VILÁGIRODALMI FIGYELŐ 9. ÉVFOLYAM (1963)

1963 / 3. sz. - SZEMLE - DARABOS PÁL: J. D. Salinger útja

Kettejük beszélgetése mutatja meg Holden igazi lényét és vágyait. A tízéves Phoebe szavai látszólag telibe találnak, amikor szemrehányást tesz bátyjának, hogy azért bukott meg, és azért van mindig mindenütt annyi baja, mert semmivel sincs megelégedve: „Te semmit sem szeretsz . . . Nem szeretsz egyetlen iskolát sem. Nem szeretsz egy millió dolgot."A Phoebe szavai első pillanatra tényleg könnyen elfogadhatóaknak lát­szanak. Pedig ha elfogadjuk, akkor önmagunkat csapjuk be, és félreértjük Salinger szándékát. Néhány irodalomtörténész is szem elől tévesztette ezt és Holden jellemének bírálataként idézte a fenti mondatokat.­ Pedig Holden még egyáltalán nem kiégett, cinikus fiatalember. Bár húga szavaira nehezen talál választ, a regényt olvasva könnyen megcáfolható ez az állítás. Holden sok embert és dolgot szeret. Eszébe jut egy osztály­társa, akit társai halálba üldöztek, mert nem vonta vissza bátor és őszinte kijelentését az egyik fiúval kapcsolatban. Szereti húgát, Phoebet, szereti halott öccsét, Allie-t. Szeret egy jazzdobost,akit kisgyermekkora óta ismer. Szereti azokat az apácákat, akik­kel New York-i bolyongása során találkozott, és akikkel először sikerült napok óta barát­ságos emberi kapcsolatot teremtenie. Szereti azt a kisfiút, akivel a Broadway-n talál­kozott s aki azt a Burns-dalt énekelte, mely tartalmával Holden életcélját is kifejezi. És ez a szeretet nem tartalmatlan, hanem egyszersmind kemény elítélése mindannak, aki és ami szeretetének tárgyait elnyomja. Sőt, szeretete olyan erős, hogy a regény végén sajnálattá és megbocsátássá válik még ellenfeleivel szemben is. Ebben a nagy orosz íróval, Dosztojevszkijjel mutat rokonságot. Nem véletlen, hogy egyik novellájá­ban éppen őt idézi a szeretettel kapcsolatban. Az elbeszélés (For Esm­e­w with Love and­ Squalor) hősét, egy törzsőrmestert közvetlenül a háború befejezése után az amerikai megszálló csapatok tagjaként magán­házban szállásolják el. Ott kezébe kerül Goebbelsnek a Die Zeit ohne Beispiel című propagandaműve. A könyv szennylapjára náci tulajdonosa a következőt írta: „Édes Istenem, az élet pokol". És a háború poklában idegronccsá vált törzsőrmesterben van annyi erő, hogy szembeszálljon ezzel a nihilista nézettel és egy Dosztojevszkij-idézettel válaszoljon: „Atyák és nevelők, azon tűnődöm, hogy »Mi a pokol?« Állítom, hogy a szeretetre való képtelenség miatti szenvedés az."A Holdenben is éppen ilyen mélyen gyökeredzik a szeretet az élet igazi értékei iránt. Salinger azonban azért bíráltatja Phoebe látszólag találó szavaival Holdent, hogy Holden válasza annál élesebben leleplezze a Phoebe képviselte konformista élet­felfogást. Mert Phoebe a szeretetnek nem ilyen általános formáját kéri számon Holden­től, hanem azt a fajtáját, amelyik képessé teszi az embert arra, hogy szilárd helyet foglaljon el a társadalomban. „Nevezz meg valamit, ami lenni szeretnél. Olyat, mint a tudós vagy az ügyvéd vagy valamit.". Ám Holden éppen ezekkel a társadalmi kép­letekkel szemben hangoztatja kritikáját: „»Én nem lehetek tudós. Semmit sem értek a tudományhoz.« »Helyes, akkor ügyvéd — mint a Papa.« »Az ügyvédekkel nincs baj, úgy gondolom — azonban nekem ez nem tetszik«, mondottam. »Úgy vélem, hogy minden rendben van velük, ha ártatlan fickók életének megmentésével foglalkoznak állandóan és ehhez hasonlóval, azonban nem ilyen dol­gokkal foglalkozol, ha ügyvéd vagy. Amit te teszel, az mindössze az, hogy csinálsz egy csomó dohányt, golfozol és bridzselsz, kocsit vásárolsz és Martinit iszol és adod a 6 SALINGER, I. M. 221. 7 ld. MAXWELL GEISMAR: American Moderns. From rebellion to conformity. New York, 1958. 199. és A. A. JELISZ TRATOVA: Duhovnij krizisz molodezsi SzSA v amerikansz­kom romane.­­ Szovremennaja literatura SzSA. (Red. F. P. Zlobin.) Moszkva, 1962. 24. 8 SALINGER: Nine Stories, New York, 1953. 160. 9 SALINGER: The Catcher in the Rye. New York, 1951. 223. 284'

Next