Gyula és Vidéke, 1921. január-június (1. évfolyam, 1-73. szám)
1921-04-08 / 39. szám
I. évfolyam. 39. szám Ára 1 K. Tenitek, 1920 április 8. POLITIKAI LAP Előfizetési ár : Negyed évre 50 K. Egyes szám ára vasárnap 2 K., hétköznap 1 K. Hirdetések díjszabás szerint. Nyilttér soronként 5 K. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Br. Wenckheim Bélautca 9 szám. Telefon 134 sz. Megjelenik kedden, pénteken és vasárnap reggel. Dr. Egán Imre főispán március 30-án tartott beszéde. Ünneplő Magyarok 1 Ti akik eljöttetek ma e szürke hétköznapot ünnepé emelni lelkesedéstekkel, — ha elnézek ezernyi fejetek fölött, — ha beletekintek mélyen izzó szemetek közé, melyből nem tudom még — a lelkesedés — a hazafias érzés hevitő tüze szól-e, avagy csak hitvány kíváncsiság, aggódva kérdem magamtól: lesz e itt kihez szólanom, lesz-e valjon foganatja itt a mi gyenge szavunknak ? ! Tudtok-e, akartok-e még áldozni érzést, hitet, szerelmet, s mindezt a hazának? Én kétlem. • Ezelőtt egy évvel még idegen csordák taposták e szűzi magyar földet, nyomorult rablók bitang hada gázolta a magyarok vetését, a szent helyeket, hol őseitek nyugosznak és bölcsőtök ringott ! Férfiakat korbácsoltak és börtönbe vetettek, asszonyokat kínzottak és gyaláztak meg, gyermekeket öltek, loptak, raboltak, pusztítottak, s mi mindezt tunyán néztük, tűrtük, engedtük, anélkül, hogy tán igazában szenvedtünk is volna. És mindezt miért? Mert gyöngék voltunk és hitványak! Hitványabbak még azoknál is, akik gyötörtek, kínoztak minket ! És elmúlt a fergeteg, elhaladt felettünk a zivatar, de villámját ott látjuk cikázni még a szomszéd házak felett, ott nem messze, a Feketekörösön túl, szintén magyarok felett, kik még ma is rabok. De mit törődünk mi ezzel?! Hiszen mi már biztonságban vagyunk, a mi házunkat már nem fenyegeti a vész. Mit bánjuk mi azok baját ? Ugye igy gondoljátok ? Félek, hogy igy! Mert ha nem, hol voltatok ti két héttel ezelőtt, március idusán, amidőn szerte az országban kigyultak az örömtüzek és a Talpra Magyartól s a Hiszek egy Istentől viszhangzott az utolsó kis zug, mig itt alig jelezte valami a napot, mely dicső őseinknek gyönyörű ünnepe volt. Ez a város oly csendes volt akkor, oly szürke és poros, mint egy koravén legénynek késő őszesti gondolata, mint egy bánatos későnyári nap — és nem egy uj tavasznak fénylő hajnala. Március idusa a magyar szabadság napja, hát már semmi se nektek ? Elfeledtétek volna már, hogy mi az rabnak lenni és számüzöttnek ? Otthagyni mindent, ami kedves és szép — a kunyhót, ahol születtünk, a mezőt, ahol először hallgattuk a pacsirta szavát, ahol először téptünk virágot, az otthont, ahol pajkos gyermekkacaj, a mi fiunk csengő nevetése először vert fel minket édes álomból: ott hagyni a szülőfalut, szüleinknek, gyermekeinknek, testvéreinknek sírját és futni, menekülni szegényen, rongyosan egy bizonytalan sötét jövő felé — mint a dúvad, keresni egy odút, ahol meglapulhatunk a zord vadász , a kegyetlen, a kérlelhetetlen balsors előtt vagy meglapulni és gyáva megadással meghunyászkodva, megszégyenülve, meghasonlva teljesen önmagunkkal és az egész világgal a mindennapi kenyérért, a hitvány életért, tűrni egy aljas gaz zsarnok rabló uralomnak minden kínját és szenvedését és szenvedni nyomorultan, tehetetlenül, reménytelenül . . . a hazáért! Oh tudjátok-e mi a haza ? Tudjátok-e mi az szabadnak és magyarnak