HELIKON - IRODALOMTUDOMÁNYI SZEMLE 50. ÉVFOLYAM (2004)

2004 / 1-2. sz. - SZEMLE - SÁRKÖZY PÉTER: Italianisztika a komparatisztikában - komparasztika az italianisztikában

SZEMLE SÁRKÖZY PÉTER Italianisztika a komparatisztikában - komparatisztika az italianisztikában Az igen nagy tudományos teljesítményekkel rendelkező és nagy nemzetközi tekintélynek örvendő magyar komparatisztika egyik jelentős hiányosságának tar­tom, hogy a magyar komparatisták, talán nemrégiben elhunyt mentorunk, Vajda György Mihály kivételével, sohasem vették és ma sem veszik eléggé figyelembe a magyar italianisztika összehasonlító irodalomtörténet terén elért eredményeit. Pedig Magyarországon a komparatív italianisztikának nagy hagyományai, jelentős képviselői és az utolsó negyedszázadban is igen komoly eredményei vannak, me­lyekről kevés szó esik, talán azért is, mert a legtöbb tanulmány csak olasz nyelven értők számára hozzáférhető. A magyar italianisztika kezdetét is egy „klasszikus" komparatisztikai tanulmány jelenti, Arany János „Zrínyi és Tasso" című akadémiai értekezése, mely egyúttal meg is határozta a magyar italianisztika első kutatási irányait. A XIX. század utolsó évtizedeiben egymás után jelentek meg az összehasonlító és a kapcsolattörténeti tanulmányok. Az első csoportba tartozók a magyar irodalmat ért olasz „hatáso­kat" kívánták feltérképezni a humanizmustól kezdve a magyar petrarkizmuson át egészen Csokonai Vitéz Mihály és Kisfaludy Sándor „olaszos jellegű" költé­szetéig, míg az Ábel Jenő, Fraknói Vilmos, Veress Endre által elindított kapcso­lattörténeti kutatások elsősorban az olaszországi magyar levéltári emlékek, és az olasz egyetemeken járt magyar értelmiségiek adatainak összegyűjtésére vállal­koztak.­ Imre Sándor először a Budapesti Szemle 1878. évfolyamában közölte Az olasz költészet hatása a magyarra című összefoglaló munkáját, melyet számtalan részku­tatás követett a régi magyar irodalom olasz kapcsolódásairól. Ezek közül is kiemel­kedik Heinrich Gusztáv Boccaccio a XVI. századi költészetünkben (1880) című tanul­mánya, illetve Kaposi József máig érvényes nagymonográfiája Dante magyarországi­ ­ Mivel a múlt századi publikációk legtöbbje ma már csak magyarországi szakkönyvtárakban tanul­mányozható, a magyar-olasz irodalmi kapcsolatok történeti kutatásáról és a legújabb eredményekről kézikönyvet készítettem az olaszországi magyar tanszékek számára, melynek címét: Magyar irodalom - Olasz irodalom Szauder József könyvét idézve választottam (Letteratura ungherese - Letteratura italiana, Momenti e problemi dei rapporti leterari italo-ungheresi, Roma, Carucci, 1990, Lucarini, 1994, Sovera, 1997).

Next