HELIKON - VILÁGIRODALMI FIGYELŐ 18. ÉVFOLYAM (1972)
1972 / 1. sz. - KÖNYVEK - A SCI-FI KÖRÉBŐL - KRETZOI MIKLÓSNÉ: Sam Moskowitz: Seekers of Tomorrow. Masters of Modern Science Fiction
7án létre a tudomány és technika segítségével. Az olyan fantasztikumot, melyben a szokatlan természetfeletti erők által jön létre nem-tudományos fantáziának fogjuk hívni" (17.) A. F. Brityikov az orosz-szovjet tudományos-fantasztikus irodalom fejlődésének két szakaszát különbözteti meg. Könyvének első fejezete a sci-fi oroszországi kialakulásával és előtörténetével V. Odojevszkij, Csernyisevszkij, K. Ciolkovszkij, Kuprin, Brjuszov, N. Oliger, A. Bogdanov, munkásságával — ismerteti meg az olvasót. A továbbiakban a szerző azt vizsgálja, milyen szerepet játszott a fantasztikum a forradalom utáni szovjet irodalom történetében és behatóan elemzi A. Tolsztoj, A. Beljajev, V. Nyemcov, L. Lagin, A. Dnyeprov, G. Gor, A. és B. Sztrugackij műveit. Külön fejezet foglalkozik I. Jefremov munkásságával, akinek Az Andromeda-köd c. regényét A. F. Brityikov mérföldkőnek tekinti a szovjet sci-fi történetében. Az orosz-szovjet tudományos-fantasztikus regény történetét B. Ljapunov gondosan összeállította, 564 szépirodalmi publikációt és 861 kritikai munkát felsoroló bibliográfiája egészíti ki. A. F. Brityikov könyve fontos lépés előre azon az úton, mely a sci-fi sajátosságainak, társadalmi és esztétikai funkciójának, valamint a művészetben betöltött helyének pontosabb meghatározásához vezet. Hogy elsősorban mégis a felsorakoztatott gazdag tényanyagot tartjuk a könyv fő értékének, annak három oka van: elméleti következtetéseinek levonásakor a szerző legtöbbször figyelmen kívül hagyja a külföldi tudományos-fantasztikus irodalom legújabb eredményeit, nem minden esetben különíti el a tudományos-fantasztikus irodalmat a szociális utópiától és az elemzett műveket szinte kizárólagosan a tartalom felől közelíti meg. GRÁNICZ ISTVÁN Sam Moskowitz: Seekers of Tomorrow. Masters of Modern Science Fiction. New York, 1967, Ballantine Books, 450. Sam Moskowitz 35 év óta foglalkozik a science fiction adatainak gyűjtésével. Már korábban is jelentek meg művei ebből a témakörből: The Immortal Strom: A History of Science Fiction Fandom (1954), amely a műfaj olvasóközönségéről és művelőiről szól, és Explorers of the Infinite : Shapers of Science Fiction (1963), amely ismertetett műve előzményeként tekinthető. A holnap keresés először 1965-ben jelent meg, s a műfaj iránti nagy érdeklődésnek tulajdonítható, hogy azóta olcsó kiadásban, nagy példányszámban kelt el. A szerző adatokban annyira gazdag, mint egy lexikon — gondolatokban azonban igen szegény. Meg sem kísérli, hogy a műfaj hatalmas huszadik századi amerikai felvirágzásának okait, magyarázatát keresse: ezt a tényt adottnak könyveli el. Ehelyett arra törekszik, hogy a kiemelkedő, már-már klasszikusnak számító science fiction szerzőket mutassabe, az 1920-as évektől az 1960-as évekig (E. E. Smithtől és John W. Campbelltől Isaac Asimovig és Ray Bradburyig). Huszonegy fejezetet szentel egyes íróknak, ismerteti életrajzukat, kronologikus sorrendben felsorolja, vázlatosan bemutatja műveiket. Az idő, mint rendező elv, nem csupán az egyes szerzőkről szóló arcképekre jellemző: a kötet felépítését is az időrendi egymásutániság határozza meg. Mivel kb. 50 év science fiction-íróit tekinti át, a fejezeteken belül sok az átfedés, de az egymással versengő folyóiratok köré tömörülő írók harca a népszerűségért, gyakran csak a létfenntartásért végül is kirajzolódik az olvasó szeme előtt. Különösen alkalmas lett volna a „Superman" alakjával foglalkozó fejezet az amerikai társadalom mozgatóerőinek feltárására, de a szerző itt is kikerüli a kínálkozó lehetőséget és csak a képregényfigura s a nyomában támadt superman-játékipar fejlődésének tényeit ismerteti. Ezt a hiányérzetet rövidesen egy második is követi: az arcképek mechanikus egymásutánjából nem alakulnak ki a science fiction már korai időszakban jól elkülönülő tendenciái. Moskowitz történelmietlen történetisége a legsúlyosabb hiba: nem lát túl az adatain. Kitűnő science fiction-lexikont lehetett volna összeállítani adataiból — s egy ilyen mű megírása előbbutóbb elkerülhetetlenül szükségessé válik—, ha anyagát címszavanként rendezte volna el, így azonban — átfedésekkel, ismétlésekkel — bele vannak építve az egyes portrékba s az egyes adatokat kereső olvasónak a névmutató, a külön betűrendben tartott címmutató és a kiadók névsora alapján kell felkutatnia őket a különböző fejezetekben. Az indexekből sajnálatos módon hiányoznak a folyóiratok és az antológiák. A zárófejezet („Csillagrobbanás") a 2. világháború utáni, kevésbé ismert nevekről ad vázlatos tájékoztatást: itt Moskowitz megkísérli a témák csoportosítását is (pl. vallásos science fiction). A könyv elsősorban amerikai szerzőkkel foglalkozik, az Epilógus viszont utal a