Gyulai Hírlap, 1976. január-június (17. évfolyam, 1-50. szám)
1976-01-06 / 1. szám
Aziz Mohamed, az Iraki Kommunista Párt első titkára hazánkba érkezett A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának meghívására hazánkba érkezett Aziz Mohamed, az Iraki Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára. Aziz Mohamedet a Ferihegyi repülőterén dr. Berecz János, az MSZMP KB külügyi osztályának vezetője fogadta. (MTI) Iszmail Fahmi: „El a kezekkel Angolától!” Kairó „Ki a kezekkel Angolától!” — követelte hétfői parlamenti felszólalásában Iszmail Fahmi egyiptomi külügyminiszter. Fahmi hazája álláspontját ismertetve leszögezte, hogy Egyiptom örömmel üdvözli Angola függetlenségét és helyteleníti a külföldi beavatkozás minden formáját. Egyiptom — fűzte hozzá — különösen elítéli a dél-afrikai fajgyűlölő rezsim beavatkozását, s követeli annak azonnali megszüntetését. Fahmi végül angolai „nemzeti kormány” megalakítását sürgette, s úgy vélekedett, hogy az angolai polgárháború áthidalását vagy magukra az angolaiakra, vagy pedig az afrikai egységszervezet „kollektív jószolgálataira” kellene bízni. (MTI) Hűek maradtak önmagukhoz A TASZSZ szemleírója a kínai újévi cikkekről Moszkva A TASZSZ politikai szemleírója, Mihail Jakovlev írja: „Az új év első napjaiban a pekingi propagandaszervek egy sereg „értékelő” cikket jelentettek meg. Fő tartalmuk: harcot kell folytatni a maoista tételeken alapuló belpolitikai, valamint a Mao Ce-tung csoportja által meghatározott szovjetellenes külpolitikai vonaltól való eltérés bármely megnyilvánulása ellen. A Zsenmin Zsipao, Hungcsi és a Csietangcsün Jao közös újévi cikkükben leszögezik: 1976-ban a harcnak elsősorban azok ellen kell irányulni, akik el akarnak térni a „kulturális forradalom" vonalától, az országot a gazdasági problémák felé akarják fordítani, csak a nép életszínvonalának javításával szeretnének foglalkozni. A cikkben sokat foglalkoznak a „sikerekkel”, dicsőítik Mao Ce-tungot és „eszméit”. Ugyanakkor a szerzők csak futólag emlékeznek meg a befejezett és a most kezdődő ötéves tervről. Nem vonnak mérleget, nem adnak meg egyetlen konkrét adatot, vagy számot sem. Hiányzik a szokásos ígéret, hogy meg fogják oldani a régóta megérett szociális-gazdasági problémákat. A cikk szerzőinek minden figyelmét a „háborúra való felkészülés” köti le. Mint ismeretes a maoista propaganda nem egyszer fordult ehhez a tételhez azért, hogy elvonja a kínai nép figyelmét a belpolitikai zűrzavarról és nehézségekről. A jelenlegi nemzetközi helyzetet elemezve az újévi cikk szerzői hűek maradnak Peking szovjetellenes irányvonalához. Nem sajnálják az erőt annak bizonygatására, hogy „az új világháború fő fészke a Szovjetunió”. A világban zajló események megítélésénél a maoisták lemondtak az osztályalapokon történő megközelítésről. Továbbra is dühödten és kitartóan támadják a Szovjetunió enyhülési és a szocialista közösség megerősítésére irányuló politikáját. A Szovjetunióval szemben táplált ellenségességüket igazolandó Pekingben újból elővették a szovjet—kínai viszony romlásának okairól szóló képtelenségeket. Újból a Szovjetunióra akarják hárítani a felelősséget a kapcsolatok megromlásáért. Hallgatnak nemcsak a Szovjetunió azon nyilatkozatairól, amelyben kifejezi készségét a kínai néppel való barátság és együttműködés helyreállítására és a szovjet—kínai kapcsolatok normalizálására, de figyelmen kívül hagyják az e célból tett számtalan konkrét szovjet javaslatot is. A szovjetellenes kampány eme újabb megnyilvánulására Mao Ce-tung csoportjának azért volt szüksége, hogy újabb akadályokat támasszon a szovjet— kínai kapcsolatok normalizálása útján” — írja a TASZSZ kommentátora. (MTI) Gyárfoglalással tiltakoznak a brit fémmunkások London A brit fémmunkások gyárfoglalással tiltakoznak az államosított acélipar elbocsátási tervei ellen. Az állami korporáció heti 8,4 millió fontos veszteségről panaszkodik és emiatt kétszázmillió font sterlinget megtakarító programba kezdett, amely egy idő múltán összesen 44 000 munkás elbocsátására jár majd. Ennek első fázisaként a korporáció betiltotta a vasárnapi műszakokat, amelyek a legjobban fizető munkák voltak. Anglliában és Walesben vasárnap ötezer ember megjelent az acélgyárakban és elfoglalta a csarnokokat. Hétfőn már