Hadi és más nevezetes történetek, 5. kötet (1791)

20^2 ( 6 ) a’ Se Burggraf’ példáját az Ország’ Tisztviselői, az örökös hivatalok’ folytatói (nem­ örökös hi­­vatal Asl­ei Torai, mint a’ Bétsi Újságban hibában volt téve: Erbanitsberfitzer), a’ jelenlévő Hertze­­gek , a’ titkos Tanátsosok, a’felsőbb és alsóbb Rendek, és végre a’ Királyi Városok’ Deputá­­tussal. Mindjárt az Elljen kiáltás után, reá kezdte a’ Konjektátor, indulátlan fővel a’ Téged éjjen ditserünket, melly is dob ’s trombita íze alatt el­­énekeltetett. Azonban el sütögettettek az ágyúk a’ bástyákról, ’s meg vonattak a’Városnak min­den harangjai. A’ Téged Isten ditsérünknek végződésével, az Ország’ Fö írójánál ’s Birájánál lévő párnákra tette ő Felsége a’ Kir. Páltzát, és az Ország’ Al­máját, ’s le térdepelt; hanem midőn eggy udvari káplán el éneklette volna az Evangyéliomot, is­mét fel kelt, ’s a’ Kir. Páltzát, és Ortzág Almáját ujjólag kezébe vette.­­ Az Evangyéliomnak el énekeltetése után, a’ Trónushoz vitte eggy udvari Káplán, és a’ má­sodik Diakónus ( kik előtt ment az udvari Cere­­moniárius ) az Evangyéliomot, ’s által adták az Artisteos Püspöknek. Ez, eleibe tartotta ő Felsé­gének, ki is azt állva meg tsókolta; annakutánna se térdepelt. Azonközben, el énekeltetett a’ Credo. Ezen igék után, et incarnatus est, le térdepeltek mind­nyájan; az Ország’Fö Udvari Mestere pedig ki­ állott páltzásan, ’s elö­­ ízók­ongatta az Oltár’ evangyéliomos óldala mellöl azon úri Személlye­­ket, kik a’ Nemes Vitézek’ száma közzé való bé­­vétettetéseket kérték, ’s meg nyerték ö Felségé­től, kik is le térdepelvén ö Felsége előtt renddel egymás után, három ízben il­ettettek meg a’jobb vallóknál ö Felsége által a’ Sz. Ventzel kardjá­val. Ezen tzeremonia után, újra viss­za­mentek

Next