HELIKON - VILÁGIRODALMI FIGYELŐ 37. ÉVFOLYAM (1991)

1991 / 1-2. sz. - TANULMÁNYOK - F. DÓZSA KATALIN: A biedermeier férfi és női divat; hatása Magyarországon

232 TANULMÁNYOK réssel érték el, de hasznos volt a kívánt karcsúság eléréséhez a fűző használata is (!). A kabátok a deréktól lefele szoknyaszeríven elálltak. A szép vászoning ritkán látszott ki a két egymás felett viselt mellény alól, csak a felállított hegyes, kikeményített gal­lér, ami az állat övezte. A neve Watermörder — azaz apagyilkos arra a szomorú történetre utal, mikor egy fiatalember állítólag rég nem látott apját üdvözlés köz­ben a gallér csücskével agyonszúrta. A nadrág eltérő, legtöbbször világosabb színű szövet volt, derékban húzott, s lefelé enyhén szűkülve borult a hegyesorrú cipőre. A szintén erősen testhez álló s a csípőtől bővülő felső kabátot (félkabát, ahogy a ma­gyar divatlapok nevezik) gyakran zsinóros gombolás díszítette, s ilyenkor „magyar csizmát" is viseltek hozzá. Igen kedvelt volt a bő, ujjatlan köpeny, amelynek több soros vállgallérral ellátott típusát a híres angol színész után Garricknak nevezték. A formák azonban viszonylag lassan és keveset változtak ami szintén arra utal, hogy a férfiöltözködés háttérbe szorult. Az 1840-es években a mellkas még dombo­rúbb, a divatozó fiatalurak — Angliában lyon­nak, hazánkban arszlánnak csúfolták őket — egyáltalán nem mellőzhették a fűzőt. A kabátok alul kevésbé álltak el, ujja­ik szűkebbek voltak. A nadrágok kockás szövetből készültek, és kevésbé bővek. Az egész alak valami meghatározhatatlan eleganciát sugárzott. A női divat vezetését 1814-ben Bécs vette át, amikor a Napóleont leverő nagyha­talmak az osztrák fővárosban kongresszust rendeztek. Weimar, Lipcse közismert és kitűnő divatlapjaikkal­ csatlakoztak az ízlésvilágukhoz igen közeli bécsi módihoz. A napóleoni háborúk egész Európát megtépázták. A családok gazdaságilag kime­rültek. Csendre, békére, anyagi biztonságra és jó erkölcsökre vágytak. Maradandó értékeket kerestek, nem a pompát. Elsősorban a belső, és nem­ a kü­lső szépségét. Az osztrák udvar mindig is híres volt megfontolt takarékosságáról, a luxuskiadások elkerüléséről. Az osztrák racionalitás találkozott a­ német polgár lutheri szigorúsá­gával és a romantikának a test érzékiségét háttérbe szorító dús érzelemvilágával. A biedermeier nőideált tehát a­ romantikus lelkesedés formálta, és a polgári puritán­ság öltöztette. Ez utóbbi főleg akkor szembetűnő, ha az előző korok reprezentáci­ós igényeivel mérjük össze. Kevesebb ruha készült, tompább színekből, egyszerűbb anyagokból (szövet, karton). A formák azonban gyorsan változtak; csak 1814-1848 között is három korszakot különböztethetünk meg a szabásvonalak szerint. A bécsi kongresszus valcerező leányai az empire megmerevedett változatát hord­ták. „A nők szó szerint tokba voltak elrejtve"­ - írta George Sand. A női test for­máinak leplezetlen mutogatása ismét szemérmetlenségnek kezdett tűnni. A ruhák drapp, szürkészöld, mustársárga, barna matt fényű selymekből, gyapjú és pamut szövetekből készültek, keskeny csipkedíszekkel. A hajat a fejtetőn kontyba fésülték, a homlok körül kis huncutkákkal. Gyakori volt a csipkével keresztezett fehér vászon főkötő, az utcán az arcot eltakaró, fülrehajtott karimájú jellegzetes kalap került rá. 1. A legismertebbek: Journal des Luxus und der Moden. Weimar 1786-1827. (Szerk. F. J. BER­TUCH, 1811-től CARL BERTUCH és G. N. KRAUS.); Allgemeine Moden-Zeitung. Leipzig 1799-1903. (Szerk. J. A. BERC.K, 1837-től A. DIEZMANN.); Zeitung für die elegante Welt. Leipzig 1801-1859. (Szerk. J. G. SPAZIER, 1805 után IIEINRRICH LAUBE.) 2. BOEHN, VON MAX: Die Mode. Menschen und Moden im neunzehnten Jahrhundert. 1790-1817. München 1905. 113.

Next