Gyula és Vidéke, 1921. január-június (1. évfolyam, 1-73. szám)

1921-04-08 / 39. szám

I. évfolyam. 39. szám Ára 1 K. T­enitek, 1920 április 8. POLITIKAI LAP Előfizetési ár : Negyed évre 50 K. Egyes szám ára va­sárnap 2 K., hétköznap 1 K. Hirdetések díjszabás szerint. Nyilttér soronként 5 K. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Br. Wenckheim Béla­­utca 9 szám. Telefon 134 sz. Megjelenik kedden, pén­­­­teken és vasárnap reggel. Dr. Egán Imre főispán már­cius 30-án tartott beszéde. Ünneplő Magyarok 1 Ti akik eljöttetek ma e szürke hétköznapot ünnepé emelni lelkesedéstekkel, — ha elnézek ezernyi fejetek fölött, — ha beletekintek mélyen izzó szemetek közé, melyből nem tudom még — a lelkesedés — a hazafias érzés hevitő tüze szól-e, avagy csak hitvány kíváncsiság, aggódva kérdem magamtól: lesz e itt kihez szólanom, lesz-e valjon foganatja itt a mi gyenge szavunknak ? ! Tudtok-e, akartok-e még áldozni érzést, hitet, szerelmet, s mindezt a hazának? Én kétlem. • Ezelőtt egy évvel még idegen csordák ta­posták e szűzi magyar földet, nyomorult rablók bitang hada gázolta a magyarok veté­sét, a szent helyeket­, hol őseitek nyugosznak és bölcsőtök ringott ! Férfiakat korbácsoltak és börtönbe vetettek, asszonyokat kínzottak és gyaláztak meg, gyermekeket öltek, loptak, raboltak, pusztí­tottak, s mi mindezt tunyán néztük, tűrtük, engedtük, anélkül, hogy tán igazában szen­vedtünk is volna. És mindezt miért? Mert gyöngék voltunk és hitványak! Hit­ványabbak még azoknál is, akik gyötörtek, kínoztak minket ! És elmúlt a fergeteg, elhaladt felettünk a zivatar, de villámját ott látjuk cikázni még a szomszéd házak felett, ott nem messze, a Feketekörösön túl, szintén magyarok felett, kik még ma is rabok. De mit törődünk mi ezzel?! Hiszen mi már biztonságban vagyunk, a mi házunkat már nem fenyegeti a vész. Mit bánjuk mi azok baját ? Ugy­e igy gondoljátok ? Félek, hogy igy! Mert ha nem, hol voltatok ti két héttel ezelőtt, március idusán, amidőn szerte az or­szágban kigyultak az örömtüzek és a Talpra Magyartól s a Hiszek egy Istentől viszhang­­zott az utolsó kis zug, mig itt alig jelezte valami a napot, mely dicső őseinknek gyö­nyörű ünnepe volt. Ez a város oly csendes volt akkor, oly szürke és poros, mint egy koravén legénynek késő őszesti gondolata, mint egy bánatos későnyári nap — és nem egy uj tavasznak fénylő hajnala. Március idusa a magyar szabadság napja, hát már semmi se nektek ? Elfeledtétek volna már, hogy mi az rabnak lenni és számüzöttnek ? Otthagyni mindent, ami kedves és szép — a kunyhót, ahol születtünk, a mezőt, ahol először­ hallgattuk a pacsirta szavát,­­ ahol először téptünk virágot, az otthont, ahol paj­kos gyermekkacaj, a mi fiunk csengő nevetése először vert fel minket édes álomból: ott hagyni a szülőfalut, szüleinknek, gyermeke­inknek, testvéreinknek sírját és futni, mene­külni szegényen, rongyosan egy bizonytalan sötét jövő felé — mint a dúvad, keresni egy odút, ahol meglapulhatunk a zord vadász , a kegyetlen, a kérlelhetetlen balsors előtt vagy meglapulni és gyáva megadással meg­hunyászkodva, megszégyenülve, meghasonlva teljesen önmagunkkal és az egész világgal a mindennapi kenyérért, a hitvány életért, tűrni egy aljas gaz zsarnok rabló uralomnak minden kínját és szenvedését és szenvedni nyomorultan, tehetetlenül, reménytelenül . . . a hazáért! Oh tudjátok-e mi a haza ? Tudjátok-e mi az szabadnak és magyarnak