Győr-Sopronmegyei Hírlap, 1956. október (12. évfolyam, 233-249. szám)

1956-10-03 / 233. szám

6YŐR-S0PS0N MEGYEI HÍRLAP 1Ü56. október ", szerfa. S ŐSZI HATÁRJÁRÁS érintésre lepotyog, s zölden szét­szóródik a földön ; t 5 No, de ezt is nézze meg, azt a pirosat, ott ni! — olyan, mint a méz, nem igaz? Ebből lesz egy kis előbor, vagy ötven liter. Úgy jó szüretel­ni, must helyett murcit ihat az ember. Az viszont már ritka dolog, ami most következik: hogy a pin­cében bort iszunk, kellő áhítattal persze, igazi, tavalyi kadarkát. — így könnyű szőlőre vigyázni, János bácsi — incselkedik a vadőr. IV o de most merre? Játszik velünk a borocska, vagy mi, mert egyformán a Bakonyt nézzük, s ugyanazzal a gondolat­tal: mit nekünk ez a kis út, akár oda is felérünk ma. S megyünk is tovább, neki az embert fullasz­­tó hegyhátaknak. — Értelmetlen vállalkozás — dümíyögi a józan­ész : í . Hogy mégis, miért indul­tunk el? — erre a kérdésre ne igen keresgessük a választ — úgy sincs. Akár a bennünk dolgozó Ausztriában fokezédik a sztráikaozgalo« A sütőipari dolgozók sztrájkja, amely hétfőn hajnalban kezdő­dött, fegyelmezetten folyik egész Ausztriában. Kedden reggel a bécsi kenyérgyárak tisztviselői a mun­kásokkal való szolidaritásuk je­léül szintén sztrájkba léptek. Raab kancellár kedden magá­hoz rendelte a sütőipari munkál­tatók és munkavállalók képvise­lőit ,hogy a sütőipari munkások sztrájkjának befejezéséről tárgyal­jon velük-Allamkölcsönt bocsátanak ki Ausztriában Tito és kísérete a Krímben JHaq.di eLt tinik kadar, akár kíváncsiságunk, ösz­tönünk követelte — menni akar­tunk, bélé az őszbe, egyre beljebb. S csak taposunk, taposunk a fris­sen hullott leveleken, vékony ágacskákat törünk tízfelé, ropog a bozót lépteink alatt. Pihenő. A vadász fújtatva meg­áll, a szemében csillog valami és mindjárt emlékezni kezd: s most nem a türelmes-hallgatagon sé­tálgató erdőkerülő, hanem a szarvasbikára leső, szenvedélyes vadász áll itt — ezt mondja a szeme, ezt mondja a szava. Szarvasbőgés, lesben töltött éj­szakák — ó, te gyönyörűséges va­dászéit! Előttünk a hosszú hegyhát, emitt egy alig mély völgyben Győrszentmárton tömörülő házai, jobbra szakadékocska, s ott is, alattunk is, mindenütt százféle színben tündököl az ősz. 1? ánézek a vadászra, még mindig mosolyog. Keresztényi Nándor. Az országgyűlés mezőgazdasági bizottsága kedden Z. Nagy Fe­renc elnökletével ülést tartott. A bizottság először meghallgat­ta a szeptember 11-i ülésen alakult albizottság jelentését a ta­lajerő pótlásának helyzetéről. Az albizottság jelentésében megálla­pította, hogy o szántóföldek ter­mőerejének fenntartása és foko­zása érdekében évente legalább három és félmillió vagon szerves­­trágyára lenne szükség, ezzel szemben összesen 2,3 millió vagon istállótrágyával rendelkezünk. A helyzetet még súlyosbítja, hogy bár a felszabadulás előttihez ké­pest jelentősen javult a műtrá­gya-ellátás, mégis messze elma­radunk még a kevésbé fejlett or­szágok műtrágya felhasználásától is. Az egyéni termelők nem fordí­tanak kellő gondot a talajerő fenntartására, mivel nem látják biztosítva, hogy az istállótrágyá­nak 3—4 év múlva érvényesülő hatását ők fogják