztosítéka. A lakáskérdés különösen nagy gondja a városi lakosságnak. Több lakást kell építenünk. 1950-től 1955-ig mintegy 130 000 lakás épült az országban. A második ötéves tervben pedig mintegy 200 000 új lakás építése szerepel. A lakásépítkezést olcsóbbá kell tennünk. Ennek legfontosabb feltétele a lakásépítő ipar korszerűsítése. Új, könnyű építőanyagból egész falnagyságú építőelemeket kell készíteni, s el kell érni, hogy az!