lenni ? ... Oh engedjétek ezt hinni nekem! Oh szikrázzon a szemetek ha beszélnek nektek a hazáról, — az elvesztett otthonról, —a régi nagy Magyarországról. Dh hadd lássam akkor, hogy szorul ökölbe kezetek, amidőn a tavaszi szellő lágy fuvalata átviszi a szózatot oda a Körösön túlra, a rab magyarok közé, ahol nem szabad ünnepelni, ahol nincs mit ünnepelni a magyarnak . .. Ne fojtsátok el a lelketekben feltörő zokogást, ne töröljétek le a könnyet, mely szemetekbe szökken s míg örültök annak, hogy magyarok vagytok, magyarok lehettek ismét, zokogjatok azon, hogy oly sokan sínylődnek idegen rabság alatt. Imádkozzatok velünk, hogy magyarok maradhassunk s azzá lehessenek ismét azok, érdemesebbek erre nálunknál, a szegény elárvult magyar és székely testvéreink. Aztán ha majd haza mentek innen, ha majd elül az ünnepi zaj és szépen leporolva az ünnepi ruhát holnap ismét munkászubbonyt öltök, — akkor — ők kérlek akkor se feledjétek el azt, amit ma megfogadtatok e mámoros rövid pillanatokban, oh gondoljatok akkor is arra, hogy magyarok vagytok, hogy tudjatok, érzitek és el nem feleditek soha, hogy mily dicső, mily nagy dolog magyarnak, szabadnak lenni. így hiszek én, így tudok én hinni egy Istenben, hinni egy hazában, hinni Magyarország feltámadásában. Most pedig emeljétek fel hangotokat, nyissátok ki lelketek zsilipjeit és egy akarattal egy érzéssel, melyben benne legyen minden örömötök és minden fájdalmatok, kiáltsátok oda a Körösön túlra oly erővel, hogy ijedten húzza magára a subát a most még ott ólálkodó oláh baka. Mi nem engedünk ősi jussunkból, mi nem adunk oda egy talpalatnyi földet sem ebből az ezeréves szent hazából és el fog jönni, el kell jöjjön rövidesen az a pillanat, amikor szabad lesz ismét ez a drága magyar föld és magyar dal fog hangzani a Kárpátoktól az Adriáig! így imádkozzatok, igy gondolkozzatok és igy érezzétek és cselekedjetek, igy éljen a szent magyar Haza! igy éljünk mi magyarok! Károly király kísérete, Bécs, április 7. Az Arbeiter Zeitung értesítése szerint Károly volt királyt több francia tiszt kisérte Magyarrországba. Nagyatádi Szabó István kilépett a kormányból. Budapest, április 7. A kisgazdapárt mai intézőbizottsági ülésén Nagyatádi Szabó István bejelentette, hogy kilépett a kormányból. Nem támogathatja tovább Teleki miniszterelnököt, mivel az ő politikájával nem azonosítja magát. Az intéző bizottság Nagyatádi Szabó István kilépését tudomásul vette, Nemzetgyűlésből. Budapest, április 7. A nemzetgyűlést, mely ma szokatlanul rövid ideig tartott, Rakovszky elnök nyitotta meg. Nagyatádi Szabó István kilépésével kapcsolatban izgatott volt a hangulat a nemzetgyűlés tagjai között. Teleky miniszterelnök bejelentette, hogy tekintettel az eseményekre a kormányzónak előterjesztést tesz a ház elnapolására. Ereky nincs megelégedve Telekynek a IV. Károly volt király utazására vonatkozó fejtegetésével, mert azt nem tartja őszintének s ezért követeli a kormány lemondását. Elnök a miniszterelnök válaszát szavazásra bocsátja. A ház a miniszterelnök válaszát tudomásul veszi, mire Rakovszky az ülést berekesztette. A kisgazdapárt zajos ovációban részesítette Nagyatádi Szabó Istvánt. Csak viszonteladóknak! L (á la piheni) 95 204 Udvari Góliát Maláta (& la Salvator)SÖR palackozva békebeli minőségben kapható az Első Magyar Részvény Serfőzde főraktárában: Weiss Mot és Társa cégnél, Gyulán