lenni ? ... Oh engedjétek ezt hinni nekem! Oh szikrázzon a szemetek ha beszélnek nektek a hazáról, — az elvesztett otthon­ról, —a régi nagy Magyarországról. Dh hadd lássam akkor, hogy szorul ökölbe kezetek, amidőn a tavaszi szellő lágy fuvalata átviszi a szózatot oda a Körösön túlra, a rab ma­gyarok közé, ahol nem szabad ünnepelni, ahol nincs mit ünnepelni a magyarnak . .. Ne fojtsátok el a lelketekben feltörő zoko­gást, ne töröljétek le a könnyet, mely sze­metekbe szökken s míg örültök annak, hogy magyarok vagytok, magyarok lehettek ismét, zokogjatok azon, hogy oly sokan sínylődnek idegen rabság alatt. Imádkozzatok velünk, hogy magyarok maradhassunk s azzá lehessenek ismét azok, érdemesebbek erre nálunknál, a szegény el­árvult magyar és székely testvéreink. Aztán ha majd haza mentek innen, ha majd elül az ünnepi zaj és szépen leporolva az ünnepi ruhát holnap ismét munkászub­bonyt öltök, — akkor — ők kérlek akkor se feledjétek el azt, amit ma megfogadtatok e mámoros rövid pillanatokban, oh gondoljatok akkor is arra, hogy magyarok vagytok, hogy tudjatok, érzitek és el nem feleditek soha, hogy mily dicső, mily nagy dolog magyar­nak, szabadnak lenni. így hiszek én, így tudok én hinni egy Istenben, hinni egy hazában, hinni Magyar­­ország feltámadásában. Most pedig emeljétek fel hangotokat, nyis­sátok ki lelketek zsilipjeit és egy akarattal egy érzéssel, melyben benne legyen minden örömötök és minden fájdalmatok, kiáltsátok oda a Körösön túlra oly erővel, hogy ijed­ten húzza magára a subát a most még ott ólálkodó oláh baka. Mi nem engedünk ősi jussunkból, mi nem adunk oda egy talpalat­nyi földet sem ebből az ezeréves szent hazá­ból és el fog jönni, el kell jöjjön rövidesen az a pillanat, amikor szabad lesz ismét ez a drága magyar föld és magyar dal fog hang­zani a Kárpátoktól az Adriáig! így imád­kozzatok, igy gondolkozzatok és igy érezzé­tek és cselekedjetek, igy éljen a szent magyar Haza! igy éljünk mi magyarok! Károly király kísérete, Bécs, április 7. Az Arbeiter Zeitung értesítése szerint Ká­roly volt királyt több francia tiszt kisérte Magyarror­szágba. Nagyatádi Szabó István kilépett a kormányból. Budapest, április 7. A kisgazdapárt mai intézőbizottsági ülésén Nagyatádi Szabó István bejelentette, hogy kilépett a kormányból. Nem támogathatja tovább Teleki miniszterelnököt, mivel az ő politikájával nem azonosítja magát. Az intéző bizottság Nagyatádi Szabó István kilépését tudomásul vette, Nemzetgyűlésből. Budapest, április 7. A nemzetgyűlést, mely ma szokatlanul rövid ideig tartott, Rakovszky elnök nyitotta meg. Nagyatádi Szabó István kilépésével kap­csolatban izgatott volt a hangulat a nemzet­gyűlés tagjai között. Teleky miniszterelnök bejelentette, hogy tekintettel az eseményekre a kormányzónak előterjesztést tesz a ház elnapolására. Ereky nincs megelégedve Telekynek a IV. Károly volt király utazására vonatkozó fejtegetésével, mert azt nem tartja őszintének s ezért köve­teli a kormány lemondását. Elnök a miniszterelnök válaszát szavazásra bocsátja. A ház a miniszterelnök válaszát tudomásul veszi, mire Rakovszky az ülést berekesztette. A kisgazdapárt zajos ovációban részesítette Nagyatádi Szabó Istvánt. Csak viszonteladóknak! L (á la piheni) 95 20­­4 Udvari Góliát Maláta (& la Salvator)SÖR palackozva békebeli minőségben kapható az Első Magyar Részvény Serfőzde főraktárában: Weiss Mot és Társa cégnél, Gyulán

Next