HELIKON - VILÁGIRODALMI FIGYELŐ 18. ÉVFOLYAM (1972)

1972 / 1. sz. - KÖNYVEK - A SCI-FI KÖRÉBŐL - KRETZOI MIKLÓSNÉ: Sam Moskowitz: Seekers of Tomorrow. Masters of Modern Science Fiction

7­án létre a tudomány és technika segítsé­gével. Az olyan fantasztikumot, melyben a szokatlan természetfeletti erők által jön létre nem-tudományos fantáziának fogjuk hívni" (17.) A. F. Brityikov az orosz-szovjet tudo­mányos-fantasztikus irodalom fejlődésének két szakaszát különbözteti meg. Könyvének első fejezete a sci-fi orosz­országi kialakulásával és előtörténetével V. Odojevszkij, Csernyisevszkij, K. Ciolkovszkij, Kuprin, Brjuszov, N. Oliger, A. Bogdanov, munkásságával — ismerteti meg az olvasót. A továbbiakban a szerző azt vizsgálja, milyen szerepet játszott a fantasztikum a forradalom utáni szovjet irodalom történe­tében és behatóan elemzi A. Tolsztoj, A. Beljajev, V. Nyemcov, L. Lagin, A. Dnyeprov, G. Gor, A. és B. Sztrugackij műveit. Külön fejezet foglalkozik I. Jefremov munkásságával, akinek Az Andromeda-köd c. regényét A. F. Brityikov mérföldkőnek tekinti a szovjet sci-fi történetében. Az orosz-szovjet tudományos-fantaszti­kus regény történetét B. Ljapunov gondo­san összeállította, 564 szépirodalmi publi­kációt és 861 kritikai munkát felsoroló bibliográfiája egészíti ki. A. F. Brityikov könyve fontos lépés előre azon az úton, mely a sci-fi sajátossá­gainak, társadalmi és esztétikai funkciójá­nak, valamint a művészetben betöltött helyének pontosabb meghatározásához ve­zet. Hogy elsősorban mégis a felsorakozta­tott gazdag tényanyagot tartjuk a könyv fő értékének, annak három oka van: elmé­leti következtetéseinek levonásakor a szerző legtöbbször figyelmen kívül hagyja a kül­földi tudományos-fantasztikus irodalom legújabb eredményeit, nem minden eset­ben különíti el a tudományos-fantasztikus irodalmat a szociális utópiától és az elem­zett műveket szinte kizárólagosan a tar­talom felől közelíti meg. GRÁNICZ ISTVÁN Sam Moskowitz: Seekers of Tomorrow. Masters of Modern Science Fiction. New York, 1967, Ballantine Books, 450. Sam Moskowitz 35 év óta foglalkozik a science fiction adatainak gyűjtésével. Már korábban is jelentek meg művei ebből a témakörből: The Immortal Strom: A History of Science Fiction Fandom (1954), amely a műfaj olvasóközönségéről és műve­lőiről szól, és Explorers of the Infinite : Shap­ers of Science Fiction (1963), amely ismer­tetett műve előzményeként tekinthető. A holnap keresés először 1965-ben jelent meg, s a műfaj iránti nagy érdeklődésnek tulajdonítható, hogy azóta olcsó kiadás­ban, nagy példányszámban kelt el. A szerző adatokban annyira gazdag, mint egy lexikon — gondolatokban azon­ban igen szegény. Meg sem kísérli, hogy a műfaj hatalmas huszadik századi amerikai felvirágzásának okait, magyarázatát ke­resse: ezt a tényt adottnak könyveli el. Ehelyett arra törekszik, hogy a kiemelkedő, már-már klasszikusnak számító science fiction szerzőket mutassa­­be, az 1920-as évektől az 1960-as évekig (E. E. Smithtől és John W. Campbelltől Isaac Asimovig és Ray Bradburyig). Huszonegy fejezetet szentel egyes íróknak, ismerteti életrajzu­kat, kronologikus sorrendben felsorolja, váz­latosan bemutatja műveiket. Az idő, mint rendező elv, nem csupán az egyes szerzőkről szóló arcképekre jel­lemző: a kötet felépítését is az időrendi egymásutániság határozza meg. Mivel kb. 50 év science fiction-íróit tekinti át, a feje­zeteken belül sok az átfedés, de az egymás­sal versengő folyóiratok köré tömörülő írók harca a népszerűségért, gyakran csak a létfenntartásért végül is kirajzolódik az olvasó szeme előtt. Különösen alkalmas lett volna a „Superman" alakjával foglal­kozó fejezet az amerikai társadalom moz­gatóerőinek feltárására, de a szerző itt is kikerüli a kínálkozó lehetőséget és csak a képregényfigura s a nyomában támadt superman-játékipar fejlődésének tényeit ismerteti. Ezt a hiányérzetet rövidesen egy máso­dik is követi: az arcképek mechanikus egymásutánjából nem alakulnak ki a science fiction már korai időszakban jól elkülönülő tendenciái. Moskowitz történel­mietlen történetisége a legsúlyosabb hiba: nem lát túl az adatain. Kitűnő science fiction-lexikont lehetett volna összeállítani adataiból — s egy ilyen mű megírása előbb­utóbb elkerülhetetlenül szükségessé válik—, ha anyagát címszavanként rendezte volna el, így azonban — átfedésekkel, ismétlé­sekkel — bele vannak építve az egyes portrékba s az egyes adatokat kereső olvasónak a névmutató, a külön betűrend­ben tartott címmutató és a kiadók név­sora alapján kell felkutatnia őket a külön­böző fejezetekben. Az indexekből sajnála­tos módon hiányoznak a folyóiratok és az antológiák. A zárófejezet („Csillagrobbanás") a 2. világháború utáni, kevésbé ismert nevek­ről ad vázlatos tájékoztatást: itt Mosko­witz megkísérli a témák csoportosítását is (pl. vallásos science fiction). A könyv elsősorban amerikai szerzőkkel foglalkozik, az Epilógus viszont utal a

Next