hasznosítani. Még rosszabb a helyzet a tarta­lékterületeken, ahol lényegében a talajerő kizsarolása folyik. Mindezeknek a hibáknak a megszüntetésére, a talajok termő-Az osztrák szövetségi vasút flo­­ridsdorfi mozdonyjavító műhe­lyének 2400 munkása hétfőn 3 órás figyelmeztető sztrájkkal adott nyomatékot béremelési követelé­seinek. A bécsi szénnagykereskedések dolgozói kedden reggel abbahagy­ták a munkát, hogy kikényszerít­­sék az új kollektív szerződés megkötését, amit a munkáltatók hónapok óta halogatnak. ki; E kölcsön jegyzés október 22- én kezdődik és október 30-án ér véget. tanács alelnöke és Gyúró Pucar, Bosznia és Hercegovina nemzet­­gyűlésének elnöke, hétfőn reggel vadászatra a krimi hegyek erdő­ségeibe utazott. Fokozatosan megszűnik a Yasúti személyszállítás korlátozása C* gyenesesi arra tartunk, fel a hegyekbe: a Bakony el­terebélyesedő, végtelenbenyúló dombsora kéklőn uralja a tájat a messziségben. Hogyan is kevered­tem össze ezzel a vadőrrel, nem is tudnám megmondani! Csak ment a töltésein, s hozzácsatlakoztam néhány jámbor szóval -.. és most kettesben baktatunk földeken, cserjéken át, ki tudja, hová? Me­gyek, amerre vezet. A vadőr hallgatag ember, ez a természete minden erdei ember­nek tán, de amúgy barátságos. Szívesen magyaráz, ó, igen: már sokszor járt erre, mindenféle év­szakban, persze, ősszel is. De még mennyire ismeri ezeket az utakat, ösvényeket, s a nagy vörösfenyót ott az elágazásnál különösen : ; ; Ugye, no mondja, hát nem szép ez az ősz? —.hát nem a legszebb hónap az október? Na, látja! Ilyeneket mond, s persze bólo­gatok hozzá. Udvariasságból is, meg az igazságát is magaménak vallom; figyelem lépteink zörrené­‘-J sét a friss, korai avaron: a madarak, szegények még vígan mondják, hogy csivit-csivit, ám a megrezzenő bókrok, a magasba­­nyúló lombkoronák már sejtelme­sen susognak, mintha nagy titkok lennének kevesbedő ruhájuk mö­gött ; : : ' Amott, lám, krumpllszedők. Egy férfi az asszonyával hajladozik az összekuszált bokrocskák fölött, szedegetik az apró eledelt ; ; : s közöttük nvolc-tíz éves fiú lábat­­lankodik, tartja a zsák szélét, vagy el-elbámul a szelíden hu­nyorgó napba. — Hogy fizet a termés? — teszi fel a megszokott, sajátosan őszi kérdést újdonsült barátom, s e szólításból is látszik, hogy ezek ismerik egymást, hogy már sok­­sok őszön találkoztak így össze. Kiegyenesednek a derekak, s az üdvözlés után a férfi azt mondja: jól, az asszony azt mondja: rosz­­szul. S emelik a tenyerüket, egy­szerre, de már szemrehányón néz­nek egymásra: hogy tudtál ilyet mondani? A férfikézben nagy, az asszony­kézben picurka a krumpli- A va­dász csak mosolyog, mint aki hoz­zászokott az élet ilyenfajta el­lentmondásaihoz. S nekem csak annyit mond, távozóban, vissza­nézve az utánunk bámészkodó fiúcskára: — Ez az asszony min­dig csak panaszkodna ; ; .. hiába, ilyen a természete! De itt, nicsak, kukoricatábla. Hajlonganak a szárak, hajladoz­nak, összesimulnak a levelek eb­ben a cseppet sem erős, koraőszi szellőben. S odébb már vágják is e szárakat, mind, csak néhány marad állva — zöld azon még a cső, várni kell vele pár napot. Vágják, csomókba kötik őket, míg a sárga csövek