folytatódott a termelés. :n Keserűséget okozott a gépkocsigyártó iparban is az a be ■jelentés, hogy egy bonyolult csomagterv részeként, az amerikai Chrysler-gyár britanniai ■ üzemeiből nyolcezer munkást ■ elbocsátanak, s ezért az árért ■ életben tartják az angliai leány ■vállalatot, amely ugyancsak veszteségesen működött (MTI) • Lubomir Strougal Ankarában Ankara Lubomir Strougal, a csehszlovák minisztertanács elnöke hétfőn háromnapos hivatalos látogatásra Ankarába érkezett. Strougalt és kíséretét a repülőtéren Demirel török miniszterelnök fogadta. Lubomir Strougal hétfőn meglátogatta Kemal Atatürknek, a Török Köztársaság alapítójának mauzóleumát. (MTI) Telex BELFAST Fegyveres terroristák vasárnap öt katolikus személyt gyilkoltak meg Észak-Írországban. Armagh megyében, a megye területén elkövetett bombamerényletek következtében negyvenen megsebesültek. ISLAMABAD George McGovern amerikai szenátor, a szenátus külügyi bizottságának tagja a közel-keleti és ázsiai ügyekkel foglalkozó szenátusi albizottság elnöke vasárnap háromnapos látogatásra Pakisztánba érkezett. ALGÍR Felhőszakadás zúdult Algéria szaharai területeire, jelentős anyagi károk keletkeztek, sok család hajléktalanná vált. A Szaharának ezen a vidéken nyolc év óta nem esett eső. TORINO Nagyerejű bomba robbantva- sárnap este Torino egyik kabaréja előtt. Az épület megrongálódott, de senki sem sérült meg. KUALA LUMPUR Malaysiába érkezett az a japán süketnéma fiatalember, aki a múlt év szeptemberében kerékpárral világkörüli útra indult. Hat évre tervezett útja során hetven ázsiai, európai, afrikai és amerikai országba látogat el. JOHANNESBURG Évekig tartó vita után, hétfő este Dél-Afrikában is megkezdődnek a tv-adások. A készülékek ára és az előfizetési díj azonban olyan magas, hogy a lakosság afrikai eredetű többsége aligha engedheti meg magának a tv-nézés „luxusát’. (MTI) Gromiko tokiói látogatása előtt Moszkva Bokor Pál, az MTI tudósítója jelenti: Vasárnap este Moszkvában hivatalosan közölték, hogy Gromiko szovjet külügyminiszter a japán kormány meghívására január első felében Tokióba látogat. Moszkvai japán diplomáciai források szerint ezt a meghívást Mijazava Kiicsi japán külügyminiszter szeptember végén New Yorkban újította meg. A szovjet fővárosban nagy jelentőséget tulajdonítanak annak a ténynek, hogy Gromiko még a XXV. pártkongresszus előtt időt szakít magának erre az útra és ezt a két ország közötti politikai-gazdasági dialógus folytatásában való szovjet érdekeltség bizonyítékaként értékelik. Ennek a több éve és változó intenzitással folyó párbeszédnek a fő témája, mint ismeretes, a szovjet—japán békeszerződés megkötése. Szovjet részről egy ilyen szerződésnek elsőrendű jelentőséget tulajdonítanak az ázsiai kollektív biztonság megteremtése és általában az ázsiai politikai viszonyok javítása szempontjából. Az utóbbi évek tapasztalatai azt bizonyították, hogy noha a békeszerződés mindenek előtt a szovjet—japán jószomszédság további erősítését szolgálná, Japánban még mindig azok a politikai erők vannak fölényben, amelyek a szerződés megkötését egy szovjet fennhatóság alá került délkarili szigetek átadásához kötik. Mijazava külügyminiszter egy évvel ezelőtt Moszkvában tett látogatását követően, egyébként a két ország kapcsolatait tovább bonyolította, hogy a kínai—japán barátsági és együttműködési szerződés előtárgyalásai folyamán kínai részről kísérletek történtek arra, hogy Japánt szembeállítsák a Szovjetunióval. A szovjet—japán közeledés legfontosabb területe az elmúlt években a gazdasági együttműködés volt. Noha Japán jelenleg a Szovjetunió második legfontosabb tőkés kereskedelmi partnere, mindkét részről elismerték, hogy az együttműködésnek még számos kiaknázatlan területe van. A nahodkai Vrangel-öbölben japán közreműködéssel épül a Szovjetunió legnagyobb kereskedelmi kikötője, eredményesen valósul meg a jakutföldi fakitermelési kooperáció és több más közös nagyvállalkozás. Ugyanakkor más tervezetek — így a jakutföldi földgáztermelésben való együttműködés, a szibériai olajkincsek közös kiaknázása, valamint a szahalini kontinentális talapzat olajkincseinek felszínre hozása — egyelőre csak papíron léteznek. Életbe lépett Kambodzsa új alkotmánya A Phnom Penh-i rádió közlése szerint hétfőn életbe lépett Kambodzsa új alkotmánya. Az alkotmányt a kambodzsai hazafias erők országos kongresszusán, december 14-én hagyták jóvá, s miután szombaton Norodom Szihanuk államfő és a minisztertanács is megerősítette, hatályba lépett. Az alkotmány értelmében parasztokból, munkásokból és katonákból álló 250 fős nemzetgyűlést hoznak létre. 