HELIKON - VILÁGIRODALMI FIGYELŐ 28. ÉVFOLYAM (1982)

1982 / 4. sz. - MŰVÉSZET ÉS IRODALOM KELET-EURÓPÁBAN - SZIKLAY LÁSZLÓ: Az irodalom és szerepe a kelet-európai nemzetek modern (polgári) kultúrájának kialakulásában

Ha a színház problematikáját a kultúrtörténet általános rendszerében vizsgáljuk, összevethető lesz a társadalmi szervezet bonyolult egészével. A színművészet és a társa­dalmi-politikai és a nemzeti felszabadító mozgalom kapcsolata sokoldalú és kölcsönös. A színház tanulmányozása a művészi kultúra kontextusában megkívánja, a nemzeti kul­túrközösségnek ebben az átmeneti korban a színház problematikájának el kell foglalnia méltó helyét a nemzeti kultúrák keletkezési folyamatában, a felszabadító nemzeti harc­ban. Ha a színházat a kultúrtörténet tárgyaként vesszük szemügyre, ezzel egyszersmind más művészeti ágak vizsgálatát is szemügyre vesszük, s előkészítjük a zóna népeinek komplex kultúrtörténetét, tisztábban láthatjuk majd azokat az értékeket, melyekkel e kultúrák Európa általános kulturális fejlődését gazdagították. SZIKLAY LÁSZLÓ AZ IRODALOM ÉS SZEREPE A KELET-EURÓPAI NEMZETEK MODERN (POLGÁRI) KULTÚRÁJÁNAK KIALAKULÁSÁBAN Niederhauser Emil fejtegetéseiből egészen világos, hogy — a szerb állam aránylag korai megalakulásától eltekintve — a modern nemzeti művelődés mindenütt lényegesen korábban alakult ki, mint a nemzeti lét polgári vagy legalábbis a polgárosodás felé tartó keretei: az állam. Ha viszont tekintetbe vesszük például azt, hogy a szerb klasszicista költészet nagy alakja, Lukijan Musicki a pesti piarista gimnázium növendéke, Virág Benedeknek a tanítványa, Kazinczy pesti triásza egyik tagjának, Vitkovics Mihálynak a jóbarátja volt, s hogy a szerb irodalom és tudomány első, modern értelemben vett folyóirata, a Létopisi, akárcsak a Matica Srpska a Magyar Tudós Társaság (Akadémiánk elődje) után egy esztendővel, 1826-ban Pesten létesült, akkor a szerb példa sem olyan élesen különálló kivétel, mint ahogy az első pillanatra látszik. A politikai és a kimondottan irodalmi szempontok egybefonódása tehát az adott korszak Kelet-Európájában megszokott jelenség. Amikor az író hozzáfog, hogy művét megalkossa, nemcsak a művészeknél általában megszokott ihletettség lázában ég, még­csak azt sem mondhatjuk róla, hogy az egyetemes humánumot akarja szolgálni. Kelet-Európa írója a modern nemzetté válás korszakában elsődlegesen népének-nem­zetének a szolgálatában áll, nem érti meg a jelzett korszak kelet-európai irodalmainak egyetlen művét, egyetlen íróját sem, aki ezt nem veszi figyelembe. Amit itt mondot­tunk, fordítva is igaz: ha például Kölcsey Ferenc országgyűlési beszédet, Karel Havlícek Borovsky vagy éppen Ludovit Stur szerkesztőségi cikket (vezércikket), Dositej Obradovic pedig törvénytervezetet ír, akkor művének kétségtelen politikai funkciója mellett annak művészi (nemzeti nyelvi) megformálására is ügyel. A két szempont: a politikai (nemzeti) és az esztétikai egybefonódásának talán a világirodalom egy másik korszakában és egy másik táján sem vagyunk annyira tanúi, mint a jelzett korszakban Kelet-Európában. Az irodalomnak mint művészetnek anyaga a nyelv. Niederhauser tehát igen helye­sen hangsúlyozta, hogy a modern nemzetté válás egyik legfontosabb irodalmi-írói művelete az orosz kultúrától fokozatosan délnyugat felé, egészen a görögig haladva

Next