felkerülnek a kocsira. — Már ennyit letörtünk, látja, s még csak egy kocsiravaló gyűlt össze: nincs jó kukoricater­més az idén, talán ha huszonöt mázsa lesz ezen a holdon. — A gazda beszél így, kissé szomorká­sán, majd újra nekifeszül az ekeszarvnak, szánt tovább, a két lóval. Szántja ezt a szikkadt, szá­­razrafagyott földet. Az ósz mindennapi, meg­megismétlődő csodája azonban csak ezután jön: a szőlő. Hosszú sorok futnak a távolba, nehéz fürtök, fürtöcskék himbá­lóznak a tőkéken . . . s a napsu­gár körülbabusgatja a dagadó-érő szemeket, áthatol a rozsdásodó le­veleken ; . . S megyünk az első présház felé a dombtetőre, furcsa hegyi úton, homokbavájt, lóbuk­tató, kocsisátkozta utacskán. A házikó nincs egyedül, öregember tápászkodik a pokrócról, moso­lyog, egy kis diskurálást vár a ta­lálkozástól, hiába, nem jó egye­dül lenni a szőlőben sem. Végig­mutogatja a szőlőfaj táltat, magya­ráz, de inkább csak nekem, az idegennek — a vadász szakértőn hunyorog. Igen, ez tehát az ezer­jó ; -. -. kóstolja csak meg, ugye még kicsit savanyú? És itt van ez a kecskecsöcsű, ennek pirossá kell válnia, s tessék: fehér és kemény és savanyú. Az otelló szépen érik, a nova is, csak kár, hogy egy Joszip Broz Tito, a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság elnöke, N. Sz. Hruscsov, az SZKP Köz­ponti Bizottságának első titkára, valamint Alekszander Rankovics, a jugoszláv szövetségi végrehajtó 1. Magdi, a kis fekete lány, soha­sem sírt, nem panaszkodott még akkor sem, ha megpofozta az apja. Pedig gyakran megesett, hogy az a nagy darab ember ré­szegen állított haza és olyankor szenvedett az egész család. A tá­nyérok csörömpölve csapódtak a konyha kövére, az asszony sikol­tozott, a tízenegyéves iskolásfiú rémülten lapult a párnára. Magdi pedig az ajkába harapott. Magdi akkor sem panaszkodott, amikor előállt az apja és nagy re­pedezett tenyerét az arca elé ta­szította: — Ide a pénzt, ne csak a cifrál­­kodásra gondolj! A lány utolsó fillérig leszámol­ta a keresetét, abba a repedt te­nyérbe, amelyet nagyon gyűlölt, s csak azért nem karmolta meg, mint ahogy azt a lányok szokták, mert az apjáé volt. — Hétszáz . . . csak hétszáz? A többit hova tetted! Biztosan azért nem adnak többet, mert a gyárban is a legények járnak az eszedben! Ilyenek vagytok ti. . . az anyád is, meg te is. . * Magdi nem feleselt, nem is könnyezett, csak az ajkába hara­pott ilyenkor, hogy a vére is ki­­serkedt. Még csak tizenhétéves volt, de már annyi baj jutott ne­ki, hogy vannak olyan emberek, akiknek életük végéig sem jut annyi az élet göröngyösebb olda­lából. Csak az anyját, öccsét és a bátyját szerette, akitől nagy rit­kán idegenbélyeges levelet hozott a posta. Becsből írta a 22 éves fiú, mert megutálta az apai ön­kényt és hónapokkal ezelőtt kiszö­kött az országból. Anyjához ha­lálosan ragaszkodott. Megtörtént I már, hogy amikor az apa kezet j emelt az asszonyra, Magdi közé- | jük ugrott és ilyenkor őt érték az ütések. Az öccsét is nagyon sze­rette, aki amolyan városi csi­bészke, de sajnálni kell, nagyon sajnálni, mert a perpatvarok ide­jén úgy lapul szegény az ágyban, mint a kismadár. Magdi gyárban dolgozott, de nem