VILÁGIRODALMI FIGYELŐ 9. ÉVFOLYAM (1963)
1963 / 3. sz. - SZEMLE - DARABOS PÁL: J. D. Salinger útja
Kettejük beszélgetése mutatja meg Holden igazi lényét és vágyait. A tízéves Phoebe szavai látszólag telibe találnak, amikor szemrehányást tesz bátyjának, hogy azért bukott meg, és azért van mindig mindenütt annyi baja, mert semmivel sincs megelégedve: „Te semmit sem szeretsz . . . Nem szeretsz egyetlen iskolát sem. Nem szeretsz egy millió dolgot."A Phoebe szavai első pillanatra tényleg könnyen elfogadhatóaknak látszanak. Pedig ha elfogadjuk, akkor önmagunkat csapjuk be, és félreértjük Salinger szándékát. Néhány irodalomtörténész is szem elől tévesztette ezt és Holden jellemének bírálataként idézte a fenti mondatokat. Pedig Holden még egyáltalán nem kiégett, cinikus fiatalember. Bár húga szavaira nehezen talál választ, a regényt olvasva könnyen megcáfolható ez az állítás. Holden sok embert és dolgot szeret. Eszébe jut egy osztálytársa, akit társai halálba üldöztek, mert nem vonta vissza bátor és őszinte kijelentését az egyik fiúval kapcsolatban. Szereti húgát, Phoebet, szereti halott öccsét, Allie-t. Szeret egy jazzdobost,akit kisgyermekkora óta ismer. Szereti azokat az apácákat, akikkel New York-i bolyongása során találkozott, és akikkel először sikerült napok óta barátságos emberi kapcsolatot teremtenie. Szereti azt a kisfiút, akivel a Broadway-n találkozott s aki azt a Burns-dalt énekelte, mely tartalmával Holden életcélját is kifejezi. És ez a szeretet nem tartalmatlan, hanem egyszersmind kemény elítélése mindannak, aki és ami szeretetének tárgyait elnyomja. Sőt, szeretete olyan erős, hogy a regény végén sajnálattá és megbocsátássá válik még ellenfeleivel szemben is. Ebben a nagy orosz íróval, Dosztojevszkijjel mutat rokonságot. Nem véletlen, hogy egyik novellájában éppen őt idézi a szeretettel kapcsolatban. Az elbeszélés (For Esmew with Love and Squalor) hősét, egy törzsőrmestert közvetlenül a háború befejezése után az amerikai megszálló csapatok tagjaként magánházban szállásolják el. Ott kezébe kerül Goebbelsnek a Die Zeit ohne Beispiel című propagandaműve. A könyv szennylapjára náci tulajdonosa a következőt írta: „Édes Istenem, az élet pokol". És a háború poklában idegronccsá vált törzsőrmesterben van annyi erő, hogy szembeszálljon ezzel a nihilista nézettel és egy Dosztojevszkij-idézettel válaszoljon: „Atyák és nevelők, azon tűnődöm, hogy »Mi a pokol?« Állítom, hogy a szeretetre való képtelenség miatti szenvedés az."A Holdenben is éppen ilyen mélyen gyökeredzik a szeretet az élet igazi értékei iránt. Salinger azonban azért bíráltatja Phoebe látszólag találó szavaival Holdent, hogy Holden válasza annál élesebben leleplezze a Phoebe képviselte konformista életfelfogást. Mert Phoebe a szeretetnek nem ilyen általános formáját kéri számon Holdentől, hanem azt a fajtáját, amelyik képessé teszi az embert arra, hogy szilárd helyet foglaljon el a társadalomban. „Nevezz meg valamit, ami lenni szeretnél. Olyat, mint a tudós vagy az ügyvéd vagy valamit.". Ám Holden éppen ezekkel a társadalmi képletekkel szemben hangoztatja kritikáját: „»Én nem lehetek tudós. Semmit sem értek a tudományhoz.« »Helyes, akkor ügyvéd — mint a Papa.« »Az ügyvédekkel nincs baj, úgy gondolom — azonban nekem ez nem tetszik«, mondottam. »Úgy vélem, hogy minden rendben van velük, ha ártatlan fickók életének megmentésével foglalkoznak állandóan és ehhez hasonlóval, azonban nem ilyen dolgokkal foglalkozol, ha ügyvéd vagy. Amit te teszel, az mindössze az, hogy csinálsz egy csomó dohányt, golfozol és bridzselsz, kocsit vásárolsz és Martinit iszol és adod a 6 SALINGER, I. M. 221. 7 ld. MAXWELL GEISMAR: American Moderns. From rebellion to conformity. New York, 1958. 199. és A. A. JELISZ TRATOVA: Duhovnij krizisz molodezsi SzSA v amerikanszkom romane. Szovremennaja literatura SzSA. (Red. F. P. Zlobin.) Moszkva, 1962. 24. 8 SALINGER: Nine Stories, New York, 1953. 160. 9 SALINGER: The Catcher in the Rye. New York, 1951. 223. 284'