150 képviselő a paraszti rétegeket, 50 a munkásokat és 50 a katonákat képviseli. Az alkotmány tervezetét múlt év április 25-én, egy héttel a Son Nol-rezsim bukása után kezdték kidolgozni. Első cikkelye kimondja: „Kambodzsa a függetlenség, a béke, az egység, a semlegesség, az el nem kötelezettség, a demokrácia és a szuverenitás országa”. Az ország hivatalos neve: „Kambodzsai Demokratikus Állam”. (MTI) Kiből lesz az elnökgyilkos?_________2 Revolvercső a halántékon Valószínűleg nem is találja meg, ha másért nem, azért, mivel lehetetlen házkutatási engedéllyel valamennyi amerikai családhoz behatolni. E kis vállak hallgatag ajtói mögött pedig teljes gőzzel dolgozik egy kicsiny, házi használatú démongyár ; a neve: elidegenedés. A burzsoá családi boldogságot már Engels úgy határozta meg, mint az elviselhetetlenül unalmas házassági együttélést. A családi boldogság amerikai módja a hetvenes évek végén még ennél is rettenetesebb. A külsőleg virágzó családi klánon belül minden kapcsolat felbomlóban van, kivéve „az érzelmi halál kötelékeit”. Ezt az elriasztó terminológiát Herbert Hendin pszichoanalitikus használja, hogy megmagyarázza, mi az, ami a gyermekeket, házastársakat és szülőket egy olyan ház fedele alatt tartja együtt, amely néha rettenetesebb a halottasháznál is. A gyerekek egyre gyakrabban nem kellenek a szülőknek, hanem csodagyerekek, s már bölcsőjükben nem kezdik meg a társadalmi létrán való felfelé haladást — véli a tudós. A szülők nem kellenek a gyerekeknek, ha nincs kielégítő bankszámlájuk. Az amerikai családi tűzhely egyre inkább a minden emberit megsemmisítő krematóriumra hasonlít. Hendin, a New York-i pszichoszociális kutatásokat végző központ vezetője sok évet szentelt a családi tűzhely „hamujának” vizsgálatára. Nemrég megjelent könyvében, „A szenzációk növekedésében” ezt írja: „Az amerikai család számos szociológusnak olyan börtönnek tűnik, amelynek minden tagját magánzárkába dugták, egyedül hagyva szenvedéseivel. Az olyan fogalmak, mint az intimitás, az összetartozás, a lelki melegség, de legalább a gondoskodás — itt hiányoznak.” Az amerikai kamasz fejében az élethídon haladtában egyre gyakrabban fordul meg a gondolat: Mi lenne, ha leugranék a mélybe? A fiatalok öngyilkosságai olyan komoly problémát jelentenek, hogy Hendin külön fejezetet szentel a kérdésnek könyvében, az elszomorító „kamasz öngyilkosjelöltek” címet adva neki. Az utóbbi húsz évben a 15—23 éves fiatalok között háromszorosára nőtt azok száma, akik kezet emelnek magukra. Van egy másik kiút is a családi pokolból. A szabadulni vágyó a pisztolyt nem saját halántékához, hanem másra emeli. Lázadás ez a család és a társadalom ellen, egy 45-ös kaliberű colttal a kézben. Menekülés a társadalmi rendjükből kiszabadult emberek föld alatti világába, bárhogy hívja is őket a társadalom, beatnikeknek, hippiknek vagy Manson híveinek, az önjelölt próféta, Charles Manson követőjének. A vörös hajú, maxiszoknyás fiatal hölgy a lázadást választotta. Lynne Fromme Manson szektájához tartozott, miután apja, a kaliforniai Redondo Beach városának tehetős repülőmérnöke egy családi botrány után elzavarta a háztól. Ebben a családban még „az érzelmi halál” láncai sem voltak meg. Az elnök elleni merénylet után a rendőrség megtalálta Fromme naplóját, és az amerikaiak ma olvashatják kaotikus kéziratát, igyekezvén megérteni, mivel kezdődött minden, mikor kezdte meg működését a démongyár. Akkor-e, amikor Lynne egyszer csak az utcán találta magát, egyik kezében egy értelmező szótárral, másik kezében kozmetikai szereket tartalmazó táskájával? „Hová vigyelek, Cica?” — „Minél távolabb innen...” Vagy később Charles Manson indította-e el a lelkében a démongyár működését? A szektának vagy inkább kábítószeres bandának nevezhető csoportosulás „főnöke”, aki jelenleg életfogytiglani börtönbüntetését tölti, és aki 1967-ben így magyarázta Lynne Frommenak a filozófiáját : — Arról van szó Sivító, hogy sem te, sem én nem sérülk’