szerette a gyár fojtott leve­gőjét, irtózott az éjszakai munká­tól. Pedig minden harmadik héten tíz órától reggel hatig dolgozott. Inkább valami üzletben szeretett volna kiszolgálni, de olyan hely­re nem jutott. Hónapokon át ked­vetlenül járt a gyárba, a dolgát is csak felében-harmadában végez­te és nem is keresett valami jól. Egyszeresük beleunt abba a této­va életbe és egy fárasztó éjjel után így állított az anyja elébe: — Kilépek a gyárból, mama, el­megyek valahová üzletbe. Meglepődött az asszony a várat­lan kijelentésen, meg is ijedt, de nem mondott se jót, se rosszat, csak ezt: — Te tudod. Csak baj ne legyen belőle. Apádnak ne mondd. . . És másnap Magdi már nem dol­gozott a gépen. Bement ugyan a gyárba, de munkakönyvvel a ke­zében felszabadultan, végleg el­hagyta az üzem kapuját. A kilépés hírét megtudta a fia­talasszony is, aki férjével együtt éppen Magdiéknál lakott, mert nem volt lakásuk. A jószívű asz­­szony, Magdi édesanyja befogadta Í őket, amíg felmennek Pestre, mert mind a ketten ott akarnak Október 25-ig fokozatosan meg­szűnik a vasúti személyszállítás korlátozása, mert a bányászok de­­rekas munkájával és a behozatal útján sikerült nagyobbmennyisé­­gű szenet biztosítani a MÁV ré­szére. Már pénteken, október 5- én 3000 vonatkilométerre terjedő korlátozást megszüntet a MÁV, munkába állni. 'A fiatalasszony így fordult Magdihoz: — Hallom, otthagytad a gyárat. A helyedben én is így csináltam volna. Hiába, nem neked való az éjszakázás. Most hova akarsz menni? — Majd valamelyik üzletbe pró­bálok. . . A fiatalasszony összehúzta a szemöldökét és olyan tekintettel nézett maga elé, mint aki nagy fondorlaton töri a fejét. Csak pár­percnyi szünet után szólalt meg újra, de akkor már az arca hatá­rozottságot tükrözött. Kész volt a terve. — Gondolod, hogy van hely az üzletekben? Annyian pályáznak rá manapság, hogy levegőt sem kapsz közöttük. Hajjaj. . . nekem elhiheted, én is próbáltam. Tu­dok én annál sokkal jobbat. Magdi felkapta a fejét és úgy nézett arra a csinos, piros-pozsgás még a bajban is örökké mosolygó fiatalasszonyra, mint a megvál­tójára. — Jobbat tudsz, no mondd Er­zsi! Mi az a jobb? Mondd gyor­san, máris szaladok. . ; A fiatalasszony hangosan fel­nevetett. — Megmondom én, Magdikám, de nem kell mindjárt sietni. Rá­érünk délben is, úgyis együtt me­gyünk, ha te is úgy akarod. Meg­mondom én, de csak négyszem­közt. Már tegnap is beszélni akartam veled. . . Magdi felugrott a székről, meg­ragadta a fiatalasszony kezét és rángatta magával ki az udvarra, mintegy 40 személyvonatot köz­lekedtet azokon a vonalakon, ame­lyeken erre leginkább szükség van. Október 10-én 7000, október 15-én IOtIOÖ és végül október 25- én 15 000 vonatkilométerre terje­dő korlátozás szűnik meg és ezzel a tervezett téli menetrend teljes egészében érvénybe lép. az utcára és csak egy jó fél óra múlva tért vissza. — Na, mit mondott az Erzsi? — kérdezte az anyja. — Hülyeséget. Azt mondta, gyűjtsünk gesztenyét, meg vasat, addig is jól keresek, amíg az üz­letbe kerülök, — Ez tényleg hülyeség — vála­szolt az anyja és a lányra tekin­tett, aki éppen világoszöld ballon­kabátját öltötte magára a tükör előtt. — Magdi! A lány megrezzent, s arcán ijedtségféle látszott, — Hová mész? — Hát elmegyek a tanácsra. Megkérdezem, kellek-e valamelyik üzletbe — válaszolta a lány és el­szaladt. Már egy óra is elmúlt, de Magdi nem tért vissza. Az anyja várta ebéddel, de nem nyugtalankodott, mert máskor is előfordult már, hogy nem jött haza enni. Olyan­kor mindig tudta, hogy összeta­lálkozott valamelyik barátnőjével és elcsalták. Este hét órakor is tá­vol volt még a lány. Az asszony már kezdett aggódni, de elhesse­gette a nyugtalanságot. — Szamárság. Lehet, hogy ran­devú. Tizenhétéves. . . Tizenhét­éves korukban a lányok már fel­nőttek. En is az voltam — mo­tyogta magában és könnybelá­­badt szemmel mosolygott. De este kilenc órakor már té­­bolyullan járta az utcákat, öcsit kerékpárra ugratta, maga pedig gyalog járta végig az összes szó­rakozóhelyeket. Magdit nem ta­lálta. Magdi eltűnt, nyomaveszett. (Folyt, következik.) Simon Laiai. A talajerő fokozásáról és a mezőgazdasági munkaversenyről tárgyalt az országgyűlés mezőgazdasági bizottsága Bz olasz szocialista erők egyesítéséről Az Olasz Szocialista Párt Köz­ponti Bizottsága határozatot ha­­gyqtt jóvá a szocialista erők egye­sítéséről. A határozat szerint e kérdés konkrét tartalommal tölt­hető meg, ha a két párt egysége­sen lép fel a következő feltételek alapján: a szakszervezeti mozga­lom egységes felfogásának helyes­lése és az összes dolgozók egysé­gét célzó akcióegység elfogadása minden politikai, ideológiai és vallási megkülönböztetés nélkül, kölcsönösen kötelezettségvállalás erejének fokozása érdekében az albizottság több javaslatot tett Az állami tartalékterületek termő­erejének pótlása érdekében java­solta, hogy növeljék a mintegy 900 ezer holdnyi tártaié)(területe­ken a talajt gazdagító évelő, pil­langós lalMrmánynövények ter­melési arányát, s azoknak, a ter­­melőszövetkezetelcnek és egyéni gazdáknak, akik állami tartalék­­területen ilyen növényeket tele­pítenek, nyújtsanak különböző kedvezményeket (vetőmag stb.), előnyben keli részesíteni azokat a termelőket is, akik állami tarta­lékterületen zöldtrágyázást végez­nek. Javasolta az albizottság azt is, hogy zöldtrágyázásra alkalmas növények vetőmagjának eladási ára legfeljebb 50 százalékkal le­gyen magasabb a termelői árnál, s a zöldtrágyázott szántóföldek után csökkentsék a beadást. A mezőgazdasági bizottság el­fogadta az albizottság jelentését, s javaslatait továbbítja a földmű­velésügyi miniszternek. Behatóan foglalkozott a bizott­ság a mezőgazdasági dolgozók munkaversenyével is. az állampolgárok közötti megkü­lönböztetések megszüntetéséért folyó harcra, kezdve a munkahe­lyektől és a közhatalommal való kapcsolatoktól, kölcsönös kötele­zettségvállalás olyan olasz belpo­litika érdekében, amely ma nem­csak elveti az atlanti kötelékek támadójeliegű értelmezését, ha­nem hatékonyan hozzájárul a nemzetközi enyhüléshez, a béké­hez, az egymással szembenálló tömbök megszüntetéséhez, a gyar­mati népek felszabadításához. Az Osztrák Köztársaság kormá­nya hivatalos jelentés szerint 400 I millió schillinges, 6,5 százalékkal kamatozó új államköicsönt bocsát |

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék